Tonga - vegre a tropusokon

Reg jelentkeztunk irasos formaban, az biztos. Nem mentegetozom, ellustultunk(tam). Nem mintha nem tortenne semmi korulottunk. Diohejban az elmult ot honap tortenesei (igen, ot majus ota nem irtunk semmit):

• Husvetkor egy oriasit turaztunk a Coramandel felszigeten. Satraztunk es szorfoztunk, oda meg vissza kell mennunk.
• En (Gabor) uj munkahelyen dolgozom junius ota.
• Dori egy evvel fiatalabb lett. Szuletesnapjam Aucklandba utaztunk a hetvegere.
• Dorit vegre eljegyezte a Gabor. Hurraaaaaa! Egyszer meg eskuvonk is lesz es egyszer meg el is dontjuk, hogy hol es mikor.
• A Mama 80 eves lett. Sajnos a szulinapi partijarol lecsusztunk, de sikerult Skype-on beszelnunk.
• Dori hatszoros nagyneni lett, meszuletett Franciska Andieknal es Friedrich Zsofieknal
• Gabor egy evvel idosebb lett. Most mar csak egy lepesre a harminctol... ufff.
• Letettuk a buvarvizsgat Wellingtonban telen.

A lenyeg, ami vegre irasra kesztetett: egy rovidke nyaralson voltunk ket hete Tongan. Az orszagrol erdemes tudni, hogy a Csendes-ocean kozepen fekszik Samoa es Fiji kozott feluton. Harom nagy szigetcsoportbol all: legdelebben Tongatapu, legeszakabbra Va’vau es kozepen Ha’apai, mindegyik kb fel-egy ora repuloutra egymastol. Mi a Ha’apai szigetcsoport Uoleva szigete mellett tettuk le a voksunkat, ahol az Interneten talaltunk egy kellokeppen eldugottnak es igenyesnek tuno resortot. Tongan kiralysag van, ami kiralyul hangzik azt leszamitva, hogy a kiralyi csaladon kivul es egy szuk felso retegen kivul mindenki azt eszik, amit a foldon(ben) talal. Szoval szegenyseg van az orszagban. A “birodalom” (vicces ezt igy leirni azutan, hogy lattuk az orszagot) teljes eves termelesenek 40%-at a kulfoldon dolgozo tongaiak hazautalt penze teszi ki. Ha ez nem lenne, az orszagnak nem tellene mibol megvenni az olajat, amivel generatorokat uzemeltatik, hogy legyen aram. Aram egyebkent nem mindig van. Habar tul sokat nem lattunk a helyi eletbol, de tobben megerositettek, hogy itt az emberek azt eszik, amit talalnak: kokuszdio es gyokerek. Ja, es kutyakat meg macskakat. A nostenyeket nem annyira, mert ok meg szulhetnek meg tobb kajat... durva. Na de inkabb beszelnek az elet szebb oldalarol.

Az idei tel elgge cudarra sikeredett. Hideg ido, sok eso, allando szel es sok munka mindkettonknek. Mar alig vartuk, hogy kicsit kiszakadjunk a hetkoznapokbol. A nyaralas ugy indult meg par hettel korabban, hogy az ujdosult vizallo fenykepezogepunket sikerult nem vizallova tennunk. Jol elazotattuk buvarkodas kozben meg Wellingtonban. A garancialis javitast pont ket hettel kesobbre igertek, arra a napra, amikor utaztunk volna. Igy is lett, a repulonk felszallasa elott harom oraval hivtak, hogy keszen van a kamera. Szepen eljatszottak az idegeimmel. Kenyelmesen kimentunk a repterre, egy oraval kesobb Aucklandban atszalltunk a Tongai gepre, es ropke ket es fel ora alatt a cudar esos uj zelandi tavaszbol a kellemes langymeleg tongai ejszakaban lepdeltunk lefele a repulo lepcsoin. Mivel a repter jo 40 perce volt a fovarostol, igy inkabb a kozelben foglaltunk szallast az elso ejszakara. Nem is tudom mit vartam a szallastol, de biztosan tobbet, mint ami ott fogadott minket. A taxisofor a szallas tulajdonosa volt. A kisbusz kabe hatodik probalkozasra roffent be. Biztonasagi ovnek hult helye, de ezt mar megszoktuk Samoan. Kicsit ironikus, de a szallasra tarto uton arrol beszelt az emberunk, hogy 50 meterrel a tengerszint felett leszunk, igy a cunami nem fenyeget (errol majd kesobb). A szallas nem eppen egy naszutas lakosztaly volt. Szerencsere volt nalunk egy nagy beach torolkozo, igy nem kellett kozvetlenul erintkezni az agynemuvel. En lefekves elott csinaltam volna egy nagyfertotlenitest, csak ahhoz fel kellett volna gyujtani az egesz hazat:) A gyikok a WC-ben kedvesek kacsingattak ram.

Csutortokon koran reggel mar a belfoldi jarattal a tenyleges uticelunk fele vettuk az iranyt: Ha’apai szigetcsoport, ami az kiralysag kozepso reszet kepezi. Kabe olyan, mint a Duna-Tisza koze, csak a Duna es a Tisza helyett a Csendes ocean szeli szanaszet az aprocska szigeteket. A ut felert egy idoutazassal. A repulo egeszen biztosan idosebb volt meg nalam is, termeszetesen propelleres valtozatban. Reggel fel kilenc korul megerkeztunk a szigetcsoport fovarosaba, ami nehezen neveznek falunak meg otthoni viszonylatban is. A repteren a resort tulaja vart, aki a traszportunkal egyutt az elelmiszer-beszerzest is akkor intezte. A tulaj egy rettento kedves es eletvidam hatvan ev koruli amerikai no volt, Patti. A repterrol a kikoto fele vettuk az iranyt egy ablak es (termeszetesen) biztonsagi ov nelkuli “taxi”-n. A kikotoben egy partra vetett nagyobb halaszhajo mogul elotunk egy nem tul bizalomgerjeszto csonakocska. Par hete itt Tongan volt az a tobb, mint szaz embereletet kovetelo kompbaleset, igy rogton az emergency kellek utan kezdtem kemlelni. Patti rendkivul vidamsagan kivul semmi megnyugtatot nem sikerult felfedeznem a hajon. Fel oravalkesobb megerkeztunk a mi kis szigetunkre. Pont olyan, amirol almodtunk: lakatlan, homokos tengerpart fole belogo kokuszpalmak, korallszirtekkel es halakkal teli laguna, tengerparti bungallo, nincs aram, nincs vezetekes viz, nincs internet, nincs mobil, csak relax.

Meg nem emlitettem, hogy miert eppen Tonga: az orszag azon ritka helyek egyike, ahol engedelyezett a balnakkal valo uszkalas. Otthon rengeteg videot es kepet neztunk vegig. Mar nagyon izgatottan vartuk az elso talakozast a pupos balnakkal, akik Tongara jarnak telelni, szulni, es szules utan hancurozni. Amint vege a telnek (azaz 28 fok helyett 30 lesz, fuuu), visszautaznak egy fapados tengeraramlaton az Anktartiszra nyaralni a minusz 20-ba. Erted oket? En nem.
Mihelyt megerkeztunk, elkezdtuk bombazni a “hajokapitanyt”, hogy tenyleg vannak-e itt balnak, es hogy mikor latot ilyen nagy halat utoljara. Az mondta, hogy aznap reggel osszefutot nehannyal mielott felvett minket. Gondoltam, hogy hiszi a piszi, csak hulyit minket.
A kis szigetunk onmagaban is nagyon romantikus volt, de amint a nap vorosre festette a felhoket, ellenalhatatlan kesztetest ereztunk, hogy elsetaljunk naplemetezni a sziget csucskebe. Mit latunk a sziget vegrol? Egy 5-6 fos balnacsapat uszkal par szaz meterre a partrol nagyokat fujtatva. Hihetetlen volt, de ott voltak. Mar alig vartuk a kovetkezo reggelt, de meg elotte a resort elkapraztatott minket egy gyertyafenyes vacsoraval. A foetel homar volt. Nem rossz inditas.

