- Husvetkor egy oriasit turaztunk a Coramandel felszigeten. Satraztunk es szorfoztunk, oda meg vissza kell mennunk.
- En (Gabor) uj munkahelyen dolgozom junius ota.
- Dori egy evvel fiatalabb lett. Szuletesnapjam Aucklandba utaztunk a hetvegere.
- Dorit vegre eljegyezte a Gabor. Hurraaaaaa! Egyszer meg eskuvonk is lesz es egyszer meg el is dontjuk, hogy hol es mikor.
- A Mama 80 eves lett. Sajnos a szulinapi partijarol lecsusztunk, de sikerult Skype-on beszelnunk.
- Dori hatszoros nagyneni lett, meszuletett Franciska Andieknal es Friedrich Zsofieknal
- Gabor egy evvel idosebb lett. Most mar csak egy lepesre a harminctol... ufff.
- Letettuk a buvarvizsgat Wellingtonban telen.
A lenyeg, ami vegre irasra kesztetett: egy rovidke nyaralson voltunk ket hete Tongan. Az orszagrol erdemes tudni, hogy a Csende
s-ocean kozepen fekszik Samoa es Fiji kozott feluton. Harom nagy szigetcsoportbol all: legdelebben Tongatapu, legeszakabbra Va’vau es kozepen Ha’apai, mindegyik kb fel-egy ora repuloutra egymastol. Mi a Ha’apai szigetcsoport Uoleva szigete mellett tettuk le a voksunkat, ahol az Interneten talaltunk egy kellokeppen eldugottnak es igenyesnek tuno resortot. Tongan kiralysag van, ami kiralyul hangzik azt leszamitva, hogy a kiralyi csaladon kivul es egy szuk felso retegen kivul mindenki azt eszik, amit a foldon(ben) talal. Szoval szegenyseg van az orszagban. A “birodalom” (vicces ezt igy leirni azutan, hogy lattuk az orszagot) teljes eves termelesenek 40%-at a kulfoldon dolgozo tongaiak hazautalt penze teszi ki. Ha ez nem lenne, az orszagnak nem tellene mibol megvenni az olajat, amivel generatorokat uzemeltatik, hogy legyen aram. Aram egyebkent nem mindig van. Habar tul sokat nem lattunk a helyi eletbol, de tobben megerositettek, hogy itt az emberek azt eszik, amit talalnak: kokuszdio es gyokerek. Ja, es kutyakat meg macskakat. A nostenyeket nem annyira, mert ok meg szulhetnek meg tobb kajat... durva. Na de inkabb beszelnek az elet szebb oldalarol.Az idei tel elgge cudarra sikeredett. Hideg ido, sok eso, allando szel es sok munka mindkettonknek. Mar alig vartuk, hogy kicsit kiszakadjunk a hetkoznapokbol. A nyaralas ugy indult meg par hettel korabban, hogy az ujdosult vizallo fenykepezogepunket sikerult nem vizallova tennunk. Jol elazotattuk buvarkodas kozben meg Wellingtonban. A garancialis javitast pont ket hettel kesobbre igertek, arra a napra, amikor utaztunk volna. Igy is lett, a repulonk felszallasa elott harom oraval hivtak, hogy keszen van a kamera. Szepen eljatszottak az idegeimmel. Kenyelmesen kimentunk
a repterre, egy oraval kesobb Aucklandban atszalltunk a Tongai gepre, es ropke ket es fel ora alatt a cudar esos uj zelandi tavaszbol a kellemes langymeleg tongai ejszakaban lepdeltunk lefele a repulo lepcsoin. Mivel a repter jo 40 perce volt a fovarostol, igy inkabb a kozelben foglaltunk szallast az elso ejszakara. Nem is tudom mit vartam a szallastol, de biztosan tobbet, mint ami ott fogadott minket. A taxisofor a szallas tulajdonosa volt. A kisbusz kabe hatodik probalkozasra roffent be. Biztonasagi ovnek hult helye, de ezt mar megszoktuk Samoan. Kicsit ironikus, de a szallasra tarto uton arrol beszelt az emberunk, hogy 50 meterrel a tengerszint felett leszunk, igy a cunami nem fenyeget (errol majd kesobb). A szallas nem eppen egy naszutas lakosztaly volt. Szerencsere volt nalunk egy nagy beach torolkozo, igy nem kellett kozvetlenul erintkezni az agynemuvel. En lefekves elott csinaltam volna egy nagyfertotlenitest, csak ahhoz fel kellett volna gyujtani az egesz hazat:) A gyikok a WC-ben kedvesek kacsingattak ram.Csutortokon koran reggel mar a belfoldi jarattal a tenyleges uticelunk fele vettuk az iranyt: Ha’apai szigetcsoport, ami az kiralysag kozepso reszet kepezi. Kabe olyan, mint a Duna-Tisza koze, csak a Duna es a Tisza helyett a Csendes ocean szeli szanaszet az aprocska szigeteket. A ut felert egy idoutazassal. A repulo egeszen biztosan idosebb volt meg nalam is, termeszetesen propelleres valtoz
