Létezik néhány szó, aminek hangja miatt a hideg kiráz, pl zsúr, pogácsa, elemózsia... ahhhh. Olyanok, mint egy zsák cukorral és három tábla csokival nyakonöntött marcipántorta. Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy vasárnap végre megtartottuk a lakásavató bulinkat. A vendégeket délután kettőre hívtuk. Dóri tökéletesen időzítve fél kettőig csattogtatta az ostort a hátamon, pl. salátát is kellett mosnom:)
A buli nagyon jól sikerült, nagyon jó társaságot sikerült összerántani. Anno még csak a magyar társasággal terveztünk, végül sikerült nemzetközibb csapatot meghívni. Magyarokon kivül voltak szlovákok, horvátok, kiwik és egy belga lány is. Dóri rengeteg kajával készült, ami jól el is fogyott a végére. Szerencsére sörből több maradt, mint amennyivel készültem:) Itt van egy olyan jó fajta szokás, hogy a legtöbb buliba a vendégek is hoznak inni és enni, így a vendéglátónak nem kell stresszelnie magát, hogy mindenki jól legyen lakva (meg a macska fel van mászva a fára:)).
Szombaton az egyik kolléga hívott meg minket egy házibuliba. A házba belépve eléggé ledöbbnetünk. Azért vannak itt is szép kérók. Négyen bérlik a hatalmas házat, amiben négy hálószoba, egy nagy nappali, két modern fürdőszoba és egy óriási konyha van, az egész gyönyörűen felújjítva. A kedvencem a lakkozott hajópadló volt minden helyiségben, ami sokkal kevésbé büdös, mint az itt szokásos padlószőnyeg. A munkatársamról kiderült, hogy igazi technika-b*zi. A laptop, iPod, xBox, PS2 és DVD mellett egy szélvédő méretű plazmatévé uralta a nappalit. Nem tudom mennyibe kerülhetett, de biztos többhavi fizetésébe.
Ma reggelig abban a hitben éltem, hogy a világ egyik legbiztonságosabb országában élünk (a viharokat, földrengéseket, vulkánokat és a húsevő bárányokat nem számítva). Erre az Indexen egy új-zélani cikk szúrta ki a szememet: "Őslakókat gyanúsít terrorizmussal az új-zélandi rendőrség". Először azt hittem, hogy kacsa az egész, mert addig itt nem hallottam erről semmit, de napközben már itt is minden a helyi terroristákról szólt. Egyébként nem veszi senki túl komolyan. Eddig annyit tudni, hogy pár mellőzöttnek érzett maori őslakos engedély nélkül tartott fegyvereket, és állítólag a fehér ember kiírtására indítottak volna egy belső háborút mind a huszan.
Talán Che Guavera halálának negyvenedik évfordulója ihlette meg a kiwi terroristákat. A múlt hét elején minden Che Guavera-ról szólt. Ahogy láttam, otthon is elég sokat foglalkoztak vele. Mindig is érdekelt, hogy mi az alapja ennek a nagy Che kultusznak. Az itteni újságok elsősorban a forradalmár Che Guavera-ról írtak, de emellett méllyen belemásztak az ellentmondásokkal teli életébe is. Elég sokat olvastam az argetin forradalmárról, de ezek jellenzően a saját naplói és más kubai "elvtársak" által írt életrajzok voltak, amelyek nem voltak feltétlenül elfogulatlanok. Az itteni cikkek kiemelték az érem másik oldalát, például hogy a commandante jobbkeze különösebb gátlás nélkül lőtte agyon a foglyokat egy-egy sikertelen, de akár egy sikeres kihalgatás után is. A gerilla életmóddal járó antihigéniás szokásait a kubai forradalmat követően sem hagyta el, így rettentően büdös volt... bár ez mit sem von le a korábbi kubai diktatúra megdöntésében megvillantott erényeiből. Az már más kérdés, hogy a diktatúradöntést követően milyen rendszert sikerült kialakítani Castro oldalán.
