Nyaralas 3 - Deli Sziget tura, elso resz

Az elozo bejegyzest ott fejeztem be, hogy Anyuek hazamentek, mi ujra kettesben maradtunk es estenkent neman szurcsoltuk a mar sajatkezuleg keszitett vacsorakat. Egy hetig meg visszatertunk a munka vilaga, hogy legyen honnem megint elszabadulni a kovetkezo turara. Apu es Anyu utan eppen hogy csak kihult a vendegszoba penteken delutan mar meg is erkezett a Laci. Egy negyed oras felreertes miatt 10 percet kestem a repterrol, es ilyenkor termeszetesen a vamosok nem talaljak gyanusnak a jokepu batyjamat. Laci csont nelkul atcsuszott mindenfele ellenorzesen, es harom perc alatt mar kint is volt. Szerencsetlen occse nem ert ki idoben, igy Laci ott allt maganyosan a repteren kezeben a csomagokkal, es lesutott szemmel nezte a tobbi boldog utast, amint a figyelmes es szereto anyukajuk, baratjuk, baratnojuk vagy kutyajuk nyakaba borulnak. Par percel kesobb egy kezifekessel befaroltam a repter el, es vegre mi is orultunk egymasnak:) Szegeny gyereket lefarasztottam rendesen. Mivel Anyueknal bevalt a “nem fekhetsz le estig” taktika, igy a bratyon is azt alkalmaztam. Munka utan talakoztunk, elvittem egy-ket kilatoba, es rogton elmentunk offroadozni.

Masnap Ildi is megerkezett. Vele mar kicsit figyelmesebbek voltunk. Kimentunk idoben a repterre. Aznap ot sem hagytuk lefekudni. A grillre rapakoltunk mindent, ami eheto. Vacsora utan oriasi kupacokba halmoztuk a Deli Sziget turara szant ruhakatat, satrakat, halozsakokat, kajat, kutyaszant, edenyeket, oxigen palackot es tejport. Az elozo heten vettem egy teto boxot a kocsira, de az orias kupacot latva kezdett elszallni az onbizalmam.

Februar 1, Vasarnap: Regeggel meglepoen gyorsan lehordtuk azt a par kobmeter cuccot a kocsihoz, es sikeresen be is pakoltuk. Az auto inditasat kovetoen az olaj jelzo lampa nem akart kialudni… ufff. Ratoltottunk egy kis olajat, lampa kialudt. Ugy gondoltam, hogy ez jo omen. Ahogy a hajohoz ertunk, az ablakot le szerettem volna engedni a jegykezelonek, erre nem mukodott az elektromos ablak. A mar kicsit alabbhagyott a bizlamam. A hajout egesz kellemes volt. Azon ritka utak egyike volt, amikor sutott is a nap. Elso utunk a tulparton Rozsi baratunkhoz vezetett Blenheimbe egy kave erejeig. Onnet nekiindultunk a nyugati partnak. Utkozben egy toparton Laci es Ildi vegre megismerkedett a sandfly-okkatl. Ezek a rohad kis muslicaszeru dogok tizszer rosszabbak a szunyogonal. Aprok, nem hallani oket es a csipesuk akar egy hetig is viszket. Par oraval kesobb a Csendes ocean helyett a Tasman tengerrel szemeztunk. A nyugati partrol annyit erdemes tudni, hogy elofordul, hogy egy eveben 10 meter eso esik. Ez egy egyenlito menti orszagnak is boven sok lenne. A sok eso miatt es a viszonylag hideg idojaras ellenere esoerdok es palmafak boritjak a hegyoldalakat. Keso delutan mar meguntuk a sok autozast, es Greymouth-ban kerestunk egy kempinget. Igy visszanezve kicsit viccess, hogy mennyit tokoltunk a satorhely kivalsztasaval egy kempingben. Par nappal kesobb mar kevbesbe voltunk finnyasak. Este grilleztunk egy jot es gyorsan az ajandek palinkank seggere csaptunk.

