Na hello Mindenki!
Engedve a hatalmas nyomásnak, az utolsó napomon rászántam magamat az írásra. Mint tudjuk minden jónak vége szakad egyszer, így hát az itteni kis nyaralásomnak is. A közhiedelemmel ellentétben egész meleg kis hónapom volt, és alig esett az eső (tegyük hozzá, ez nem normális, még itt sem).
Kezdjük az elejétől. Két nap utazás és alvás nélkül töltött idő után még egészen emberi formám volt (Gáborék szerint), persze este hatra már zöldültem, úgyhogy inkább ledőltem és 15 órát aludtam. Utána már nem is volt baj az átállással, úgy látszik nekem ez könyebben megy mint Dórinak és Gábornak. Az első hetet a kis helyi fővárosban töltöttem. Nagyon szép hely, de kocsi nélkül (mert vezetni azért még nem mertem) egy idő után folyamatosan ugyanoda lyukadsz ki: Botanic Garden, Civic Square vagy a Cuba Street… A parton viszont órákat lehet eltölteni a helyieket bámulva. Egyszerűen döbbenetes, hogy hogyan öltözködnek, és mint kiderült ez nem csak wellingtoni szokás (mármint keverni a szezont a fazonnal)… A második hétvégmen a vendéglátóim szabit vettek ki és elmentünk a kötelező turista központba, Rotouraba. Program: Polinéz Spa, Maori falu és bemutató, Birka Show meg valamilyen autós program… Így nem hangzik túl érdekesnek, de tök jó volt, főleg a birka show! Amikor megérkeztünk a helyre elkezdtem röhögni a hülye túristákon, akiket egy traktorral vittek körbe a „kis farmon”, persze a végén mi is ezt csináltuk. Volt ott minden: láma, birka, kecske, nagy szarvas, kis szarvas, óriási tehén meg emu … a Gábor tett fel néhány mókás képet az albumukba. Utána meg elemntünk valami terepjáróval egy körre, amivel függőleges oladlú dombokon mentünk fel a kocsival. Még jó, hogy csak 15 perces volt, így is eléggé kapaszkodtam. Másnap hazafelé pedig megálltunk valami vulkanikus területen. Volt ott mindenféle móka: füstölgő föld, forrás, fortyogó sár, gejzír, egy barlang meleg vízzel, ami annyira tiszta volt, hogy én ügyesen bokáig belegázoltam (még jó hogy volt nálam másik cipő).
Hétfőn jöttünk haza és én csütörtökön repültem le a déli szigetre. Queenstown-ban autót béreltem és végigjártam kb az egész déli szigetet. Voltam Milford Soundban, meg kell hagyni, hogy gyönyörű hely! Láttam ott vízeséseket, hatalmas havas (és nem havas) hegyeket meg persze delfineket is. Délről elindultam északnak, voltam a Tekapo tónál, Christchurchben (tiszta anglia) és persze Hanmer Springsben. Ott egy egész napot a melegvizes fürdőben töltöttem és úgy mentem tovább Kaikoura-ba. Ez a bálnanéző város, ahol szintén hajóra szálltam (érzékeny gyomrúaknak nem ajánlott a túra – egy japán nő 2 órán át a helyén ült és csak a papírzacskókat cserélgette a szája előtt) és megnéztem a bálnákat. Kimentünk a tenger közepére aztán meg 5 percig kémleltük a nagy semmit, hogy aztán tovább hajtsunk. Mikor végre találtunk egy bálnát, a kapitány rögtön a gázra lépett, úgy hogy mi még alig jutottunk be a kabinba – az egyszerre minimum három ponton kapaszkodjunk tanács igen komolyan betartandó!:) Szóval láttunk 3 bálnát, a delfin lakta területen pedig nagyon gyorsan áthajtottunkJ Kaikourából felfelé menet megálltam egy fóka kolóniánál is, ott feküdtek az út mellet a parton és csak úgy voltak. A rengetek "vigyázz pingvin!" tábla ellenére eggyel sem találkoztam, legfeljebb pingvinnek látszó valamikkel (szerintem sirályokkal). Szóval felmentem Nelsonba és onnan Takakába, megnéztem a Golden Bayt (hihetetlenül szép tengerpart), ott elég sokat mentem a parton, de a vigyázat futóhomok felirat kicsit vissza riasztott a további felfedezésektől.