Pentekent kenyelmes reggeli utan vegre hajora szalltunk, hogy eloszor palackkal alameruljunk a tropusokon. Felszabadito elmeny volt a par mm-es buvarruhat felhuzni a Wellingtonban szokasos vastag szkaffander helyett. A csobbanas utan az vart minket, amirol almodtam: 30 meteres latotavolsag (a wellingtoni 2-5 m helyett), mindenhol zegzugos korallok es szines halacskak. Az elso merules alkalmaval mindketten gyorsan felhasznaltuk a oxigenunket, mivel ossze vissza cikaztunk minden korallhoz es halhoz. Sajnos kepeket nem tudtunk csinalni, mivel tul melyre mentunk a vizallo kameranknak. Delutan csinaltunk egy masodik merulest egy meg vaganyabb helyen: egy 15 meteres fuggoleges korall fal mellett ereszkedtunk ala kabe 20 meterre. A korall falon mindenhol halak, legyezo alaku korallok, rikito kek polip aki minket megpillantva szegyenlose visszahuzodik a kis odvaba. Megdobbento volt, hogy 20 meter melyen milyen elerhetetlen tavolsagban tukrozodott a felszin. A korallfal legaljanal egy 5-10 meter mely barlangszeru kisziszogeles ala usztunk be, ami elsore kicsit remiszto volt, mivel nem lathattuk a felszint. Annyira rakattantunk a buvarkodasra, hogy delutan a szallasunkra visszaterve rogton felkaptuk a snorkerling cuccot, es meg vagy egy orat buvarkodtunk a part menti zatonyon. Az esti vacsoranal azon temaztunk, hogy ezek utan meg lesz-e valamennyi kedvunk Wellingtonban buvarkodni...
Szobaton vartuk a nyaralas masodik fenypontjat, a pupos balnakkal valo uszkalast. Biztam benne, de nem vettem kezpenznek, hogy tenyleg vizbe tudunk-e veluk ugrani. Vadallatokkal valo turaknak senki sem garantalhat semmit, egy ausztral parnak sem sikerult ezt osszehozni par nappal elottunk a turan. Kora delelott a tengerpartrol osszeszedett minket a balana nezo operator (nevezzuk oket Brian es Sabinanak). Alig 10 perc hajokazas utan mar meg is pillantottuk az elso aldozatunkat, egy anya balnat es a borjujat. A bekatalpak es maszkok izgatott felcsatolasa utan ovatosan vizbe ereszkedtunk, es odausztunk a kb 200 meterre lebego balnakhoz. Egy ido utan a homalybol korvonalazodott a ket balna korvonala. Kabe 10 meterre megalltunk toluk es megdobbenve figyeltuk, ahogy a 16 meteres anya korul a borju cikazik. Par masodperc utan az anya hirtelen elkezdett a mi iranyunkban visszafordulni. En teljesen besokkoltam arra gondolva, hogy mennyire fog fajni egy balnauszonnyal valo arcon csapas. Sokmindent nem tehettem, igy a legrosszabbra felkeszulve figyeltem. A balnak maximum 2-3 meterre tolem huztak el. Szerencsere az egeszet videora vettem, bar a videon csak az latszik, hogy egy nagy balnabor (ha tudja valaki, hogy hogyan nez ki egy balna bore) elvonul a kamera elott. Visszamasztunk a hajora, es mindenki szeles vigyorral magyarazott, hogy ez mekkora volt. Nem sokkal kesobb becserkesztunk egy masik anya-borju parost. Kesobb kiderul, hogy extrem nyugodt allatokkal volt dolgunk: tobb, mint masfel orat toltottunk veluk egy helyben. A turavezetonk azt mondta, hogy ilyen relaxalt alatokkal meg nem talalkoztak. Az anyabalna altalaban 20 meterrrel alattunk a zatonyon lebegett, a borju pedig korulottunk uszkalt, es neha alamerult szopni az anyjahoz. Oriasi elmeny volt. Ezt mar csak az uberelte, hogy egyszer csak a borju fogta magat, es 10-20 meterrel elottunk kiugrott a vizbol es dobott egy hatast. Teljesen a hatasuk ala kerultunk.

Vasarnap: elozo nap este sikerult egy helyi halasszal lebeszelni, hogy egy fu alatti balnanezesre kivisz minket egy-ket aranypengoert. A helyi torvenyek szerint csakis hivatalos balna operator cegek vegezhetnek ilyen tevekenyseget, hogy vedjek az allatokat a nemkivant stresszhatasoktol. A szigoru szabalyok eloirjak, hogy milyen kozel lehet menni egy balnahoz (max 300 meter hajoval), hogyan lehet megkozeliteni (oldalrol), es mennyien lehetnek korulotte a vizben (max 4 ember). Ezek a mi halszunkat kulonosen nem izgattak. Miutan kora reggel felszedett minket, par perc keresgeles utan talatunk par balnat. Kulonosen nem zavartatta magat, kozvetlenul a balnakhoz manovereazte a rozzant csonakot, es mi a vizbe pottyantunk es ujra balnakkal szemeztunk. Nem sokkal kesobb talalkoztunk egy egesz csordaval: egy anya es a borja, plusz harom him mogottuk. A himek lathatoan verekedtek egymassal valoszinuleg a nosteny kegyeiert. Oket kovettuk egy jo ideig, de egy ora utan elfaradtunk a sok uszastol (neha kemenyen kellett nyomni az uszast, hogy eleg kozel keruljunk hozzajuk). A halaszunk meg elvitt minket egy kis hajokazasra par tavoli lakatlan szigethez. A szigetek koruli lagunanal lelassitva a kristalytiszta vizben neztuk a szines halacskakat es a vegelathatatlan korallmezot. Dorival meg snorkerlingoltunk egyet az ocean kozepen egy koralzatonynal, es delutan visszaindultunk a szigetunkre. Az egesz napos hajokazsatol Dori nagy oromere vegre jol lebarnultunk.

Hetfo regger koran keltunk, mivel nyolckor indult a repulonk a fovarosba. A hajnali ebresztonk ellenere a resortunk tulajdonosa is felkelt, hogy megetessen minket es hogy elbucsuzzon. Nagyon kedves volt tole. Egy erzelgos bucsuzohoz illoen csodalatos napfelkelteben volt reszunk, amig hajoval elmentunk a szigetunkrol a repterhez. Az egesz napunk utazassal ment el. Kora este erkeztunk meg Wellingtonba 10 fokba es esobe... mar tervezzuk a kovetkezo utunkat.

Ket nappal kesobb minden mediumbol az harsog, hogy oriasi foldrenges razta meg Samoat, es hatalmas cunami tarolta le a sziget deli partjat. A szokoar nem sokkal kesobb Tongat is elerte es Uj Zelandot is veszelyeztette. Azon a szigetcsoporton, ahol mi voltunk, a cunami csak nehany hajot rongalt meg a kikotoben, de szerencsere embereletet nem kovetelt. Par nappal kesobb mar tobb, mint 150 samoai es 10 tongai halottrol szoltak a hirek. Szomoru.
Azt a helyet, ahol tavaly voltunk nyaralni ugyanekkor Samoan, a folddel tette engyenlove a katasztrofa.

Nyaralas 3 - Deli Sziget tura, masodik resz

Masnap tettuk meg a tura legszebb reszet. A reggel napos, de inkabb szeles napot igert. Gyorsan osszepakoltunk, es nekiindultunk a szallas mogul indulo kopar hegynek.

Ahogy elindultunk, elkezdett esni az eso. Mire felvettuk az esokabatokat, mar el is allt. Egy ora hegymenet utan elerkeztunk a tura legmagasabb pontjara, ami olyan 1200 meter kornyeken lehetett. Egy aprocska menedekhazban ebedeltunk egyet es nekiindultunk a legdurvabb resznek. A tura kovetkezo hat kilometere vegig a hegygerincen vezetett. Jobbra a Te-Anau to terpeszkedett egy km-el alattunk, elottunk a felhokbol neha elobujt a tenger kekje a fjordoknal, balra pedig a hegy meredeken szakadt a par szaz meterrel lejjebb kezdodo erdobe. A szel pedig ugy suvitett a gerincen, mintha kotelezo lenne. Wellingtonban az ilyesmihez mar teljesen hozzaszoktunk, ugyhogy itt mar eszre sem vettuk, ahogy a szel letepte a fejunket. Keso delutan megerkeztunk a masodik szallashelyunkre. A vadkemping egy folyoparton volt egy volgy kozepen. Ezen a helyen vegre lehetett tuzet gyujtani. Ez amiatt volt eletbevago, mert a Dorinak nevnapja volt, es igy egesz este rumosteat forraltunk a nyilt tuzon. Bonuszkent meg a sandfly-ok is tavol maradtak. Este egy satorban aludtunk mind a negyen. Ez amiatt volt necces, mert mindannyian verjuk az 180 cm-es lecet, szornyen be(rumos)teaztunk, egesz este WC-re jartunk, a Lacinak M-es halozsakja volt, nehany sandfly besunyult a satorba akik agyoncsiptek minket, legfokeppen az Ildi labat?

Masnapnap kisse meggyotorve nekiindultunk a tura utolso szakaszanak. Az osveny az erdoben vezetett, es eleg unalmas volt. Szerencsere a Laci vegig kisdobos dalokat enekelet nekunk, igy nem unatkoztunk... na jo, nem enekelet. Gyotrelmes egy nap volt, mivel kifutottunk az osszes csokinkbol, igy mar senkit nem lehetett semmivel motivalni. A tura vegen egy busz visszavitt minket a civilizacioba. Az elso utunk a szervizbe vezetett, ahol buszken ott allt az autonk. A kulcs tenyleg az a tegla alatt volt, ahogy korabban megbeszeltem a szerelovel.

Raadtam a gyujtast a kocsira, egy masodperc mulva kialudtak a hibajelzo lampacskak, es en ennek pedig nagyon megoroultem. Az anyosulesen ott viritott a szamla, es egy szanakozo level a szerelotol. A vegosszeg elegge lelombozott.