Februar 2, Hetfo: reggeli utan osszeszedtuk magunket, es begyurtunk mindent a kocsiba. Mara baceloztuk a gleccsereket, amik kb 250 km-el delebbre voltak. Utkozben megaltunk egy-ket helyen, de aztan mindenki elkezdett stresszelni, hogy siessunk a Fox gleccserhez, mert az utolso tura negykor indul. Pont idore oda is ertunk, befizettuk egy helikopteres-gleccserturas mokara. Mihelyt beoltoztunk a gleccserszerkoba (egy massziv bakancs) a turavezetonk ertesitett minket, hogy a tura lefulyva a rossz ido miatt. Pech, majd masnap megcsinaljuk. A terkeprol kineztunk egy kozeli vadkempinget (ami azt jelenti, hogy egy rendben tartott placc valahol a semmi kozepen, egy WC es alatalaban ivoviz), ami egy kozeli tengerparton volt. Utkozben ket ausztral lany kocsijat kirangattunk az arokbol. A kempinghez foldut vezetett. En kicsit lehangolodtam a megerkezes utan, mivel a kempinget homokdunek zartak el a tengertol, es beachre egy kis osvenyen lehetett kimenni. Gyors tanakodast kovetoen ugy dontottunk, hogy nekunk tengerparti szallas kell. Kicuccolunk abeachre. Mikozben fat gyujtottunk a tuzhoz, felfedeztem par kereknyomot a homokban. Visszamentem a kocsihoz, es egy kis kerulovel sikerult egy kijaratot talani a beachre. A kocsival beparkoltam a satrak melle, bekapcsoltunk valami zenet es meggyujtottuk a tuzet meg a mobil grillunket. A nyilt tuzon konyeret sutottunk, a grillen pedig baranybordakat. Kozben a naplementet figyeltuk es baromira orultunk magunknak, hogy ilyen szallast sikerult talalnunk.

Februar 3, Kedd: Reggel lassan osszeszedtuk magunkat. Lanyok szomoruan konstallaltak, hogy megfustolodtek. Elozo ejszaka a tuzet nem oltottuk el a satrak mellett, es hajnalban a fustot a szel folyamatosan a satrukra fujta a szel:) Legalabb nem romlanak meg. A tengerpartrol visszaautoztunk Fox town-ba, ahol megnyugtattak minket, hogy aznap mar helikopterezhetunk. nem sokkal kesobb mar a levegobol integettunk az alattunk legeleszo baranyoknak es teheneknek. A gleccser fole erve en csak amultam a csajok pedig fulig ero szajjal vigyorogtak. A gleccser ugy nezett ki, mint egy oriasi szoges agy, csak feherben. Oriasi hasadekok szabdaltak az also egy-ket kilometert, a meredekebb reszeken pedig vizesesszeruen szakadoztak le a haznyi mereto jegdarabok. Keptelen vagyok rendesen leirni a latvanyt, de mindenestre felelmetes meg lenyugozo meg tok feher meg ilyenek. Magan a gleccsren csinaltunk egy ket oras turat massziv szoges bakancsokban. Miutan a helikopter levitt minet a varosba, ujra kocsiba csuccsentunk es delnek vettuk az iranyt. Ugy szamoltunk, hogy kora estere Queenstown-ban leszunk. Ebbol keso este lett. Odaerve a varos helyett a hegyek fele vettuk az iranyt. A kozeli sipalya aljanal az aszfaltrol rakanyarodtunk egy foldura az ejszakaban, ami egy vilag vegen levo aranyaso varos romjaihoz vezetett. Ott terveztunk aludni. A foldut kezdetenel egy nagy sarga tabla jelezte, hogy ide berelt autoval tilos behajtani, meg amugy is hulye vagy ha ide josz, mert ha elvetesz egy kanyart, gyorsan 100 meterrel lejjebb talalod magad. A lanyoknak rossz erzese tamadt, meg vetettek egy utolso pillantast Queenstown tavolban pislakolo fenyeire es elkezdtek nyavajogni. En befogtam a fulem, es nekivagtam a sotet utnak. 14 km utan egy rozzant fahidon atkelve mar bennem sem tartottak a felettunk pislakolo csillagok sem a lelket, es halgattam a tobbseg szavara. Visszafordultunk es a legkozelebbi tisztason satrat vertunk az auto fenyszorojanal. Sotet volt, nem tudtuk hol vagyunk, hideg volt, a lanyok nem voltak hajlandoak kulon satorban aludni, ugyohogy ittunk egy kis idegnyutatot, es lefekudtunk aludni.

