Tonga - vegre a tropusokon

Reg jelentkeztunk irasos formaban, az biztos. Nem mentegetozom, ellustultunk(tam). Nem mintha nem tortenne semmi korulottunk. Diohejban az elmult ot honap tortenesei (igen, ot majus ota nem irtunk semmit):

• Husvetkor egy oriasit turaztunk a Coramandel felszigeten. Satraztunk es szorfoztunk, oda meg vissza kell mennunk.
• En (Gabor) uj munkahelyen dolgozom junius ota.
• Dori egy evvel fiatalabb lett. Szuletesnapjam Aucklandba utaztunk a hetvegere.
• Dorit vegre eljegyezte a Gabor. Hurraaaaaa! Egyszer meg eskuvonk is lesz es egyszer meg el is dontjuk, hogy hol es mikor.
• A Mama 80 eves lett. Sajnos a szulinapi partijarol lecsusztunk, de sikerult Skype-on beszelnunk.
• Dori hatszoros nagyneni lett, meszuletett Franciska Andieknal es Friedrich Zsofieknal
• Gabor egy evvel idosebb lett. Most mar csak egy lepesre a harminctol... ufff.
• Letettuk a buvarvizsgat Wellingtonban telen.

A lenyeg, ami vegre irasra kesztetett: egy rovidke nyaralson voltunk ket hete Tongan. Az orszagrol erdemes tudni, hogy a Csendes-ocean kozepen fekszik Samoa es Fiji kozott feluton. Harom nagy szigetcsoportbol all: legdelebben Tongatapu, legeszakabbra Va’vau es kozepen Ha’apai, mindegyik kb fel-egy ora repuloutra egymastol. Mi a Ha’apai szigetcsoport Uoleva szigete mellett tettuk le a voksunkat, ahol az Interneten talaltunk egy kellokeppen eldugottnak es igenyesnek tuno resortot. Tongan kiralysag van, ami kiralyul hangzik azt leszamitva, hogy a kiralyi csaladon kivul es egy szuk felso retegen kivul mindenki azt eszik, amit a foldon(ben) talal. Szoval szegenyseg van az orszagban. A “birodalom” (vicces ezt igy leirni azutan, hogy lattuk az orszagot) teljes eves termelesenek 40%-at a kulfoldon dolgozo tongaiak hazautalt penze teszi ki. Ha ez nem lenne, az orszagnak nem tellene mibol megvenni az olajat, amivel generatorokat uzemeltatik, hogy legyen aram. Aram egyebkent nem mindig van. Habar tul sokat nem lattunk a helyi eletbol, de tobben megerositettek, hogy itt az emberek azt eszik, amit talalnak: kokuszdio es gyokerek. Ja, es kutyakat meg macskakat. A nostenyeket nem annyira, mert ok meg szulhetnek meg tobb kajat... durva. Na de inkabb beszelnek az elet szebb oldalarol.

Az idei tel elgge cudarra sikeredett. Hideg ido, sok eso, allando szel es sok munka mindkettonknek. Mar alig vartuk, hogy kicsit kiszakadjunk a hetkoznapokbol. A nyaralas ugy indult meg par hettel korabban, hogy az ujdosult vizallo fenykepezogepunket sikerult nem vizallova tennunk. Jol elazotattuk buvarkodas kozben meg Wellingtonban. A garancialis javitast pont ket hettel kesobbre igertek, arra a napra, amikor utaztunk volna. Igy is lett, a repulonk felszallasa elott harom oraval hivtak, hogy keszen van a kamera. Szepen eljatszottak az idegeimmel. Kenyelmesen kimentunk a repterre, egy oraval kesobb Aucklandban atszalltunk a Tongai gepre, es ropke ket es fel ora alatt a cudar esos uj zelandi tavaszbol a kellemes langymeleg tongai ejszakaban lepdeltunk lefele a repulo lepcsoin. Mivel a repter jo 40 perce volt a fovarostol, igy inkabb a kozelben foglaltunk szallast az elso ejszakara. Nem is tudom mit vartam a szallastol, de biztosan tobbet, mint ami ott fogadott minket. A taxisofor a szallas tulajdonosa volt. A kisbusz kabe hatodik probalkozasra roffent be. Biztonasagi ovnek hult helye, de ezt mar megszoktuk Samoan. Kicsit ironikus, de a szallasra tarto uton arrol beszelt az emberunk, hogy 50 meterrel a tengerszint felett leszunk, igy a cunami nem fenyeget (errol majd kesobb). A szallas nem eppen egy naszutas lakosztaly volt. Szerencsere volt nalunk egy nagy beach torolkozo, igy nem kellett kozvetlenul erintkezni az agynemuvel. En lefekves elott csinaltam volna egy nagyfertotlenitest, csak ahhoz fel kellett volna gyujtani az egesz hazat:) A gyikok a WC-ben kedvesek kacsingattak ram.