A következő nap pedig elmentem az Abel Tasman Nemzeti Parkba, a sok jótanáccsal ellentétben, nem béreltem viztitaxit mivel esett az eső és fújt a szél, így csak felületesen néztem meg a partokat de azért a kötelező pontokra elmentem (Tata beach, split apple rock,stb.). És végül Nelsonon keresztül visszamentem Pictonba, ahonnan a kompom ment. Végig tök jó idő volt, természetesen az utolsó napot leszámítva, amikoris hajóval mentem haza, még a gyakorlott utazok is nagy szemekkel nézték amint a fedélzetet időnként elmosta egy-egy hatalmas hullámJ A csodás útra az tette fel a koronát, amikor az út felénél a kapitány az utasok között keresett orvost… (nem volt semmi komoly, csak egy lánynak elszürkült a keze…)
A déli szigettel kapcsolatban megjegyezném, hogy bárki is megy le oda kocsival mindenképpen figyeljen a birkákra. Bár sok helyen ki van téve, hogy kóborolhatnak az úton, de azt sehol nem írták, hogy mindenhol ott vannakJ Volt aki egyedül rambózott az út közepén, de voltak csoportos utonállók is, akik simán kiugrottak a békés autósok eléJ
Mikor haza jöttem délről a Gabez megkérdezte, hogy van-e kedvem felmenni vele Aucklandbe, így hétfőn már utaztam is északra. Na hát az egy tényleg nagy város, ahol mellesleg kocsi nélkül meghal az ember. Mindenestre van ott egy óriási park, csomó vulkán, szép tengerpartok és jó bevásárló utcák, ja és egy iszonyat jó kis múzeum. Elvileg úgy tudtam hogy szerda reggel nyolckor jön haza a gépem, még szerencse hogy előző este megnéztem a jegyet, mert kiderült hogy este repülök… a Dóri szerint olyan szétszórt vagyok mint kedves bátyám (szerintem csak képzelődikJ)
Így az utolsó reggelemen még gyorsan felmentem a Botanic Gardenbe, vásároltam még egy két ajándékot és nagyjából már be is pakoltam. Szóval teljesen készen vagyok a hazaútra….
Gyors összefoglalása az elmúlt hónapnak:
„Csodás repülőút”: Megvolt és most jön a visszaút!
Vezetés: egész jól ment és csak egyszer sikerült szembe menni a forgalommalJ
Bálnanézés: ha nehezen is, de csak megtaláltuk őket…
Delfinek: korlátozott mennyiségben láthatóak…
Pingvin: inkább csak pingvinnek látszó élőlények, de kitömve láttam páratJ
Fóka: nem túl sok, de azért fellelhetőek
Kiwimadár: kitömött állapotban rengeteg látható, élőben csak egynek a hátát láttam amint éppen odut kotort magának…
Birka: mindenhol metalálhatóak
Replőutak: viszonylag sok, de elviselhetőek voltak
Hajóutak: nemhiába nem szeretem én a hajókat!!! De azért párra felszálltam
Halálfélelem: többször is (tengeren)
Olyan helyre betévedni, ahova értelmes ember nem megy: csak egyszer és gyorsan kivergődtem onnan
Helyi nyelv megértése: egy idő után már egész jól ment
Nyelveket nem beszélő turista eljátszása: többször is
Fűtés nélküli ház elviselése: egész jól bírtam (visszajöttek a régi emlékek)
Városnézések, Tengerpartok végigjárása: minden mennyiségben
Hát akkor ennyi volt. Good Night and Good Luck!