atban. Reggel fel kilenc korul megerkeztunk a szigetcsoport fovarosaba, ami nehezen neveznek falunak meg otthoni viszonylatban is. A repteren a resort tulaja vart, aki a traszportunkal egyutt az elelmiszer-beszerzest is akkor intezte. A tulaj egy rettento kedves es eletvidam hatvan ev koruli amerikai no volt, Patti. A repterrol a kikoto fele vettuk az iranyt egy ablak es (termeszetesen) biztonsagi ov nelkuli “taxi”-n. A kikotoben egy partra vetett nagyobb halaszhajo mogul elotunk egy nem tul bizalomgerjeszto csonakocska. Par hete itt Tongan volt az a tobb, mint szaz embereletet kovetelo kompbaleset, igy rogton az emergency kellek utan kezdtem kemlelni. Patti rendkivul vidamsagan kivul semmi megnyugtatot nem sikerult felfedeznem a hajon. Fel oravalkesobb megerkeztunk a mi kis szigetunkre. Pont olyan, amirol almodtunk: lakatlan, homokos tengerpart fole belogo kokuszpalmak, korallszirtekkel es halakkal teli laguna, tengerparti bungallo, nincs aram, nincs vezetekes viz, nincs internet, nincs mobil, csak relax.Meg nem emlitettem, hogy miert eppen Tonga: az orszag azon ritka helyek egyike, ahol engedelyezett a balnakkal valo uszkalas. Otthon rengeteg videot es kepet neztunk vegig. Mar nagyon izgatottan vartuk az elso talakozast a pupos balnakkal, akik Tongara jarnak telelni, szulni, es szules utan hancurozni. Amint vege a telnek (azaz 28 fok helyett 30 lesz, fuuu), visszautaznak egy fapados tengeraramlaton az Anktartiszra nyaralni a minusz 20-ba. Erted oket? En nem.
Mihelyt megerkeztunk, elkezdtuk bombazni a “hajokapitanyt”, hogy tenyleg vannak-e itt balnak, es hogy mikor latot ilyen nagy halat utoljara. Az mondta, hogy aznap reggel osszefutot nehannyal mielott felvett minket. Gondoltam, hogy hiszi a piszi, csak hulyit minket.
A kis szigetunk onmagaban is nagyon romantikus volt, de amint a nap vorosre festette a felhoket, ellenalhatatlan kesztetest ereztunk, hogy elsetaljunk naplemetezni a sziget csucskebe. Mit latunk a sziget vegrol? Egy 5-6 fos balnacsapat uszkal par szaz meterre a partrol nagyokat fujtatva. Hihetetlen volt, de ott voltak. Mar alig vartuk a kovetkezo reggelt, de meg elotte a resort elkapraztatott minket egy gyertyafenyes vacsoraval. A foetel homar volt. Nem rossz inditas.
Pentekent kenyelmes reggeli utan vegre hajora sz
alltunk, hogy eloszor palackkal alameruljunk a tropusokon. Felszabadito elmeny volt a par mm-es buvarruhat felhuzni a Wellingtonban szokasos vastag szkaffander helyett. A csobbanas utan az vart minket, amirol almodtam: 30 meteres latotavolsag (a wellingtoni 2-5 m helyett), mindenhol zegzugos korallok es szines halacskak. Az elso merules alkalmaval mindketten gyorsan felhasznaltuk a oxigenunket, mivel ossze vissza cikaztunk minden korallhoz es halhoz. Sajnos kepeket nem tudtunk csinalni, mivel tul melyre mentunk a vizallo kameranknak. Delutan csinaltunk egy masodik merulest egy meg vaganyabb helyen: egy 15 meteres fuggoleges korall fal mellett ereszkedtunk ala kabe 20 meterre. A korall falon mindenhol halak, legyezo alaku korallok, rikito kek polip aki mi
nket megpillantva szegyenlose visszahuzodik a kis odvaba. Megdobbento volt, hogy 20 meter melyen milyen elerhetetlen tavolsagban tukrozodott a felszin. A korallfal legaljanal egy 5-10 meter mely barlangszeru kisziszogeles ala usztunk be, ami elsore kicsit remiszto volt, mivel nem lathattuk a felszint. Annyira rakattantunk a buvarkodasra, hogy delutan a szallasunkra visszaterve rogton felkaptuk a snorkerling cuccot, es meg vagy egy orat buvarkodtunk a part menti zatonyon. Az esti vacsoranal azon temaztunk, hogy ezek utan meg lesz-e valamennyi kedvunk Wellingtonban buv