Csutortokon koran reggel mar a belfoldi jarattal a tenyleges uticelunk fele vettuk az iranyt: Ha’apai szigetcsoport, ami az kiralysag kozepso reszet kepezi. Kabe olyan, mint a Duna-Tisza koze, csak a Duna es a Tisza helyett a Csendes ocean szeli szanaszet az aprocska szigeteket. A ut felert egy idoutazassal. A repulo egeszen biztosan idosebb volt meg nalam is, termeszetesen propelleres valtozatban. Reggel fel kilenc korul megerkeztunk a szigetcsoport fovarosaba, ami nehezen neveznek falunak meg otthoni viszonylatban is. A repteren a resort tulaja vart, aki a traszportunkal egyutt az elelmiszer-beszerzest is akkor intezte. A tulaj egy rettento kedves es eletvidam hatvan ev koruli amerikai no volt, Patti. A repterrol a kikoto fele vettuk az iranyt egy ablak es (termeszetesen) biztonsagi ov nelkuli “taxi”-n. A kikotoben egy partra vetett nagyobb halaszhajo mogul elotunk egy nem tul bizalomgerjeszto csonakocska. Par hete itt Tongan volt az a tobb, mint szaz embereletet kovetelo kompbaleset, igy rogton az emergency kellek utan kezdtem kemlelni. Patti rendkivul vidamsagan kivul semmi megnyugtatot nem sikerult felfedeznem a hajon. Fel oravalkesobb megerkeztunk a mi kis szigetunkre. Pont olyan, amirol almodtunk: lakatlan, homokos tengerpart fole belogo kokuszpalmak, korallszirtekkel es halakkal teli laguna, tengerparti bungallo, nincs aram, nincs vezetekes viz, nincs internet, nincs mobil, csak relax.

Meg nem emlitettem, hogy miert eppen Tonga: az orszag azon ritka helyek egyike, ahol engedelyezett a balnakkal valo uszkalas. Otthon rengeteg videot es kepet neztunk vegig. Mar nagyon izgatottan vartuk az elso talakozast a pupos balnakkal, akik Tongara jarnak telelni, szulni, es szules utan hancurozni. Amint vege a telnek (azaz 28 fok helyett 30 lesz, fuuu), visszautaznak egy fapados tengeraramlaton az Anktartiszra nyaralni a minusz 20-ba. Erted oket? En nem.
Mihelyt megerkeztunk, elkezdtuk bombazni a “hajokapitanyt”, hogy tenyleg vannak-e itt balnak, es hogy mikor latot ilyen nagy halat utoljara. Az mondta, hogy aznap reggel osszefutot nehannyal mielott felvett minket. Gondoltam, hogy hiszi a piszi, csak hulyit minket.
A kis szigetunk onmagaban is nagyon romantikus volt, de amint a nap vorosre festette a felhoket, ellenalhatatlan kesztetest ereztunk, hogy elsetaljunk naplemetezni a sziget csucskebe. Mit latunk a sziget vegrol? Egy 5-6 fos balnacsapat uszkal par szaz meterre a partrol nagyokat fujtatva. Hihetetlen volt, de ott voltak. Mar alig vartuk a kovetkezo reggelt, de meg elotte a resort elkapraztatott minket egy gyertyafenyes vacsoraval. A foetel homar volt. Nem rossz inditas.

