Karacsony party, hegymaszas, foldrenges

Sziasztok,

Az utobbi idoben ellustultam, a munka is tobb volt a szokasosnal es a Karacsony miatt is rohangalni kellett egy kicsit. Ennyit a kifogasokrol.
Most eppen pentek delutan harom van, es en vagyok az utolso szentfazek az irodaban. A munkat mar reg feladtam a deli pezsgozes utan, azota csak teszek-veszek. Varok a Dorira, aki valahol a varosban rohangal. Az egyetlen pozitiv dolog a csaladmentes karacsonyban, hogy nem kell stresszelni az ajandekvasarlason. Az itteni ismerosok persze nyoszorognek, hogy utaljak ezt az unnepi bevasarlast, pedig itt sokkal kevesbe erezheto az otthon megszokott karacsony vasarlasi kenyszer. Azon kivul, hogy mindenki mikulas sapkaban maszkal az utcan es nehany bena mufenyot allitottak a kirakatokban, nincs az az igazi karacsonyi hangulat. Az egyik szalloda homlokzatara egy oriasi neon gyertyat heggesztettek. Latnotok kene! Tizszer rondabb, mint a Domousz aruhazon villogo szankozo Mikulas. Annyira ocsmany, hogy inkabb le sem fenykepeztem.
Mult het penteken letudtam a ceges karacsonyi partit. Udito volt, hogy nem egy feszengosaztanpedigjolberugos puccos vacsora volt, hanem elmentunk egy egesz napra egy a vilag vegen levo tanyara. Bar inni ott is kellett, de ebed utan lehetett valogatni a programok kozul. Oten-hatan elmentunk egy extrem parkba, ahol tiz meter magasban kellett koteleken maszkalni, egymast lelokni a fuggohidrol, majd felmaszni egy 15 meter magas colop tetejere, ahonnet at kellett ugrani egy trambulinra... kb majdnem besz*rtam, pedig ki voltunk kotve rendesen. A nagy tobbseg golfozott (probalkozott), agyaggalambot lott (probalkozott) es birkat terelt. Az utobbi oriasi volt: egy focipalya meretu meredek karamban kellet kb 30-40 birkat ide-oda terelgetni tiz embernek. Miutan megszakadtam a nevetestol a benasagukon, bealltam en is, hogy tovabb rontsam a szinvonalat. A birkaknal hulyebb alaltokkal meg eletemben nem talakoztam. Ha az egyik megindul valamerre, megy utana az osszes tobbi. Szo szerint megesett, hogy egyszer felem akartak kitorni a gyurubol, es frankon a fejem foltott ugraltak at. Valaki azt mondta, hogy a birkaterelesi gyakorlatommal az elso vizsgat kipipaltam az uj-zelandi letelepedesi engedelyhez:D
A hetvegen nehany barattal elmentunk turazni egy hetven km-re levo nemzeti parkba. Az eddigi atlagos turateljesitmenyunk az volt, hogy felmasztunk a Gellert-hegy tetejere. Neha meg az is elofordult, hogy gyalog mentunk. Ehhez kepest most 150 meterrol hirtelen fel masztunk egy 850 meter magas hegy tetejere cuccostul. Az egesz nem is lett volna olyan szornyu, ha nem Gyula megy elol, aki egy megrogzott veresszaju turazo:) A hegy tetejen egy hazban aludtunk, amiben a fatuzelesu kalyhan, nehany priccsen es egy aztalon kivul semmi nem volt... se mosogatogep, se plazmateve, se angol WC. Miutan eltuntettuk a borunkat es a ket uveg Jagert, hirtelen sokkal otthonosabba valt a haziko. Ahhoz kepest, hogy nyar van, kenytelenek voltunk befuteni a kalyhaba. Volt egy hangulata az egesznek. Masnap masnap volt, aztan pedig jol lemasztunk a hegyrol. A turarol raktam fol nehany kepet az albumba. Erdemes megnezni, hogy itt milyen erdok vannak. Eszmeletlen, hogy mindent fat, minden kovet es az egesz talajt vastag mohaparna borit. Barhol lefekudtem volna aludni, foleg hegymenetben:)
Tegnap este kilenckor volt egy hatalmas, 6.8-as foldrenges kb 400 km-re eszakra, Gisbornban. Egy ember meghalt, nehany haz osszedolt, elment minden kozmu es ketteszakadt nehany utszakasz. Allitolag Wellingtonban is elegge lehetett erezni. En epp a kolegakkal bucsuztattam az evet az iroda melletti pub-ban, ugyhogy fel sem tunt. Az ilyen merteku foldrenges azert mar igazan komoly hatasu tud lenni. Lattam nehany ipari kameras felvetelt, es szo szerint elesetek az emberek a rengestol. Ami le tudott esni, az tuti leesett... Remelem most kicsit oldodtak a feszultsegek.
Hetfon Karacsony, ugyhogy meg a kajabevasarlast is el kell intezni. Elotte meg azt kene eldontenunk, hogy kint sutunk vagy bent. Amugy ket hete vettunk egy barbecue-t, azota ha az ido engedi, kint csinaljuk a vacsorat. Vegre a teraszt is kihasznaljuk egy kicsit.
Lassan leteszem a billentyut es hazatekerek. Egy ideig nem hiszem, hogy jelentkezunk, ugyanis harom het szabira megyunk, amit erosen ki is fogunk hasznalni. Jovo heten lemegyunk a Deli szigetre, majd elsejen elrepulunk ket hetre Ausztraliaba. Az ottani idojaras miatt nem aggodom, de remelem, hogy egyik strandon sem lesz sehol meduzatalalkozo vagy capakonferencia.

Mindenkinek Kellemes Karacsony es Boldog Uj Evet kivanunk!!!! Baranysultet mindenkinek!

Dori&Gabor

Karacsonyra hangolva

Sziasztok,

Mult heten elfelejtettem beszamolni egy rendkivul fontos esemenyrol (nem nekem haha). Vasarnap a Wellington Phoenix focicsapatot az LA Galaxy seggelte el 4-1-re. Termeszetesen itt volt Beckham is, allitolag o is lott egy golt. Annyit tudni kell, hogy az Uj-Zelandi futbal valahol ott tart, mint a magyar, azzal a kulonbseggel, hogy soha nem is volt jobb, de a foci nem is erdekel senkit. Kivetelesen most. Majdnem teli volt az egesz stadion. Dori megpengette, hogy menjunk ki, de a nyolcvan dollaros jegyek lattan ugy dontottunk, hogy minket meg mindig nem erdekel a meccs. A TV-ben az utolso egy percet sikerult elcsipni. Backhem valamelyik helyi focistaval cserelt mezt, es ahogy levette a polojat az osszes no a varosban egyszerre sikitott fel. A riporter szerintem osszehugyozta magat oromeben. Beckham semmi penzert vissza nem vette volna a polotjat. Felmeztelenul haromszor korbetapsoltatta magat a stadionban. Persze miert is vette volna vissza. A felesege most kivetelesen nem kiserte el, mivel az LA Galaxy most egy hakni vilgakoruton van, es majdnem minden masnap mashol jatszanak. A wellingtoni meccs mindenki szerint csak egy marketingfogas volt a foci nepszerusitesere, mert az itt tenyleg nem erdekel senkit. A kiwik sokkal inkabb izgalomba jonnek egy nyolc oras krikettmecstol.
A heten megerkezett az egyik ex-fonokom, aki amugy uj-zelandi szarmazasu. Megbeszeltuk, hogy penteken munka utan beulunk egy-ket sorre az iroda melletti pubba. Felvilagsoitott, hogy a kedvenc kocsmank par evtizeddel ezolott kupi volt, egyebkent Wellington egyik legszebb epulete. Odarendeltuk az irodabol az osszes keleteuropai bevandorolot, aztan az ex-fonok nyitott egy szamlat. A helyi szokasokhoz hiven az egy ket-sor ket-harom rekessze valtozott, es ejfel utan rugtak ki minket a pubbol. Dori kivetelesen nem ebredt fol, amikor hazaertem... szerencsere:)
Julcsa fantasztikus dologra jott ra: a Teletubbies cimu rajzfilmet nem rajzoljak, hanem itt forgatjak Uj-Zelandon. Atelmezgettunk nahany kepet a mesebol, es ra kellett jonnom, hogy itt a taj ugyanugy nez ki, mint abban a dilettans rajzfilmben, csak a birkakat idiota urlenyekkel helyettesitik. A Teletubbiest be kene tiltani, szerintem sokkal roszabb hatassal van a gyerekekre, mint ram volt a Kockasfulu nyul. A legszornyubb, hogy a "tinkivinki"-n kivul semmi ertelmes nem jon ki a kis ET-kbol. Ha a Teletubbies-t nezem ot percig (persze nem szoktam:)), akkor meg en is elfelejtek beszelni.
Tegnap reggel fogtam magam, es elindultam korbetekerni a varost. Ra kellett, hogy jojjek, hogy akarmmilyen jo bringat vettem, azzal is kell tekerni folfele. Olyan mocskos meredek hegyek vannak a varoson belul, hogy haramoszor kikoptem a tudomet, mire vegre Brooklyn tetejere ertem. Onnet mar jo volt, mert csak le kellett gurulni a partra, ott pedig mar vizisztesen az ut. Lefele menet megalltam egy szemettelepnel, amivel mar regota szemezgettem a kocsibol. A telep elott talalhato egy "muveszeti" reszleg, ahol mindenfele rozsdas izebol olyan szobrokat heggesztettek, hogy szerintem azokkal kene teliszorni Wellington tereit. Feltoltottem par kepet az albumunkba. A varost egyebkent ket es fel ora alatt teljesen korbe lehet tekerni. Kb 50 kilometer az egesz, es iszonyat szep. Tegnap szerencses voltam, mert meg a szello sem mozdult meg a parton sem.

Ma reggel arra keltunk, hogy megsulunk. Delelott majdnem harminc fok volt. Tizenegyre kimentunk egy parkba a karacsonyi ceges piknikre. Virsli volt, kolkok voltak, batman-os meg spiderman-os udito volt, volt egy szerencsetlen mikulas is teljesen beoltozve, sort viszont nem volt. Amikor husz kissrac kezdett el ugralni korulottunk, radobbentunk hogy ezt inkabb csalados bulinak szerveztek. Megprobaltam beadni a szervezoknek, hogy Dori tizenket eves, de nem hittek el. Pedig tok jo ajandekokat kaphatott volna. Mivel kolcson kolkott sem tudtunk szerezni, ebed utan leleptunk valami strandra. Szokas szerint ot perc alatt elaludtunk a parton. Miutan felkeltunk, neztuk, ahogy a sok kisgyerek, kutyak meg a szorfosok paradeznak a vizben. Dori bekuldott megvizsgalni a homersekletet. Bokaig belegazoltam, tiz masodperc alatt hypothermiat kaptam, ugyhogy inkabb elmentunk bevasarolni.

Mezeskalacs haziko a szemettelepen

Most Dori es Julcsa eppen mezeskalacshazikot epitenek. Elegge benne vannak a temaban, szerintem hamarosan berugjak a sepruket, es elrepulnek... haha vegul is Jancsi es (majdnem:)) Juliska itt van a hazban.

