Ez mar egy honapos sztori lesz, de nem szeretnem, ha a feneketlen emlekezetlyukban (Orwell - 1984) eltunne. Regen irtam. Az utobbi idoben sokat utaztunk, programoztunk, kicsit dolgoztunk, aztan meg tobbet utaztunk.
Ott hagytam abba, hogy elkoszontem az unnepek elott. December 24-en reggel autoba ultunk, kompra szalltunk, es Dorival lementunk a Deli szigtre. Szokas szerint Wellington esovel bucsuztatott minket, ami a Deli szigeten is csak csepergesre szelidult.
A karacsonyi utazasunk elso celpontja a French Pass nevu egeszen aprocska kikoto falu volt egy rettenet hosszu felsziget vegen, ahova folduton lehetett kijutni tobb oras vezetes utan.
A felhos ido ellenere gyonyoru volt utunk. A paras idoben a retek zoldje meg udebbnek tunt, es a tegernek egeszen maskepp volt kek. A nedves foldut nem porolt, igy lehuzott ablaknal szivtuk a friss levegot a karocs legkondi helyett. Az ut egy resze a tobb szaz meter magas felsziget legtetejen vezet, ahonnet jobbra es balra is utolerhetetlen kilatas tarult elenk. El lehetett latni a kornyezo szigetekre, a Cook szorosra es persze egy rakas birkara meg tehenre, amiket ugy kellett kerulgetni. A Karacsony estet egy vilag vegi kempingben toltottuk amar emlitett kis halszfaluban.
A vacsora eloetelehez a tengerparton gyujtottuk kagylot. A Szentestet es a vacsorat eletunkben eloszor Dorival egeszen kettesben toltottuk. A foetel baranyborda volt, ami a puritan korulmenyekhez kepest fenomenalisan sikerult.
Mihelyt rankesteledett, lementunk a ket meterrel arrebb levo strandra, es raktunk egy kis karacsonyi tuzet, hogy eluzzuk a rossz szellemeket (asszem' a keltak ezert gyujtogattak ilyentajt). Valojaban csak romantikus volt az uveg borunk melle. Az hiszem eddig ez volt a legemlekezetesebb karacsonyom, ha nem is a legmeghittebb (a nagy csalad nelkul).
December 25-e, Karacsony napja napsutessel koszontott rank. A napfelkelte egeszen varazslatos volt, kar hogy Dorit nem lehetett olyan koran kirangatni az agybol. Az elozo napi felhok epp akkor pucoltak el a kornyekrol. A tenger es az osszefuggo felhok kozott huzodo keskeny savban ragyogo fuggonykent tortek at a felkelo nap sugarai. Ez igy nyalasan hangzik, de sikerult egesz jol lefenykepezni. Majd csekkoljatok le. Delben megerkezett a magyar kulonitmeny a kempingbe, igy hirtelen tizen lettunk. Kicsit jatszottunk, egy-ket ember elment halaszni, es kozben a chef megcsinalta az ebedet. Keso delutan Dorival tovabb altunk, par ora vezetes utan egy kisvarosban megszalltunk a nagy negy napos turank elott. Masnap felautoztunk az Abel Tasman Nemzeti Parkhoz, ahol talalkoztunk Renivel es Jakubbal. Bereltunk ket ketszemlyes tengeri kajakot, es nekiindultunk a parknak. 
A kajakok csomagtarto reszebol a ket rekesz sor eleg sok helyet elvett, emiatt a cuccok egy resze a csonakon kivul utazott a hullamok kenye kedvenek kiteve. Az elso evezos napon eros szembeszelunk volt, emiatt nem tudtunk kenyelmesen egyutt haladni Reniekkel. Ok egy ido utan lemaradtak. Nehany strandolos piheno utan delutan haromkor megerkeztunk az elso szallashelyunkre. Ez egy nagyon tiszta es felszerelt kemping volt egy nagy aranyhomokos obol kozepen. Reniek meg este hetkor sem erkeztek meg, igy kicsit elkezdtem aggodni, mivel a sorkeszletunk jelentos resze az o kajakukban volt. Jakub jo embernek tunik, de megiscsak cseh. Este vegre megerkeztek, allitolag leragadtak valamelyik obol strandjan egesz delutan. Jakubbal este pusztitottunk rendesen a "ivoviz" keszleteinkbol. Masnap utjaink kettevaltak, Reniek elindultak visszafele, mi folytattuk a kajakturat. Az elkovetkezendo napokban szebbnel szebb helyeken kajakoztunk es gyalogoltunk. Rengeteg kis szigetet, aprocska homokos obloket, fokat es apro bebifokat lattunk. Izgalmas es kicsit para volt, ahogy a kajak korul uszkaltak. Amilyen budosek es esetlenek a fokak a parton, annyira torpedoszeruen es kecsesen suhannak a vizben. Harmadnap a kajakot leadtuk (ez annyi volt, hogy ott hagytuk egy obol kozepen, ahonnet majd elvittek valamikor valakik). A beachen egy kis nyomi madarra lettunk figyelmesek. Egy husz centi magas kek-pingvin totyogott ki a vizbol. Mit sem zavartatva magat, ott allt egymagaban, igazgatta a tollait, neha megrazta magat, es szetrencsetlenul feldolt, aztan talpra allta. Dori teljesen extazisba esett, es teljesen keszen volt, hogy nem egngedtem megfogni a kis madarat.
A kajak hatrahagyasa utan masfel napot gyalogoltunk a park eszaki resze fele. Eszeveszettul aranyszinu beacheken vagtunk keresztul, hogy utana az ude zold erdokben folytassuk, majd megin beach, majd egy laguna, ahol csak apalykor lehet atkelni terdig a vizben gazolva. Eddig ez volt a legjobb turank, az biztos. A negyedik nap vegen egy vizi taxira ultunk, ami visszafuvarozott minket a kiindulasi faluba.
Ezt kovetoen egy ejszakat Keiteriteri-ben toltottunk, ahonnet masnap a 150 km-re levo Nelson tavakhoz mentunk. Ott egy estet toltottunk egy vadkempingben, mivel a rendesben mar nem kaptunk helyet. A vacsorat es a reggelinket a toparton toltottuk. Olyan volt, mintha egy festmenyben kajalnank. A tavat oriasi hegyek szegelyezik, es a vizben hemzsegnek az angolnak. Hogy a kocsihoz is jok legyunk, elmentunk egy terepjaro turara a kozelben. Egy aranylelohelyen megprobaltunk aranyat mosni, de aznap sem lettunk gazdagok. Este atautoztunk Blenheimbe, ahol egy nagyon jo etteremben elfogyasztottuk a frenetikus szilveszteri vacsorankat. Eddig ez volt a legszebb ettermi elmenyunk Uj-Zelandon. Megjegyzem, nincs nehez dolguk a konkurenciahoz kepest. Az etteremben az egyik baratunk a Chef, ettol meg jobban izlett a vacsora. Este hajora szalltunk, es visszaindultunk Wellingtonba. Az uj ev a kompon koszontott rank. A pezsgo mellet tettunk nehany fogadalmat, amit mar mindketten reg elfeljtettunk:D