A végére a "hétköznapi élménybeszámoló" részt hagytam. A legmegdöbbentőbb élményem a héten az volt, hogy egyik reggel munkába menet a főúton egy szokatlanul szögletes izé szúrta ki a szemem sarkát. Legnagyobb meglepetésemre egy Lada Szamara hasított el előttem... jobbkormányos. Durva. Ma reggel pedig alig tudtam lemenni az egyik utcán, mivel egy kis építkezés miatt majdnem teljes szélsségében lezárták azt. A lezárásra amiatt volt szükség, hogy egy matchbox méretű Bobcat ki tudjon tolatni az utcára, hogy megforduljon. Az építkezés már azóta folyik, amióta munkába járok, és látszólag nem haladtak azóta túl sokat, viszont folyamatosan ott van 10-12 jómunkásember. Ja, és egy kisebb családi ház építéséről van szó. Most már kezdem megérteni, hogy miért olyan alacsony itt a munkanélküliség. Minden építkezésen alkalmaznak egy Gyurit a minőségellenőrt, Ferit a lapáttámasztót, Zsozsit a sóderarrébbpakolót és Bélát, aki szimplán csak iszik.
Hogy ne maradjon bennetek ilyen lehúzós kép Új-Zélandról, nézegessetek egy kis helyi országimázs építő videót (amit az egyik helyi bloggoló kolléga oldaláról loptam:)):
100% Pure New Zealand
Üdv,
Gábor
A buli nagyon jól sikerült, nagyon jó társaságot sikerült összerántani. Anno még csak a magyar társasággal terveztünk, végül sikerült nemzetközibb csapatot meghívni. Magyarokon kivül voltak szlovákok, horvátok, kiwik és egy belga lány is. Dóri rengeteg kajával készült, ami jól el is fogyott a végére. Szerencsére sörből több maradt, mint amennyivel készültem:) Itt van egy olyan jó fajta szokás, hogy a legtöbb buliba a vendégek is hoznak inni és enni, így a vendéglátónak nem kell stresszelnie magát, hogy mindenki jól legyen lakva (meg a macska fel van mászva a fára:)).
Szombaton az egyik kolléga hívott meg minket egy házibuliba. A házba belépve eléggé ledöbbnetünk. Azért vannak itt is szép kérók. Négyen bérlik a hatalmas házat, amiben négy hálószoba, egy nagy nappali, két modern fürdőszoba és egy óriási konyha van, az egész gyönyörűen felújjítva. A kedvencem a lakkozott hajópadló volt minden helyiségben, ami sokkal kevésbé büdös, mint az itt szokásos padlószőnyeg. A munkatársamról kiderült, hogy igazi technika-b*zi. A laptop, iPod, xBox, PS2 és DVD mellett egy szélvédő méretű plazmatévé uralta a nappalit. Nem tudom mennyibe kerülhetett, de biztos többhavi fizetésébe.
Ma reggelig abban a hitben éltem, hogy a világ egyik legbiztonságosabb országában élünk (a viharokat, földrengéseket, vulkánokat és a húsevő bárányokat nem számítva). Erre az Indexen egy új-zélani cikk szúrta ki a szememet: "Őslakókat gyanúsít terrorizmussal az új-zélandi rendőrség". Először azt hittem, hogy kacsa az egész, mert addig itt nem hallottam erről semmit, de napközben már itt is minden a helyi terroristákról szólt. Egyébként nem veszi senki túl komolyan. Eddig annyit tudni, hogy pár mellőzöttnek érzett maori őslakos engedély nélkül tartott fegyvereket, és állítólag a fehér ember kiírtására indítottak volna egy belső háborút mind a huszan.