Hivatalosan nyar

Sziasztok,

Szombat ota hivatalsoan is nyar van, otthon pedig tel. Az ido szerencsere mar hetek ota az evszakhoz illoen viselkedik, ugyhogy minden elismeresem az idojarase. A mult het nem meglepoen munkaval telt, de megint ugy elrepult, mintha csak egy napig tartott volna.
Penteken Dori este dolgozott, valami ceges partit rendeztek. A Julcsaekat is beszervezte, ugyhogy harman mar nem kelett megszakadniuk. En addig a kollegaimmal soroztem. Az irodamban valami Movember nevu esemeny alkalmabol pentek esti iszogatast rendeztek, ami most nem csak este hetig tartott, hanem egeszen ejfelig osztogattak az ingyen piat. Persze ezt ezt mindenki az utolso cseppig kihasznalta:) Hajnalban bementem a hotelba a Dorit osszeszedni, de inkabb forditva tortent, o szedett osszer engem. Szo szerint allva elaludtam.
Szombaton talakoztunk egy svajci ismeros parral, akik eppen egy oceaniai korut kellos kozepen szussznatak egy napot Wellintonban. Sajnos csak egy orank volt, mert mar utaztak is a Deli szigetre. En inkabb hazakuldtem volna oket, es elkertem volna a kompjegyuket:) Ugy is csurig voltak mar elmenyekkel. Delutan meg elmentunk vasarolgatni. Visszacsereltuk a turacipomet, mert lejott a talpa. "Sajnos" ugyan olyan bakancs mar nem volt a boltban, igy egy sokkal dragabbra csereltek ki rafizetes nelkul.
Vasarnap a Botanikus kert mellett karacsonyi vasart rendeztek. A Vorosmarthy terhez hasonloan mindenfele kis szines bizbazt arultak, csak itt nem volt forralt bor, mert azt senki nem issza 25 fokban. Az alkalmohoz illoen a vasaron nem betlehemi dalokra, es meg csak nem is a Last Chrismast orkzoldre szorta a penzt a nep, hanem valami del-amerikai pansipos indianok kergettek engem az oruletbe. Szerintem egyenesen a Balaharol zavartak oket ide. Delutan lementunk a partra kosarazni. Sajnos a lanyok ki lettek turva a jatekbol, mert rajtunk kivul csak komolykodos kosaras sracok voltak. A wellingtoni horvath nemzeti valogatott oldalszelen lealaztuk a helyi eroket, ugyhogy elegedeten mentunk haza:)
Tegnap este elkezdtuk tervezgetni a rovidre szabott deli szigeti turankat. Egy ismeros srac feljott hozzank egy-ket tanacsot adni. Mutogatott kepeket, es ra kellett jonnunk, hogy ha mindehova el akarunk menni csak a Deli-sziget eszaki reszen, akkor ket het is boven keves lenne, es akkor meg nem is lattuk, csak a sziget alig egyharmadat. Mindegy, suron betablazott hat napunk lesz Karacsony utan.

Udv, Gabor

Szeretetszolgalat

Vettem egy bicot. Megirigyeltem a kollegeimat, akik bringaval jarnak be, igy nekem is szerznem kellett egyet. Eloszor a neten nezelodtem, de a hasznalt bringak elegge borsos aron voltak. Mult heten bementem egy nagy wellingtoni bringauzletbe, es kineztem egy biciklit. Nem volt sokkal dragabb, mint amiket hasznaltam talaltam neten. A bringam volt egy speci aranegedmeny: ha naluk szabadulok meg a regi bicotol, akkor szaz dollar engedmenyt adnak az eredeti arbol. Megprobaltam ledumalni, hogy megveszem eredeti aron, aztan par heten belul behozok egy masik bicot (valaki csak hozzamvag egyet ingye'), es halabol visszaadnak szaz dolcsit. Azt mondtak, hogy ez nem mukodik. Ugyanis a regi bringakat Afrikaba szallitjak, es ott szetosztjak a szegenyeknek. A cinikus fejemmel mar lattam is magam elott, hogy ahogy kifut a hajo az obolbol, mar ontik is bele a tengerbe a rozsdas drotszamarakat. Nem volt mas valsztasom, vennem kellet egy szaz dolcsinal olcsobb bringat. Tegnap elott este vettem... 25 dollarert (kb 3100 ft). Kicsit rozsdas, de mukodokepes. Dorinak felajnlottam, hogy megtartjuk neki, de o visszautasitotta a nagylekusegemet. Amig nincs biztositasa extrem sportra, addig o fel nem ul arra a rozsdas szornyetgre:)

Szoval ma bementem a rozsdassal a boltba. Megmondtam az elado sracnak, hogy valami helyes feka kissracnak adja oda. Lehuzta a kartyamat, es kibaktattam az uj bicoval. Boldogsag! Dorinak nincs meg bringaja. O meg nem dontotte el, hogy trialozni, steptancolni, balnavadaszni vagy sarkanyt szeretne eregetni. Bar ma reggel mar lattam a szemeben az irigykedest...
Az en hetvegi programom mar megvan. Korbetekerem a varost valamelyik reggel, a futkoraszast mar ugy is kezdem unni.

A nap morbidsaga: Uj-Zeland partjai szamitanak a vilagon legnepszerubb ongyilkossagi celpontnak a balnak koreben. Evente atlag kilencven esetben talalnak partra vetett delfineket vagy balnakat.

Udv,
Gabor

Hetkozinapi jelentes

Nem, nem. Meg mindig nem a Dori vagyok. Dorinak az utobbi hetekben annyi felkerese erkezett, hogy nem gyozi azokat teljesiteni. Kicsit feltem szegenyt, nehogy kiegjen, de elobb-utobb ugy is eloall valamivel:) Lassu viz partot mos.
Az elmult napok legnagyobb tortenese, hogy Ausztraliaban az ex-ellenzek nyerte a valsztasokat. Errol szerintem a kornyeken kivul sehol mashol a vilagban nem szamoltak be. A kampanyuk alapvetoen a globalis felmelegedes elleni harcra epult. Igy mostantol Asztraliaban rendszeresek lesznek a miniszterelnok es Al Gore fellepesei a reggeli musorokban, a rabok viragultetes es szemtszedes helyett ozonlyukat tomnek es szendioxidot gyujtenek, az oslakosokat letiltjak a nyiltuzi szalonnasutesrol, es a nagyteljesitmenyu amerikai autokat szallito teherhalyokat meg azelott kilovi a partiorseg, mielott azok partot ernenek. Hmmm, szep uj vilag.
Foldhozragadt temaknal maradva, talakozott mar valaki sz*rszagu viraggal? Na, itt meg olyan is van. Mostanaban mindenfele azt erzem, feluton a lepcson az utca fele, a botanikus kertben, a botanikus kert utan... A novenyt meg nem sikerult azonositani, mivel nagyon jol rejtozkodik. A szaga olyan, mint egy azott kutyaszorrel es keves citromos legfrissitovel felhigitott eldugult WC-kagylonak. Ha valakit izgalomba hozott, szoljon. Begyujtjuk a szagmintat egy kolasuvegbe, es elkuldjuk palackpostan. A Dunan meg nem tudom, hogy fog feluszni, legfeljebb lekuldunk erte valakit Romaniaba:)

A Mikulas vizisivel jon...?

Budapest - 5 fok, nyalka; Wellington - 25 fok, napsutes.Szoval jaja, igy Karacsony kozeledtevel kezd itt igazan nyar lenni. Nem is birtunk magunkkal, es autoba pattantunk szombat es vasarnap is, es meg sem altunk valami tengerpartig. Mivel szombaton ellustultuk a napot, igy delutan csak az obol tulpartjara mentunk at kavezni, es utana aludni egyet a parton (kave es az alvas mar kezd ahobbinka valni), utana pedig Gyorgyieknel elinditottuk a barbecue (vagy barbekju) szezont. Most mar mi is ellenallhatatlan kesztetest erzunk, hogy vegyunk valami jo kis kinti sutogetos cuccost. Frusztalo az ures terasz. Egyebkent itt a gazos barvecue suto a meno, amitol en kicsit idegengkedtem, mert "nem jo az, ha nincs a szenne sult husra raporkoldve meg a faszen is vazze' ". Rajottem, hogy egyszerubb gazzal heggeszteni a hust, mert meg az olyan piromaniasoknak, mint en is egyszerubb eletet lehelni a gazreszoba, mint a faszenbe.

Castlepoint

Vasarnap vegre elmentunk Castlepointba, amit mar legalabb 5-6 hete terveztunk. Most vegre osszejott, megerte. Kb. ket es fel ora volt oda az ut, de ahogy kiertunk a baranyokkal teliultett hegyek kozul a partra, leesett az allunk. Castlepoint egy nagyon kis falu, inkabb csak egy nyaralohely. Elsosorban a vilagitotornyarol nevezetes, masodsorban gyonyoru tengerpart veszi korul. A vilagitotrony alatt a "Part" c. mozira emlekezteto obol talalhato, amibol egy szuk kijaraton lehet kijutni az oceanra. Sokat nem rizsaznek, most a helyet inkabb a kepekkel toltenem ki. Egy igazan vicces dolog azert tortent velunk (na jo, velem): az emlitett oblot egz vekonz sziklaszirt valasztja el a nyilt viztol, amin elindultunk egy kicsit setalni. Az egyik helyen annyira keskeny volt a sziklaszirt, hogy a hullamok atcsaptak felette. A Dori vissza akart fordulni, en meg persze nem. Hirtelen Indiana Jonesnak ereztem magam, es ellenallhatatlan kesztetest ererztem, hogy atvagjunk a halalos hagon. Az akadaly egy kb. tiz meter hosszu, egy meter szelessegu, alattomos, takonyszeru algakkal boritott szikla volt. A sziklan kiszamitathatlanul, de kb 10-20 masodpercenkent atcsapott a hullam. En mindenfele alaposabb merlegelegeles nelkul nekivagtam... nekem nem sikerult, a Dorinak igen:) Az halalos turanak nem sok ertelme volt, mert a szikla utan otven meterrel gyilkos siralyok koltohelyebe botlottunk. Vissza kellett, hogy forduljunk, mert el nem hinnetek, de frankon megtamadtak minket. Teljesen ugy ereztem magam, mint azok a szerencsetlen fekete feher emberkek Hitchkok "A Madarak" c. filmjeben.
Mivel majdnem teljesen elaztam, kenytelen voltam felvenni a mezitlabmaszkalos uj-zelandi szokast, ami a tuzforro homokban nem volt olyan jo erzes. Castlepiontban egyebkent harminc fok volt. Az akcios harminc faktoros napvedokrem ellenere kicsit megporkolodott a nyakam. Hazafele megalltunk valahol vasarolni, ahol en megindultam mezitlab a szupermarketbe. Dori rogton lehurrogot, hogy "mi van, te is megorultel"? Az uzletben tobben voltak mezitlab, mint cipoben vagy papucsban...

Az albumba tettunk fel par kepet, es feltoltottem egy videot is, amit kotelezo megnezni: Dori rendkivul hatarozatlan atkelesi kiserlete a halalos hagon:)

A Profeta kovetokre talalt

Udv, Gabor

No milk today...

