Egy szlovak kollegammal utaztam. Par ora repulest kovetoen kora este leszalltunk, es egy kis zotykolodes utan mar bent is voltunk Sydney-ben. A szallassal megint nagyon happy voltam. A belvaros kozepen a 24. emeleten egy ket haloszobas apartmanban bujocskaztam sajat magammal negy napig, fun! A treningtol nem lettem sokkal okosabb, de legalabb megismertem nehany jo fej ausztral kollegat Sydney-bol es Brisbane-bol. Estenkent egyutt jartunk vacsorazni es sorozni. Hetfo este a hirhedt Kings Cross szorakozo negyedben beulltunk egy cseh etterembe, ahol elpusztitottunk negyen ket istenien megsutott kacsat. Elotte jol megagyaztunk nekik egy kis Becherovkaval, lekisertuk oket nehany korso Krusoviceval es a maradekot felegettuk meg egy kis Becherovkaval. A helyi sracok helyismeretenek koszonhetoen betalaltunk meg nehany pubot, hogy masnap frissen inditsuk a reggelt:) Kontrasztos volt Wellingtonhoz kepest, hogy hetfo ejszka mekkora tomeg volt az utcakon. A maradek nehany estet is jobbnal jobb ettermekben es pubokban toltottuk a kollegakkal, majd szerdan hirtelen vege lett a treningnek. Konnyes bucsut vettunk egymastol, es atcuccoltam az onfinanszirozos szallodaba, ami torteneteset az emlitett Kings Cross negyed szelen volt. Becsekkoltam, rossz elorzettel betuszkoltam magam az aprocska liftbe, majd benyitottam a szobaba. A sotetben alig sikerult kitapogatnom a villanykapcsolot. A 60W-os villanykorte sargas fenyenel radobbentem, hogy ez most nem a naszutas lakosztaly es hogy nincs ablaka a szobanak. Vegul sikerult egy ablakkeretet azonositanom a falon, de szerencsetlen nem szolgalhatott semi fennyel, mivel egy lichthoffra nezett. Sikitva visszarohantam a recepciora, hogy azonnnal adjanak egy ablakkal felszerelt szobat. A recepcios gyors vita utan rovidre zarta a temat azzal, hogy ok fullra vanak, igy ot napig nem a szallodaszobaban fogok fotoszintetizalni. Tovabbi husz perc alkudozas utan a duty managerrel valahonnet megis sikerult elokaparni egy kulso ablakkal rendelkezo szobat, boldogsag. Kicsit kesobb Dori is megerkezett a repterrol a szlovak kollega baratnojevel egyutt. Ledobta a cuccait, vettunk egy nagy levegot, majd elmentunk vacsorazni a mar jol bejaratott cseh etterembe. Jo este volt ujra a sult kacsakkal, a lanyokkal es most kicsit kevesebb alkohollal, jozansag:)
Csutortokon bevetettuk magunkat a varosba, megneztunk nehany kotelezo turista cuccost, amit januarban kihagytunk. Elmentunk a sydney-i akvariumba, ami sokkal szebb, nagyobb, capasabb, mint a melbourne-i. Utana atmentunk az akvarium melett levo allatkertbe, hogy tovabb erositsuk a meggyozodesunket, hogy Ausztralia a leghalalosabb kontinens. Az allatkertbol kilepve 
Kaveztunk, fagyiztunk, hemperegtunk a napon es vasaroltunk. Az unokateso nagyon aranyosan pentekre szabadnapot szervett maganak, igy elkezdtunk agyalni a masnapi programon. Nekem Canberranal ertelmesebb dolog nem jutott az eszembe, viszont Zsuzsi bedobott egy Port Stevens nevu nyaralohelyet. Gyorsan foglaltunk autot egy internetkavezoban, majd kicammogtunk a esti kivilagitott Operahazhoz, mert az kotelezo:)
Pentek reggel Zsuzsival talakoztunk a megbeszelt helyen, majd osszeszedtuk az autot. Kezdem csipni a sydney-i autokolcsonzoket. Megint egy szammal nagyobb verdat kaptunk, mint amiert fizettunk. Ket ora alatt fent voltunk Port Stevens-ben, ami egy almos kis nyaralohely Sydney-tol 150 km-re. A hely arrol nevezetes, hogy egy irdatlan hosszu mozgasban levo homokdune fekszik a varostol delre. Gyorsan elkaptunk egy homokbiztos terepjarot, es elmentunk sandboardozni. Nem gondoltam volna, hogy ekkora moka tud lenni lecsusszani a homokon egy darab deszkan. Legalabb egy orat allatkodtunk, majd miutan a homoktol mar nem katptunk levegot, meg a fulunkbol is az folyt kifele, visszamentunk a kocsihoz. Megprobaltuk kirazni magunkbol az osszes homokot. Este derult ki, hogy ez nem volt sikeres probalkozas, mivel meg ott is homok volt, ahol egyaltalan nem kellett volna. Delutan egy katamarannal kimentunk balnat nezni. Ez eleg rizikos huzas volt, mivel a balnak nem mindig szeretik mutogatni magukat, es csak egy napra mentunk oda. Ugyanis abban az esetben ha nincs balna, lehet jonni maskor ingye’, ami ebben az esetben buko lett volna. Masfel ora eredmenytelen bolyongas es nehany kosza delfin utan felbukkant ket pupos balna. Orultunk nekik es probaltuk oket fenykepezni. 