Termeszetesen a generatort cserelni kellett, javitani nem lehetett. Pafff. Amig Lacival a kocsit inteztuk, a lanyok lefizettek a portast egy kempingben, hogy harom nap utan lezuhanyozhassunk. Vacsora utan bevagodtunk a kocsiba, es nekiindultunk a Milford Sounds-nak. Ez ket ora autokazast jelentett Uj-Zeland egyik leglatvanyosabb utjan. Fel ora mulva ranksotetedett, igy a legletvanyosabb utbol aznap semmit sem lattunk. Este 11 korul megerkeztunk Milfordba. A vaksotetben csak annyit lattunk, hogy ott nem lakik senki, es hogy az egyetlen kempingen a megtelt tabla ficegett. Ez kicsit megremitett, mert a legkozelebbi varos 130 km-re volt, es kovetkezo vadkemping is legalabb 60-70 km-re lehetett (visszafele). Mar majdnem ejfel volt, egy egesz napos gyalog turat mar magunk mogott tudtunk, en este levezettem 130 km-ert, es nem volt szallasunk... kicsit ingerultnek ereztem magam, es realizaltam, hogy ezt az estet nem igazan terveztuk meg. Elindultunk visszafele, es dulledt szemekkel furkesztuk az ut szelet egy kis tisztasert, ahol felallithatjuk a satrat. Nehany km-el kesobb raleltunk egy parkolora, amit rajtunk kivul mar masok csoves turistak is szallashelyul valsztottak. A kocsi fenyenel felvertuk a satrat. Kinyitottunk egy bort, hogy lenyugtassuk az idegeket. Egy ket pohar bor utan a rank varo utszeli csovezes keserusege belenyugvasba fordult:) Lefekves elott Laci bevagta a durcast, hogy o most nem alszik egy satorban velunk, mert nem akarja, hogy mindannyian raguruljunk (allitolag ezt tettuk vele elotte valo nap...). Az ejszakat a kocsiban toltotte nyitott ablaknal, mert maskepp nem fert el a laba:D

Februar 8, Vasarnap: Reggel a lanyok izgatottan keltek, mivel szerintuk kiwit hallottak a sator mellol. Szerintem csak a szomszed satorbol jott a hang, de rajuk hagytam. Gyorsan osszepakoltuk magunkat, es a hatunk mogott hagytuk az ev csovezeset. Nagy egyeterteseben elfogadtuk azt az torvenyt, hogy mostantol sehova nem erkezunk sotetedes utan ugy, hogy nem tudjuk, hogy hol alszunk. Milfordban befizettunk egy harom oras hajokazasra a fjordokban. Sajnos a nap sem sutott, es az eso sem esett, de legalabb kod nem volt. A napsutes azert fontos, mert ugy minden szebb, az eso pedig azert, mert ugy a Milford Sounds meg szebb. Esoben a meredek szilklafalakrol osszefuggo fuggonyken zuhog ala az esoviz. Milford egyebenkent egy egeszen aprocska falu, az egyeduli funkcioja, hogy a fjordba kifutkarozo turistahajokat kiszolgalja es hogy egy kavezot eltartson. A falu vegenel kezdodik a Milford Sound, ami valojaban egy fjord, amit a legutobbi jegkorszakan egy irdatlan meretu gleccser vagot bele a kornyezo hegyekbe. A tenger ebben a parszaz meter szeles csatornaban nyulik be a szarazfoldbe. A csatorna mindket oldalan szinte fuggoleges falkent tornek az eg fele a hegyek. Van olyan pont is, ahol tobb, mint 800 meter magasra emelkedik az iszonyat sziklafal a tengerbol. Utkozben lattunk egy kupac sutkerezo fokat. Feluton a hajo befarolt egy legalabb szaz meter magas vizeses ala. A hajorol mindannyian ugy szalltunk le, hogy az elozo napi csovezes mindenkeppen megerte ezt a turat. Visszaindultunk Te Anau fele. Mar elore orultunk, hogy vegre vilagosban latjuk a Milford utat. En tatott szajjal figyeltem a korulottunk magasodo hegyeket. A tobb szaz meter magas sziklafalakrol itt-ott vizeses zuhogott ala. Par km-er utan egy egy egy savos alagut elott megalltunk a piros lampanal. Hirtelen olajszag csapta meg az orromat. A motorhazteto felnyitasa utan majdnem sirva fakadtam.

A motorbol spriccel az olaj a legkozelebb civilizalt telepulestol 100 km-ra... b****meg. Mobil terero nulla. En lestoppoltam Milfordba, onnet felhivtam az automentot, aztan onnet visszastoppoltam a kocsihoz. Ertetlenkedve figyeltem, hogy a borus hangulat milyen nagy vidamsagba fordult a verzo autonal. Nevetve sztoriztak a tobbiek, hogy amig tavol voltam tortent meg egy kis sztori. Egy kocsi belecsuszott az elotte allba az olajfoltunkon. A csajok csak sunyultak a kocsiban, mintha misem tortent volna. Az ut tuloldalan allo autonk cseppet sem lehetett gyanus a nyitott motorhaztetovel es a csopogo olajjal. Mire az automento megerkezett, Lacival kisakkoztuk, hogy az olaj a generator mellett bugyogott egy csobol, igy csakis az az elozo szerelonk lehetett a bunos. Az automentos srac nagyon nagy arc volt. Elpanaszkodtuk neki, hogy mi este jottunk a Milford roadon, es nem latottunk semmit. Erre o megallt nekunk minden helyen, ahol valami kotelezo fototema akadt. Utolag, ez volt az egyik legjobb nap. Te Ananuban a kocsit leadtuk a szervizbe, mi pedig egy kozeli kempingben felvertuk a satrainkat. Este elmetunk egy barlangturara, amihez at kellett hajozni a Te Anau tavon. A barlang hasonlo volt ahhoz, ahol Anyuekkal is voltunk par hettel korabban. Egy rovid seta utan csonakba szalltunk a barlangban, az osszess lampat lekapcsoltak, mindenkit csendre intettek. Kicsit kesobb kigyultak a csillagok. Volt olyan hely, ahol olyan eros fenyuk volt, hogy latni lehetett az arcokat a csonakban. A fenyt egyebkent tobb ezer kis fluoreszkalo fereg bocsajtotta ki. Tenyleg olyan, mint a meseben.

Februar 9, Hetfo: Delre az autot megszereltek. Szerencsere most mar nem kellett fizetni, fizettunk mar eleget.

Kora delutan visszaertunk Queenstown-ba. A nap celja: Bungy Jumping! A varostol nem messze egy jeghideg hegyi folyo felett egy hidon van allitolag az bungy jumping oshazaja. Meglepetesemra Ildi is befizetett egy ugrasra. Lacinak es nekem nem volt kerdes, hogy ugrunk-e, Dori pedig bevallalta a kameraman szerepet. Ugras elott kicsit izgatott voltam, de mire kialltam a platformra 60 meterrel a folyo felett, minden izgalom elszallt. Olyan volt, mintha az osszes adrenalin felszividott volna belolem. Ugy rugaszkodtam el, mintha a buszra szallnek fel... a zuhanas ugy tunt, mintha orokke tartott volna. Csak a Lacinak sikerult ugy ugrania, hogy derekig belecsobbant a vizbe. Emiatt kisse irigyeltem. Ugras utan megvartuk, amig Ildinek 100 ala esett a pulzusa, es nekiindultunk a kovetkezo celpontnak.

Egy regi aranybanyasz varosba terveztunk felautozni.

Rettenetesen elveztem az utat, mivel vagy harmincszor keresztul kellett vagni egy folyon. A viz helyenkent a motorhaztetot is ellepte. Nehany km-el arrebb mar a hegyoldaba karcolt folduton haladtunk: jobra fuggoleges sziklafal felfele, balra fuggoleges sziklafal lefele. A varost vegul nem sikerult megtalalnunk, mivel mar reg szethordtak az egeszet. Az estet a folyovolgy vegenel fekvo Arrow Town-ban toltottuk, ami egyebkent szinten egy ex-aranymoso varos.