A heten az egyik reggeli musorban a fo tema az volt, hogy a tejtermekek Uj-Zelandon a kozeljovben legalabb tiz szazalekkal dragulni fognak a hatlmas kulfoldi kereslet miatt. Ki sem fogjatok talani, hogy ki huzza a piacot... termeszetesen Kina. Egy husz masodperces melyinterju keretben bemutattak az utca emberenek a velemenyet: egy oreg maori neni nem volt tul boldog a hirtol, es elkepzelhetonek tartotta, hogy ezentul nelkulozni fogjak a sajtot az asztalrol. Ezutan egy szakerto nyilatkozott az aremelkedes hatasairol, akit szerintem a vilag legnagyobb tejkonszernje, az uj-zelandi Frontera szponzoralt vagy egy kormanyzati tanacsado volt. Jol megmagyarzta az embereknek, hogy a dragulas vegso soron mennyire jo lesz mindenkinek. Mivel a tejtermekek exportja az egyik fo huzoereje az uj-zelandi gazdasagnak, ezert az aremelkedes magasabb GDP novekedest fog eredmenyezni. A magasabb arak miatt az allam tobb AFA bevetelhez fog jutni, es ezekbol az adobevetelekbol tobb utat epitenek, meg tobb fat ultetnek, kiirtjak az alattomos posszumokat, feloltoztetik a csoveseket, es es kulonben is tobbet fog sutni a nap (es megtobb penz pumpalnak a magankezben levo tejgazdasagokba...). Vegul is logikus, meg jol is mukodik a kormanyzati kommunikacio vagy nephulyites.
A tejtermelesnel maradva, en teljesen ledobbentem, amikor megtudtam, hogy bocitermelesben utazo Fronterra az orszag GDP-jenek 8%-at adja. Eznagysagrendekkel nagyobb, mint mondjuk a MOL reszesedese a magyar gazdasagban. Amikor Melbournben voltam treningen az egyik ausztral eloado a kockazatkezelessel kapcsolatban megjegyezte, hogy Uj-Zeland egy nagy kockazat, majd kifejtette, hogy pont ez az orszag legnagyobb szerencseje. Az erveles szabadforditasban kb. igy hangzott (kicsit vulgaris volt a srac, de legalabb oszinte:)): "Uj-Zelandnak k*rva nagy hegyei vannak, es azokat k*rva veszelyes vulkanok novesztettek oda. Neha kitornek, de azert meg az elviselhetoseg hataran belul addig, amig a hamu nem szall el hozzank, Ausztraliaba. A magas hegyek miatt k*rva sokat esik az eso, es emiatt tiszta zold az egesz orszag. A sok zoldet k*rva sok tehen legeli, es belulok csak ugy omlik a tej. Emiatt birtikoljak a kiwik a vilag tejtermermekpiacanak mind a k*rva 45 %-at". A srac felreertheto fogalmazasahoz hozza kell tenni, hogy az ausztralok es az uj-zelandiak elvileg baratok, gyakorlatilag ellensegek. Olyan itt nem letezik, hogy baratsagos rogbimeccs. Minden ilyen esemeny verre megy, es a legfontosabb, hogy foldig alazzak a masikat. Azt nem nem tudom, hogy az ausztralok miart nem csipazzak a kiwiket, de az uj-zelandiaknak sullyos kisebbsegi komplexusuk van a legkozelebbi szomszedjukkal szemben. A legnagyobb fajdalmuk a helyieknek, hogy ok mennnek dolgozni Ausztraliaba, de az ellenseg nem hajlando itt dolgozni. Ezt ertheto, mivel ausztraliaban egy jo 10-20%-al magasabbak a fizetesek. Masreszrol hallottam mar olyat is, hogy Uj-Zeland csak azert lepett be a masodik vilaghaboruba, mert attol feltek, hogy szovetseges hianyaban lerohanjak oket a kenguruk... hmmm, ez mar lehet, hogy emlitettem egy korabbi postban.

Olcso tejet mindenkinek!
Gabor

Negyesben

Igaz, hogy mar lassan het vege van, de most a mult hetrol rizsaznek. A hetvege nem volt olyan rossz, hogy hagyjam, hogy feledesbe meruljenek a tortenesek:)
Megint az idojarassal kezdenem. Annyira kifogytam a temabol, hogy mindig csak errol beszelek. Mint az angolok:) Szoval eddig ezen a hetvegen volt a legjobb ido, amiota itt vagyunk. Vegig napsutes, terdig gazoltunk az UV-ben, es egy level sem rebbent. En voltam olyan hulye, hogy szombaton egesz nap egy konferencian ultem, Doriek pedig egesz nap kint henyeltek a napon. Nagyon birom az itteni munkahelyemben, hogy mindenfele kepzeseket meg konferenciakat tamogatnak, es orommel kifizetik a reszveteli dijjat. Igy en voltam olyan jo fej a munkahelyemmel, hogy felnot helyett diak jegyet vettem, es sporoltam nekik 20 dolcsit. Szerintem orokke halasak lesznek nekem:) Egy hacker/IT biztonsagi konferencian vettem reszt, amit a helyi Victoria egyetem egyik nagy eloadotermeben rendeztek. A terem 90%-a tiszta fekete volt, alulrol szakadt farmerokkal megkuldve, zsiros hallyal lefedve, linux laptoppal korbebastyazva es gordeszkaval felszerelve. Volt aki annyira komolyan vette, hogy o egy hacker, hogy a felhomaly ellenere sem vette le a napszemuveget egesz nap. Egyebkent nagyon erdekes eloadasokat prezentaltak nagyon jo eloadok. Pl. egy aucklandi nagyon profinak tuno 20-24 ev koruli srac tartott egy eloadast a weboldalak feltoreserol/vedelmerol (nezopont keredese), es elo egyenes adasban bemutatott nehany trukkot. Egyik alkalommal kirakta a kivetitore a sajat honlapjanak a online naplojat, amin azt lehetett kovetni, hogy eppen kicsoda (IP cim) csatlakozik az oldalahoz, es azt is, hogy a vilag melyik reszerol. A teremben ulo zombik kapva kaptak az alkalmon, es rogton elkezdtek villogni. Mindenki veszettul elkezdte verni a billentyuzetet, es par masodperc mulva mar mindenfele "eppen feltorom a honlapodat", "hello mate" meg "adjatok sort" uzenetek jelentek meg a kivetiton. Delutan meg idejeben leleptem, hogy kicsit elvezzem a napot is.
Vasarnap elmentunk az emlitett martinborough-i borfesztivalra. A falu kb. 60 km-re van Wellingtontol, de legalabb masfel ora oda az ut, mivel egy olyan hegyen kell atvagni, aminek a majdnem fuggoleges oldalaba karcolt szerpentinen nem art ovatosnak lenni. Egy rossz mozdulat, es maris par szaz meterrel lejjebb kerul az ember... Tehat, Martinborough. Ez egy nagyon kis falu, szerintem max 3-4 ezren elhetnek ott, viszont eleg nagy szolloultetvenyekkel van korbebastyazva. A hely egy volgy kozepen fekszik, ahol atlag 5-8 fokkal melegebb van, mint mondjuk Wellingtomban, es sokkal tobb napot is kap. Az adottsagok miatt az egyik legjobb uj-zelandi bortermelo videk, meg vorosborokban is egesz eros termelokkel rendelkezik. A fesztival nagyon profin volt megrendezve. Szerencsere limitalva volt aresztvevok szama. Mi mar tobb, mint egy honapja vettuk a jegyet az interneten, akkor, amikor elkezdtek arulni. Fel oraval kesobb mar elfogyott az osszes. A kostolohelyekhez a falu fotererol vittek ki az embereket a kb 2 percenkent kozlekedo buszok. Tiz termelonek lehetett bemenni az udvaraba, ahol altalaban 4-5 feher es 2-3 vorsborbol lehetett valsztani. Attol fuggetlenul, hogy a kostolohelyeken uveggel nem lehetett bort venni, reggel 11kor mar majnem mindenkinek fulig ert a szaja. Delutan ketto korul mar mindenki kotta volt. Volt egy olyan erzesunk is, hogy a buszosok sem voltak szazasok. Neha fogtak magukat es levagtak az utat kihagyva egy-ket boraszatot, es kajan vigyorral viccelodtek az utasokkal a heringkonzervre emlekezteto buszokon. Egyebkent az osszes broaszatnal fergeteges hangulat volt, mindenhol egy jobb fajta zenekar nyomatta az utemet. Az egyik boraszatnal talalkoztunk Elvis-szel is, amire mi annyira nem izgultunk ra, nem ugy a rengeteg begerjedt nagymama. Alig tudtunk utat vagni magunkak a bork fele. A nap elejen, amikor meg kicsit jobban ereztuk az izeket bejeloltunk par bort, hogy azt majd jol megvesszuk a nap vegen, aztan jot koppantunk. Mocskosul dragak voltak a palackos borok (ezeket csak a nap vegen a falu foteren lehetet kapni). Szerintem csak arra epitettek, hogy estere harom-negy uveg borral a fejeben az ember elveszti a realitaserzeket. Igy ures kezzel, de jo kedvel mentunk haza. Ja, meg persze rakvorosre sulve. Mostantol komolyan vesszuk a 30-as faktoru akcios navedo kremek hivogato szavat a hetvegi bevasarlaskor.
A heten egyik nap munka utan lementunk a partra futni a Dorival. Annyira kellemesen sutott a nap, hogy 10 perc utan leultunk a strandon, es figyeltuk, ahogy a batrabbak uszkalnak a tengerben. En nem mertem meg az ujjamat sem belemartani a vizbe, majd talan nyaron...
Azt meg nem emlitettem, hogy eppen negyen lakunk. Mult heten megerkezett Dori unokatesoja es a baratja (Julcsa es Thorsten). Egy ideig Wellingtonban lesznek, mielott lemennek a deli szigetre. Kicsit irigylem oket. Eppen befejeztek a kozepiskolat, es most egy evre nekivagtak a vilagnak: Uj-Zeland, Peru, Kuba, USA es Kanada. Nem rossz.
A mai meglepetes: hazafele nagyon ismeros uveghangu motorzugas csapta meg a fulem. Es mi volt a hang forrasa? Egy tukorsimara polirozott ejfekete 1500-os jobbkormanyos kocka Lada. A heten kideritem, hogy milyen kapcsolatban alltak a kiwik a szovjet autoiparral.

Udv,
Gabor

Aramlas

A heten voltam egy harom napos konferencian, amint az Aramfelhasznalasi Bizottsag (szabadforditas - Electricity Comission) rendezett, hogy ismertesse az uj aramelosztasi es elszamolasi rendszert. A szabalyozas celja, hogy az uj-zelandi aramfelhasznalast hatekonyabba tegye, es biztositsa, hogy (majdnem) minden egyes kWh a tenyleges felhasznaloval legyen kifizettetve. A fejtagitasra az erintett negybani aramvasarlokat, aramelosztokat es az elosztohalozat tulajdonos cegeket hivtak meg.

Kozkivanatra (mert ide passzol:))

A konferencia celja az volt, hogy ismertesse az uj szabalyokat az erintettekkel. Az eloadok bemutattak az elektromos elosztasi rendszert (ez szerintem csak nekem volt ujdonsag a teremben), es utana a valtozasokkal foglakoztak. Par dolog nem volt egyertelmu a rensztvevok szamara, sot volt amire azt mondtak, hogy hulyeseg. A resztvevok sok dologban ellenerdekeltek egymassal szemben, pl. nehany koltseget vagy (adot?) az egyiknek, mas koltseget pedig a masiknak kell befizetni a nagy kozos kalapa, es ebben az elszamolasban is tortentek valtozasok. Ezeket a hozzaszolasokat egy titkarno jegyzetelte az eloadoterem egy sotet sarkaban. Masnapra az osszes fontosabb felmerult kerdest az Aramfelhasznalasi Bizottsag megvitatta es az erintetteknek megvaloszlta a konferencian. Ahol a Bizottsag jonak latta, az uj rendeleteket at is szabta a hozzaszolasok alapjan. Az uj szabalyozast fel ev mulva leptetik eletbe.
Nekem erdekes volt, hogy ilyen dolgokat ennyire nyilvanosan vitatjak meg (tehat nem csak ismertetes volt). Azt nem tudom, hogy a szabalyozast a parlamentnek kell-e majd jovahagyni vagy ez a Bizottsag hataskore. Mindenesetre a kaposzta is megmaradt, a farkas pedig jol felfalta a baranyt. Lehet hogy az ilyen szabalyozasokat otthon is igy vitatjak meg jovahagyas elott, csak ott nem jutottam el ilyen konferenciakra... Ja, es hogy milyen kicsi a vilag, vagy inkabb Wellington: a konferenciat Dori szervezte:)
Ma megyunk egy borfesztivalra Martinborough-ba, ami kb 60 km-re van tolunk. Allitolag nagyon jo borokat lehet ott kostolni, de a kollegaim szerint a fesztivalon nem feltetlenul a minosegre koncentralnak az emberek, hanem a terfogatra. Ezt otthon is megszoktuk:) Az idojaras nagyon jonak tunik, ugyhogy biztos vegigisszuk a napot. Ha este lesz eronk, akkor megirjuk, hogy milyen az itteni Villany.

Udv, Gabor

Munkalehetoseg...