Februar 4, Szerda: Reggel lattuk csak, hogy egy egesz kis takaros reten sikerult a satrat felverni. Megvartuk, hogy a nap felszaritsa a nyirkos satrat, megreggeliztunk, es visszaindultunk Queenstown fele. Itt jott az elso nagy gebasz a kocsival: inditaskor a muszerfalon az osszes letezo hibajlezo lampa kigyulladt... ufff. Egyebkent meg valami budos volt. Mindegy, a kocsi meg ment, olaj volt a motorban, a varosig csak kibirjuk. Az folduton visszafele lattuk csak, hogy elozo ejszaka tenyleg eleg vad szakadekok szelen laviroztunk. A kilatas mindenesetre gyonyoru volt, es vilagosban mar a lanyos sem nyafogtak annyira. A varosban behajtottunk egy autoszerelo muhelybe. A srac anelkul, hogy ranezett volna a kocsira, jol megmondta, hogy a hiba bizony a generatorban van, es hogy csak harom nap mulva tud ranezni. Gyors tanakodas utan ugy dontottunk, hogy a 250 km-el arreb levo kovetkezo varosig meg kibirjuk generator nelkul, es majd ott megszereli valaki. Queestown-ra visszaterva a varos olyan, mint egy tipikus osztrak varos a hegyekben. Aranyos kis hazak, aranyos kis utcakkal irdatlan hegyekkel a hatterben. Itt az i-re a pont, hogy a varos egy nagy to partjan terul el. Telen siparadicsom, nyaron pedig az extrem sportok mekkaja. Mivel az idonk limitalt volt, igy csak egy Jetboat-ra fizettunk be a Shotover folyon. Ez egy iszonyat gyors motorcsonakos tura a valoszinutlenul kek hegyi folyo kanyonjaban. Nagyon turistas dolognak tartottam, de annal jobban elveztem, ahogy 60-80 km/h-val elhozunk a szoklak mellett, 10 cm mely vizben repesztunk a kavicsagy felett es ugyanennel a sebeseggnel hirtelen egy 360 fokos ordulatot teszunk. Besz*ras es kotelezo program Queenstown-ban. Meg setaltunk egyet a varosban, es visszakavarogtuk a kocsihoz, hogy minnel gyorsabban leerjunk Te Anau-ba, ahol remeltuk, hogy egy mindenre elszan szerelo mindenkeppen meg szeretne javitani a kocsinkat, amig mi a hegyekben turazunk. Generator hijan az akumlator tolteset jelzo muszer veszesen tavolodott az idealis 16V-tol. Minden elektromos cuccot nelkuloznunk kellett. Erre az utra a legkondit kikapcsoltuk, a radio helyett pedig a lanyokat enekeltettuk. A lampat persze elfelejthettuk, igy nyomni kellett a gazt, hogy meg vilagosban odaerjunk. A feket is csak modjaval hasznaltuk, ugyanis a feklampa is szivja az aksit:) Este egy nagyon jol felszerelt kemoingben toltottuk, es a valtozatossag kedveert steak-et grilleztunk.

Februar 5, Csutortok: Reggeli utan osszepakoltuk magukat a hatizsakjainkba, es rakeszultunk az elottunk alo harom napos gyalogturara a Kepler track-en. Reggeli utan elvittuk a kocsit egy szervizbe, ahol nagy nehezen sikerult megallapodni a szerelovel, hogy Vasarnapra, amikor visszajovunk az auto legyen kesz. A szerelo volt meg olyan rendes, hogy elvitt minket a Kepler track kiindulo pontjahoz. Kipakoltuk a cuccainkat, es bizonytalanul meregettuk az egyenkent 15-20 kilos halozsakokkal, vizespalackokkal es satorral teleaggatott turazsakokat. Nagylevego, es nekiindultunk a turanak. A Kepler track az egyik leghiresebb turautvonal Uj-Zelandon. 3 nap, 2 ejszaka vagy 4 nap 3 ejszaka alatt teljesitheto. Uj Zelnadon nemzeti sport a turazas, ami nem is csoda ilyen gyonyoru termeszettel. Rengeteg turautvonal van a hegyekben, tengerpartokon, siksagokon, vulkanokon, erdokben, mezokben es fjordokban. Ezek kozul van nehany kiemelt, amit csak elore az Interneten helyet fogalava lehet megcsinalni. A Kepler track az igyik ilyen kiemelt tura. A tura eleje elkenyeztetett minket ahogy egy orsiasi to partjan felig napsutestben, felig az erdo oltalmazo lombja alatt haladtunk az vizszintes osvenyen. A feketeleves az erdobe bekanyarodbva kovetkezett. Nehany ora alatt 1000 m-t emelkedtunk mikozben feleltuk a teljes vizkeszletunket. En eleg fittnek tartottam magam, de rajottem hogy a batyam egy driod. Szerintme raaggattuk a legtobb cuccott, de igy is allandoan tobb szaz meterrel elottunk futott. Neha bevart minket, hogy utana megint elkezdjen felele rohanni. Ket ora elteltevel elertuk az erdohatar tetejet, es onnet meg egy ideig a legpazarabb kilatas mellett haladtunk az elso szallashelyunkig. Jobbra magas hegycsucsok, balra alattunk a hatalmas Te Anau to terpeszkedett. Naplemente elott erkeztunk meg az hut-ba, ahol vegre rendes matracon aludtunk.

Folyt kov.

South Island videos

Na haligali. Neha nagyban, neha kicsiben, de mar dolgozom a poston a Deli Szigeti turankrol. Hogy addig se unatkozzatok, osszeraktam egy videot es a slideshow-t az iMovie-val. Rettenet egyszeru hasznalni, de azert meg van mit tanulnom (fikazni nem er oket:)). Fogyasszatok egeszseggel.