Februar 10, Kedd: A reggeli indulasnal meg nem igazan kristalyosodott ki, hogy merre is akarunk menni. Eredetileg a Mount Cook-hoz terveztunk, de ezt a felhos idojaras nem nagyon tamogatta. Szaz kilometerrel kesobb megpillantottuk az Alpok elso igazi hegyomlasait. Legnagyobb oromunkre a vastag felhoreteg is elkezdett felszakadozni. Igy megiscsak a Mount Cook fele vettuk az iranyt. A hegyet meg egy felho takarta, mikor odaertunk. Mindenesetre mi nekiindultunk a ket oras gyalogturanak, ami a hegyrol lefuto gleccser labahoz vezetett. Az osveny egy volgyben vezetett, kozepen egy rettenetes hegyi folyoval. Jobbra es balra 3-4 gleccser nyomult megallithatatlanul a volgybe. Egy ora utan, mint valami szinhazban hirtelen ott volt elottunk a "Hegy" mind a 3754 meterevel. A csucsat eltakaro felhofoszlany lassan feloszlott, es ott viritott elottunk az egesz diszlet teljes pompajaban. A hegyrol lefolyo gleccser az elottunk elterulo tengereszmeben vegzodott. Arra a napra is felkerult a pipa. A Mount Cook az a hegy, amit Sir Edmund Hillary jatszoterkent hasznalt, mielott elsokent megmaszta a Himalajat. Ha valaki Uj Zelandon jar, a hegyet kotelezo latni. A gyalogtura utan celba vettuk a keleti part kozepen fekvo Oamaru nevezetu varost. Utkozben meg megalltunk egy lazacfarmon, ahol viccesen alacsony aron vettunk egy rakas friss es fustolt lazacot. Oamaru-ba pont idoben erkeztunk. A varos a Lonley Planet szerint Uj Zeland pingvin fovarosa. A madarak egesz nap kint az oceanon horgasznak, es csak este jonnek ki a szarazfoldre. Mi pedig pont sotetedeskor erkeztunk. Leulltunk egy emelvenyen, es izgatottan vartuk a dramat. Olyan volt, mint a moziban. Vittunk ropit meg kolat is. Egy ido utan megjelent az elso nehany apro kek pingvin. Egyik sem volt nagyobb 30 cm-nel. negy-ot fos csoportokban masztak fel a sziklakon ,es esetlenul tonyogtak az odujaik fele. Egy fel ora utan rajottunk, hogy itt mar nem tortenik semmi izgalmas, es a ropink is elfogyott. A szallas fele meg nehany utca crossinglo pingvin miatt meg kellett allnunk.

Februar 11, Szerda: Reggel lementunk a 30 km-el arreb levo Moeraki-ba, ahol a tengerparton megneztuk az un. Moeraki Boulders-t. Ezek kb. 1-1.5 meter atmeroju gomb alaku sziklak a tengerparton. Nagyon lenyugozo, ahogy a tukorsima tengerparti homokban hirtelen ott sorakoznak ezek a sziklak. Nehany elerodalodott kotobnek beszkadt a teteje, es ezeknel lehet latni, hogy a szikalk belseje ureges. Olyanok voltak, mint valami oriasi dinoszaurusz tojasok. Moerakibol felautoztunk a Christchurch mellett fekvo Banks felszigetre. Keso delutan itt is elmentunk pingvint nezni. Egy elhagyatott obolben befaltuk a maradek fustolt lazacunkat, majd egy helyi neni segitsegevel sikerult megtalanunk a helyi pingvin koloniat.

Februar 12. Csutortok: A nap nagyreszet Christchurchban toltottuk. A varos Uj Zeland masodik legnagyobb telepulese a 200 ezer lakosaval egyutt. Engem nem igazan fogott meg a varos, meg a fotere sem nagyon tetszett. Itt feszit a varos jelkepenek szamito katedralis, ami eurpai mercevel eleg atlagos, de megiscsak egy 200 eves orszagrol beszelunk. Este elautoztunk Hammer Springs-be, ami egy hegyek kozott fekvo kis alpesi telepules. A kulonlegesseget a varos kozepen feltoro termalviz es a ra epulo furdo adja. Az estet a 36-38 fokos nyitott medencekben punnyadva toltottuk, ami nagyon jol esett masfel het foldon alvas es autoban utazas utan. A pont az i-n az volt, hogy az ejszakat egy diakszllason toltottuk, igy vegre igazi agyban is aludtunk.

Februar 13, Pentek: Hajnalban indultunk, mivel a kovetkezo es egyben az utolso celpontunk Kaikura volt, ahova reggel 7-ig oda kellett ernunk. Akkor indult az elso delfinnezo tura. Idoben idaertunk, es sikeresen beregisztraltunk a turara. Szerencsenk volt, mivel a turaszervezo ceget csak elozo nap hivtuk fel, es akkor mar csak a futottak meg listara irtak fel minket, mivel fullra voltak foglalava. Laci inkabb a szarazfoldon maradt, mivel az idojaras nem tunt tul vidamnak. Ildi, Dori es en magunkra vettuk a vastag neoprem ruhat, a fejunkre huztuk a snorkerling maszkot, kezbe vettuk a bekatalpat es hajora pattantunk. Ahogy a vedett obolbol kiertunk a nyilt vizra, a hajo mocskosul elkezdett mozogni a meteres hullamokon. Mire egy fel ora hanykolodas utan megerkeztunk egy vedettebb obolbe, mar jo nehanyan kidobtak a taccsot. A kapitany vidaman befarolta a hajot, majd megpillantottuk a delfinrajt. Ez egeszen mas volt, mint amit fent eszakon lattunk Anyuekkal. Itt nem 3-4 delfin uszkalt a hajo korul, hanem 100-200 es ezek nagyon is jatekosak voltak. Egy percel kesobb mar mindenki, aki tudott a vizben uszkalt. Hihetelen, ahogy adelfinek nehany cm-re elusznak, es izgalmas ahogy felveszik a szemkontaktust es elkezdenek jatszani az emberrel. Itt aztan visszatert minden adrenalin, amit azt hittem hogy elveszitettem a bungy jumping elott. Neha olyan izgatott voltam, hogy a viz alatt probaltam levegot venni, amikor alabuktam, hogy jatszak a delfinekkel. Elofordult, hogy lefele tekintve mast sem lattam, csak tomott delfinrajokat suhanni alattam. Nalam csak a lanyok elveztek jobban az egeszet. Azt hiszem, ez volt az egesz turanak a fenypontja. Miutan Lacinak kiomlendeztuk magunkat, hogy mekkora jo volt ez a tura, es hogy mennyien hanytak a hajon, eszaknak vettuk az iranyt. Este mar a hajonk Pictonbol indult Wellingtonba. Utkozben megalltunk, es vettunk ket nagy homart vacsorara. Este a hajonk kesve indult, es erre meg az is rajatszott, hogy a Cook szorosban oriasi vihar volt. A szokasos 3 ora helyett 4.5 oraig tartott a hajout. Hihetetlen, hogy azt az oriasi kompot hogyan dobaltak a hullamok. Mindenkit megkertek, hogy ha nem kotelezo, akkor ne nagyon maszkaljanak. Mire este hazaertunk, a hanyingere mindenkinek elmult:) Jo erzes volt, ujra fix talajt erezni a labunk alatt. Ejfel korul bevagtuk a homart, aztan vegigneztuk a kepeket. Ildi gepe reggel hatkor indult, igy a lanyok le sem fekudtek.

Egy mondatban osszefoglalva, a tura oriasi elmeny volt. Ezentul csakis satorban szeretnek aludni... meg a Laci is:) Az en szavaimnal talan a kepek es a videok tobbet meselnek.

Nyaralas 3 - Deli Sziget tura, elso resz

Az elozo bejegyzest ott fejeztem be, hogy Anyuek hazamentek, mi ujra kettesben maradtunk es estenkent neman szurcsoltuk a mar sajatkezuleg keszitett vacsorakat. Egy hetig meg visszatertunk a munka vilaga, hogy legyen honnem megint elszabadulni a kovetkezo turara. Apu es Anyu utan eppen hogy csak kihult a vendegszoba penteken delutan mar meg is erkezett a Laci. Egy negyed oras felreertes miatt 10 percet kestem a repterrol, es ilyenkor termeszetesen a vamosok nem talaljak gyanusnak a jokepu batyjamat. Laci csont nelkul atcsuszott mindenfele ellenorzesen, es harom perc alatt mar kint is volt. Szerencsetlen occse nem ert ki idoben, igy Laci ott allt maganyosan a repteren kezeben a csomagokkal, es lesutott szemmel nezte a tobbi boldog utast, amint a figyelmes es szereto anyukajuk, baratjuk, baratnojuk vagy kutyajuk nyakaba borulnak. Par percel kesobb egy kezifekessel befaroltam a repter el, es vegre mi is orultunk egymasnak:) Szegeny gyereket lefarasztottam rendesen. Mivel Anyueknal bevalt a “nem fekhetsz le estig” taktika, igy a bratyon is azt alkalmaztam. Munka utan talakoztunk, elvittem egy-ket kilatoba, es rogton elmentunk offroadozni.

Masnap Ildi is megerkezett. Vele mar kicsit figyelmesebbek voltunk. Kimentunk idoben a repterre. Aznap ot sem hagytuk lefekudni. A grillre rapakoltunk mindent, ami eheto. Vacsora utan oriasi kupacokba halmoztuk a Deli Sziget turara szant ruhakatat, satrakat, halozsakokat, kajat, kutyaszant, edenyeket, oxigen palackot es tejport. Az elozo heten vettem egy teto boxot a kocsira, de az orias kupacot latva kezdett elszallni az onbizalmam.