arkodni...Szobaton vartuk a nyaralas masodik fenypontjat, a pupos balnakkal valo uszkalast. Biztam benne, de nem vettem kezpenznek, hogy tenyleg vizbe tudunk-e veluk ugrani. Vadallatokkal valo turaknak senki sem garantalhat semmit, egy ausztral parnak sem sikerult ezt osszehozni par nappal elottunk a turan. Kora delelott a tengerpartrol osszeszedett minket a balana nezo operator (nevezzuk oket Brian es Sabinanak). Alig 10 perc hajokazas utan mar meg is pillantottuk az elso aldozatunkat, egy anya balnat es a borjujat. A bekatalpak es maszkok izgatott felcsatolasa utan ovatosan vizbe ereszkedtunk, es odausztunk a kb 200 meterre lebego balnakhoz. Egy ido utan a homalybol korvonalazodott a ket balna korvonala. Kabe 10 meterre megalltunk toluk es megdobbenve figyeltuk, ahogy a 16 meteres anya korul a borju cikazik. Par masodperc utan az anya hirtelen elkezdett a mi iranyunkban visszafordulni. En teljesen besokkoltam arra gondolva, hogy mennyire fog fajni egy balnauszonnyal valo arcon csapas. Sokmindent nem tehettem, igy a legrosszabbra felkeszulve figyeltem. A balnak maximum 2-3 meterre tolem huztak el. Szerencsere az egeszet videora vettem, bar a videon csak az latszik, hogy egy nagy balnabor (ha tudja valaki, hogy hogyan nez ki egy balna bore) elvonul a kamera elott. Visszamasztunk a hajora, es mindenki szeles vigyorral magyarazott, hogy ez mekkora volt. Nem sokkal kesobb becserkesztunk egy masik anya-borju parost. Kesobb kiderul, hogy extrem nyugodt allatokkal volt dolgunk: tobb, mint masfel orat toltottunk veluk egy helyben. A turavezetonk azt mondta, hogy ilyen relaxalt alatokkal meg nem talalkoztak. Az anyabalna altalaban 20 meterrrel alattunk a zatonyon lebegett, a borju pedig korulottunk uszkalt, es neha alamerult szopni az anyjahoz. Oriasi elmeny volt. Ezt mar csak az uberelte, hogy egyszer csak a borju fogta magat, es 10-20 meterrel elottunk kiugrott a vizbol es dobott egy hatast. Teljesen a hatasuk ala kerultunk.
Vasarnap: elozo nap este sikerult egy helyi halasszal lebeszelni, hogy egy fu alatti balnanezesre kivisz minket egy-ket aranypengoert. A helyi torvenyek szerint csakis hivatalos balna operator cegek vegezhetnek ilyen tevekenyseget, hogy vedjek az allatokat a nemkivant stresszhatasoktol. A szigoru szabalyok eloirjak, hogy milyen kozel lehet menni egy balnahoz (max 300 meter hajoval), hogyan lehet megkozeliteni (oldalrol), es mennyien lehetnek korulotte a vizben (max 4 ember). Ezek a mi halszunkat kulonosen nem izgattak. Miutan kora reggel felszedett minket, par perc keresgeles utan talatunk par balnat. Kulonosen nem zavartatta magat, kozvetlenul a balnakhoz manovereazte a rozzant csonakot, es mi a vizbe pottyantunk es ujra balnakkal szemeztunk. Nem sokkal kesobb talalkoztunk egy egesz csordaval: egy anya es a borja, plusz harom him mogottuk. A himek lathatoan verekedtek egymassal valoszinuleg a nosteny kegyeiert. Oket kovettuk egy jo ideig, de egy ora utan elfaradtunk a sok uszastol (neha kemenyen kellett nyomni az uszast, hogy eleg kozel keruljunk hozzajuk). A halaszunk meg elvitt minket egy kis hajokazasra par tavoli lakatlan szigethez. A szigetek koruli lagunanal lelassitva a kristalytiszta vizben neztuk a szines halacskakat es a vegelathatatlan korallmezot. Dorival meg snorkerlingoltunk egyet az ocean kozepen egy koralzatonynal, es delutan visszaindultunk a szigetunkre. Az egesz napos hajokazsatol Dori nagy oromere vegre jol lebarnultunk.
Hetfo regger koran keltunk, mivel nyolckor indult a repulonk a fovarosba. A hajnali ebresztonk ellenere a resortunk tulajdonosa is felkelt, hogy megetessen minket es hogy elbucsuzzon. Nagyon kedves volt tole. Egy erzelgos bucsuzohoz illoen csodalatos napfelkelteben volt reszunk, amig hajoval elmentunk a szigetunkrol a repterhez. Az egesz napunk utazassal ment el. Kora este erkeztunk meg Wellingtonba 10 fokba es esobe... mar tervezzuk a kovetkezo utunkat.Ket nappal kesobb minden mediumbol az harsog, hogy oriasi foldrenges razta meg Samoat, es hatalmas cunami tarolta le a sziget deli partjat. A szokoar nem sokkal kesobb Tongat is elerte es Uj Zelandot is veszelyeztette. Azon a szigetcsoporton, ahol mi voltunk, a cunami csak nehany hajot rongalt meg a kikotoben, de szerencsere embereletet nem kovetelt. Par nappal kesobb mar tobb, mint 150 samoai es 10 tongai halottrol szoltak a hirek. Szomoru.
Azt a helyet, ahol tavaly voltunk nyaralni ugyanekkor Samoan, a folddel tette engyenlove a katasztrofa.