Pentekent kenyelmes reggeli utan vegre hajora szalltunk, hogy eloszor palackkal alameruljunk a tropusokon. Felszabadito elmeny volt a par mm-es buvarruhat felhuzni a Wellingtonban szokasos vastag szkaffander helyett. A csobbanas utan az vart minket, amirol almodtam: 30 meteres latotavolsag (a wellingtoni 2-5 m helyett), mindenhol zegzugos korallok es szines halacskak. Az elso merules alkalmaval mindketten gyorsan felhasznaltuk a oxigenunket, mivel ossze vissza cikaztunk minden korallhoz es halhoz. Sajnos kepeket nem tudtunk csinalni, mivel tul melyre mentunk a vizallo kameranknak. Delutan csinaltunk egy masodik merulest egy meg vaganyabb helyen: egy 15 meteres fuggoleges korall fal mellett ereszkedtunk ala kabe 20 meterre. A korall falon mindenhol halak, legyezo alaku korallok, rikito kek polip aki minket megpillantva szegyenlose visszahuzodik a kis odvaba. Megdobbento volt, hogy 20 meter melyen milyen elerhetetlen tavolsagban tukrozodott a felszin. A korallfal legaljanal egy 5-10 meter mely barlangszeru kisziszogeles ala usztunk be, ami elsore kicsit remiszto volt, mivel nem lathattuk a felszint. Annyira rakattantunk a buvarkodasra, hogy delutan a szallasunkra visszaterve rogton felkaptuk a snorkerling cuccot, es meg vagy egy orat buvarkodtunk a part menti zatonyon. Az esti vacsoranal azon temaztunk, hogy ezek utan meg lesz-e valamennyi kedvunk Wellingtonban buvarkodni...
Szobaton vartuk a nyaralas masodik fenypontjat, a pupos balnakkal valo uszkalast. Biztam benne, de nem vettem kezpenznek, hogy tenyleg vizbe tudunk-e veluk ugrani. Vadallatokkal valo turaknak senki sem garantalhat semmit, egy ausztral parnak sem sikerult ezt osszehozni par nappal elottunk a turan. Kora delelott a tengerpartrol osszeszedett minket a balana nezo operator (nevezzuk oket Brian es Sabinanak). Alig 10 perc hajokazas utan mar meg is pillantottuk az elso aldozatunkat, egy anya balnat es a borjujat. A bekatalpak es maszkok izgatott felcsatolasa utan ovatosan vizbe ereszkedtunk, es odausztunk a kb 200 meterre lebego balnakhoz. Egy ido utan a homalybol korvonalazodott a ket balna korvonala. Kabe 10 meterre megalltunk toluk es megdobbenve figyeltuk, ahogy a 16 meteres anya korul a borju cikazik. Par masodperc utan az anya hirtelen elkezdett a mi iranyunkban visszafordulni. En teljesen besokkoltam arra gondolva, hogy mennyire fog fajni egy balnauszonnyal valo arcon csapas. Sokmindent nem tehettem, igy a legrosszabbra felkeszulve figyeltem. A balnak maximum 2-3 meterre tolem huztak el. Szerencsere az egeszet videora vettem, bar a videon csak az latszik, hogy egy nagy balnabor (ha tudja valaki, hogy hogyan nez ki egy balna bore) elvonul a kamera elott. Visszamasztunk a hajora, es mindenki szeles vigyorral magyarazott, hogy ez mekkora volt. Nem sokkal kesobb becserkesztunk egy masik anya-borju parost. Kesobb kiderul, hogy extrem nyugodt allatokkal volt dolgunk: tobb, mint masfel orat toltottunk veluk egy helyben. A turavezetonk azt mondta, hogy ilyen relaxalt alatokkal meg nem talalkoztak. Az anyabalna altalaban 20 meterrrel alattunk a zatonyon lebegett, a borju pedig korulottunk uszkalt, es neha alamerult szopni az anyjahoz. Oriasi elmeny volt. Ezt mar csak az uberelte, hogy egyszer csak a borju fogta magat, es 10-20 meterrel elottunk kiugrott a vizbol es dobott egy hatast. Teljesen a hatasuk ala kerultunk.

Vasarnap: elozo nap este sikerult egy helyi halasszal lebeszelni, hogy egy fu alatti balnanezesre kivisz minket egy-ket aranypengoert. A helyi torvenyek szerint csakis hivatalos balna operator cegek vegezhetnek ilyen tevekenyseget, hogy vedjek az allatokat a nemkivant stresszhatasoktol. A szigoru szabalyok eloirjak, hogy milyen kozel lehet menni egy balnahoz (max 300 meter hajoval), hogyan lehet megkozeliteni (oldalrol), es mennyien lehetnek korulotte a vizben (max 4 ember). Ezek a mi halszunkat kulonosen nem izgattak. Miutan kora reggel felszedett minket, par perc keresgeles utan talatunk par balnat. Kulonosen nem zavartatta magat, kozvetlenul a balnakhoz manovereazte a rozzant csonakot, es mi a vizbe pottyantunk es ujra balnakkal szemeztunk. Nem sokkal kesobb talalkoztunk egy egesz csordaval: egy anya es a borja, plusz harom him mogottuk. A himek lathatoan verekedtek egymassal valoszinuleg a nosteny kegyeiert. Oket kovettuk egy jo ideig, de egy ora utan elfaradtunk a sok uszastol (neha kemenyen kellett nyomni az uszast, hogy eleg kozel keruljunk hozzajuk). A halaszunk meg elvitt minket egy kis hajokazasra par tavoli lakatlan szigethez. A szigetek koruli lagunanal lelassitva a kristalytiszta vizben neztuk a szines halacskakat es a vegelathatatlan korallmezot. Dorival meg snorkerlingoltunk egyet az ocean kozepen egy koralzatonynal, es delutan visszaindultunk a szigetunkre. Az egesz napos hajokazsatol Dori nagy oromere vegre jol lebarnultunk.

Hetfo regger koran keltunk, mivel nyolckor indult a repulonk a fovarosba. A hajnali ebresztonk ellenere a resortunk tulajdonosa is felkelt, hogy megetessen minket es hogy elbucsuzzon. Nagyon kedves volt tole. Egy erzelgos bucsuzohoz illoen csodalatos napfelkelteben volt reszunk, amig hajoval elmentunk a szigetunkrol a repterhez. Az egesz napunk utazassal ment el. Kora este erkeztunk meg Wellingtonba 10 fokba es esobe... mar tervezzuk a kovetkezo utunkat.

