Újra itt vagyunk, élünk még. Mostanság tényleg ellustultunk, de ezt már az elején is lehetett érezni, ahogy kezdetben naponta, majd hetente, majd havonta irtunk:) Kezdem a lényeggel, mi is történt velünk mostanság. Akivel napi kapcsolatban vagyunk, az már tudja, hogy két hónapja egy helyi állat éjszaka beleszáguldott a kocsinkba, és nagyon csúnyán összetörte. Majd persze elhajtott. A story végére csak most tudtunk pontot tenni. Gábor hetekig hivogatta a rendőrséget, hogy tudnak-e valamit az balesetről. Három hét után sikerül kiszedni belőlük, ohgy megvan a tettes. Az emberünknek az volt a pechje, hogy az esetet valaki végignézte, majd rögtön jelentette a rendőrségnek. Amikor hetekkel később a rendőrségtől megkaptuk az emailt az adatokkal, kis gondolkodásba estünk, hogy akkor most hogyan tovább. Írjunk neki egy „fenyegető” levelet, és hivatalos úton hajtsuk be rajta a pénzt vagy menjünk el hozzá (hátha valami másfél mzsás benga maori). Na de aztán Gábor döntött, és elmentünk hozzá. Kiderült, hogy a tettes egy kis nyüzüge húsz éves gyerek, aki a szüleivel lakik. Teljesen normális volt, és megigérte, hogy kifizeti a kárt. Három héttel később ki is fizetett minket úgy, hogy kölcsönt vett fel a banktól. Durva. A kár tulajdonképpen majdnem a kocsi teljes értéke volt... Ezután fogtuk magunkat, és eladtuk a kocsit két nap alatt elég korrekt áron. Elég jól jöttünk ki a buliból . Most éppen autótlanok vagyunk. Ha minden igaz, nem sokáig. Tegnap már le is foglalóztunk egyet, amit csütörtökön vehetünk át. Ez a kocsi is teljesen ugyan olyan, mint a régi, csak fehér és négykerék megjatású.
Miről is meséljek még…Munka: Egyikünk sem unatkozik mindkettőnknek van rendesen.
Időjárás: Annak ellenére, hogy már bőven benne vagyunk a télben, nincs okunk a panaszra. Ma 16 fok volt, este pedig kb. 10-12 fok van. Ami azt jelenti, hogy egy kis fűtéssel simán van 20 fok a lakásban. Ha a fűtés kevés, akkor Gáborral fogócskázunk a nappaliban, vagy bekapcsoljuk a vasalót meg a vízforralót:). Volt már egy-két cudar nap, amikor tényleg hideg volt. Azt már kitapasztaltuk, hogy kb. 5-7 fok különbséget tudunk csinálni kinti és a benti hőmérséklet között. Ez azt jelenti, hogy ha kint hideg van, akkor sajnos bent is, csak nem fúj a szél. Még azért jönnek a cudar idők…Ilyenkor nincs is kedvem semmihez, csak a pokoróc alatt begubózni. De vettünk már egy tv-t a hálószobába, hogy ha tényleg nagyon gáz lesz, akkor felköltözünk. Azt pár perc alatt be lehet fűteni. Ami itt az igazán szar tud lenni, amikor esik az eső. Inkább szitálálni szokott, mint esni. Ilyenkor nagyon párás és nedves minden. Azt képzeljétek el, hogy kint esik az eső, de nem is igazán veszed észre (max. hallod), mert nem látsz ki az ablakon. Teljesen bepárásodik belülről. Sőt ha kicsit még főzől, akkor aztán folyik a víz az ablakokról belül is, meg kívül is. A törölközők alig száradnak meg, és ha még mosni akarsz, akkor azt elfeljtheted, hogy a ruhákat három napon belül leszedjed. Még szerencse, hogy száritós mosógépet vettünk. Eddig Ti irigyeltetek minket időjárás miatt, most viszont mi irigykedünk az otthoni kánikula és a duplaablakos, hőszigetelt, központiofűtéses lakások miatt. Annyira azért nem panaszkodok, most télen is többett van jó idő, mint rossz.
Haverok: Vannak, nincs időnk unatkozni. 
Múlt héten lightos palacsinta party volt nálunk (a szülőknek még mindig jobban hangzik ez, mint a bebaszcsizós party), előtte meg a Déli szigetre mentünk a pajtikkal pár napra. Majdnem minden hétvégén programozunk valamit vagy valakinél valamilyen buli van. Sanjnos uj-zélandi arcokkal annyira még nem sikerült összehaverkodnunk, de annak is majd talán eljön az ideje. Jövő hétvégén megyünk néhány kiwivel snowboardozni a Ruapehu-ra (egy irdatlan nagy vulkán az Északi sziget közepén, és persze ott is forgatták a Gyűrűk Urát).
Angol: Én a múlt héten éreztem először, hogy talán fejlődtem már valamit. Volt egy nap amikor folyamatosan jöttek hozzám ügyfelek, meetingek egymás hegyén-hátán, mire délutánra észbe kaptam, hogy hmmm milyen jól elbeszélgettem mindenkivel.
Lakás: Nagyon nagyon élvezzük a lakást. Egyik nap majdnem elsírtam magam, annyira gyönyörű volt a kilátás. Kár, hogy nem fényképeztem le, de a fejemben nagyon megmaradt a kép: egy pár utcával lejjebb a botanikus kert zöldell, mögötte az tökörsima mélykék öböl szikrázik a napsütésben, és a túlparton az egészenek a hegyek hóval boríott koronái adtak keretet. Hmmm, ezt nehéz szavkba önteni, de nagyon szép volt.
Kultúra: végre elmentünk itt is színházba. A Macskákat néztzük meg az wellingtoni Operában. Nem volt egy nagy szám. 
Az otthoni Macskák, amit már legalább háromszor láttunk minig valahol máshol, nagyságrendekkel profibb módon voltak megrendezve. Szerintem ez az előadás valami alternatív verzió vagy csak egy fércmű volt. Volt benne pár olyan jelenet, amit még soha nem láttunk, és semmi értelmük nem volt. Az előadásnak úgy lett vége, minthe elvágták volna. A színészek lenyomtak még egy ráadás számot, gyorsan meghajoltak, és egy húsz másodperces taps után leestek a függönyök. Vastapsnak nyoma sem volt. Az Indiana Jones negyedik része nem tudom, hogy kultúrának számít-e, de egy nagy fejlövés volt a film. A Gábor el is aludt a moziban:)
Étterem, kaja: olyan, hogy új-zélnadi konyhakultúra, nem létezik vagy inkább jobb nem beszélni róla. Van egy-két jó étterem, természetesen nemzetközi konyhával és nemzetközi pincérekkel. A kedvencünk egy francia étterem, ahol képzett francia pincérek szolgálnak ki. Jellemző, hogy az itteni pincérek soha nem tanultak semmit a vendéglátásról, és felszolgálás közben a szabad kezükkel azt vakargatják, ami éppen viszket. Szerencsére alapanyagokból nagyon jó a kínálat, és otthon fantasztikusakat szoktunk főzni. Kár, hogy a Gábor télre jegelte a grillsütőt, pedig annyira nincs hideg. A ma esti vacsorát egy kis halászhajóról vettük a reggeli piacon, amit még meg kéne csinálni…
Ennyi volt a móka mára, bezárul Gabdodó móka tára. Puszi mindenkinek,
Dóri (és picit Gábor:))
Ui.: a képeket kicsit gyakrabban frissítjük, mint a blogot:)