...pihenni vagyoknak. Tegnap hazafele lattam egy allashirdetest a wellingtoni Cable Car-nal. A Cable Car egy ugyan olyan tomegkozlekedesi eszkoz, mint a Budavari siklo, a belvarosbol a Botanikus kert tetejere visz fel. En ezzel szoktam hazafele leroviditeni az utat, mert kenyelmes, szep es olcso.
Tehat erre a Cable Car nevu eszkozre keresnek sofort. Nem hinnem, hogy tul nagy felelosseg, mert majdnem automatizalt az egesz. Egyszerre ked db siklo van a sinen, es egymassal szemben kozlekednek. A palya felenel a sinpar kettevalik, es itt kerulik ki egymast a vagonok. Utkozes kizarva, mert egy drotkotelen mozognak, es pont a felpalyanal talalkoznak. Tegnap hazafele kifigyeltem a sofor feladatait:
Alapvetoen harom nagyobb meretu gombbal mukodteti a gepezetet. Egy zold szinu gomb vilagit, ha nyitva vannak az ajtok. A zold gomb benyomasaval az ajtok bezarodnak, es a lampa kialszik. Ezek utan egy sarga gombbal kiadja a jelet a masik szerelvenynek, hogy OK, es ha az is visszajelez, hogy OK, akkor a sraga gomb kialszik, es elindulnak egymassal szembe a fenti es a lenti vagonok (ez a resze automaizalt). Van egy harmadik nagyobb meretu tenyres-talpas gomb is. Szerintem ez vagy az onmegsemmisito vagy a veszleallito. Tehat kovetelmenyek a pozicio betoltesehez:

• Legyel beszamithato
• Szinvaksag kizaro ok
• Minimalis empatia (na jo, ezt en talamtam ki. Utalom, ha elottem zarjak be az ajtokat:))
  

A munka folyamatos eloremenetelt biztosit, eloszor folefele, aztan lefele a hegyrol. Az egyetlen kihivas az az, hogy delutan 5-6 ora korul pont szembe sut a nap felfelemenetben. Bar ez kompenzalva van azzal, hogy a kormanynak hult helye van a pilotafulkeben, es ha joll lattam, fek es gaz sincsen. Tovabba a siklo zart palyan mozog, igy gyalogosok sem nagyon ugralnak a sineken.

Ha valakit erdekel, szoljon! Vizumugyintezest vallalom:))
Gabor

Szelcsend

Valami mar napok ota nyomasztott, de nem tudtam rajonni, hogy mi az oka. Aztan ma reggel a teraszra kilepve arcon csapott a reggeli szel, es bevillant, hogy ez hianyzott. A legutobbi szeles elmenyem a mult het elotti vasarnapi vihar volt a piacon, aztan hirtelen semmi. Ma reggel az irodaban az egyik kollegam is emlegette, hogy milyen nyugis hetunk volt. Azt is hozzatette, hogy a nagymamaja szerint a szelcsend itt a foldrengesek elojele... vegul is logikus. A ma reggeli idjaras szerencsere hatastalanitotta a foldrengesveszelyt. Az utobbi idoben a nap tobbet sut, mint nem sut, igy napkozben tartosan 15 fok folott van a homerseklet. Eddig is sok embert lattam az utcan mezitlab maszkalni, de most mar szinte allandoan. Pedig nem Vegasban vagyunk. Szerintem az itteniekkel egy kicsit sok makosteat itattak kiskorukban.
A mult hetunk meglepo modon munkaval telet, igy penteken kkenytelenek voltunk kirugni a hambol. Az egyik (ex)kollegamnak volt a bucsubulija. Egy nagyon jo kinai etteremben vacsoraztunk, majd atmentunk "bulizni" egy barba. A tarsasagman rajtunk kivul csak helyi erok voltak, ugyhogy vegre benfentes izelitot kaptunk a kiwi hetvegi bulizasi szokasokrol. Nem leptek meg kulonosebben. Ittak, mint a godenyek, en pedig keptelen voltam veluk lepest tartani. Dorival szakadtunk a rohogestol, ahogy az egyik kollegam keptelen volt a bar elotti villanyoszlopot tamasztekkent hasznalni. Szerinte az minig arreb szokkent, amikor bele akart kapaszkodni. Hazafele sikerult egy tanulo taxis melle beulnunk. Gyanus volt mar az elejen, hogy 20-30-al szakitottunk a varosi gyorsforgalmin. A taxis az elso nagyobb keresztezodesnel elvetette az iranyt, igy kenytelen voltam felvenni a mitfarer szerepet. Soforunk halabol felszamitott extra 2 dollart a szamla vegre. Mikor rakerdeztem, hogy mi az a bonusz koltseg, csak annyit felelt, hogy late night taxi dij... multkor ilyen nem volt. Lenyeltuk.
Szombaton fogtuk magunkat, es mindenfele cel nelkul beultunk a kocsiba, es elindultunk valamerre. Utkozben eldontottem, hogy elmegyunk a Wairarapa nevu tohoz, mivel a terkepen nagynak tunk. Az ervelesem a Dorit is meggyozte, ugyhogy beleegyezett. Russzul tette. Az ut olyan szerpentines volt, hogy neha meg en is rosszul ereztem magam a kormany moggot. Utolag halottam, hogy azt az utszkaszt eleg gyakran lezarjak viharosabb idoben, mert mert a szel fogja magat, es belevagja a buszokat a szakadekba. Visszafele megalltunk valami parknal egy kicsit kirandulni. Fel ora gyaloglas utan meguntuk, hogy nem tudunk lemmenni a melletunk levo szakadekba, hogy lenti folyo menten menjunk visszafele, ugyhogy visszafordultunk. Ot perc utan belemnyilalt, hogy ures a zsebem... remeltem, hogy a telefon a kocsiban felejtettem. Erre valaki elkezdett ordibalni mogottunk az erdoben, hogy talaltak egy telefont az uton:) Minig elhagyok valamit, de valahogy mindog visszakerulnek a cuccaim. Amikor jottunk Uj-Zelandra, a kabatomat hagytam el a Taiwan-i repteren. Aztan fel nappal kesobb meglett:)
A vasarnapi delelotti punnyadas valahogy ranyomta a bellyeget az egesz napra. Ebed utan olyan irdatlan almossag tort rank, hogy a haloszobaig sem voltunk kepesek felmaszni. Fel ora szundi utan kisutott a nap, ami enegem annyira felporgetett, hogy kepes voltam egy kavet fozni. Megittuk, es eldontottuk hogy megyunk, es csinalunk valami konkretat. Atautokaztunk az obol tulso oldalara, majd egy strandnal megalltunk, mert sok embert lattunk arrafele. Ha sokan vannak, akkor ott biztos van valami jo. Jo is volt, mert sutott a nap, igy a hullafeher napozo kiwik latvanyat megunva ujra rank tort az almossag. A strand mogott volt egy nagyon hangulatos park egy kavezoval, es a parkolo tele volt oldtimer kocsikkal. Kertunk ket kapuccsinot es kiultunk a teraszra. Legalabb addig az egy percig ugy erztem, hogy ebren vagyok, amig forro kave leporkolte az osszes szort a nyelvemrol. Aztan jol lefekudtunk a parkban a fube, es ugy is maradtunk egy orat...
Hazafele megalltunk Lower Huttban, ahol egy golf driving rangen megprobaltunk golfozni, en inkabb csak bohockodasnak neveznem:) Kb otven labdat otszaz utessel sikerult par meterrel beljebb raknom a palyan, aztan irigykedve neztem a Dorit, hogy neki milyen jol megy. Szerintem csak jobb volt az utoje:)


Kellemetes hetet mindenkinek! Udv,
Gabor

A felperces hurrikan

Rohanos ket het all mogottunk, de vegre megint itt a hetvege. Ez elorrejelzesekkel ellentetben a szombati idojarasunk egesz szepen alakul. Kitakaritottuk a lakast, es maris nekiindultunk a varosnak, hogy elkoltsuk a Dori elso fizeteset. Most, hogy Dori is dolgozik mar annyira gazdagok lettunk, hogy beruhaztunk egy konyvespolcba. Igy sikerul felszamolni az ujsagoskonyvesjatekoskupis sarkot a nappaliban. Ez jo.
Vasarnap szokas szerint mar koran reggel felkeltem. Gondoltam meglepem a Dorit, igy jol lementem retket meg paradicsomot vasarolni a piacra. Ahogy kiszalltam a kocsibol a parton, olyan iszonyat szel tamadt, hogy letepte a fejemet, es mire egy fel percel kesobb megtalaltam magamat, mar csurom viz volt mindenem. Ezelott meg soha nem lattam ilyet, hogy husz masodperc alatt leszakad az eg, es utana meg mintha mi sem tortent volna...
Sajnos nekunk nincs annyira jo dolgunk, mint nektek otton. Itt nem unneplik a Mindszenteket, pedig ez is alapvetoen katolikus orszag. Nektek kethetente hosszu hetvege, nekunk meg csak a munka marad:) Na jo, mult het elott hetfon itt is volt valami nemzeti unnep, amig otthon az arpadsavosok fogocskaztak a rendorokkel. Itt november otodiken volt augusztus huszadika. Valami Guy Fawkes nevu sracot unnepelnek, aki valamikor az 1600-as evekben fel akarta robbantani az angol parlamentet. Nem sikerult neki, igy halabol jol felakasztottak. Azt senki nem tudta megmagyarazni, hogy ezen mit unnepelnek, de legalabb ilyenkor legalisan lehet petardazni meg tuzijatekot vasarolni a boltokban. Ahogy hallottam, minden evben be akarjak titltani a tuzijatekot, mert mindig megserul valaki. Iden is sokkot kapott nehany kutya, leegett valahol egy tejuzem, de a legdurvabb, hogy egy kisbabanak az agyaban landolt egy tuzijatek, ami sullyosan megegette a gyereket. Igy most minden politikus, tuzolto es rendor azt nyilatkozza, hogy jovore kizart, hogy szabadon durrantgassanak az emberek.
Minket a szomszed hivott meg egy kis iszogatasra hetfo este, aztan kilenckor vegigneztuk a teraszunkrol az obolben rendezett hivatalos tuzijateket. A szomszedunkban egyebkent egy nagyon szimpatikus 30 ev koruli par lakik. Megprobalunk veluk joban lenni, mert nekik szelvedett a teraszuk, ugyhogy ott lehet sutogetni:))
Kedden videkre mentem dolgozni, ahol ket egesz ejszakat toltottem. Egy Szegednel is sokkal laposabb varoska kozpontjaban levo tizenegy emeletes "felhokarcolojabol" figyeltem, ahogy a kozeli mezon baranyok ugralnak. Haja... ez olyan igazi uj-zelandi eletkepnek tunt:) Azt mar kezdem megszokni, hogy itt nagyon sokminden forditva csinalnak. Amikor otthon este van, itt nappal, elvileg fejjel lefel maszkalnak az emberek Europahoz kepest, forditva kozlekednek, a zarak ellenkezo iranyba nyilnak, a viz forditva folyik a lefolyoban, de hogy a munkahelyen is sokminden forditva van: az ugyfelnel, ahol voltam, szokas szerint kedves teremtmenyek vettek korbe. Ot ora elott fel oraval figyelmeztettek, hogy ne maradjunk tul sokaig, mert ot utan nem tudunk kozlekedni az epuletban. Tovabba reggel fel kilenc elott se erkezzunk, mert nem fognak beengedni dolgozni... meg hozzatette, hogy ha megiscsak koran kelnenk, akkor igyunk egy jo lattet a szemkozti kavezoban. Szimpatikus hozzaallas a munkahoz:)
Holnap vegre megint hetvege. Az elorejelzes egesz jonak tunik szombatra, ugyhogy elautokazunk valahova szombaton, aztan fellovunk meg nehany jo kepet az albumba.