Ket nappal kesobb minden mediumbol az harsog, hogy oriasi foldrenges razta meg Samoat, es hatalmas cunami tarolta le a sziget deli partjat. A szokoar nem sokkal kesobb Tongat is elerte es Uj Zelandot is veszelyeztette. Azon a szigetcsoporton, ahol mi voltunk, a cunami csak nehany hajot rongalt meg a kikotoben, de szerencsere embereletet nem kovetelt. Par nappal kesobb mar tobb, mint 150 samoai es 10 tongai halottrol szoltak a hirek. Szomoru.
Azt a helyet, ahol tavaly voltunk nyaralni ugyanekkor Samoan, a folddel tette engyenlove a katasztrofa.

Sydney 2.0

Mult het vasarnap Sydney-be utaztam egy treningre. Szerdan mar Dori is jott utan egy par nap nyaralas erejeig. Kicsit nehezemre esett lelepni, mivel nagyon szep ido volt egesz hetvegen. Nincs sok jobb dolog, mint telen a napsutesben furdo teraszon fetrengeni egesz delutan. Egy szlovak kollegammal utaztam. Par ora repulest kovetoen kora este leszalltunk, es egy kis zotykolodes utan mar bent is voltunk Sydney-ben. A szallassal megint nagyon happy voltam. A belvaros kozepen a 24. emeleten egy ket haloszobas apartmanban bujocskaztam sajat magammal negy napig, fun! A treningtol nem lettem sokkal okosabb, de legalabb megismertem nehany jo fej ausztral kollegat Sydney-bol es Brisbane-bol. Estenkent egyutt jartunk vacsorazni es sorozni. Hetfo este a hirhedt Kings Cross szorakozo negyedben beulltunk egy cseh etterembe, ahol elpusztitottunk negyen ket istenien megsutott kacsat. Elotte jol megagyaztunk nekik egy kis Becherovkaval, lekisertuk oket nehany korso Krusoviceval es a maradekot felegettuk meg egy kis Becherovkaval. A helyi sracok helyismeretenek koszonhetoen betalaltunk meg nehany pubot, hogy masnap frissen inditsuk a reggelt:) Kontrasztos volt Wellingtonhoz kepest, hogy hetfo ejszka mekkora tomeg volt az utcakon. A maradek nehany estet is jobbnal jobb ettermekben es pubokban toltottuk a kollegakkal, majd szerdan hirtelen vege lett a treningnek. Konnyes bucsut vettunk egymastol, es atcuccoltam az onfinanszirozos szallodaba, ami torteneteset az emlitett Kings Cross negyed szelen volt.

Becsekkoltam, rossz elorzettel betuszkoltam magam az aprocska liftbe, majd benyitottam a szobaba. A sotetben alig sikerult kitapogatnom a villanykapcsolot. A 60W-os villanykorte sargas fenyenel radobbentem, hogy ez most nem a naszutas lakosztaly es hogy nincs ablaka a szobanak. Vegul sikerult egy ablakkeretet azonositanom a falon, de szerencsetlen nem szolgalhatott semi fennyel, mivel egy lichthoffra nezett. Sikitva visszarohantam a recepciora, hogy azonnnal adjanak egy ablakkal felszerelt szobat. A recepcios gyors vita utan rovidre zarta a temat azzal, hogy ok fullra vanak, igy ot napig nem a szallodaszobaban fogok fotoszintetizalni. Tovabbi husz perc alkudozas utan a duty managerrel valahonnet megis sikerult elokaparni egy kulso ablakkal rendelkezo szobat, boldogsag. Kicsit kesobb Dori is megerkezett a repterrol a szlovak kollega baratnojevel egyutt. Ledobta a cuccait, vettunk egy nagy levegot, majd elmentunk vacsorazni a mar jol bejaratott cseh etterembe. Jo este volt ujra a sult kacsakkal, a lanyokkal es most kicsit kevesebb alkohollal, jozansag:)

Csutortokon bevetettuk magunkat a varosba, megneztunk nehany kotelezo turista cuccost, amit januarban kihagytunk. Elmentunk a sydney-i akvariumba, ami sokkal szebb, nagyobb, capasabb, mint a melbourne-i. Utana atmentunk az akvarium melett levo allatkertbe, hogy tovabb erositsuk a meggyozodesunket, hogy Ausztralia a leghalalosabb kontinens. Az allatkertbol kilepve minden apro fekete pontrol a Sydney tolcserhalos pokra asszicialtam. Delutan vegre talalkoztunk a Zsuzsival. Kaveztunk, fagyiztunk, hemperegtunk a napon es vasaroltunk. Az unokateso nagyon aranyosan pentekre szabadnapot szervett maganak, igy elkezdtunk agyalni a masnapi programon. Nekem Canberranal ertelmesebb dolog nem jutott az eszembe, viszont Zsuzsi bedobott egy Port Stevens nevu nyaralohelyet. Gyorsan foglaltunk autot egy internetkavezoban, majd kicammogtunk a esti kivilagitott Operahazhoz, mert az kotelezo:)