Februar 1, Vasarnap: Regeggel meglepoen gyorsan lehordtuk azt a par kobmeter cuccot a kocsihoz, es sikeresen be is pakoltuk. Az auto inditasat kovetoen az olaj jelzo lampa nem akart kialudni… ufff. Ratoltottunk egy kis olajat, lampa kialudt. Ugy gondoltam, hogy ez jo omen. Ahogy a hajohoz ertunk, az ablakot le szerettem volna engedni a jegykezelonek, erre nem mukodott az elektromos ablak. A mar kicsit alabbhagyott a bizlamam. A hajout egesz kellemes volt. Azon ritka utak egyike volt, amikor sutott is a nap. Elso utunk a tulparton Rozsi baratunkhoz vezetett Blenheimbe egy kave erejeig. Onnet nekiindultunk a nyugati partnak. Utkozben egy toparton Laci es Ildi vegre megismerkedett a sandfly-okkatl. Ezek a rohad kis muslicaszeru dogok tizszer rosszabbak a szunyogonal. Aprok, nem hallani oket es a csipesuk akar egy hetig is viszket. Par oraval kesobb a Csendes ocean helyett a Tasman tengerrel szemeztunk. A nyugati partrol annyit erdemes tudni, hogy elofordul, hogy egy eveben 10 meter eso esik. Ez egy egyenlito menti orszagnak is boven sok lenne. A sok eso miatt es a viszonylag hideg idojaras ellenere esoerdok es palmafak boritjak a hegyoldalakat. Keso delutan mar meguntuk a sok autozast, es Greymouth-ban kerestunk egy kempinget. Igy visszanezve kicsit viccess, hogy mennyit tokoltunk a satorhely kivalsztasaval egy kempingben. Par nappal kesobb mar kevbesbe voltunk finnyasak. Este grilleztunk egy jot es gyorsan az ajandek palinkank seggere csaptunk.

Februar 2, Hetfo: reggeli utan osszeszedtuk magunket, es begyurtunk mindent a kocsiba. Mara baceloztuk a gleccsereket, amik kb 250 km-el delebbre voltak. Utkozben megaltunk egy-ket helyen, de aztan mindenki elkezdett stresszelni, hogy siessunk a Fox gleccserhez, mert az utolso tura negykor indul. Pont idore oda is ertunk, befizettuk egy helikopteres-gleccserturas mokara. Mihelyt beoltoztunk a gleccserszerkoba (egy massziv bakancs) a turavezetonk ertesitett minket, hogy a tura lefulyva a rossz ido miatt. Pech, majd masnap megcsinaljuk. A terkeprol kineztunk egy kozeli vadkempinget (ami azt jelenti, hogy egy rendben tartott placc valahol a semmi kozepen, egy WC es alatalaban ivoviz), ami egy kozeli tengerparton volt. Utkozben ket ausztral lany kocsijat kirangattunk az arokbol. A kempinghez foldut vezetett. En kicsit lehangolodtam a megerkezes utan, mivel a kempinget homokdunek zartak el a tengertol, es beachre egy kis osvenyen lehetett kimenni. Gyors tanakodast kovetoen ugy dontottunk, hogy nekunk tengerparti szallas kell. Kicuccolunk abeachre. Mikozben fat gyujtottunk a tuzhoz, felfedeztem par kereknyomot a homokban. Visszamentem a kocsihoz, es egy kis kerulovel sikerult egy kijaratot talani a beachre. A kocsival beparkoltam a satrak melle, bekapcsoltunk valami zenet es meggyujtottuk a tuzet meg a mobil grillunket. A nyilt tuzon konyeret sutottunk, a grillen pedig baranybordakat. Kozben a naplementet figyeltuk es baromira orultunk magunknak, hogy ilyen szallast sikerult talalnunk.

Februar 3, Kedd: Reggel lassan osszeszedtuk magunkat. Lanyok szomoruan konstallaltak, hogy megfustolodtek. Elozo ejszaka a tuzet nem oltottuk el a satrak mellett, es hajnalban a fustot a szel folyamatosan a satrukra fujta a szel:) Legalabb nem romlanak meg. A tengerpartrol visszaautoztunk Fox town-ba, ahol megnyugtattak minket, hogy aznap mar helikopterezhetunk. nem sokkal kesobb mar a levegobol integettunk az alattunk legeleszo baranyoknak es teheneknek. A gleccser fole erve en csak amultam a csajok pedig fulig ero szajjal vigyorogtak. A gleccser ugy nezett ki, mint egy oriasi szoges agy, csak feherben. Oriasi hasadekok szabdaltak az also egy-ket kilometert, a meredekebb reszeken pedig vizesesszeruen szakadoztak le a haznyi mereto jegdarabok. Keptelen vagyok rendesen leirni a latvanyt, de mindenestre felelmetes meg lenyugozo meg tok feher meg ilyenek. Magan a gleccsren csinaltunk egy ket oras turat massziv szoges bakancsokban. Miutan a helikopter levitt minet a varosba, ujra kocsiba csuccsentunk es delnek vettuk az iranyt. Ugy szamoltunk, hogy kora estere Queenstown-ban leszunk. Ebbol keso este lett. Odaerve a varos helyett a hegyek fele vettuk az iranyt. A kozeli sipalya aljanal az aszfaltrol rakanyarodtunk egy foldura az ejszakaban, ami egy vilag vegen levo aranyaso varos romjaihoz vezetett. Ott terveztunk aludni. A foldut kezdetenel egy nagy sarga tabla jelezte, hogy ide berelt autoval tilos behajtani, meg amugy is hulye vagy ha ide josz, mert ha elvetesz egy kanyart, gyorsan 100 meterrel lejjebb talalod magad. A lanyoknak rossz erzese tamadt, meg vetettek egy utolso pillantast Queenstown tavolban pislakolo fenyeire es elkezdtek nyavajogni. En befogtam a fulem, es nekivagtam a sotet utnak. 14 km utan egy rozzant fahidon atkelve mar bennem sem tartottak a felettunk pislakolo csillagok sem a lelket, es halgattam a tobbseg szavara. Visszafordultunk es a legkozelebbi tisztason satrat vertunk az auto fenyszorojanal. Sotet volt, nem tudtuk hol vagyunk, hideg volt, a lanyok nem voltak hajlandoak kulon satorban aludni, ugyohogy ittunk egy kis idegnyutatot, es lefekudtunk aludni.

Februar 4, Szerda: Reggel lattuk csak, hogy egy egesz kis takaros reten sikerult a satrat felverni. Megvartuk, hogy a nap felszaritsa a nyirkos satrat, megreggeliztunk, es visszaindultunk Queenstown fele. Itt jott az elso nagy gebasz a kocsival: inditaskor a muszerfalon az osszes letezo hibajlezo lampa kigyulladt... ufff. Egyebkent meg valami budos volt. Mindegy, a kocsi meg ment, olaj volt a motorban, a varosig csak kibirjuk. Az folduton visszafele lattuk csak, hogy elozo ejszaka tenyleg eleg vad szakadekok szelen laviroztunk. A kilatas mindenesetre gyonyoru volt, es vilagosban mar a lanyos sem nyafogtak annyira. A varosban behajtottunk egy autoszerelo muhelybe. A srac anelkul, hogy ranezett volna a kocsira, jol megmondta, hogy a hiba bizony a generatorban van, es hogy csak harom nap mulva tud ranezni. Gyors tanakodas utan ugy dontottunk, hogy a 250 km-el arreb levo kovetkezo varosig meg kibirjuk generator nelkul, es majd ott megszereli valaki. Queestown-ra visszaterva a varos olyan, mint egy tipikus osztrak varos a hegyekben. Aranyos kis hazak, aranyos kis utcakkal irdatlan hegyekkel a hatterben. Itt az i-re a pont, hogy a varos egy nagy to partjan terul el. Telen siparadicsom, nyaron pedig az extrem sportok mekkaja. Mivel az idonk limitalt volt, igy csak egy Jetboat-ra fizettunk be a Shotover folyon. Ez egy iszonyat gyors motorcsonakos tura a valoszinutlenul kek hegyi folyo kanyonjaban. Nagyon turistas dolognak tartottam, de annal jobban elveztem, ahogy 60-80 km/h-val elhozunk a szoklak mellett, 10 cm mely vizben repesztunk a kavicsagy felett es ugyanennel a sebeseggnel hirtelen egy 360 fokos ordulatot teszunk. Besz*ras es kotelezo program Queenstown-ban. Meg setaltunk egyet a varosban, es visszakavarogtuk a kocsihoz, hogy minnel gyorsabban leerjunk Te Anau-ba, ahol remeltuk, hogy egy mindenre elszan szerelo mindenkeppen meg szeretne javitani a kocsinkat, amig mi a hegyekben turazunk. Generator hijan az akumlator tolteset jelzo muszer veszesen tavolodott az idealis 16V-tol. Minden elektromos cuccot nelkuloznunk kellett. Erre az utra a legkondit kikapcsoltuk, a radio helyett pedig a lanyokat enekeltettuk. A lampat persze elfelejthettuk, igy nyomni kellett a gazt, hogy meg vilagosban odaerjunk. A feket is csak modjaval hasznaltuk, ugyanis a feklampa is szivja az aksit:) Este egy nagyon jol felszerelt kemoingben toltottuk, es a valtozatossag kedveert steak-et grilleztunk.