Hajni
Engedve a hatalmas nyomásnak, az utolsó napomon rászántam magamat az írásra. Mint tudjuk minden jónak vége szakad egyszer, így hát az itteni kis nyaralásomnak is. A közhiedelemmel ellentétben egész meleg kis hónapom volt, és alig esett az eső (tegyük hozzá, ez nem normális, még itt sem).
Kezdjük az elejétől. Két nap utazás és alvás nélkül töltött idő után még egészen emberi formám volt (Gáborék szerint), persze este hatra már zöldültem, úgyhogy inkább ledőltem és 15 órát aludtam. Utána már nem is volt baj az átállással, úgy látszik nekem ez könyebben megy mint Dórinak és Gábornak. Az első hetet a kis helyi fővárosban töltöttem. Nagyon szép hely, de kocsi nélkül (mert vezetni azért még nem mertem) egy idő után folyamatosan ugyanoda lyukadsz ki: Botanic Garden, Civic Square vagy a Cuba Street… A parton viszont órákat lehet eltölteni a helyieket bámulva. Egyszerűen döbbenetes, hogy hogyan öltözködnek, és mint kiderült ez nem csak wellingtoni szokás (mármint keverni a szezont a fazonnal)… A második hétvégmen a vendéglátóim szabit vettek ki és elmentünk a kötelező turista központba, Rotouraba. Program: Polinéz Spa, Maori falu és bemutató, Birka Show meg valamilyen autós program… Így nem hangzik túl érdekesnek, de tök jó volt, főleg a birka show! Amikor megérkeztünk a helyre elkezdtem röhögni a hülye túristákon, akiket egy traktorral vittek körbe a „kis farmon”, persze a végén mi is ezt csináltuk. Volt ott minden: láma, birka, kecske, nagy szarvas, kis szarvas, óriási tehén meg emu … a Gábor tett fel néhány mókás képet az albumukba. Utána meg elemntünk valami terepjáróval egy körre, amivel függőleges oladlú dombokon mentünk fel a kocsival. Még jó, hogy csak 15 perces volt, így is eléggé kapaszkodtam. Másnap hazafelé pedig megálltunk valami vulkanikus területen. Volt ott mindenféle móka: füstölgő föld, forrás, fortyogó sár, gejzír, egy barlang meleg vízzel, ami annyira tiszta volt, hogy én ügyesen bokáig belegázoltam (még jó hogy volt nálam másik cipő).
Hétfőn jöttünk haza és én csütörtökön repültem le a déli szigetre. Queenstown-ban autót béreltem és végigjártam kb az egész déli szigetet. Voltam Milford Soundban, meg kell hagyni, hogy gyönyörű hely! Láttam ott vízeséseket, hatalmas havas (és nem havas) hegyeket meg persze delfineket is. Délről elindultam északnak, voltam a Tekapo tónál, Christchurchben (tiszta anglia) és persze Hanmer Springsben. Ott egy egész napot a melegvizes fürdőben töltöttem és úgy mentem tovább Kaikoura-ba. Ez a bálnanéző város, ahol szintén hajóra szálltam (érzékeny gyomrúaknak nem ajánlott a túra – egy japán nő 2 órán át a helyén ült és csak a papírzacskókat cserélgette a szája előtt) és megnéztem a bálnákat. Kimentünk a tenger közepére aztán meg 5 percig kémleltük a nagy semmit, hogy aztán tovább hajtsunk. Mikor végre találtunk egy bálnát, a kapitány rögtön a gázra lépett, úgy hogy mi még alig jutottunk be a kabinba – az egyszerre minimum három ponton kapaszkodjunk tanács igen komolyan betartandó!:) Szóval láttunk 3 bálnát, a delfin lakta területen pedig nagyon gyorsan áthajtottunkJ Kaikourából felfelé menet megálltam egy fóka kolóniánál is, ott feküdtek az út mellet a parton és csak úgy voltak. A rengetek "vigyázz pingvin!" tábla ellenére eggyel sem találkoztam, legfeljebb pingvinnek látszó valamikkel (szerintem sirályokkal). Szóval felmentem Nelsonba és onnan Takakába, megnéztem a Golden Bayt (hihetetlenül szép tengerpart), ott elég sokat mentem a parton, de a vigyázat futóhomok felirat kicsit vissza riasztott a további felfedezésektől.