Talán Che Guavera halálának negyvenedik évfordulója ihlette meg a kiwi terroristákat. A múlt hét elején minden Che Guavera-ról szólt. Ahogy láttam, otthon is elég sokat foglalkoztak vele. Mindig is érdekelt, hogy mi az alapja ennek a nagy Che kultusznak. Az itteni újságok elsősorban a forradalmár Che Guavera-ról írtak, de emellett méllyen belemásztak az ellentmondásokkal teli életébe is. Elég sokat olvastam az argetin forradalmárról, de ezek jellenzően a saját naplói és más kubai "elvtársak" által írt életrajzok voltak, amelyek nem voltak feltétlenül elfogulatlanok. Az itteni cikkek kiemelték az érem másik oldalát, például hogy a commandante jobbkeze különösebb gátlás nélkül lőtte agyon a foglyokat egy-egy sikertelen, de akár egy sikeres kihalgatás után is. A gerilla életmóddal járó antihigéniás szokásait a kubai forradalmat követően sem hagyta el, így rettentően büdös volt... bár ez mit sem von le a korábbi kubai diktatúra megdöntésében megvillantott erényeiből. Az már más kérdés, hogy a diktatúradöntést követően milyen rendszert sikerült kialakítani Castro oldalán.
A végére a "hétköznapi élménybeszámoló" részt hagytam. A legmegdöbbentőbb élményem a héten az volt, hogy egyik reggel munkába menet a főúton egy szokatlanul szögletes izé szúrta ki a szemem sarkát. Legnagyobb meglepetésemre egy Lada Szamara hasított el előttem... jobbkormányos. Durva. Ma reggel pedig alig tudtam lemenni az egyik utcán, mivel egy kis építkezés miatt majdnem teljes szélsségében lezárták azt. A lezárásra amiatt volt szükség, hogy egy matchbox méretű Bobcat ki tudjon tolatni az utcára, hogy megforduljon. Az építkezés már azóta folyik, amióta munkába járok, és látszólag nem haladtak azóta túl sokat, viszont folyamatosan ott van 10-12 jómunkásember. Ja, és egy kisebb családi ház építéséről van szó. Most már kezdem megérteni, hogy miért olyan alacsony itt a munkanélküliség. Minden építkezésen alkalmaznak egy Gyurit a minőségellenőrt, Ferit a lapáttámasztót, Zsozsit a sóderarrébbpakolót és Bélát, aki szimplán csak iszik.
Hogy ne maradjon bennetek ilyen lehúzós kép Új-Zélandról, nézegessetek egy kis helyi országimázs építő videót (amit az egyik helyi bloggoló kolléga oldaláról loptam:)):
100% Pure New Zealand
Üdv,
Gábor
3 megjegyzés:
Az ember bejön dolgozni egy 3 napos hosszú hétvége után, és nincs mivel kezdje a napot??? :))) Gondotam, a teám mellett elolvasom, mik az új hírek...de akkor mást keresek:(((
Puszi nektek! Vali
Szia Dórika és Gáborka!
A hosszú hétévégén lenn voltunk a balcsin és eléggé hiányoztatok, hogy a tűz körül röhögjünk, mint a nyáron, amikor szalonnát sütöttünk. Képzeld Dóri, megyünk majd Londonba dcemberben és a Sabináéknál fogunk lakni. Nyaralni nem mentünk most sehova, mert nem jött össze. Jó olvasgatni a blogotokat, bearanyozzák az amúgy uncsi kis napjaim!
Puszi nektek!
Orsi
Helló!
Bocsi, hogy nem írtunk (illetve a Gábor), csak Ausztráliában volt egész héten. Tudom, írhattam volna én helyette, de elvoltam foglalva, most volt az első hetem a munkahelyemen...
Este meg mindig tök hulla voltam. Kezd nekünk is egyre kevésbé érdekes lenni a heteink, munka, evés, alvás, munka, evés, alvás....
Hamarosan írunk.
Pusz mindenkinek
Dóri
Megjegyzés küldése