Februar 5, Csutortok: Reggeli utan osszepakoltuk magukat a hatizsakjainkba, es rakeszultunk az elottunk alo harom napos gyalogturara a Kepler track-en. Reggeli utan elvittuk a kocsit egy szervizbe, ahol nagy nehezen sikerult megallapodni a szerelovel, hogy Vasarnapra, amikor visszajovunk az auto legyen kesz. A szerelo volt meg olyan rendes, hogy elvitt minket a Kepler track kiindulo pontjahoz. Kipakoltuk a cuccainkat, es bizonytalanul meregettuk az egyenkent 15-20 kilos halozsakokkal, vizespalackokkal es satorral teleaggatott turazsakokat. Nagylevego, es nekiindultunk a turanak. A Kepler track az egyik leghiresebb turautvonal Uj-Zelandon. 3 nap, 2 ejszaka vagy 4 nap 3 ejszaka alatt teljesitheto. Uj Zelnadon nemzeti sport a turazas, ami nem is csoda ilyen gyonyoru termeszettel. Rengeteg turautvonal van a hegyekben, tengerpartokon, siksagokon, vulkanokon, erdokben, mezokben es fjordokban. Ezek kozul van nehany kiemelt, amit csak elore az Interneten helyet fogalava lehet megcsinalni. A Kepler track az igyik ilyen kiemelt tura. A tura eleje elkenyeztetett minket ahogy egy orsiasi to partjan felig napsutestben, felig az erdo oltalmazo lombja alatt haladtunk az vizszintes osvenyen. A feketeleves az erdobe bekanyarodbva kovetkezett. Nehany ora alatt 1000 m-t emelkedtunk mikozben feleltuk a teljes vizkeszletunket. En eleg fittnek tartottam magam, de rajottem hogy a batyam egy driod. Szerintme raaggattuk a legtobb cuccott, de igy is allandoan tobb szaz meterrel elottunk futott. Neha bevart minket, hogy utana megint elkezdjen felele rohanni. Ket ora elteltevel elertuk az erdohatar tetejet, es onnet meg egy ideig a legpazarabb kilatas mellett haladtunk az elso szallashelyunkig. Jobbra magas hegycsucsok, balra alattunk a hatalmas Te Anau to terpeszkedett. Naplemente elott erkeztunk meg az hut-ba, ahol vegre rendes matracon aludtunk.

Folyt kov.

South Island videos

Na haligali. Neha nagyban, neha kicsiben, de mar dolgozom a poston a Deli Szigeti turankrol. Hogy addig se unatkozzatok, osszeraktam egy videot es a slideshow-t az iMovie-val. Rettenet egyszeru hasznalni, de azert meg van mit tanulnom (fikazni nem er oket:)). Fogyasszatok egeszseggel.

Nyaralas 2 - Eszaki Sziget tura

A lustasag felegeszseg, meg eleg elfogaltak voltunk az elmult ket honapban. Vegre nem munkaval, hanem foleg nyaralassal es a vendegekkel mulattuk az idot. Majdnem egesz januarban a szulok (Gabor), februarban pedig Laci, Ildi es Zsuzsi latogatott meg minket, akik meg minig valahol az Eszaki szigeten turaznak.

Az elozo bejegyzest ott hagytam abba, hogy Dorival lenyomtunk egy fantasztikus tusrat a Deli Szigeten. Miutan hazatertunk, par napra ra megerkeztek a szulok. Volt nagy oromkodes, hisz mar masfel eve nem talakoztunk. A rutinszeru gyors varosnezes. utan vacsoraztunk egy jot. Apu amugy teljesen oda volt a kilatastol:) Majd gyorsan agyba zavartuk oket, mielott bekekultek volna a faradsagtol. Sok idot nem hagytunk nekik a lazulasra. Masnap reggel mar indultunk is a kilenc napos Eszaki sziget korutra:

Januar 5., Hetfo: Azt mar termeszetesnek vettuk, hogy Wellington esovel bucsuztat minket, eddig minden nyaralasunknal igy tortent. A hetfoi celallomas Rotorua volt, ahol Dorival mar negyedszer jartunk, de az kb. olyan, mint otthon Heviz vagy a Balaton, tehat kotelezo. Az ut meglehetosen hosszo, legalabb 6 ora vezetes, de nem siettuk el. Utkozben megalltunk kicsit bevasarolni. Apura raeroszakoltunk egy szorfos beach gatyat es egy baseball sapkat, Anyut pedig ellattuk egy fain kalappal. Sosem neztek ki lazabban:) A sziget kozepen szerencsenk volt az idovel. A tobb ezer meter magas vulkanok teljes pompajukban megmutattak magukat. Nem sokkal kesobb megerkeztunk Taupoba, ahol elmentunk mar bejaratott forro patakhoz, ami egy jeghideg folyoba omlik. Ott csobbantunk egyet, es nem sokkal kesobb kora este elfoglaltuk a szallasunkat Rotoruan. Este meg egy setara futotta a varosi parkban, amiben van egy forro vizu to es rengeteg bugyborekolo dagonya. A vacsorank kicsit elhuzodott, mivel a pincerek elfelejtettek leadni a rendelesunket. Ez mar este tizkor volt, es Apu szerintem szivesebben latott volna egy parnat maga elott, mint egy tanyert.

Januar 6, Kedd: A napot a kihagytatlan Te Puia nevu maori faluval inditottuk, ahol megneztunk egy maori eloadast, kitort nekunk ket gejzir, es eletunkben eloszor lattunk kiwit is. A madar leginkabb egy focilabdara emlekeztett, amire rahegessztetett valaki egy szivoszalat. Delutan ellatogattunk a szinten kihagyhatalan uj-zelandi mokara, egy birkanyiras showra. Az eloadas utan a farm mellett Apu meglatott egy nagy dombot, ahonnet orias gumilabdakban guritottak a delikvensejet, akik egy kis centrifugalasra vagytak. Apunk rogton folajanlotta, hogy befizet engem egy menetre, csak had lasson engem fejenallni egy duborgo labdaban. Jo moka volt, csak miutan kimasztam a labdabol szarabbul ereztem magam, mint a legdurvabb szombat este utan. Vacsora utan beulltunk egy furdobe, ahol a forro medencekbol majdnem harom oran keresztul aztattuk magunkat es neztuk a Rotorua tavat.

Januar 7, Szerda: Vegre egy tengerpart fele vettuk az irany, ha mar az Anyuek nyaralni jottek a telbol. Reggel az utunk az egy oranyira levo Mt. Manganui-hoz vezetett, ahol a lanyok kagylokat meg meduzakat kurkasztak a parton amig mi Apuval az egyik legjobb szorf-beachen elveztuk a hullamokat. Innet majdnem egyenesen felmentunk Paiha-ra, ami a Coramandel felszigeten van. Itt ert minket az eslo nagy meglepetes. Azt hittuk, hogy egy szallodaba foglaltunk korabban helyet. Ehelyett a recepcion a kezunkbe adtak a terkepet, es elkuldtek a parton magasodo hegy tetejere. A megadott cimen pazar kilatas es meg annal is jobb haz fogadott minket. Orias terasz, teljesen felszerelt konyha, tengerre nezo etkezo, haloszobak sajat furdoszobaval blablabla. A hazbol egy hosszu homokos strandot lehetett latni, ami par szaz meterrel alattunk terpeszkedet. A masik iranyba pedig a nyilt ocean feszitett elottunk nehany szigettel. Apunak annyira megtetszett a hely, hogy kora este mar nem is jott velunk, hogy megnezzuk a Cathedral Cove-ot, ami par km-re volt a varostol. Estere egy nagy vacsorat terveztunk a hazban, de az orrunk elott zartak be a boltot. Igy vettunk egy rakas fish n chips-et.

Januar 8, Csutortok: Apu es en koran reggel lementunk uszni a partra. Pont elkaptuk a napfelkeltet. Mire visszaertunk a lanyok is a vizet neztek. Hunyorogva figyeltuk az oceant, hatha mepillantunk nehany delfint. Osszerantottunk egy reggelit, bedobaltuk a cuccokat a kocsiba, es mar indultunk is tovabb. Apu megjegyezte, hogy maradhattunk volna itt meg par napot. Az elso utunk a Hot Water beach-hez vezetett. Ez egy olyan strand ahol egy kb 200 negyzetmeternyi helyen a homok alatt forro viz szivarog az oceanbe. A hely csak apaly alatt valik megkozelithetove. Mire odaertunk, mar teli volt a beach. Gyorsan kineztunk magunknak egy helyet, es vadul elkeztem lapatolni az elozo nap erre a celra vette homokozo lapattal. A lapat az elso huzasra eltort vagy azert mert tul eros vagyok vagy mert a lapat tul gyenge. A tobbiek szerint az utobbi valoszinubb. Par centi homok elkaparasa utan tenyleg tuzforro vizben alltunk. Szerencsere a tengerbol neha becsapott egy-ket hullam, es lehutotte a kis medencenket. Innet Ahipara fele vettuk az irany, ami jo parszaz km-re volt Coramandel-tol. A nap hatra levo resze autokazasbol allt. Ez volt a leghuzosabb napunk. Ahipara az Eszaki Sziget majdnem legeszakabbi reszen van a 90 Mile beach vegen.

