Most már tényleg rászánom magam, hogy írjak, mert a Gábornak sajna nem nagyon van ideje. Mostanában eleg sokat dolgozik, semmi ideje nincs hetkoznap.
Hétvégén Martinborough-ba mentük, ahol bringát béreltünk, majd az egyik borászat után a másikat látogattuk végig.
Nagyon hangulatos volt, de én azt élveztem a legjobban, hogy a Mamiékkal lehettem. Sajna nekünk hétfőn már dolgozni kellett, így ők itthon tettek-vettek. Mami baracklevárt főzött be nekem, esténként pedig meleg finom vacsi várt minket. Nagyon szomorú voltam, amikor a reptéren elváltunk.
A következő hétvégét otthon töltöttük, mivel kicsit megfáztam. Szerencsére sikerült kiheverni hétfőig. A betegség miatt megúsztam egy eléggé félrsikerült túrát a barátokkal. Ők elmentek agy terepjáróval a világ végére, hogy egy kulcsos házban gyertyafény mellett berúgjanak. Szegények nem találták a házat, és rájuk esteledett. Mivel a földút túl veszélyes volt az éjaszakai autókázáshoz, az öt fős csapat az erdő közepén aludt a kocsiban, szakadó esőben, térerő nélkül. Utólag jó szorinak hangzik tőlük, de nem szerettem volna átélni.
Következő hétvégén igazi kirándulást szerveztünk a haverokkal terepjáró nélkül. Felmásztunk egy Tararua hegység egyik csúcsára, amihez legalább ezer métert kellett másznunk, néha kézzel lábbal és húszkilós hátizsákkal. Még mindig egyszerűen nem tudok betelni ezzel a gyönyörű természettel ami itt körbevesz minket. Ha kicsit beljebb megyünk az erdőbe, minden tisztára úgy néz ki, mint a Gyűrük Ura filmben.
A megelőző hétvégén magyar paprikát voltunk szedni (Wellingtontól kb. 50 km-re) egy szedd-magad farmra. Sikerült 32 kg-t szednünk. A nap levezetéseként bográcsos lecsópartit rendeztünk Bencénél. Annyira sikeres volt, hogy a héten lehet, hogy megismételjük.
Múlt héten Húsvét volt. Itt a Nagypéntek is ünnepnap, így négynapos kis kiruccanást szerveztünk Reniékkel, Viktorral (Gábor kollégái) és Julcsáékkal. Jó kis társaság jött össze, szombaton felmásztunk a Taranaki vulkánra hátizsákostul mind a heten. Ott aludtunk egy kulcsos házban.Vasárnap egy tengerparti campingben kötöttünk ki, majd hétfőn végleg elváltunk Julcsáéktól, és mi is hazaindultunk. Azért nagyon jó érzés, hogy itt vagyunk a Világ másik végén, és itt is rendszeresen találkozgatok a családtagjaimmal:).
Az idő mostanság amúgy nagyon jó (ezt lekopogtam, tuti holnapra elromlik), tiszta nyár van. Pedig nagyon félünk, hogy lassan beköszönt a tél, ami nagyon cudar tud itt lenni. Sajna nekünk sincs a lakásban fűtésünk, így rossz idők várnak ránk….:) de felkészülünk mindenre, pár hete már megvettük az ágymelegítő takarónkat is.
