A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Wellington. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Wellington. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. október 7., kedd

Nagyon Wellington

Kedd, Wellington, iteletido. Ma a legerosebb hajlakk is csodot mond, es a karbovnazas esernyok is gyufapalcikakent tornek kette. Ez elso hibat akkor kovettem el, amikor felkeltem, a masodikat pedig akkor, amikor elmentem dolgozni. Pedig meglett volana ra a halovany okom, hogy otthon maradjak, ugyanis kicsit faj a torkom. Szerintem amiatt, hogy a Dori kitalalta, hogy a heten csak zoldseget eszunk. Ez pszihesen megviselt, de ugy is sunyiban megszegem, ha nem figyel kicsit:D Szoval a torokfajasommal lelkiismeretfurdalas es kamu horgesek nelkul betelefonalhattam volna, hogy bocs, de ma agyban maradok. Vegul megis elomaszott belolem a lekiismeret, es elmentem Dorival egyutt a gyarba. Az uton alig szoltam valamit, csak pislogtam ki az ablakon, es neztem ahogy a szel kergeti az vizet a foldon, es majdnem feltepi az aszfaltot. Ahogy a borig azott embereket figyeltem az utcan kifordult esernyoket tartva a kezuben, megnyugvassal toltott el, hogy en egy kocsiban ulok. Ki is harcoltam magamnak, hogy Dori az iroda bejaratnal tegyen ki, es ne ketszaz meterrel arreb, ahogy szokta. Az irodaban radobbentem, hogy rajtam kivul masnak is fajt a torka, csak nekik nem volt lekiismeretuk. A szel kegyetlenul dongeti az ablakokat, eleg ilyesztoen ropog es mozog az epulet. A fenti terkep kozepen az a kis matyohimzes pont Wellingtont felett van, es eros szelet jelol. Hangsulyozom az itteni eros szel, az otthon evtizedes vihar.
Szoval ez most nagyon Wellington. A komp nem megy, a repuloter lezarva, a szemkozti toronyhaz epitkezest lathatoan ma hanyagoljak, az kikoto vedett obleben szerencsetlenul illegnek-billegnek a vitorlasok arbocai. Azt mondjak az okosok, hogy az oktober itt mar csak ilyen. Mivel tavaly ez a szeles idoszak kimaradt, ezert iden gondolom dupla adagban kapjuk. Delutanra jo idot mondanak, de most epp nem hiszek senkinek. He megis bejon, megirom.

Nektek vidamabb idot kivanok otthon!

Udv,
Gabor

p.s.: du. 1:39, most mar csak esik, de nem fuj. A Napnak se hire, se hamva.
p.s.2: este 7, kek eg, szelcsend. A hirekben most lattuk, hogy volt pusztitas rendesen. Wellington 160 km-es szellokesek simogattak.

2008. május 29., csütörtök

Vendég blog - Hajni beszámolója

Na hello Mindenki!