A farszto nap vegul is meghozta a gyumolcset. Az aznapi szallasunk talan meg az elozonel is jobb volt. Ujra egy hegy tetjen talatuk magunkat egy modern nyaraloban. A nappali-konyha-etkezo es az egyik haloszoba egy nagy teraszra nyilt, a teraszon egy oriasi grill feszitett, a terasz elott pedig elkepesztoen vegtelen kilatas nyilt a Tasman tegerre. Alattunk egy szorf beach-et nyaldostak a hullamok, balra a tavolban oriasi homokdunek altak a tenger utjat, jobbra pedig egy 100 km-es, nyil egyenes strand kezdodott (ez a 90 Mile Beach). En egesz este csak ultem vonlna a teraszon egy borospoharat markolaszva, de eloszor egy vacsorat is ossze kellett rantani a grillen. Igy megvacsoraztunk, es egyutt merengtunk es beszelgettunk a borospoharainkat markolaszva:)

Januar 9. Pentek: En amugy is egy koran kelo vagyok, de ilyen helyen meg korabban kelek. Mar fel7 korul fent voltam, es egy kave mellett hallgattam a tengert a teraszon. Kiolvastam egy-ket ujsagot es vartam, hogy a nap felkeljen. Nem sokkal kesobb Anyu is csatlakozott. Mire a tobbiek felkeltek, mi majdnem keszen voltunk a villasreggeli elkeszitesevel. Anyu es Apu ugy dontottek, hogy aznap ok kicsit lazitanak, es inkabb elvezik a kilatast es a nyugit, amig en nem vagyok ott. 

Dorival kocsiba pattantunk, es nem sokkal kesobb az aszfaltrol a beach-re hajtottunk. A beach lejaratanal egy tabla figyelmeztett minket, hogy a strand rendes kozutnak minosul, ezert itt is a 100 km/h korlat ervenyes, de forditsunk kulonos figyelmet a strandolokra. Beloluk nem sokat talaltunk az elkovetkezendo 100 km-en. A kezdeti ovatossag utan padlogazzal repesztettunk a beachen es teljes szelessegeben kihasznaltuk azt. Asszem’ ez volt eletem legjobb autopalyaja, ami eddig lattam. Elottunk nyilegyenes beach, jobbra homokdunek, balra pedig a rendkivul sekely tenger kuszott a helyenkent tobb, mint 300 m szeles strandra A beachre csak terepjaroval ajanlott lehajtani, de mivel a nedves homok betonkemenysegu, ezert sima szemelyatoval is lehet rajta kozlekedni. Termeszetesen nem birtam ki, hogy ne hajtsak ezerrel a vizbe a siralyok koze. A beach-en valo szaguldasnal az onnet valo kijutas volt nagyszerubb. A beach vegen egy folyomederben lehetett visszaterni a civilizacioba. Itt egy sima autoval mar gondban lettunk volna. Par km utan a folyo mellett oriasi homokduneket pillantottunk meg. Dorival csusztunk egyet-kettot a bodysurf-unkel a homokdunek tetejerol, aztan tovabballtunk Uj-Zeland legeszakabbi csucske, Cape Reigna fele. A hely dramai, nem erdemes kihagyni, ha valaki eszakon jar. Egy kulonosen szep vilagitotorony meredezik utolso kilometerkokent egy szikla peremen jelezve, hogy itt aztan baromira vege van mindennek. A tobb szaz metert zuhano sziklafal elott talakkozik a Csendes Ocean es a Tasman Tenger. Szerintem csak kepzelodtuk, de kint a nyilt vizen frankon lehetett latni, ahogy egy vonalban tajtekzik a viz, bar az is lehet, hogy apaly volt, es a viz alatti sziklakon tortek meg a hullamok. Ugy dontottunk, hogy hazafele is a 90 Mile Beach-en megyunk. Ahogy hajtottunk le a folyoban, egyszercsak felre alltam, es Dorinak atadtam a kormany. Neha bizonytalanul megkerdezett, hogy most azt a homokdunet, vagy azt a folyoszakaszt honnet kerulje ki. Miutan mindig azt a valszat kapta, hogy ahonnet akaraod, megjott az onbizalma, es a beachre mar padloghazzal hajtott ki. Egy ora repesztes utan pontosan a haz alatti beachen jottunk fel az aszfaltra. Anyuekat osszeszedtuk, es keso delutan elindultunk Russel fele, ahol a kovetkezo ket napra foglaltunk szallast. Reg ereztem ennyire jol magam, mint aznap. Oriasi dontes volt, hogy lecsereltuk a Legnumunkat egy terepjarora.

Januar 10, Szombat: Russel volt Uj-Zeland elso fovarosa. A helyre kompal lehet eljutni egy kozeli varosbol vagy pedig egy ket oras foldutas kerulovel. A varos a Bay of Island kozepen fekszik. Mint ahogy a nev is erzekelteti a kornyeken egy rakas kis sziget talalhato, es a szigetek kozott pedig rengeteg delfin el. Az itteni szallasunk egy viszonylag nagy nyaralo volt kozvetlenul a tengerparton. A Dorival befogaltuk a tengerre nezo szobat, ami vegul is egy agy volt uvegfalakkal korbeveve. A tengerparton tokeletes hullamok voltak egy kis szorfozeshez.

Szombat reggel bementunk a varosba, ami inkabb egy romantikus falucska. Alig ezren lakjak, viszont teli van aprocska ettermekkel a kikotoben. Egy hajoval kimentunk delfint nezni, es Dorival meg Apuval uszni is terveztunk veluk. Nem sokkal kesobb talatunk ket palackorru delfint, akik neha a hajo korul koroztek, neha meg elhuztak a francba. Mire beoltoztunk az uszashoz, a delfinek elmentek. Visszafele vettuk az iranyt, ahol egy nepesebb, kb tiz fos delfinrajba botlottunk. Sajnos veluk sem tudtunk uszni, mivel voltak ott bebi delfinek is. A sztorihoz hozzatartozik, hogy velunk hajokazott Orlando Bloom is. Oriasi:)

A parton a bevarost kb fel ora alatt bejartuk, beneztuk Uj-Zeland legregebbi templomaba, amit 1841-ben epitettek. Megall az esz, mennyire rohan az ido:) Lehet, hogy valaki meg emlekezett is az apitkezesre a nyugdijjas klubbol. A nyaraloba visszaterve a garazsban talatunk egy szorf deszkat. Dorival huztunk is a vizbe kicsit gyakorolni. Par percel kesob Apu is megjelent egy bodyboarddal, de Anyut nem tudtuk vizbe kenyszeriteni.

Januar 11, Vasarnap: elso utunk Waitangi-ba vezetett, ahol anno a Maorik es az europai telepesek alairtak a szerzodest, amely az angol valtozatban az brit kiralyno tulajdonava nyilvanitja a zatonyt. Maori valtozatban allitolag nem egeszen errol szol, ezert szinte az osszes maori torzsfonok kegyesen alairta. Ez a felreforditas a mai napig vitara ad okot az oslakos maorik es a mindekori kormany kozott. Ehhez azert hozza kell tenni, hogy az egyezseg utan jogilag oriasi teruletek maradtak a Maorik kezen, amit azota 90%-ban eladtak apropenzert a fehereknek, vagy a pakeha-knak, ahogy itt az europaikatat hivjak. Innet Aucklend fele vettuk az iranyt, ahova par ora autozas utan meg is erkeztunk. Apuekat otthagytuk a varos kozepen kicsit korzozni, Dorival pedig kimentunk a Piha beach-re,a mi az egyik legjobb vagy inkabb legelerhetobb szorf beach errefele. En egy orat probalkoztam a hullamokon, Dori pedig a partrol nevetett rajtam. A varosba visszaterve mind a negyen felmentunk a Sky Tower-be, ami a legmagasabb epitmeny a deli felteken. Este vacsoraztunk egy jot az aucklandi jacht kikotoben, ahol az itteni idojaras megmutatta az igazi arcat. Este kilenckor fulledt meleg, az ettermek belso helyisegei konganak az uressegtol, a teraszrol pedig csungenek a vendegek. Hirtelen leszakad az eg es mindenki sikitva beljebb huzodig. Par perc mulva mar sehol sem latni egy felhot, es a madarak csicseregnek, mintha mi sem tortent volna. Az ejszakat az egyik baratunk lakasaban toltottuk. O eppen magyarorszagon volt, ugyhogy kihasznalta, hogy par vendeg melocsolja a novenyeit, ha mar ott is alszanak:)

Januar 12, Hetfo: reggel gyorsan osszepakoltunk es kihuztunk a Mission Bay-be, ami a legnepszerubb helyi beach. Sokkal szebb, mint amire szamitottam. Kb 1 km hosszu homokos obol elott feszitett viztukorkent csillog a tenger, a hatteret egy tokeletes alaku vulkani sziget adja, a strand mogott szepen gondozott park zoldell, a park mogott pedig ettermek es kavezok sorakoznak. Na mi egy ilyenbe be is ultunk egy jo reggelizni. Reggeli utan Dorit a belvarosban elhagytuk. Szegeny azt hitte, hogy Auckland-ban jobban lehet vasarolni, mint Wellingtonban. Rajott, hogy ez nem igy van. Igy ujra ki kell huznia, amig esetleg ujra Ausztraliaba utazunk. Amig Dori vasarolni probalt, en Anyuekat korbeautokaztattam a varosban. Felnmentunk egy kialudt vulkan tetejere, hogy onnet kinezzunk egy masikat, ami jobban nezett ki es magasabb volt. Atmentunk a masikra, ahol a kraterben kedves kis tehencsorda legeleszett, es egy rakas kinai turista kattogtatta korulottunk a fenykepet. Dorit gyorsba osszeszedtuk, es elindultunk Taranaki fele. Ez kb 400 km es 6 ora autokazast jelentett. Itt mar senki sem vinnyogot. Igy vagy ugy mindenki alkalmazkodott a napi tobb oras autokazashoz. Feluton megalltunk a Waimoto Caves-nal. Ez egy csepkobarlang ami teli van kis vilagito fergekkel. Ha nem latom a ket szememmel, akkor tenyleg nem hiszem el, hogy ezek a kis dogok milyen csodalatosak tudnak lenni. A barlang felenel egy csonakba szalltunk, es a vezeto teljes csondet parancsolt. A csonak hangtalanul beosont a megvilagitott reszrol a vaksotet labirintusba. Par meter utan gyenge feny derengett a vizen. Ahogy felneztuk ezernyi apro csillag vilagitott tuelesen a barlang tetejen. Olyan volt, mint a meseben.

