Utinaplo: Samoa

Talofa,

Ez az egesz ugy volt, hogy a Dori meg a Gabor gondolt egyet egy honapja, hogy kezdenek klausztrofobiasak lenni ezen a kis szigeten. Ezert ugy dontottek, hogy elutaznak az uveghegyen innen de a datumvalszto vonalon tul az aprocska Samoara. Az uticel kivalsztasnal az elsodleges szempont az ottani 26 fokos kozephomerseklet volt, meg kulonben is a Dori latta valami katalogusban, hogy van ott homokos tengerpart meg viz fole belogo palmafak. Engem egy lepukkant backpacker-es srac gyozott meg par honapja, aki szerint Samoa sokkal kevesbe turistas hely, mint Fiji vagy a Cook-szigetek... ennyi erovel mehettunk volna az Anktartiszra is, bar az nem is sziget, a kozephomerseklet pedig inkabb -26 fok korul alakul, es palmafak helyett pingivnek nonek arrafele.

Samoarol tomoren annyit erdemes tudni, hogy az irdatlan Csendes-ocean leges legkozepen fekszik, egy kopesre a datumvalszto vonal elozo napi oldalan, es hogy a terkepen szabad szemmel nehez eszrevenni. Az orszag ket nagy szigetbol es kb 2800 km2-bol all. Ehhez a kis terulethez kepest meg igy is sikerult osszehozniuk egy 1800 meter magas hegyet. Nagyjabol 200 ezren lakjak a szigeteket, ebbol 60 ezren a fovarosban, Apiaban elnek. A nepesseget nagyresze ugyanahhoz a polinez rasszhoz tartozik, amihez a maorik is. Egyebkent rettento kedvesek, de errol majd kicsit kesobb, ha el nem felejtem.

Az utazasunknak nagyszeru keretet adott a baratsagos uj-zelandi teli idojaras. Az indulasunk elotti ejszakan azon ragtuk a kormunket, hogy itt ragadunk a sotetszurke telben. Az indulasunk napjara az esti hirek szerint az evtized viharat vartak, igy en mjandem biztos voltam benne, hogy torlik a gepunket. Szerencsere a vihar elott meg sikerult felszallnuk, es hogy utana mi tortent Uj-zelandon, az mar minket nem erdekelt... csak amikor hazaertunk, de errol is kesobb. Eleg nehezen sikerul feldolgoznom, hogy 26-an indultunk, de 25-en erkeztunk Samoara. A Dorit ez kulonosen nem aggasztotta, viszont igy iden ketszer unnepeltette a szuletesnapjat:) Oriasi erzes volt, ahogy a meleg megcsapta az arcunkat a gepbol kilepve Samoan. Azon viccelodtunk, hogy otthon meg nyar kozepen sincs olyan meleg, mint Samoan a "hideg" evszakban este 10-kor.

Az utat magunknak szerveztuk meg, mivel az utazasi irodakban nem talatunk nekunk tetszo szallast vagy repulot a megfelelo idopontban. A nyaralas elso felere egy tengerparti bungallot foglaltunk, a masodik felere pedig egy flancos resortba fizettunk be par ejszakat. Biztosra akartunk menni, nem akartuk, hogy esetleg egy lepukkant bungallo tonkrevagja az egesz nyaralast.

Megerkezeshez visszaterve a samoai repuloter ugy nez ki, mint egy videki buszpalyaudvar. A WC-rol rogton a Transpotting jutott eszembe. Szerencse, hogy a legotobb lampa ki volt egve, igy legalabb nem lattam, amit ereztem. Kint bepattantunk egy biztonsagi ov nelkuli taxiba. Ez kicsit agasztott, mivel a kozvilagitas nelkuli utakon lepten nyomon kobor kutyak es kobor emberkek botrokaltak a sotetben. Egy fel ora utan hirtelen elfogyott az asztfalt, es egy godorkkel teli folduton jutottunk el az ejszaka kozepen egy sorompoig, ami a sotetben leginkabb ugy tunt, hogy egy dzsungelbe enged bebocsajtast. Onnet egy parkinson koros srac kisert minket a bungallonkhoz egy petroleum lampaval a kezeben. Kicsit para volt. Az ejszaka siri csondjeben par perc utan a hangok alapjan felfedeztuk, hogy a szallasunk harom lepesre van a tengertol, ami nagyon kellemes meleg volt. Gyorsan kibontottunk egy uveg bort, amitol gyorsan el is aludtunk.

Masnap alig akartunk hinni a szemunknek, hogy milyen kis paradicsomba csoppentunk. A bungallo bejarata elott ott terul a sajat strandunk, ami folott ott figyelt a Dori kepeslajarol lemaszott palmafa. A mi bungallonkon kivul meg kb tiz masik hasonlo szallas volt a kornyeken elszorva, egy etterem, a teger es az esoerdo a parton. A homokos tengerparttol befele mindehol kokoszdiok hevertek a foldon, a parttol kifele pedig szines szines halacskak uszkaltak a szines korallok korul. Ennel tokeletesebb helyet nem talalhattunk volna egy nyugis nyaralashoz. Rettenet gyorsan eltelt az a par nap, amit itt toltottunk.