Udv,
Gabor

Wellington vs Auckland & Melbourne

Megint vasarnap, megint szep az ido es a szel sem rebben. Amiota kijottunk Uj-Zelandra, keptelen vagyok 6-fel7nel tovabb aludni fuggetlenul attol, hogy mikor fekszem le. Szerencsere ez nem parosul faradsaggal, igy tobb idom van olvasgatni es hetkoznap rendesen megreggelizni. Otthon szinte soha nem reggeliztem munkabamenetel elott, pedig anno Anyu mennyire a lelkemre kototte, hogy ures gyomorral nem lehet isibe menni…:)

Tegnap este bementunk a varosba megunnepleni egy par szulinapjat. Egy nap kulonbeseg van a szuletesnapjuk kozott, igy mindkettojuknek ajandekozni kell egymasnak. Tiszta karacsony:) A vacsoraval kicsit megcsusztunk, igy szokas szerint kestunk a megbeszelt idoponthoz kepest, attol fuggetlenul, hogy kocsival mentunk le. Egy nagyon jo kis ir pubba mentunk, ahol egy zenekar a legjobb szamokat jatszotta: Doors, Lenny Kravitz, U2, Red Hot Chilli Peppers es hasonlok. A tarsasagban nem voltak kiwik, igy nem kellett leinnunk magunkat a sarga foldig (mielott a szulok kikelnek magukbol, a kocsit lent hagytuk a varosban, es taxival mentunk haza:)). Ott volt a szlovak srac is, akivel egyutt voltam Melbourne-ben. Arrol beszelgettunk, hogy hol jobb, itt vagy Melbourne-ben? A temazast gyorsan le is zartam, mert o az elmult egy het alatt megrogzott Ausztralia partiva valt, igy eszervekkel nem lehetett vele vitatkozni. Az ausztraliabanjobbevagyujzelandon magasroptu kerdesen persze en is filoztam kicsit a mult heten, amit most jol le is irok. Eredetileg ugy terveztem, hogy Aucklandba megyek. Ennak az volt az oka, hogy en egy "hudenagyvarosi" sracnak gondoltam magam, aki megorulne egy kisvarosban, igy belottem, hogy egy millio embernel kisebb brigaddal nem vagyok hajlando egy varosba koltozni. Masreszt ugy gondoltam, hogy Dorinak is sokkal egyszerubb munkat talani egy nagyobb varosban. Vegul a sors ugy hozta, hogy 600 km-el delebbre a 200 birka/km2 lakossagu Wellington tartomanyban kotottunk ki, a fovarosban. Lehet, hogy mar irtam, de Wellingtonban kb. 150 ezren laknak, de a nagyon szuk kornyezeteben meg egyszer ennyien. Igy mondhatnam hogy vagyunk itt vagy 300 ezren, de meg ez is messze van az ahitott egy milliomtol.

Wellingtonba erve eloszor lenyugozott a sok zold meg a hegyek. Aztan jol elkeseredtunk a lakasoknak csufolt dohos izeken. Utana megtalaltuk almaink ideiglenes otthonat, majd kicsit szenvedtunk, hogy Dori itt tenyleg nehezebben talal munkat. Most mar o is dolgozik, igy minden happy. A wellingtoni iroda sokkal kisebb, mint az aucklandi, aminek vannak hatranyi, de rajottem, hogy ez sokkal tobb elonnyel is jar. Pl ket honap alatt szemelyesen is megismertem majdnem a fel irodat, ez otthon negy evbe telt. A kezdetekben azon vacogtam, hogy azon a terultenen ahol dolgozom, itt sokkal kevesebb szakerto van. Azon tunodtem, hogy ha valami gordiuszi csomoval kerulok szembe, akkor ki a fenet fogok zaklatni a kerdeseimmel. Vegul a kisebb csooport is inkabb elonnye valt a szememben. Itt rakenyszerulok, hogy tartsam a kapcsolatot a tobbi irodaban ulo kollegakkal, legyenek akar Aucklandban, Sydney-ben vagy Melbourne-ban. Vicces volt a mult heten Melbourne-ban, hogy az egyik ottani kollegaval a liftben kicsit munkarol beszelgettunk, aztan kiderult hogy egy hettel korabban volt egy konferenciabeszelgetesunk (en a nevekre csak ot masodpercig emlekszem, utana kisul az agyam…). Masreszt Wellingtonban meg sok olyan terulet van az osztalyunkon belul, amit mostansag alakitanak ki, vagy meg csak tervezik, hogy bevezetik.

Kozlekedesugyileg Wellington mindenben viszi a primet. Itt gyalogolok, futok vagy kocsiba ulok. A tomegkozlekedes is nagyon jo, csak en nem hasznalom (gyalog is 20 perc a munkahelyem). Az elso ket napomon mentem busszal a munkahelyemre, de gyorsan be is ragtam a taplo buszsoforokre. Itt a buszokat le kell inteni. Errol az elso nap nem tudtam, igy bamban neztem, ahogy tovabbszaguld elottem a harmas busz. Masnap mar integettem neki, de megint elhuzott elottem. Biztos nem voltam eleg hatarozott vagy csak forditva tartottam a kezem:) Az orultebb kolegaim bringaval jarnak dolgozni, ami lejotn lefele meg rendben van, de a rengeteg helyi Gellert-hegy miatt eleg faraszto lehet. Az egyik manager srac az osztalyomon minden nap beteker 20 kilometerrol, meg persze haza. Meg akkor is bringaval jon, ha az obol menti “szellok” utkozben haromszor letepik a bringarol, es jol belevagjak a tengerbe. Orult… A helyvaltoztatasnal maradva Aucklandnak hiresen sz*r tomegkozlekedese. Az ottani “elkerulo” autopalyak a varos kozepen keresztezik egymast. Melbourne-ban jo a tomegkozlekedes, de oriasi a varos. Az ottani kollegakkal beszelgettem, mindenki valahol a kulso varosreszekben lakik, es fel-egy oraba tellik bejonniuk a city-be.

Szorakoztatas. Szerintem ebben nem sok kulonbseg van a harom varos kozott. Wellington es Melbourne kavehazas fovarosoknak szamitaniak. Mindenhol nagyon jo ettermek vannak. Wellingtonban is talahato nehany multiplex mozi. Melbourne-ben lattam egy stadiont, amibe csekely 90 ezer ember orjong a vasarnapi krikett meccseken (legalabb is annyian fernek be). Beteges, nem? Wellingtonban is van egy 40 ezres stadion a 150 ezres varoshoz… A nagyobb rogbi-, krikett meccseken vagy koncerteken allitolag dugig van, meg a varos is autokkal. Pubok es szorakozohelyek mindenhol vannak, lassan mi is elkezdjuk felfedezni a helyi szorakoztato egysegeket.

A vasarlas miatt kicsit meg voltunk borulva a kezdetekban. Kicsti szegenyesnek talatuk a kinalatot, de kiderult, hogy csak rossz helyeken probalkoztunk. A ruhakat leszamitva semmiert nem kell felutaznunk Aucklandba (ha rajtam mulik, nem is fogunk:)). Januarban ugy is elutazunk Ausztraliaba, majd ures boronddel megyunk. IKEA Uj-Zelandon meg nincs, de nem is erdekel.

Zoldsegben Wellington abszolut elso. Itt minden zold. A varos majdnem kozepen ott a botanikus kert, ami nem olyan nagy, mint a Margit-sziget, de gyonyoruen karban van tartva. Van benne rozsakert, ausztral erdo, okolnyi meretu viragok, orchideak meg kacsak. Tisztara, mint a bucsuban. Tolunk 5 perc autozasra talalhato a Kaori Wild Park, amit egy par eve keritettek nagyon szigoruan korbe, hogy semmi macska, nyul, patkany vagy barmilyen behurcolt allat ne tudjon bemaszni. Akik pedig bent voltak, azokat kiirtottak:( A rezervartumot amiatt hoztak letre, hogy ott teljesen visszaallitsak az eredeti Uj-Zelandi allat- es novenyvilagot. Szoval ez a park csak egy kopesre van tolunk, es akar egesz nap is lehet benne turazni. A varosbol par perc autozasra mar olyan tengerpartra lehet kimenni, ahol nem valoszinu, hogy barkivel is talalkoznal seta kozben.

Most, hogy igy meggyoztem magam, hogy mennyire jo itt nekunk, megyek futni, es visszaszerzem a kocsit, mert azt tegnap este lent hagytuk a varosban:)

Jo vasarnapi sziesztazast!

Udv, Gabor

p.s.: ha nem akartok kihagyni egyetlen fantasztikus bejegyzest sem, akkor az alabbit is olvassatok jol el. Az a mult heti termesem.

Melbourne

Nagyon leult az erdeklodes a blog korul, igy mar el is felejtettem a szokasos vasarnapi bejegyzesemet megirni. Motivaciom nincs, de egy kis idom van, igy kormolok egy kicsit.

Kezdenem par jo hirrel:

· Dori egy munkaszerzodest tart a kezeben, amit mar ala is irt. Remelem egyszer veszi a faradsagot, es egy kicsit o is ir a blogra, csak hogy nehogy megunjatok minket. Peldaul elemeselhetne, hogy hogyan szarezte ezt a munkat. Tomoren annyi a sztori, hogy egy konferenciaszervezessel foglakozo expora beregisztralt, mint valami cegnek a kuldottje. Szerzett par kapcsolatot, amit mar sikerult is hasznositania.

· Egyhetig Melbournben rontom a levegot Wellington helyet. Egy treningen vagyok. Sajnos ez mar utolso nap a treningbol, de penteken is itt maradtunk a kollegakkal, igy marad egy napunk a varosnezere.

· Ket honap utan ujra felfedeztuk Wellingtont. Hetvegen volt egy vendegunk Aucklandbol, akinek Wellington legszebb arcat szerettuk volna megmutatni. Talaltunk egy kilatot a varos felett, ahonnet 360 fokos panoramaban lehet latni egesz Wellingtont. Tovabba a repuloter folott is van egy hely, ahol egy kiszuperalt katonai lotoronybol iszonyat kilatas van a repterre es a Cook szorosra. A legjobb kepeket majd feltesszuk az albumba.

· Visszatert a jo ido Wellingtonba, igy hetvegen vege tudtunk sutkerezni egy kicsit, aztan Dori felultetett a repulore, es folytatta a sutkerezest egesz heten (bar szegeny szerdan mar koran kelt. Az volt az elso munkanapja). Ha bekotott szemmel szalltam volna le Melbournban, akkor azt hittem volna, hogy Wellingtonban vagyok. Kicsit szemerkelt, es persze fujt a szel. Majd masnap hirtelen 30 fok lett:)

· A padlasrol kikoltoztek a negylabu alberloink (a kiletukre nem derult feny), de bekoltozott helyettuk egy madar kolonia, akik majdnem annyira idegesitoek, mint az elodjeik.

· … vegre hazaertem, mire befejeztem ezt a bejegyzest.