Egy ido utan kezdett unalmas lenni, hogy otpercenkent megmutatjak a hatukat, fujtatnak kicsit, majd lemerulnek kajalni. Ilyet tudtak a Kaikuranal latott ambras cetek is, csak ok sokkal csunyabbak voltak. Egyszer csak az egyik kamionnyi meretu allat fogta magat, es kiugrott a vizbol, hogy par pillanattal kesobb oriasi erovel visszavagodjon oda. Nehany masodpercel kesobb ugyanezt a paradet lenyomta a pajtija is. En csak alltam, es nem hittem a szememnek, hogy hatvan tonna csak igy ugral a vizbol. Fenykepet sajnos nem sikerult kesziteni roluk, mert amilyen hatalmas allatok, olyan gyorsan repulnek. A visszafele leallitott motorral es kibontott vitorlakkal hasitottuk az oceant. Rajtunk kivul mind a hat papirkutya turista bealudt. A kapitany annyira megorult az ebersegunknek, hogy leult mellenk, es egy bebi es a felnott balna muanyag makettjevel felvilagositott minket ezeknek az uszo kamionok nemi eleterol. Mindenesetre megtudtuk, hogy egy ujszulott balna siman veri az egy tonnat es naponta tobb, mint otven liter anyatejet fogyaszt a kis ehenkorasz. A kisbalnak szopasi technikajat talan tovabb is ecsetelte a kapitany, mint kellett volna. Annyira belemelgedett a makettes szemleltetesbe, hogy a lanyoknak mar be kellett fognom a szemuket:) Partot eres utan vacsoraztunk egyet a kikotoben, majd szepen komotosan visszaautoztunk Sydney-be. Ott meg mentunk egy kort a varosban, majd Zsuzsit hazavittuk es elbucsuztunk tole egy idore:(
Szombaton mar koran reggel is nagyon meleg volt, igy konkret program hijjan a Bondi beach fele vettuk az iranyt, ahol januarban mar eltoltottunk egy nagyon kellemes hetet Agival es Andrassal. Rajtunk kivul egesz Sydney is oda probalt kijutni. Miutan a masodik buszra sem fertunk fel, egy szorfdeszkas sraccal osszeismerkedtunk a buszmegalloban, aki egy alternativ utvonalon elvezetett minket a strandig. Szerencsetlen kicsit csalodott volt az aprocska hullamok lattan, igy egesz nap velunk napozott a parton. 
Delutan a deszkajaval ujra megprobalkoztam a szorfozessel, de husz perc hullammentes ringatozas utan kockara fagytam, es kieveztem a biztonsagos partra. Amugy szeptember Sydney-ben is eppen hogy csak tavasz, de aznap siman volt vagy harminc fok. Az ocean viszont max husz fokos lehetett.
Vasarnap reggel kicsekkoltunk a fantasztikus ablakos szobankbol, es bementunk a varosba lezengeni meg egy napot. Koran reggel lemerult a fenykepezom aksikja, amitol rogton sokkot kaptam, hogy soha tobbe nem fenykepezem az Operahazat:) Felmasztunk a Harbour bridge deli hidfojere, ahonnet csodalatos kilatas nyilt az egesz varosra. Valahol mar irtam, hogy Wellingtonnal nem sok varosnak van szebb fekvese. Sydney megkozeliti. Napkozben meg felmasztunk a Sydney towerbe, ami egy rettenet magas torony Sydney kozepen. Eleg old-school kinezete van, pedig csak 1981-ben fejeztek be. Onnet is jol korbeneztuk a varost. Shoppingultunk meg par orat, majd kivagodtunk a repterre, hogy harom ora repules utan visszaterjunk Wellingtonba. Azon mar csak mosolyogtunk Dorival, hogy leszallas elott fel oraval szoltak, hogy mindenki kosse be magat, mivel eros szellokesek varhatoak:)
Osszessegeben nagyon jol ereztuk magunkat. Jo volt, hogy mindenfele konkret terv nelkul utaztunk, es csak ugy eltuk bele ebbe a par nap szabasagba. Iszonyat szep, es legfokeppen meleg idonk volt. Jo volt Zsuzsit latni, es hallani, hogy jol erzi o is magat.
Hetvegen megyunk egy balba, ami eleg vicces lesz, mert nagyestelyi/frakk a dress code. Meg van par napom valami ilyesmit beszerezni, Dori mar beszerezte a ruhajat, miutan ma fel napot a boltokban toltott. Errol majd hetvegen bovebben.
Udv,
Gabor
ui: a valozo betutipus nem az en benasagom. Megorult a Blogger.