Ezutan atmentunk a korabban emlitett falncos resortba, ahol egy golfpalyan kellett keresztul vagni a foepulethez. Miutan a tukorsimara polirozott mahagoni recepcios pulton becsekkoltunk a kifogastalanul oltozott recepcios nonel, helybol le is fogaltunk egy fakultativ egesz napos programot a tokeletesen megtervezett resortos napjainkhoz. A londiner fiu elkisert minket a patika tisztasagu, legkondizott, melegvizes (az elozo szallason ilyen csak nappal volt) es minibaros ocean-view apartmanunkba. Dorival szotlanul leultunk, es szinte egyszerre mondtuk egymasnak, hogy ez most igy kicsit sok. Mindketten vissza akartunk menni az elozo szallasra, ahol kozos WC es szabad eg alatti zuhanyzo volt, de sokkal jobban elveztuk, ahogy este a bungallonk elotti strandon a vizben ulve sasolojuk a csillagokat. A helyzetet tovabb sullyosbitotta, hogy miutan felfedeztuk magunknak a resortot rajottunk, hogy itt csak a amerikai, nemet es ausztral nyugdijjasokkal fogunk pajtizni a vizforgatos medence szelen egy fagyit nyalogatva vagy jobb esetben egy koktelt szurcsolgetve. Amugy, ha oda mentunk volna eloszor, szerintem teljesen oda lettunk volna a helytol, csak igy kicsit eros volt a kontraszt az elozo szallashoz kepest. Dori nagy erofeszitesek aran lebeszlte, hogy az utolso ejszakat nem a resortban toljuk, amiert meg fizetnunk sem kellett (siman kifizetetthettek volna), es lefoglalt meg egy napot a bungallos helyen:)

Az egesz hetunkbol masfel napot toltottunk aktivoskodassal, pedig engem jellemzoen nem sokaig lehet otthagyni a napon. Egy fel napra elmentunk Apiaba, a fovarosba. A fo cel az volt, hogy a kozlekedesi miniszteriumban beszerezzem a helyi jogsimat, amivel mar tudtunk autot berelni. Megneztuk a helyi piacot, lattuk a parlamentet es kb ennyi is volt a fovaros, ami nem sok.

Masnap bereltunk autot, amivel majdnem teljesen korbe is autoztuk a keleti szigetet egy nap alatt. Megneztunk par vizesest, nehany irdatlan meretu, 30 meter mely lyukat a tengerparttol nem messze, aminek az aljan tengerviz volt. Lecsekkoltunk meg nehany strandot, hogy meggyozzuk magunkat, hogy mi laktunk a legjobb reszen. Az uton talakoztunk egy csomo kokouszdio arussal es meg tobb szabadon koricalo malaccal. A helyiek a jobb oldalon kozlekednek, ehhez egesz gyorsan visszaszoktam. Viszont balkez szabaly van ervenyben. Ez kicsit bezavart, miutan Uj-Zelandon bal oldalon kozlekednek, de ettol fuggetlenul jobbkez szabalyt alkalmaznak. Dorinak hala az utolso ket napra visszamentunk a kis paradicsomi szallasunkra, ahol meg ket fantasztikusan pihenteto napot toltottunk.

A helyi emberek rettentoen baratsagosak, amit en egyaltalan nem erzetem csak a turistak fele valo kepmutatasnak. Barmerre mentunk, mindehol mosolygott es integetett mindenki. A helyiek jellemzoen olyan hazakban laknak, aminek nincsenek falai. A haz ugy nez ki, hogy egy 50-100 m2-es lebetonozott placc folott egy palmalevelekkel fedett toto all nehany oszloppal. Butorok jellemzoen nincsnek, az emberek foldon ulve etkeznek. Szelloztetessel nem kell foglakozniuk, es a szomszednak is eleg egyett inteni, ha eppen elfogyott a so. A falak hianyabol kovetkezik, hogy ajtok es ablakok sincsenek, de meg kilincs es zar sem, csak az emberek kozotti bizalom. Latszik, hogy az emberek szegenyek, viszont egyaltalan nem az jott le, hogy nyomorognak. Nekik ez a termeszetes, nincsen elottuk sok ellenpelda. Oket meg tenyleg nem rontotta el a civilizacio. Tokeletesen elvannak a fal es ingosgok nelkuli hazaikban a szabadon koszali haziallataikkal. A haziallatokrol jut eszembe, hogy a Dori is megprobalt egy helyi malaccal lepacsizni, aminek eleg viccess vege lett. Az egyik tengerparton egy etterembol kijovet egy baratsagos mazsa koruli malac hevereszett a homokban. Dorinak annyira megtetszett, hogy helybol odamnet, hogy megvakargassza a fulet. Ez a rofinek annyira nem tetszet, mert helybol neki ment a Dorinak, es egy laza rofentessel a homokba kuldte. O ezek utan megfogadta, hogy legkozelebb maximum egy disznovagason szerente testkozelbe kerulni egy malaccal.

Kicsit nehez szivvel ultunk fol a haza fele tarto repulore. Az idojaras volt olyan jo fej velunk, hogy szombat reggel, amikor megerkeztunk meg napsutes fogadott minket Wellingtonban, viszont delutan termeszetesen mar zuhogott az eso. A nyaralasunk alatt egyebkent tenyleg irdatlan viharok voltak Uj-Zelandon. Ennek bizonyitekakent a hazunknal az ut melett futo falbol egy tisztesseges darab leszakadt. Ode sem allunk tobbet az autoval.

Gabor

ps: Talofa=hello. Ez az egyetlen szo, amit a mult heten osszeszedtem, de ez az en saram.