A mult hetunk elegge elfoglaltra sikeredett. En egyre tobbet dolgozom, mar nem nagyon van uresjarat napkozben. Igy is fel tudok allni majnem minden nap ot orakor az asztaltol, tehat nem panaszkodom. Lesz ez meg rosszab is…:) Dori ugye munkat kereset, es vegre talalt is egy olyat, ami nagyon tetszik neki. Ha szepen keritek, talan beszamol az elso napokrol. Ram nem hallgat:) Szombaton Viktor lejott Aucklandbol kocsival. Minden tiszteletem az ove, hogy egydul lenyomta mind a 650-700 km-t. En biztosan megborultam volna. Mar emlitettem, hogy itt nincsenek autopalyak, igy kicsit farsztobb a vezetes. Vasarnap delben mentem Melbourne Aucklandon keresztul. Irdatlan hosszu ut volt. Most dobbentem ra, hogy mennyire a nagy semi kozepen van ez a ket sziget. Augusztusban idefele jovet ez nem tunt fel, akkor inkabb a kormunket ragtuk. A legkozelebbi orszag minimum harom ora repuloutra van Uj-Zelandtol. Ha otthon elbattyogtam a hatarig, akkor legalabb ott volt Ausztria, Szlovakia vagy rosszabb esetben Ukrajna. Itt a hataron tul a nagy semi van. Mulkor Dorival setaltunk az obol kulso reszen, es olyan szep ido volt, hogy az oceanon tul lattuk a Fold peremet. Ott allitolag egy baromi nagy vizeses van, de egysek szerint sima klinkerteglabol van odahuzva egy fal. Hmm, ki tudja…

Melbourne. Nagy, europai, kavehazas, ettermes, vasarlos. Egy nyomi kis folyo mellett meg villamos is van, es van, amelyik lerobbantabb, mint a 47-49-es Bartok Bela uti intercity. Egyebkent en nagyon szeretem a 47-49-est, meg akkor is, ha nem lehet rajta beszelgetni a csorompolestol. Szeritem bun kiirtani a varoskepbol az uj metro miatt. Melbournban meglepett, hogy mennyi regi stilusu epulet es tobb szazevesnek tuno templom van. A varosi muzeumban muzeumszag volt. Ilyet az uj-zelandi muzeumokban nem erzetem, mivel azok max nehanyszor tiz evesek. A szallodank belvaros kozepen volt, es mellesleg a masodik legmagasabb epulet a varosban, es annak is majdnem a legtetejere tettek minket. Szerintem az en szobammal valamit elszurtak a recepcion. Dupla meretu volt, igy belefert meg egy 42”-os plazma TV es a beepitett hazimozi rendszer is:) Igy a szobara nem panaszkodtam. Melbourne-be egy ceges trening miatt mentem, ahova az ausztral es az uj-zelandi irodakbol kuldtek embereket. Meglepo volt, hogy a nativ kiwik es ausztralok kisebbsegben voltak az indiai, kinai, japan, malaj, del-afrikai, angol, francia, szlovak es magyar telepesekkel szemben. Olvastam, hogy az ausztral lakossag majdnem 30%-a a tengerentulon szuletett, durva. Igazi immigrans paradicsom azoknak, akik szeretik a pokokat, capakat, husevo kengurukat, a baratsagos skorpiokat, legdurvabbanmergezo kigyokat, a kocsonyas meduzakat, merges halakat es a bumerangjaikkal hadonaszo csoves oslakosokat. Egyebkent pedig baratsagos hely, de tenyleg. Engem anno azzal fenyegettek, hogy az ausztralok a Fold legbunkobb bandaja. Ez Melbourne-ben egyaltalan nem igy jott le. Legalabb annyira jo fejek ez emberek, mint Uj-Zelandon, csak meg sokkszinubbek. Az melbourne-i irodatol pedig leesett az allam. A wellingtoni sem semi, de az itteni egy igazi agymenes (egyebkent a varos harmadik legmagasabb epulete). Ugy van kialakitva az egesz, hogy lenyugozze az embert. A 23. emeleten levo recepciot a szegenyes szokincsemmel csak ugy irnam le, hogy egy nagy dizajn az egesz. A treningem csak csutortokig tartott, viszont aznap este nem volt kozvetlen jarat Wellingtonba, igy kibuliztuk, hogy maradjunk meg egy napot ceges koltsegen, ami vegul is teljes szabadfoglakozas volt a varosban. Annyira ragerjedtem a magas epuletekre, hogy penteken felmentem vegre Melbourne legmagasabb epuletere, hogy elkattintsak par jo kepet. Sajnos az ido nem volt tul jo, de legalabb az ablakbol ki lehett latni, nem ugy mint Tajpejben:) Erdekessegkeppen az epulet Eureka towernek hivjak. Az aucklandi TV tornyot laszamitva ez a deli felteke legmagasabb epulete mind a 300 meterevel. A felso par emelet uvegablakai szinarannyal vannak bevonva, ami eleg impozans dizajnt ad az egesz kocerajnak. Az epulet kivetelesen nem iroda, hanem lakoepulet… nem akartam megkerdezni, hogy mennyibe kerul egy lakas a 90. emelet kornyeken. Meg anno a Taipei 101-rol irtam, hogy azt a felhokarcolot egy irdatlan meretu acelgolyo egyensullyozza ki. Ezt az eggyensullyozosdit itt 300 kobmeter vizzel oldottak meg a 86. emelett felett, ami nem mellesleg tuzoltasra meg talan fogmosasra is hasznalhato. Delutan elmenetem a helyi shopping centerbe. Szerencsere az itteni aruhazak nem Westendszeruek, hanem inkabb a nemet Kaufhof-okra hasonlitanak, amiben sokkal kenyelmesebben lehet korzozni. Ruhavasarlas szempontjabol eleg inseges idok jarnak Wellingtonban. Legalabb ket evig a ruhakon sporolunk:)Mar latom magam elott Dorit januarban, amikor egyutt Megyunk Melbourne-ba, hogy mennyere ra fog gerjedni az itteni shoppingolasra.

Ennyi volt a mese mara, bezarul Gabor bacsi moka tara… meg le is merult az aksim.

Udv, Gabor

Zsúr

Létezik néhány szó, aminek hangja miatt a hideg kiráz, pl zsúr, pogácsa, elemózsia... ahhhh. Olyanok, mint egy zsák cukorral és három tábla csokival nyakonöntött marcipántorta. Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy vasárnap végre megtartottuk a lakásavató bulinkat. A vendégeket délután kettőre hívtuk. Dóri tökéletesen időzítve fél kettőig csattogtatta az ostort a hátamon, pl. salátát is kellett mosnom:)
A buli nagyon jól sikerült, nagyon jó társaságot sikerült összerántani. Anno még csak a magyar társasággal terveztünk, végül sikerült nemzetközibb csapatot meghívni. Magyarokon kivül voltak szlovákok, horvátok, kiwik és egy belga lány is. Dóri rengeteg kajával készült, ami jól el is fogyott a végére. Szerencsére sörből több maradt, mint amennyivel készültem:) Itt van egy olyan jó fajta szokás, hogy a legtöbb buliba a vendégek is hoznak inni és enni, így a vendéglátónak nem kell stresszelnie magát, hogy mindenki jól legyen lakva (meg a macska fel van mászva a fára:)).
Szombaton az egyik kolléga hívott meg minket egy házibuliba. A házba belépve eléggé ledöbbnetünk. Azért vannak itt is szép kérók. Négyen bérlik a hatalmas házat, amiben négy hálószoba, egy nagy nappali, két modern fürdőszoba és egy óriási konyha van, az egész gyönyörűen felújjítva. A kedvencem a lakkozott hajópadló volt minden helyiségben, ami sokkal kevésbé büdös, mint az itt szokásos padlószőnyeg. A munkatársamról kiderült, hogy igazi technika-b*zi. A laptop, iPod, xBox, PS2 és DVD mellett egy szélvédő méretű plazmatévé uralta a nappalit. Nem tudom mennyibe kerülhetett, de biztos többhavi fizetésébe.
Ma reggelig abban a hitben éltem, hogy a világ egyik legbiztonságosabb országában élünk (a viharokat, földrengéseket, vulkánokat és a húsevő bárányokat nem számítva). Erre az Indexen egy új-zélani cikk szúrta ki a szememet: "Őslakókat gyanúsít terrorizmussal az új-zélandi rendőrség". Először azt hittem, hogy kacsa az egész, mert addig itt nem hallottam erről semmit, de napközben már itt is minden a helyi terroristákról szólt. Egyébként nem veszi senki túl komolyan. Eddig annyit tudni, hogy pár mellőzöttnek érzett maori őslakos engedély nélkül tartott fegyvereket, és állítólag a fehér ember kiírtására indítottak volna egy belső háborút mind a huszan.
Talán Che Guavera halálának negyvenedik évfordulója ihlette meg a kiwi terroristákat. A múlt hét elején minden Che Guavera-ról szólt. Ahogy láttam, otthon is elég sokat foglalkoztak vele. Mindig is érdekelt, hogy mi az alapja ennek a nagy Che kultusznak. Az itteni újságok elsősorban a forradalmár Che Guavera-ról írtak, de emellett méllyen belemásztak az ellentmondásokkal teli életébe is. Elég sokat olvastam az argetin forradalmárról, de ezek jellenzően a saját naplói és más kubai "elvtársak" által írt életrajzok voltak, amelyek nem voltak feltétlenül elfogulatlanok. Az itteni cikkek kiemelték az érem másik oldalát, például hogy a commandante jobbkeze különösebb gátlás nélkül lőtte agyon a foglyokat egy-egy sikertelen, de akár egy sikeres kihalgatás után is. A gerilla életmóddal járó antihigéniás szokásait a kubai forradalmat követően sem hagyta el, így rettentően büdös volt... bár ez mit sem von le a korábbi kubai diktatúra megdöntésében megvillantott erényeiből. Az már más kérdés, hogy a diktatúradöntést követően milyen rendszert sikerült kialakítani Castro oldalán.
A végére a "hétköznapi élménybeszámoló" részt hagytam. A legmegdöbbentőbb élményem a héten az volt, hogy egyik reggel munkába menet a főúton egy szokatlanul szögletes izé szúrta ki a szemem sarkát. Legnagyobb meglepetésemre egy Lada Szamara hasított el előttem... jobbkormányos. Durva. Ma reggel pedig alig tudtam lemenni az egyik utcán, mivel egy kis építkezés miatt majdnem teljes szélsségében lezárták azt. A lezárásra amiatt volt szükség, hogy egy matchbox méretű Bobcat ki tudjon tolatni az utcára, hogy megforduljon. Az építkezés már azóta folyik, amióta munkába járok, és látszólag nem haladtak azóta túl sokat, viszont folyamatosan ott van 10-12 jómunkásember. Ja, és egy kisebb családi ház építéséről van szó. Most már kezdem megérteni, hogy miért olyan alacsony itt a munkanélküliség. Minden építkezésen alkalmaznak egy Gyurit a minőségellenőrt, Ferit a lapáttámasztót, Zsozsit a sóderarrébbpakolót és Bélát, aki szimplán csak iszik.
Hogy ne maradjon bennetek ilyen lehúzós kép Új-Zélandról, nézegessetek egy kis helyi országimázs építő videót (amit az egyik helyi bloggoló kolléga oldaláról loptam:)):
100% Pure New Zealand

Üdv,
Gábor

Alkoholmegvonás

Sziasztok,

Egy friss élménnyel kezdeném a mondókámat. Tegnap hazafelé beugrottunk vásárolni egy szupermarketbe. Az vacsorához bedobtam egy üveg bort is a kosárba. Itt nagyon szigorúan veszik a kiskorúak véralkoholszintjének minimumon tartását. 18 év alattiak még egy üveg sört sem vehetnek, még akkor sem, ha éppen apunak kéne az esti meccshez. Aki szemmel láthatóan a harmadik x előtt áll, annak igazolnia kell az életkorát, hogy a napi betevőhöz hozzájusson. A körítésemmel talán le is lőttem a poént.