Pentek reggel Zsuzsival talakoztunk a megbeszelt helyen, majd osszeszedtuk az autot. Kezdem csipni a sydney-i autokolcsonzoket. Megint egy szammal nagyobb verdat kaptunk, mint amiert fizettunk. Ket ora alatt fent voltunk Port Stevens-ben, ami egy almos kis nyaralohely Sydney-tol 150 km-re. A hely arrol nevezetes, hogy egy irdatlan hosszu mozgasban levo homokdune fekszik a varostol delre. Gyorsan elkaptunk egy homokbiztos terepjarot, es elmentunk sandboardozni. Nem gondoltam volna, hogy ekkora moka tud lenni lecsusszani a homokon egy darab deszkan. Legalabb egy orat allatkodtunk, majd miutan a homoktol mar nem katptunk levegot, meg a fulunkbol is az folyt kifele, visszamentunk a kocsihoz. Megprobaltuk kirazni magunkbol az osszes homokot. Este derult ki, hogy ez nem volt sikeres probalkozas, mivel meg ott is homok volt, ahol egyaltalan nem kellett volna. Delutan egy katamarannal kimentunk balnat nezni. Ez eleg rizikos huzas volt, mivel a balnak nem mindig szeretik mutogatni magukat, es csak egy napra mentunk oda. Ugyanis abban az esetben ha nincs balna, lehet jonni maskor ingye’, ami ebben az esetben buko lett volna. Masfel ora eredmenytelen bolyongas es nehany kosza delfin utan felbukkant ket pupos balna. Orultunk nekik es probaltuk oket fenykepezni. Egy ido utan kezdett unalmas lenni, hogy otpercenkent megmutatjak a hatukat, fujtatnak kicsit, majd lemerulnek kajalni. Ilyet tudtak a Kaikuranal latott ambras cetek is, csak ok sokkal csunyabbak voltak. Egyszer csak az egyik kamionnyi meretu allat fogta magat, es kiugrott a vizbol, hogy par pillanattal kesobb oriasi erovel visszavagodjon oda. Nehany masodpercel kesobb ugyanezt a paradet lenyomta a pajtija is. En csak alltam, es nem hittem a szememnek, hogy hatvan tonna csak igy ugral a vizbol. Fenykepet sajnos nem sikerult kesziteni roluk, mert amilyen hatalmas allatok, olyan gyorsan repulnek. A visszafele leallitott motorral es kibontott vitorlakkal hasitottuk az oceant. Rajtunk kivul mind a hat papirkutya turista bealudt. A kapitany annyira megorult az ebersegunknek, hogy leult mellenk, es egy bebi es a felnott balna muanyag makettjevel felvilagositott minket ezeknek az uszo kamionok nemi eleterol. Mindenesetre megtudtuk, hogy egy ujszulott balna siman veri az egy tonnat es naponta tobb, mint otven liter anyatejet fogyaszt a kis ehenkorasz. A kisbalnak szopasi technikajat talan tovabb is ecsetelte a kapitany, mint kellett volna. Annyira belemelgedett a makettes szemleltetesbe, hogy a lanyoknak mar be kellett fognom a szemuket:) Partot eres utan vacsoraztunk egyet a kikotoben, majd szepen komotosan visszaautoztunk Sydney-be. Ott meg mentunk egy kort a varosban, majd Zsuzsit hazavittuk es elbucsuztunk tole egy idore:(

Szombaton mar koran reggel is nagyon meleg volt, igy konkret program hijjan a Bondi beach fele vettuk az iranyt, ahol januarban mar eltoltottunk egy nagyon kellemes hetet Agival es Andrassal. Rajtunk kivul egesz Sydney is oda probalt kijutni. Miutan a masodik buszra sem fertunk fel, egy szorfdeszkas sraccal osszeismerkedtunk a buszmegalloban, aki egy alternativ utvonalon elvezetett minket a strandig. Szerencsetlen kicsit csalodott volt az aprocska hullamok lattan, igy egesz nap velunk napozott a parton. Delutan a deszkajaval ujra megprobalkoztam a szorfozessel, de husz perc hullammentes ringatozas utan kockara fagytam, es kieveztem a biztonsagos partra. Amugy szeptember Sydney-ben is eppen hogy csak tavasz, de aznap siman volt vagy harminc fok. Az ocean viszont max husz fokos lehetett.