A barlangtol leautoztuk a Taranaki vulkanhoz, ahol egy motelben megszalltunk, majd masnap negy-ot ora vezetes utan hazamentunk.

Anyuek meg egy hetet toltottek velunk Wellingtonban. Apu vegre tudott pihenni, amig Anyu takaritott es fozocskezett. Dorival mar dolgoztunk, de igy eleg kenyelmes hetunk volt. Minden nap kesz vacsora vart minket. Hetvegen meg felmetunk Napierbe, ahol ket ejszakat toltottunk. Voltunk a nemzeti akvariumban, aprocska pingvineket szorongattunk, felfedeztuk, hogy mi az az art deco es ralliztunk egy jot a tengerparton. Par nappal kesobb sajnos a szolok hazamentek. Ugy tunt az egesz, mintha csak par napot toltottek vona itt…

Nyaralas 1 - Karacsonyi kiruccanas

Ez mar egy honapos sztori lesz, de nem szeretnem, ha a feneketlen emlekezetlyukban (Orwell - 1984) eltunne. Regen irtam. Az utobbi idoben sokat utaztunk, programoztunk, kicsit dolgoztunk, aztan meg tobbet utaztunk.

Ott hagytam abba, hogy elkoszontem az unnepek elott. December 24-en reggel autoba ultunk, kompra szalltunk, es Dorival lementunk a Deli szigtre. Szokas szerint Wellington esovel bucsuztatott minket, ami a Deli szigeten is csak csepergesre szelidult.

A karacsonyi utazasunk elso celpontja a French Pass nevu egeszen aprocska kikoto falu volt egy rettenet hosszu felsziget vegen, ahova folduton lehetett kijutni tobb oras vezetes utan.

A felhos ido ellenere gyonyoru volt utunk. A paras idoben a retek zoldje meg udebbnek tunt, es a tegernek egeszen maskepp volt kek. A nedves foldut nem porolt, igy lehuzott ablaknal szivtuk a friss levegot a karocs legkondi helyett. Az ut egy resze a tobb szaz meter magas felsziget legtetejen vezet, ahonnet jobbra es balra is utolerhetetlen kilatas tarult elenk. El lehetett latni a kornyezo szigetekre, a Cook szorosra es persze egy rakas birkara meg tehenre, amiket ugy kellett kerulgetni. A Karacsony estet egy vilag vegi kempingben toltottuk amar emlitett kis halszfaluban.

A vacsora eloetelehez a tengerparton gyujtottuk kagylot. A Szentestet es a vacsorat eletunkben eloszor Dorival egeszen kettesben toltottuk. A foetel baranyborda volt, ami a puritan korulmenyekhez kepest fenomenalisan sikerult.

Mihelyt rankesteledett, lementunk a ket meterrel arrebb levo strandra, es raktunk egy kis karacsonyi tuzet, hogy eluzzuk a rossz szellemeket (asszem' a keltak ezert gyujtogattak ilyentajt). Valojaban csak romantikus volt az uveg borunk melle. Az hiszem eddig ez volt a legemlekezetesebb karacsonyom, ha nem is a legmeghittebb (a nagy csalad nelkul).

December 25-e, Karacsony napja napsutessel koszontott rank. A napfelkelte egeszen varazslatos volt, kar hogy Dorit nem lehetett olyan koran kirangatni az agybol. Az elozo napi felhok epp akkor pucoltak el a kornyekrol. A tenger es az osszefuggo felhok kozott huzodo keskeny savban ragyogo fuggonykent tortek at a felkelo nap sugarai. Ez igy nyalasan hangzik, de sikerult egesz jol lefenykepezni. Majd csekkoljatok le. Delben megerkezett a magyar kulonitmeny a kempingbe, igy hirtelen tizen lettunk. Kicsit jatszottunk, egy-ket ember elment halaszni, es kozben a chef megcsinalta az ebedet. Keso delutan Dorival tovabb altunk, par ora vezetes utan egy kisvarosban megszalltunk a nagy negy napos turank elott. Masnap felautoztunk az Abel Tasman Nemzeti Parkhoz, ahol talalkoztunk Renivel es Jakubbal. Bereltunk ket ketszemlyes tengeri kajakot, es nekiindultunk a parknak.

A kajakok csomagtarto reszebol a ket rekesz sor eleg sok helyet elvett, emiatt a cuccok egy resze a csonakon kivul utazott a hullamok kenye kedvenek kiteve. Az elso evezos napon eros szembeszelunk volt, emiatt nem tudtunk kenyelmesen egyutt haladni Reniekkel. Ok egy ido utan lemaradtak. Nehany strandolos piheno utan delutan haromkor megerkeztunk az elso szallashelyunkre. Ez egy nagyon tiszta es felszerelt kemping volt egy nagy aranyhomokos obol kozepen. Reniek meg este hetkor sem erkeztek meg, igy kicsit elkezdtem aggodni, mivel a sorkeszletunk jelentos resze az o kajakukban volt. Jakub jo embernek tunik, de megiscsak cseh. Este vegre megerkeztek, allitolag leragadtak valamelyik obol strandjan egesz delutan. Jakubbal este pusztitottunk rendesen a "ivoviz" keszleteinkbol. Masnap utjaink kettevaltak, Reniek elindultak visszafele, mi folytattuk a kajakturat. Az elkovetkezendo napokban szebbnel szebb helyeken kajakoztunk es gyalogoltunk. Rengeteg kis szigetet, aprocska homokos obloket, fokat es apro bebifokat lattunk. Izgalmas es kicsit para volt, ahogy a kajak korul uszkaltak. Amilyen budosek es esetlenek a fokak a parton, annyira torpedoszeruen es kecsesen suhannak a vizben. Harmadnap a kajakot leadtuk (ez annyi volt, hogy ott hagytuk egy obol kozepen, ahonnet majd elvittek valamikor valakik). A beachen egy kis nyomi madarra lettunk figyelmesek. Egy husz centi magas kek-pingvin totyogott ki a vizbol. Mit sem zavartatva magat, ott allt egymagaban, igazgatta a tollait, neha megrazta magat, es szetrencsetlenul feldolt, aztan talpra allta. Dori teljesen extazisba esett, es teljesen keszen volt, hogy nem egngedtem megfogni a kis madarat.

A kajak hatrahagyasa utan masfel napot gyalogoltunk a park eszaki resze fele. Eszeveszettul aranyszinu beacheken vagtunk keresztul, hogy utana az ude zold erdokben folytassuk, majd megin beach, majd egy laguna, ahol csak apalykor lehet atkelni terdig a vizben gazolva. Eddig ez volt a legjobb turank, az biztos. A negyedik nap vegen egy vizi taxira ultunk, ami visszafuvarozott minket a kiindulasi faluba.

Ezt kovetoen egy ejszakat Keiteriteri-ben toltottunk, ahonnet masnap a 150 km-re levo Nelson tavakhoz mentunk.

Ott egy estet toltottunk egy vadkempingben, mivel a rendesben mar nem kaptunk helyet. A vacsorat es a reggelinket a toparton toltottuk. Olyan volt, mintha egy festmenyben kajalnank. A tavat oriasi hegyek szegelyezik, es a vizben hemzsegnek az angolnak. Hogy a kocsihoz is jok legyunk, elmentunk egy terepjaro turara a kozelben. Egy aranylelohelyen megprobaltunk aranyat mosni, de aznap sem lettunk gazdagok. Este atautoztunk Blenheimbe, ahol egy nagyon jo etteremben elfogyasztottuk a frenetikus szilveszteri vacsorankat. Eddig ez volt a legszebb ettermi elmenyunk Uj-Zelandon. Megjegyzem, nincs nehez dolguk a konkurenciahoz kepest. Az etteremben az egyik baratunk a Chef, ettol meg jobban izlett a vacsora. Este hajora szalltunk, es visszaindultunk Wellingtonba. Az uj ev a kompon koszontott rank. A pezsgo mellet tettunk nehany fogadalmat, amit mar mindketten reg elfeljtettunk:D