A következő nap pedig elmentem az Abel Tasman Nemzeti Parkba, a sok jótanáccsal ellentétben, nem béreltem viztitaxit mivel esett az eső és fújt a szél, így csak felületesen néztem meg a partokat de azért a kötelező pontokra elmentem (Tata beach, split apple rock,stb.). És végül Nelsonon keresztül visszamentem Pictonba, ahonnan a kompom ment. Végig tök jó idő volt, természetesen az utolsó napot leszámítva, amikoris hajóval mentem haza, még a gyakorlott utazok is nagy szemekkel nézték amint a fedélzetet időnként elmosta egy-egy hatalmas hullámJ A csodás útra az tette fel a koronát, amikor az út felénél a kapitány az utasok között keresett orvost… (nem volt semmi komoly, csak egy lánynak elszürkült a keze…)A déli szigettel kapcsolatban megjegyezném, hogy bárki is megy le oda kocsival mindenképpen figyeljen a birkákra. Bár sok helyen ki van téve, hogy kóborolhatnak az úton, de azt sehol nem írták, hogy mindenhol ott vannakJ Volt aki egyedül rambózott az út közepén, de voltak csoportos utonállók is, akik simán kiugrottak a békés autósok eléJ
Mikor haza jöttem délről a Gabez megkérdezte, hogy van-e kedvem felmenni vele Aucklandbe, így hétfőn már utaztam is északra. Na hát az egy tényleg nagy város, ahol mellesleg kocsi nélkül meghal az ember. Mindenestre van ott egy óriási park, csomó vulkán, szép tengerpartok és jó bevásárló utcák, ja és egy iszonyat jó kis múzeum. Elvileg úgy tudtam hogy szerda reggel nyolckor jön haza a gépem, még szerencse hogy előző este megnéztem a jegyet, mert kiderült hogy este repülök… a Dóri szerint olyan szétszórt vagyok mint kedves bátyám (szerintem csak képzelődikJ)
Így az utolsó reggelemen még gyorsan felmentem a Botanic Gardenbe, vásároltam még egy két ajándékot és nagyjából már be is pakoltam. Szóval teljesen készen vagyok a hazaútra….
Gyors összefoglalása az elmúlt hónapnak:
„Csodás repülőút”: Megvolt és most jön a visszaút!
Vezetés: egész jól ment és csak egyszer sikerült szembe menni a forgalommalJ
Bálnanézés: ha nehezen is, de csak megtaláltuk őket…
Delfinek: korlátozott mennyiségben láthatóak…
Pingvin: inkább csak pingvinnek látszó élőlények, de kitömve láttam páratJ
Fóka: nem túl sok, de azért fellelhetőek
Kiwimadár: kitömött állapotban rengeteg látható, élőben csak egynek a hátát láttam amint éppen odut kotort magának…
Birka: mindenhol metalálhatóak
Replőutak: viszonylag sok, de elviselhetőek voltak
Hajóutak: nemhiába nem szeretem én a hajókat!!! De azért párra felszálltam
Halálfélelem: többször is (tengeren)
Olyan helyre betévedni, ahova értelmes ember nem megy: csak egyszer és gyorsan kivergődtem onnan
Helyi nyelv megértése: egy idő után már egész jól ment
Nyelveket nem beszélő turista eljátszása: többször is
Fűtés nélküli ház elviselése: egész jól bírtam (visszajöttek a régi emlékek)
Városnézések, Tengerpartok végigjárása: minden mennyiségben
Hát akkor ennyi volt. Good Night and Good Luck!
Hajni