Tehát a pénztárhoz érve a pénztáros nő a borral a kezében sandán végigmért, és már hívta is a főpénztárost, hogy ő is a lecsekkolja életkorom. Odanyújtottam a nagyon hitelesnek és nemzetközinek vélt plasztik személyimet. A főpénztáros gyorsan zavarba jött a sok ékezettől és gyanús dátumoktól. Erre én gyorsan kivettem a kezéből, és elmagyaráztam a magyar dátumformátum szabályait. Ő rámutatott egy kis címkére a pulton, amely szerint az életkoromat csak új-zélandi személyivel, jogsival vagy akármilyen útlevéllel igazolhatom, és már sarkon is fordult. Esély sem adott, hogy bebizonyítsam, hogy mennyire öreg vagyok. Legszívesebben hozzávágtam volna a borsüveget, de addigra a pénztárosunk már el is dugta a pult alá. Kicsit magamba szálltam, és mosolyogtam egyet. Ezentúl az útlevelemet magamnál hordom. Ki tudja, hogy egy közúti igazoltatásnál a rendőr mennyire pöccen be a személyin a fordított nevektől, dátumoktól és az ékezetektől:)

Ma majdnem egész nap lent voltunk a parton. Béreltünk görkorcsolyát, és körbegurultunk az öbölben. Dóri gyorsan ráérzett az ízére, de a kezdeti botladozásokról készült néhány vicces fénykép. Akit érdekel, járjon utána az albumunkban:) Nagyon szép idő volt, ezért a Dóri lefoglalt egy padot, és lefeküdt napozni. Nekem nem volt kedvem a káros UV sugarakhoz, így arra a fél órára bementem a városi történelmi múzeumba. A bejártnál helyből el is nevettem magam. Egy táblán büszkén írták, hogy az épület Wellington második legrégebbi épülete. 1892-ben fejezték be az építését, és kezdetben vámáruraktárként szolgált. A régi épületekhez hozzátartozik, hogy jellemzően fából építettek mindent, és ezek előbb-utóbb leégtek vagy tövig rágták az egerek. A múzeumban volt egy tárlat, amely 1900-2000-ig bemutatta a legjelentősebb történéseket. Egy két viccesebb dolog megragadta a figyelmemet. 1900 körül élt egy delfin a Cook szorosban (az északi és a déli sziget közötti szoros), akit Pelorus Jack-nak hívtak a helyiek. Húsz éven keresztül hasította a vizet majdnem minden hajó előtt Wellington és Picton között. Állítólag a nagyobb gőzösök addig nem mentek be a Picton előtti szűkös átjárókba, amíg a delfin elő nem került, és vezette végig őket a szigetek között. A városnak volt egy másik híres kedvence, egy terrier kutya, aki az 1930-as években a kikötőben élt. A legenda szerint egy kislányé volt, aki rubeolában halt meg, majd ezt követően a kutya egész nap a kikötőben mászkált fel-alá a játszótársát keresve. Egy idő után a dokkmunkások és taxisok befogadták a négylábút. Állítólag a kutya rendkívül intelligens volt, és egy nappal előre jelezte a viharokat. A kutya akkora tiszteletnek örvendet, hogy egy sétarepüléssel is megajándékozták, ami elég nagy szó volt a harmincas években. Több száz méter hosszú gyászmenet kísérte a kutyát az utolsó útján, és a taxisok napokig fekete szalagot kötöttek az autójukra.

A múzeumban volt még egy kis tárlat az első és a második világháborúról is. Itt egy kicsit elméláztam, hogy Új-Zélandnak minek kellett belemennie ebbe a lövöldözősdibe? Talán féltek, hogy jönnek a nácik, és el akarják venni a 40 millió birkájukat? Vagy éppen Japánra fájt a foguk? Ez logikusnak tűnik, hisz ott legalább otthon érezhették volna magukat a kiwik. Japán is egy sziget, nekik is vannak saját vulkánjaik, földrengéseik és viharjaik. Leesett, hogy Új-Zéland is az brit korona része volt, és emiatt kénytelenek voltak ők is bedobni az Antant vagy éppen a Szövetséges hatalmak közösbe a saját hadseregüket. Az ország szerencséje, hogy a háború a hátországot nem érintette, így „csak” katonai veszteségeket szenvedtek. A második világháború alatt és főleg azt követően rengeteg háborús menekültet fogadott be az ország, főképp Lengyelországból. A menekültek között néhány náci is itt próbált meg új otthont találni, amiről a tárlat csak egy-két mondatot ejtett meg. Gondolom erre nem a legbüszkébb az ország.

Az elmúlt hetünket leginkább az "első" próbálkozások jellemezték. Hétfőn több év kemény készülődés után rászántam magam, hogy a Dórinak végre én süssek meg a kenyeret. Az előkészületek sokkal siralmasabbnak tűntek, mint amilyen végeredmény lett. Pénteken először voltunk rögbi meccsen. A munkahelyem jóvoltából szégyenszemre a konkurencia által szponzorált páholyból figyeltük a meccset. A meccs elején kiültünk a nézőtérre már csak a hangulat miatt is, de 20 perc után a kint tomboló széltől kockára fagytunk, így bementünk a páholyba. A helyiek vidáman végigülték az egész mérkőzést, és nem nagyon érdekelte őket, ha a szél felkapta mellőlük a kölkeiket. A wellingtoniak teljesen immunisak a szélre. Ma a Dóri először nyírta le a hajamat. Eddig vagy én nem engedtem, hogy hozzám nyúljon, vagy ő nem mert lenyírni. Ma a Dóri bátor volt, én meg engedékeny. Utólag rá kellet jönnöm, hogy nyírták már le sokkal rosszabbul is a hajamat, és eddig csak hivatásos foglakozott velem. Ők is csak pénzért (rossz az, aki rosszra gondol ahaha). A végeredmény nagyon jó lett, de erről mos nem rakok föl képeket:)

A múltkori sztorizást ott hagytam abba, hogy megnézünk valami jó filmet. Jól sikerült a választás. Még most is kiráz a hideg, ha a rá gondolok. A Mások élete (Lives of the others/Das Leben der anderen) c. filmet néztük meg. A film a nyolcvanas évek közepén játszódik az NDK-ban, ahol egy művészre ráállítanak egy állambiztonságit. A főszereplő egy minta ügynök, aki húszévnyi odaadó szolgálat után kezd rádöbbenni az általa szolgált rendszer mocskosságára. A film megdöbbentően jól mutatja be az óraműként működő megfigyelő államgépezetet. Szerencsére nekem nem jutott ki az otthoni rendszerből, mivel akkor még nem nagyon éltem, de a film alatt eszembe jutott néhány történet, amit a nálam nagyobb élettapasztalattal rendelkező ismerőseim meséltek az átkosból. Ha valaki olvasta Orwell-től az 1984-et, és tetszett neki a sztori nyomasztó hangulata az állam által diktált álakalmazkodási kényszerrel, a hazugságokkal, a vallatásokkal, az állandó félelemkeltéssel és persze a folyamatosan figyelő Nagy Testvérrel, az imádni fogja ezt a filmet. A film után kedvem lett volna hazaugrani, és bekukkantani a levéltárba. Kíváncsi lettem volna, hogy rólam miket jelentettek abban reménykedve, hogy majd én is úgy megdöbbenek, felháborodom, majd rettenetesen meghatódom a rólam készült jelentéseken, mint ahogy azt a film jó oldalon álló főszereplője tette. Aztán rájöttem, hogy levéltári látogatásnak nem sok értelme lenne. Nem hinném, hogy bárki is kíváncsi lett volna a 10 éves korom előtt elkövetett államellenes partizánakcióimra. Mindenesetre nagyon nehezen aludtam el, így ma estére valami lazább filmet választunk…

Üdv,

Gábor

u.i.: ma reggel kikapott a világbajnokságon az új-zélandi rögbivállogatott a franciáktól, így szerintem holnap gyásznap lesz.

Ekezetek nelkul

Ugy erzem, Wellington kezdi megmutatni az igazi arcat. Most volt az elso het, hogy esoben jartam dolgozni. A helyi eso legtobbszor inkabb esoszitalasra (vagy hogy a rakban mondjak ezt magyarul) hasonlit, amin ellen az esernyo nem sokat er, mivel a levego tiszta vizpermet. Szerencsere ettol csak kicsit lesz nedves a ruham, de egy komolyabb zuheban a viszintesen zuhogo eso mar csunyabban elaztat:) Szerencsere a hetvegere osszsezedte magat az idojaras, igy penteken es szombaton nagyon szep napunk volt. Mara (vasarnapra) ujra borongos es esernyogyilkos szeles idovel kellett szembeneznuk. A korabbi bejegyzesben emlitett horvat parral leegyeztettuk, hogy szombaton egy reggeli kereteben megbeszeljuk, hogy hova menjunk kirandulni. Bedobtam, hogy menjunk el a helyi Villanyba. Kesz tervvel alltam elo: a latszat kedveert turazzunk egy kicsit a videk korul, aztan letogassunk meg par borospincet. Ilyen felallas melett viszont senkinek nem volt kedve vezetni, ugyhogy egy frappan huzassal elmentunk falat maszni.

Ez most a Pokember vagy a Fuggo jatszma?

Miutan a falmaszos helyen megkaptuk a felszerelest, a bamba kepunk alapjan a pultos srac levagta, hogy mi meg ilyet muszereket nem nagyon lattunk. Ket perc alatt ledaralta nekunk, hogy hogyan ne ejtsuk le a masikat tiz meter magasbol, aztan rank akasztotta a karabinereket. Maszastechnikai oktatasra sajnos nem futotta a srac erejebol, igy produkaltunk nehany nagyon kreativ figurat a falon. Par meter falmaszas utan felfedeztem megamon jo par olyan izomcsoportot, amit meg soha eletemben nem hasznaltam. Mara ennek meg is lett a hatasa. Elegge nehezkesen emelgetem a kavemat.

Talan hallottatok rola, hogy a heten kitort Ruapehu nevu vulkan, ami kb. 400 km-re van tolunk. Otthon is irtak rola par ujsagban. Az irodaban a kollegak elegge kozombosen reagaltak a hirre. Volt aki csak annyit mondot, hogy mit kell egy ilyen kis pofekelessel fogalkozni:) A vulkan lejtoin helyezkednek el az eszaki szieget legjobb sipalyai. A kitores miatt a hetvegi sielesrol letettunk, amit amugy se terveztunk (de azert jol hangzik, nem?:)). A kitores kovetkezteben egy hegymaszo megserult, eltunt nehany hegyi kecske, megporokolodott par sifelvono, es szurkere valtott a ho szine a hegy tetejen.

Nemreg ertunk haza a varosbol, es most mondtak a hirekben, hogy a deli szigettol 400 km-re delre az ocean kozepen este volt egy nagy 7,4-es foldrenges. Be is indult a cunamiriado. Szerencsere kesobb lefujtak, ugyhogy az esti romeltakaritas elmarad az obolben.

A mai rossz ido miatt elmentunk a helyi nemzeti muzeumba (Te Papa Museum), ami egy nagyon modern epoletben talalhato az obolben. Meglepetesemre a belepes ingyenes volt, de kesobb rajottem, hogy azert itt is megtalaljak a modjat, hogy a latogatokrol beszedjenek par dollart. A ket reszleg, amit megneztunk a muzeumbol, nagyon erdekes volt. A Dori is teljesen odavolt a kiallitasoktol. Konkretan az uj-zelandi allatvilagot, geologiat es az “ember aldasos tevekenysegenek hatasa a kornyezetre” nyersforditasu tarlatot neztuk vegig. A geologiai kiallitason rajottunk, hogy Uj-Zeland nem egy biztonsagos hely. A ket szigetet egeszen egyszeruen kettevagja egy irdatlan toresvonal, ami a foldrengeseken kivul generalt nehany egeszen aktiv vulkant az eszaki szigetre, es egy majdnem ezer kilometer hosszu oriasi hegylancot a deli szigetre. Ezen kivul a ket sziget elegge utbaesik a legtobb deli sark felol erkezo ciklonnak, amelyek az egyenlito iranyabol kozlekedo melegebb legtomegekkel talakazva iszonyat viharokat generalnak a kornyeken. Nekem meg nagyon tetszet az ember helyi kornyezetre tett hatasarol szolo tarlat, amely nagyon szemleletesen es egyszeruen bemutatta, hogy milyen pusztitast hozott magaval Cook kapitany, es az ot koveto telepesek. Az egyik falat egy meglehetosen hosszu lista boritotta az ember altal kipusztott hely fajokkal. Egy masik helyen pedig idorenben felsoroltak, hogy mikor milyen allatot hurcolt az ember a szigetekre. Ezek kozott van a goreny es az oposszum. Az elobbi ket alatka kozul valamelyik csaladot alapitott a padlasunkon. Kicsit szorakoztato, de inkabb rendkivul idegesito, amikor reggel het korul hazaernek (vagy felebrednek?), es elkezdenek futkoraszni a fejunk felett. Bar engem annyira nem izgatnak, a Dorit mar annal inkabb. A heten kidolgozok egy strategiat ellenuk. Meg nem tudom, hogy a kieheztetessel vagy egy nevtelen fenyegeto levellel kezdjem a harcot.