Engedve a hatalmas nyomásnak, az utolsó napomon rászántam magamat az írásra. Mint tudjuk minden jónak vége szakad egyszer, így hát az itteni kis nyaralásomnak is. A közhiedelemmel ellentétben egész meleg kis hónapom volt, és alig esett az eső (tegyük hozzá, ez nem normális, még itt sem).
Kezdjük az elejétől. Két nap utazás és alvás nélkül töltött idő után még egészen emberi formám volt (Gáborék szerint), persze este hatra már zöldültem, úgyhogy inkább ledőltem és 15 órát aludtam. Utána már nem is volt baj az átállással, úgy látszik nekem ez könyebben megy mint Dórinak és Gábornak. Az első hetet a kis helyi fővárosban töltöttem. Nagyon szép hely, de kocsi nélkül (mert vezetni azért még nem mertem) egy idő után folyamatosan ugyanoda lyukadsz ki: Botanic Garden, Civic Square vagy a Cuba Street… A parton viszont órákat lehet eltölteni a helyieket bámulva. Egyszerűen döbbenetes, hogy hogyan öltözködnek, és mint kiderült ez nem csak wellingtoni szokás (mármint keverni a szezont a fazonnal)… A második hétvégmen a vendéglátóim szabit vettek ki és elmentünk a kötelező turista központba, Rotouraba. Program: Polinéz Spa, Maori falu és bemutató, Birka Show meg valamilyen autós program… Így nem hangzik túl érdekesnek, de tök jó volt, főleg a birka show! Amikor megérkeztünk a helyre elkezdtem röhögni a hülye túristákon, akiket egy traktorral vittek körbe a „kis farmon”, persze a végén mi is ezt csináltuk. Volt ott minden: láma, birka, kecske, nagy szarvas, kis szarvas, óriási tehén meg emu … a Gábor tett fel néhány mókás képet az albumukba. Utána meg elemntünk valami terepjáróval egy körre, amivel függőleges oladlú dombokon mentünk fel a kocsival. Még jó, hogy csak 15 perces volt, így is eléggé kapaszkodtam. Másnap hazafelé pedig megálltunk valami vulkanikus területen. Volt ott mindenféle móka: füstölgő föld, forrás, fortyogó sár, gejzír, egy barlang meleg vízzel, ami annyira tiszta volt, hogy én ügyesen bokáig belegázoltam (még jó hogy volt nálam másik cipő).
Hétfőn jöttünk haza és én csütörtökön repültem le a déli szigetre. Queenstown-ban autót béreltem és végigjártam kb az egész déli szigetet. Voltam Milford Soundban, meg kell hagyni, hogy gyönyörű hely! Láttam ott vízeséseket, hatalmas havas (és nem havas) hegyeket meg persze delfineket is. Délről elindultam északnak, voltam a Tekapo tónál, Christchurchben (tiszta anglia) és persze Hanmer Springsben. Ott egy egész napot a melegvizes fürdőben töltöttem és úgy mentem tovább Kaikoura-ba. Ez a bálnanéző város, ahol szintén hajóra szálltam (érzékeny gyomrúaknak nem ajánlott a túra – egy japán nő 2 órán át a helyén ült és csak a papírzacskókat cserélgette a szája előtt) és megnéztem a bálnákat. Kimentünk a tenger közepére aztán meg 5 percig kémleltük a nagy semmit, hogy aztán tovább hajtsunk. Mikor végre találtunk egy bálnát, a kapitány rögtön a gázra lépett, úgy hogy mi még alig jutottunk be a kabinba – az egyszerre minimum három ponton kapaszkodjunk tanács igen komolyan betartandó!:) Szóval láttunk 3 bálnát, a delfin lakta területen pedig nagyon gyorsan áthajtottunkJ Kaikourából felfelé menet megálltam egy fóka kolóniánál is, ott feküdtek az út mellet a parton és csak úgy voltak. A rengetek "vigyázz pingvin!" tábla ellenére eggyel sem találkoztam, legfeljebb pingvinnek látszó valamikkel (szerintem sirályokkal). Szóval felmentem Nelsonba és onnan Takakába, megnéztem a Golden Bayt (hihetetlenül szép tengerpart), ott elég sokat mentem a parton, de a vigyázat futóhomok felirat kicsit vissza riasztott a további felfedezésektől. A következő nap pedig elmentem az Abel Tasman Nemzeti Parkba, a sok jótanáccsal ellentétben, nem béreltem viztitaxit mivel esett az eső és fújt a szél, így csak felületesen néztem meg a partokat de azért a kötelező pontokra elmentem (Tata beach, split apple rock,stb.). És végül Nelsonon keresztül visszamentem Pictonba, ahonnan a kompom ment. Végig tök jó idő volt, természetesen az utolsó napot leszámítva, amikoris hajóval mentem haza, még a gyakorlott utazok is nagy szemekkel nézték amint a fedélzetet időnként elmosta egy-egy hatalmas hullámJ A csodás útra az tette fel a koronát, amikor az út felénél a kapitány az utasok között keresett orvost… (nem volt semmi komoly, csak egy lánynak elszürkült a keze…)
A déli szigettel kapcsolatban megjegyezném, hogy bárki is megy le oda kocsival mindenképpen figyeljen a birkákra. Bár sok helyen ki van téve, hogy kóborolhatnak az úton, de azt sehol nem írták, hogy mindenhol ott vannakJ Volt aki egyedül rambózott az út közepén, de voltak csoportos utonállók is, akik simán kiugrottak a békés autósok eléJ

Mikor haza jöttem délről a Gabez megkérdezte, hogy van-e kedvem felmenni vele Aucklandbe, így hétfőn már utaztam is északra. Na hát az egy tényleg nagy város, ahol mellesleg kocsi nélkül meghal az ember. Mindenestre van ott egy óriási park, csomó vulkán, szép tengerpartok és jó bevásárló utcák, ja és egy iszonyat jó kis múzeum. Elvileg úgy tudtam hogy szerda reggel nyolckor jön haza a gépem, még szerencse hogy előző este megnéztem a jegyet, mert kiderült hogy este repülök… a Dóri szerint olyan szétszórt vagyok mint kedves bátyám (szerintem csak képzelődikJ)
Így az utolsó reggelemen még gyorsan felmentem a Botanic Gardenbe, vásároltam még egy két ajándékot és nagyjából már be is pakoltam. Szóval teljesen készen vagyok a hazaútra….