Vasarnap reggel kicsekkoltunk a fantasztikus ablakos szobankbol, es bementunk a varosba lezengeni meg egy napot. Koran reggel lemerult a fenykepezom aksikja, amitol rogton sokkot kaptam, hogy soha tobbe nem fenykepezem az Operahazat:) Felmasztunk a Harbour bridge deli hidfojere, ahonnet csodalatos kilatas nyilt az egesz varosra. Valahol mar irtam, hogy Wellingtonnal nem sok varosnak van szebb fekvese. Sydney megkozeliti. Napkozben meg felmasztunk a Sydney towerbe, ami egy rettenet magas torony Sydney kozepen. Eleg old-school kinezete van, pedig csak 1981-ben fejeztek be. Onnet is jol korbeneztuk a varost. Shoppingultunk meg par orat, majd kivagodtunk a repterre, hogy harom ora repules utan visszaterjunk Wellingtonba. Azon mar csak mosolyogtunk Dorival, hogy leszallas elott fel oraval szoltak, hogy mindenki kosse be magat, mivel eros szellokesek varhatoak:)

Osszessegeben nagyon jol ereztuk magunkat. Jo volt, hogy mindenfele konkret terv nelkul utaztunk, es csak ugy eltuk bele ebbe a par nap szabasagba. Iszonyat szep, es legfokeppen meleg idonk volt. Jo volt Zsuzsit latni, es hallani, hogy jol erzi o is magat.

Hetvegen megyunk egy balba, ami eleg vicces lesz, mert nagyestelyi/frakk a dress code. Meg van par napom valami ilyesmit beszerezni, Dori mar beszerezte a ruhajat, miutan ma fel napot a boltokban toltott. Errol majd hetvegen bovebben.

Udv,

Gabor

ui: a valozo betutipus nem az en benasagom. Megorult a Blogger.

Kedves naplom: Deli sziget

Sziasztok,

December 30-an este jottunk haza a Deli szigetrol, es masnap mar utaztunk is tovabb Ausztraliaba. Nem irtam a nyaralas alatt, mert a Deli szigeti tura annyira tomneny volt, hogy ket het alatt biztos, hogy a legjobb dolgokat is elfejtem.
Hol is kezdjem? Az unnep elott volt par nagyon kellemes henyelos napunk, amit otthon, nagyreszt a teraszon szetterulve toltottunk. Huszonharmadikan megerkezett Agi es Andras. Dorival mar napok ota nem lehett birni. Vasarnap elvittuk oket autos, hetfon pedig egy gyalogos varosnezo turara. Lassan kezdunk osszellitani egy egesz elvezheto wellingtoni varosnezo programot, ugyhogy lehet batran jonni!
Karacsony este egy nagyon jo kis vacsorat sikerult osszehoznunk. Itt voltak a Julcsek is. Nekem az egyetlen stresszes momentum az volt, amikor a Dori elemallitott a halakkal megpakolt talcavol, hogy akkor azt en fogom megsutni a grillen. Ezzel a sunyi huzassal atpakolta ram az osszes karacsnyi vacsoras felelosseget. Karacsonyfaval nem keszultunk, mivel egy elo fat nem szerettunk volna kivagni ket nap miatt, a muanyagra pedig meg nem fanyalodtunk ra. Nehany uveg bor utan feldiszitettunk egy rozmaringcsokarot. Szebb lett, mint az eredeti:)
Karacsony masnapjan a wellingtoni idojaras bemutatkozott Andraseknak. Suvitett a szel es szakadt az eso, ugyhogy lebaktattunk a kocsihoz, bementunk valami nagy csonakba, es ateveztunk a Deli szigetre. Innet naploszeruen irnom, hogy melyik nap merre jartonunk. Harom het tavlatabol mar csak a fenykepek alapjan sikerul felideznem a dolgokat:

25 December, 2007 - Irany a Deli sziget: Koran reggel lenyomtuk a fel oras karacsonyi reggelit, hogy fel nyolcra mar kint legyunk a kompnal. Ugy latszik, hogy az ido csak azert volt ilyen, hogy atzavarjon minket a Deli szigetre. Ahogy atertunk, es behajoztunk a tulparton levo kis szigetek koze, kisutott a nap. A ket sziget kozotti komput nem egy Tihanyir rev: kicsit nagyobbb a hajo (mondjuk ket focipalyanyi), kicsit nagyobbak a hullamok es kicsit nagyobb a tavolsag. Amint leszalltunk a hajorol, kitort az elso balhe. Dori otthon hagyta a fenykepezojenek az aksitoltojet. Szerencsere arrafele nyaralt az egyik baratunk is, ugyhogy egy kis kiterovel sikerult toltot is szerezni. Dori boldog, Gabor nyugodt, ugyhogy indulhattunk Nelsonba. Az utat a Queen Charlotte road-on tettuk meg, ami egy rojtosra szaggatott teritore hasonlito partovnalon vezet vegig. Kicsit faroszto volt a sok szerpentin, viszont gyonyoru oblokon vagtunk keresztul. Koran este erkeztunk meg az elso szallasunkra, ahol csak ledobtuk a cuccokat es maris bementunk a varosba vacsorazni... Karacsony masnapjan nem volt nyitva semmi, meg a madarak is elfelejtettek csiripelni. Szerencsere raakadtunk egy nem kereszteny torok etteremre, igy tuleltuk az elso napot.