Az utobbi idoben egyebkent nagyon sok minden kiszurta a magyar szememet, de errol majd a legkozelebbi bejegyzesben. Befejezzuk a szokasos vasarnapp esti telfonbeszelgeteseinket az otthoniakkal;) es megnezunk valami jo filmet.

Szep hetet! Udv,

Gabor

ui.: az otthoni trendhez igazodoan egy nepszavazast kezdemenyeztem a blogon. Mindenki eljen a demokracia adta lehetosegeivel, es nyomjon egy szavazatot:D

Szürke hétköznapok és a mosógép

Sziasztok. Összefoglalásul újra eltelt egy hét, lett mosógépünk és végre van telefonunk. Internet csak kedd-szerdán lesz, addig fél lábon is kibírjuk. Nem is gondoltam volna, de a telefon is otthonosabbá tette a lakást. Szerintem csak azért érzem így, mivel sokat csörög, így már itt is keresnek minket:) A hétköznapjaink kezdenek egy kicsit beszürkülni, jó értelemben. Minden megy a saját kerékvágásában, most már tényleg megvan minden létfenntartáshoz szükséges kacat a lakásban, reggelente ugyanazok az arcok jönnek szembe az utcán, napközben itt is dolgozunk és teszünk-veszünk, estére kicsit elfáradunk. Igen, és tényleg fordítva folyik le a víz a lefolyóban. Erre az érdekfeszítő vizsgálatra csak egy hónap elteltével, tegnap este sikerült rászánnom magam, pedig úton idefelé még azt hittem, hogy a lefolyósdi lesz az első egy új-zélandi fürdőszobában.

A hét legfontosabb eseménye, hogy megszereztük a mosógépünket. A mosógép azon kívül, hogy szép fehér és rengeteg rejtjelekkel körbebástyázott tekerő gombbal van teleszórva, rettenet nehéz. Az ötvenedik lépcsőt követően leginkább egy tankhoz hasonlított. Kezdő mosógép vásárlóként megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a gépbe betondarabokat pakolnak, hogy ne ugráljon le az emeletről centrifugálás közben. Szerencsére segített felhozni gépet a srác, akitől vettük, pedig szóltam neki, hogy az nem lesz egy könnyű menet. Most már tényleg van hová rejtenünk a zoknikat (mosógép) és a felvágottakat (hűtő) is, hogy másnap reggelre egyik se keljen életre, és szökjön meg.

Arról még nem meséltem, hogy Wellingtonban van a legtöbb kávézó/fő a világon (persze, csak a helyiek szerint), de tényleg nagyon sok van belőlük. Pár kollégám igazi kávéőrült. Az irodában van egy nagyon jó konyha-étkező frissen őrölt gépi kávéval. Igazi felüdülés volt megtalálni ezt a gépet a nescafe-s dobozok után. Mellesleg az irodai konyhából fantasztikus kilátás. Nagyon szeretek ott ebédelni, és közben olvasni (ezt eddig egyszer sikerült összehozni, tehát szokássá még nem fejlődött). A héten az egyik (az egyetlen) ilyen olvasós-ebédlős alkalommal találtam egy érdekes cikket, ami egy felmérést boncolgatott az amerikai nagyvárosok evakuálási kockázatairól egy nagyobb katasztrófa esetén. A szeptember 11-ei és Kathrina hurrikán utáni eseményeket figyelembe véve érthető az ilyen felmérések iránti igény. Biztos jó pénzt kaszált vele az illetékes tanácsadó cég. Az általános konklúzió az volt, hogy a legtöbb menekülési útvonalat egy nagyvárosban korlátozzák a természetes akadályok, például egy mega-mocsár, a Szikláshegység vagy éppen egy irdatlan óceán. A maradék helyen pedig szűkös kapacitású autópályák segítik a dugók kialakulását, mikozben egy magyarországinyi méretű hurrikán közeledik. Elgondolkoztam, hogy mi lehetne a felmérés kimenetele otthon és itt, Wellingtonban. Ha jól emlékszem, az elmúlt hetekben adták át az ezredik km autópályát Magyarországon. Ettől függetlenül Budapest elég nagy bajban lenne, ha kitörne a János-hegy vagy Jan Slota egy erősebb este után tényleg a budai vár ellen vezényelné a tankjait. Az M7-es kivezető már egy kellemesebb májusi hétvégén is rettenetesen bedugul, hát még mi lenne egy durvább árvíz esetén, ami azért már valószínűbb kockázat egy Kossuth-téren felejtett piszkos bombánál. A wellingtoni viszonyok Budapesttel összehasonlítva nem sokkal bíztatóbbak. Wellington egy zsák. Innét csak északra lehet kimenni egy autópályán, ami aztán elmegy jobbra és balra. Ezen kívül még van pár jelentéktelen kivezető utcácska nyugatra és egy földút a parton. Bár az utóbbi mit sem ér ez cúnami esetén. A többi irányban csak víz van, és az is hideg. Kockázatok terén viszont itt elég rosszul állunk. Mint már írtam, Wellington egy törésvonal mentén helyezkedik el, ahol 30-40 évente fordulnak elő nagyobb földmozgások. Az utolsó 1940-es években volt… Ezen kívül bármikor lerohanhatják a szigetet a pingvinek az Anktartiszról vagy leszállhat egy részeg angol turistákkal tömött repülő. Az én felmérésem szerint Budapest és Wellington is egy-egy nagy feketepontot kapna a felmérésben. Erről jut eszembe, hogy pénteken evakuálási teszt volt az irodában. Éppen kávéztunk a fnatasztikuskilátásúfrissenőrőltkávés konyhában, amikor megszólalt a riasztó. Egy égi hang a szirénából illedelmesen arra kért minket, hogy hagyjuk el az épületet e legközelebbi vészkijáraton keresztül… mi éppen a 21-en voltunk. A liftek ilyenkor nem működnek, még ekkor sem, ha fiktív tűzről vagy földrengésről van szó. Kénytelenek voltunk az emberekkel dugig tömött hónaljszagú tűzlépcsőn lebattyogni huszonegy emeletet. Itt legalább az épületekből való kijutás meg van szervezve:)

A nagyvárosi veszélyek miatt szombaton megint fogtuk magunkat, és elmentünk kirándulni néhány kollégával kirándulni (magyar-cseh-horvát team) egy közeli természetvédelmi területre. Az erdő gyönyörű volt, csináltam pár jó képet. Majd felteszem őket az netes albumunkba. A túrát egész gyorsan letudtuk, az azt követő pikniknek csúfolt sörözés már annál tovább tartott:) Korábban azt hittem, hogy milyen jók lesznek itt a kötöttségektől mentes hétvégék, ami így is lett. Azért vasárnaponként hiányzik a „kötelező” családi ebéd.

Üdv, Gábor

Kelet-Európa lenyomja Új-Zélandot

Tegnap este sörözni voltunk. Pénteken megérkezett egy szlovák pár és még egy szlovák srác. A fiúk mindketten kollégák lesznek. A héten összeismerkedtem egy horvát párral is az irodában, úgyhogy a kelet-európai ismeretségi körünk elérte a kritikus tömeget egy jobbfajta bulizáshoz. Tíz körül pillanatok alatt megtelt a pub, mivel kezdődött a Portugál – Új-Zéland rögbi-meccs. Ha jól tudom, ez már valamilyen világbajnoki selejtező mérkőzés volt, de ha nem így van, ne harapja senki le a fejemet. A portugálok egyébként mocskosul kikaptak, az erőviszonyok leginkább egy Kajmán szigetek – Brazília focimeccsre hasonlítottak. A bulizásból sajnos nem lett semmi, mivel szlovák srácok bealudtak. Ezt nem is csodálom, hisz csak egy napja érkeztek, és táskákat a szemük alól még nem sikerült eltüntetni. Hazafelé ízelítőt kaptunk a helyi szombat esti buli előtti bemelegítésből. Csordákban jöttek szembe a kivétel nélkül kotta részeg bandák. A lányok általában részegebbek voltak a srácoknál, amit az tett még viccesebbé, hogy általában mindegyik magas sarkúba és kisestélyibe csomagolta magát.

Szombaton mi mást csinálhattunk volna, mint elmentünk vásárolni. Végre kinéztük a székeinket is. Lassan kezdünk visszatérni önmagunkhoz, azaz bútorokkal kapcsolatos döntésképtelenséghez. Végre találtunk egy boltot, ahol keretünkön belüli áron elfogadható székek is voltak. Az örömünket csak az rontotta el, hogy a székekből kettő típus is nagyon tetszett, és képtelenek voltunk választani. Egy huszáros vágással mindkettőből vettünk egyet-egyet, hogy majd otthon eldöntjük. Természetesen otthon sem tért vissza döntésképességünk. A végén egy olyan fantasztikus észérvvel győztük meg magunkat az egyik mellett, hogy a másik kicsit felkarcolta a parkettát (de csak amiatt, hogy egy kavics alászorult:)). Így ma visszavittük a vesztest, és elhoztuk a maradék három győztest. Ja, a székekhez még ennyi hozzátartozik, hogy amikor haza értünk velük, egy véresszájú ragadozó kutya várt minket az ajtó előtt, aki pofátlanul birtokba vette a lakást, amint kinyitottuk az ajtót. Egyébként nagyon megörültünk neki, de egy fél óra után megunt minket, és lelépett. Valószínűleg a szomszéd kutyája, és nagyon jópofa.

A véreb figyel

Szombat délután még elmentünk kirándulni a fókákhoz. Őszintén szólva nem nagyon bíztam benne, hogy a helyükön megtaláljuk őket. Azt olvastam, hogy csak májustól augusztusig telelnek itt, aztán visszahúznak a Déli sarkra. A helyükben itt maradnék nyáron is, de hát ez én vagyok. Egyébként a fókák az egyetlen őshonos majdnem szárazföldi emlősök Új-Zélandon, a maradékot csak később importálták az emberek. A maorik jöttek ide másodiknak, és magukkal hozták a kutyáikat. Egyesek szerint előttük is voltak itt emberek, akiket a maorik megettek, mihelyt megérkeztek. Ha ezt a sztorit valaki bedobja egy maori társaságban, az illetékesek persze mindent tagadnak, és közben sunyin megnyalják a szájukat, és a hasukat vakargatják:) A fókákhoz visszatérve, végül megtaláltuk őket egy órás gyaloglás után. Nagyon aranyosak voltak, ahogy vízzel töltött lufihoz hasonlóan punnyadtak a parton. Néhányan egészen zavarba hoztak, ahogy másfél-két méter magas sziklákon sütkéreztek.

En es a hegymaszo fokak

Figyeltük őket egy ideig, de nem mutatták meg, hogy hogyan transzportálták fel magukat olyan magasra. Nem hinném, hogy felugranak, mivel a vízzel töltött lufik nem ugrálnak, még akkor sem, ha van nekik négy esetlen uszonyuk (vagy hogy is hívják az elcsökevényesedett végtagjaikat). A fókák amilyen jópofák, majdnem olyan büdösek, ami meglepő ahhoz képest, hogy majdnem egész nap fürdenek. Aztán az is lehet, hogy csak egész évben a parton aszalódnak, és csak a turisták miatt csobbannak néha egyet. A mi kedvünkért ezt nem tették meg.

Tengerparti csendelet

Vasárnap reggel újra elmentünk a piacra, ahol egy kis ízelítőt kaptunk a wellingtoni szélviszonyokból. Néhány másodperc alatt olyan szél csapott le, hogy mindent felkapott a földről, és több tíz méter magasban kavargatta szemetet. Nekünk úgy kellett kapaszkodnunk. Próbáltam fürkészni az emberek arcát. Sajnos egy fikarcnyi meglepődöttséget sem sikerült rajtuk észrevennem…

Gábor