Gyors összefoglalása az elmúlt hónapnak:
„Csodás repülőút”: Megvolt és most jön a visszaút!
Vezetés: egész jól ment és csak egyszer sikerült szembe menni a forgalommalJ
Bálnanézés: ha nehezen is, de csak megtaláltuk őket…
Delfinek: korlátozott mennyiségben láthatóak…
Pingvin: inkább csak pingvinnek látszó élőlények, de kitömve láttam páratJ
Fóka: nem túl sok, de azért fellelhetőek
Kiwimadár: kitömött állapotban rengeteg látható, élőben csak egynek a hátát láttam amint éppen odut kotort magának…
Birka: mindenhol metalálhatóak
Replőutak: viszonylag sok, de elviselhetőek voltak
Hajóutak: nemhiába nem szeretem én a hajókat!!! De azért párra felszálltam
Halálfélelem: többször is (tengeren)
Olyan helyre betévedni, ahova értelmes ember nem megy: csak egyszer és gyorsan kivergődtem onnan
Helyi nyelv megértése: egy idő után már egész jól ment
Nyelveket nem beszélő turista eljátszása: többször is
Fűtés nélküli ház elviselése: egész jól bírtam (visszajöttek a régi emlékek)
Városnézések, Tengerpartok végigjárása: minden mennyiségben

Hát akkor ennyi volt. Good Night and Good Luck!

Hajni

2007. november 13., kedd

Munkalehetoseg...

...pihenni vagyoknak. Tegnap hazafele lattam egy allashirdetest a wellingtoni Cable Car-nal. A Cable Car egy ugyan olyan tomegkozlekedesi eszkoz, mint a Budavari siklo, a belvarosbol a Botanikus kert tetejere visz fel. En ezzel szoktam hazafele leroviditeni az utat, mert kenyelmes, szep es olcso.
Tehat erre a Cable Car nevu eszkozre keresnek sofort. Nem hinnem, hogy tul nagy felelosseg, mert majdnem automatizalt az egesz. Egyszerre ked db siklo van a sinen, es egymassal szemben kozlekednek. A palya felenel a sinpar kettevalik, es itt kerulik ki egymast a vagonok. Utkozes kizarva, mert egy drotkotelen mozognak, es pont a felpalyanal talalkoznak. Tegnap hazafele kifigyeltem a sofor feladatait:
Alapvetoen harom nagyobb meretu gombbal mukodteti a gepezetet. Egy zold szinu gomb vilagit, ha nyitva vannak az ajtok. A zold gomb benyomasaval az ajtok bezarodnak, es a lampa kialszik. Ezek utan egy sarga gombbal kiadja a jelet a masik szerelvenynek, hogy OK, es ha az is visszajelez, hogy OK, akkor a sraga gomb kialszik, es elindulnak egymassal szembe a fenti es a lenti vagonok (ez a resze automaizalt). Van egy harmadik nagyobb meretu tenyres-talpas gomb is. Szerintem ez vagy az onmegsemmisito vagy a veszleallito. Tehat kovetelmenyek a pozicio betoltesehez:
  • Legyel beszamithato
  • Szinvaksag kizaro ok
  • Minimalis empatia (na jo, ezt en talamtam ki. Utalom, ha elottem zarjak be az ajtokat:))
A munka folyamatos eloremenetelt biztosit, eloszor folefele, aztan lefele a hegyrol. Az egyetlen kihivas az az, hogy delutan 5-6 ora korul pont szembe sut a nap felfelemenetben. Bar ez kompenzalva van azzal, hogy a kormanynak hult helye van a pilotafulkeben, es ha joll lattam, fek es gaz sincsen. Tovabba a siklo zart palyan mozog, igy gyalogosok sem nagyon ugralnak a sineken.

Ha valakit erdekel, szoljon! Vizumugyintezest vallalom:))
Gabor