26 December, 2007 - Nelson, Abel Tasman nemzeti park: Reggel mar elkezdtek eledezni az emberek. Keles utan elugrottam egy szupermarketbe vasarolni kajat es uditot a turara. A bolt bejaratanal mar egy rakas ember toporgott nyitas elott ot percel. Mindenkit megviselt az egynapos nemvasarlohatszsemmit nap. Reggeli utan autoba pattantunk, es elmentunk az Abel Tasman nemzeti parkba. A parkrol annyit kell tudni, hogy ez Deli sziget eszaki reszen van, ez volt a masodik nemzeti park az orszagban, viszonylag kicsi, rendkivul nepszeru kirandulohely es ennek megfeleloen vigyaznak is ra. A parkban bereltunk ket kajakot, egyet Aginak es Andrasnak, egyet magunknak. A lanyok az elso sorban bameszkodtak es csekkoltak, hogy melyik kis obolben kossunk ki, Andrassal pedig csak huztuk az igat. Ket ora evezes utan kikotottunk egy kis obolben homokos tengerparttal, esoerdovel es egy edesvizu patakkal. Ott bevartunk egy vizitaxit, amire feldobtak minket a kajakokkal egyutt, es hajoval visszavittek kozvetlenul a kocsihoz, de szo szerint. Mivel keso delutan apaly volt, a hajoert egy traktor bejott az arterre, a motorcsonakkal folhajtottunk az utanfutojara, es a hajon maradva elzotyogtunk a kiindulasi ponthoz.

Este felautoztunk a kovetkezo szalashelyunkhoz Takaka kornyekere. A szallashoz az orszagutrol egyszer csak le kellett kanyarodni egy poros kis mellekutra, ami egy ido utan foldutta valtozott. Az ut vegen egy kis paradicsomba erkeztunk. A szallasunk kozvetlenul a tengerparton volt iszonyat kilatassal, terasszal, kerttel es egy grillel. Este megsutottuk mind a ket kilo hust, amit korabban vasaroltunk. Kishituen ugy gondoltam, hogy a felet ki fogjuk dobni, de gyorsan eltuntettuk az osszes kajat.

27 December, 2007 – Farewell Split: Szokasomhoz hiven koran reggel felkeltem, es elmentem futni a tengerpartra. Egyetlen emberrel sem talakoztam fel ora alatt. Tenyleg a vilag vegen voltunk. Kicsekkolas utan felmentunk a Deli sziget legeszakibb csucskebe, a Farewell Splithez. Kirandultunk egy kicsit egy hires strandhoz, ahova egy fel oras gyalogut vezetett. Az uj-zelandi tomeghelyekre jellemzoen alig par emberrel talakoztunk a kirandulas soran. A strandon ellottunk egy rakas fenykepet, kover fokakat nezegettunk es orultunk, hogy az arcunkba fujja a homokot a szel. Delben atmentunk a Farewell Splithez, ahol befizettunk egy terpjaros turara a husz kilometre hosszu homokpadon. Szerencsenkre egy olyan vezetovel mentunk ki, aki szerelmes volt a felszigetbe. Vegigmagyarazta az egesz utat, mikozben a lapos tengerparton repesztettunk. Erdekes volt, hogy kozvelenul a part mellet egy sivatag volt oriasi homokdunekkel, par kilometerrel arrebb a szarazfoldon pedig minden zoldelt. A tura utan este visszamentunk Nelsonba aludni egyet.

28 December, 2007 Hanmer Springs: A nap nagyresz utazassal telt, mivel Nelsonbol a helyre 400 kilometert kellett autozni a hegyeken keresztul (es nem autopalyan). Az utazas elott megneztunk egy oldtimer autos muzeumot Nelsonban.

A Deli szigetre jellemzo, hogy majdnem minden hid egysavos. Emiatt nagyon kell figyelni, hogy a tulparton jon-e valaki. Mindenesetre koltsegtakarekos megoldas, de a lenti forgalom nem is nagyon indokolja a ketsavos hidakat. Elofordult, hogy napkozben fel orat autoztunk maganyosan az orszaguton anelkul, hogy talakoztunk volna valakivel… foszezonban. Keso delutan megerkeztunk Hanmer Springsbe. Tipikus kis alpesi falu, ahol telen a sielokre, nyaron pedig a turazokra es a golfozokra rendezkednek be. Szerencsere a falu kozepen levo termalfurdo egesz evben uzemel, ugyhogy ledobtuk a kocsit a szallasunknal, es mentunk aztatni magunkat.

29 Decemer, 2007 Hanmer Springs es Kaikura: Szokas szerint koran reggel felkeltem, ugyhogy elmentem futni, vagyis inkabb setalni a faluban. Mivel egy csomo idom volt addig, amig a tobbiek felkelnek, vasaroltam, es a foteren kiolvastam egy ujsagot egy ismeretlen eredetu fa alatt. Nem szeretnem, ha annak az agaval valaki hatba vagna. Kisujnyi vastag tomott tulevelek boritottak az egesz fat. Miutan megregeliztunk, az Andrasekat elvittuk golfozni, mi pedig elmentunk egy quad turara. Dorival leghatul mentunk, igy le tudtunk maradni, es folyamatosan allatkodni. Ez elejen meg felelotlenul ezerrel mentunk bele az osszes patakba, majd miutan mindenunk vizes lett, lealtunk ezzel a mokazassal. Mire vegeztunk, a tobbiek is megtalatak az osszes lyukat a greenen. Bepattantunk a kocsiba, es masfel ora alatt atmentunk Kaikuraba. A hely arrol hires, hogy egesz evben balnak orzik a partjait, es turstahordakat cipelnek ki, hogy oruljenek nekik. Velunk is ezt tettek, es mi is nagyon orultunk nekik, de errol majd kicsit kesobb. Szerintem az ottani balnak csak azert nem mennek el, mert valaki porazra verte oket. Az ottani partvonal nem tunk tul baratsagosnak, tovabba a tengerfenek par szaz meter utan egy irdatlan szakadek miatt hirtelen tobb kilometer melyre zuhan. Ha ottani halak nem neznek az orruk ele, konnyen a godor feneken talahatjak magukat.

30 December, 2007 Kaikura: A balnak ma reggel mindenkit korai kelesre kenyszeritettek, mivel a het orasi balnakukkolasra sikerult helyet foglanunk. Persze en is kivancsi voltam ezekre a nagy allatokra, de nem vartam tobbet ket ora bolyongasnal es egy nagy hatnal valahol az ocean kozepen. Ehhez kepest tiz percent belul becserkesztunk egy ambrascetet. A banlna kb ugyanakkora meretu lehetett, mint a 12-15 meteres hajonk. Egy ido utan megunk minket, es inkabb alamerult reggelizni, igy mi is tovabb alltunk. Par perc utan elkcsiptuk a tesojat, majd ujabb tiz perc utan talakoztunk meg egy tesoval, aki biztos valami komolyabb pozicioban lehetett. Ott negy-ot delfin orizte, akik ahogy meglattak minket, elkeztek lemeozni a hajonkat. Ezutan kovetkezett a tura legdurvabb resze. Elhajoztunk egy obolhoz, ahova folyamatosan kovettek minket a korabbi balna testor delfinjai. Alig akartunk hinni a szemunknek. Legalabb ezer delfin jatszott a vizben. Latszolag nagyon jol elvoltak a duplaszaltoikkal. Ha elkattintottam egy kepet anelkul, hogy beleneztem volna a gepbe, legalabb ot delfin volt egyszerre a levegoben. Visszafele a legjobban sikerult balnanezesekrol keszult videokkal szorakoztattak minket. Kozben a mogottunk ulo tengeribeteg kisrac az egyik zacsit toltotte a masik utan, idilli.

A balnanezes utan Picton fele vettuk az iranyt, ahonet kora este indult a hajonk, de eddig meg sok idunk volt. Picton elott megalltunk cseresznyet szedni. Volt egy hangulata a karacsonyi cseresznyezesnek. Egyebkent pedig a legedesebb es legnagyobb szemu cseresznye volt, amit valaha ettem. A hazafele vezeto hajout sokkal nyugisabb volt, mint idejovet. A hajon vegigaludtunk valami retentoen bugyuta amerikai vigjatekot, de ezt most nem tudom minek irtam le…

31 December, 2007 Wellington: Korabban azt terveztuk, hogy meg ma is a Deli szigeten leszunk, de belattuk, hogy az Ausztraliaba azert tiszta ruhaban kene menni. A napunk a kepek nezegetesevel, mosassal es grillezgetessel telt. Estere mar annyit mostunk, kepet neztunk meg grilleztunk, hogy semmi kedvunk nem volt bulizni menni (nem is terveztuk). Mindenki gyomrat a masnap hajnali negy orai keles szorongatta. A gepunk reggel hatkor indult, es sajnnos itt is ket oraval a nemzetkozi jaratok indulasa elott a repteren kell lenni. Ejfelkor koccintottunk egy gyorsat, es majdnem ugyan olyan gyorsan le is fekudtunk. BUEK!

A kovetkezo bejegyzesben az ket hetes Ausztral turarol fogok irni. Tovabba azt is meg kene orokitenem, hogy most hetvegen felmetunk Aucklandba egy koncertre, es megcsinaltuk a Tongariro turat (azoknal a vulkanoknal maszkaltunk, amik a Gyuruk uraban is szerepeltek).

Udv,
Gabor