Kedves naplom: Deli sziget

Sziasztok,

December 30-an este jottunk haza a Deli szigetrol, es masnap mar utaztunk is tovabb Ausztraliaba. Nem irtam a nyaralas alatt, mert a Deli szigeti tura annyira tomneny volt, hogy ket het alatt biztos, hogy a legjobb dolgokat is elfejtem.
Hol is kezdjem? Az unnep elott volt par nagyon kellemes henyelos napunk, amit otthon, nagyreszt a teraszon szetterulve toltottunk. Huszonharmadikan megerkezett Agi es Andras. Dorival mar napok ota nem lehett birni. Vasarnap elvittuk oket autos, hetfon pedig egy gyalogos varosnezo turara. Lassan kezdunk osszellitani egy egesz elvezheto wellingtoni varosnezo programot, ugyhogy lehet batran jonni!
Karacsony este egy nagyon jo kis vacsorat sikerult osszehoznunk. Itt voltak a Julcsek is. Nekem az egyetlen stresszes momentum az volt, amikor a Dori elemallitott a halakkal megpakolt talcavol, hogy akkor azt en fogom megsutni a grillen. Ezzel a sunyi huzassal atpakolta ram az osszes karacsnyi vacsoras felelosseget. Karacsonyfaval nem keszultunk, mivel egy elo fat nem szerettunk volna kivagni ket nap miatt, a muanyagra pedig meg nem fanyalodtunk ra. Nehany uveg bor utan feldiszitettunk egy rozmaringcsokarot. Szebb lett, mint az eredeti:)
Karacsony masnapjan a wellingtoni idojaras bemutatkozott Andraseknak. Suvitett a szel es szakadt az eso, ugyhogy lebaktattunk a kocsihoz, bementunk valami nagy csonakba, es ateveztunk a Deli szigetre. Innet naploszeruen irnom, hogy melyik nap merre jartonunk. Harom het tavlatabol mar csak a fenykepek alapjan sikerul felideznem a dolgokat:

25 December, 2007 - Irany a Deli sziget: Koran reggel lenyomtuk a fel oras karacsonyi reggelit, hogy fel nyolcra mar kint legyunk a kompnal. Ugy latszik, hogy az ido csak azert volt ilyen, hogy atzavarjon minket a Deli szigetre. Ahogy atertunk, es behajoztunk a tulparton levo kis szigetek koze, kisutott a nap. A ket sziget kozotti komput nem egy Tihanyir rev: kicsit nagyobbb a hajo (mondjuk ket focipalyanyi), kicsit nagyobbak a hullamok es kicsit nagyobb a tavolsag. Amint leszalltunk a hajorol, kitort az elso balhe. Dori otthon hagyta a fenykepezojenek az aksitoltojet. Szerencsere arrafele nyaralt az egyik baratunk is, ugyhogy egy kis kiterovel sikerult toltot is szerezni. Dori boldog, Gabor nyugodt, ugyhogy indulhattunk Nelsonba. Az utat a Queen Charlotte road-on tettuk meg, ami egy rojtosra szaggatott teritore hasonlito partovnalon vezet vegig. Kicsit faroszto volt a sok szerpentin, viszont gyonyoru oblokon vagtunk keresztul. Koran este erkeztunk meg az elso szallasunkra, ahol csak ledobtuk a cuccokat es maris bementunk a varosba vacsorazni... Karacsony masnapjan nem volt nyitva semmi, meg a madarak is elfelejtettek csiripelni. Szerencsere raakadtunk egy nem kereszteny torok etteremre, igy tuleltuk az elso napot.

26 December, 2007 - Nelson, Abel Tasman nemzeti park: Reggel mar elkezdtek eledezni az emberek. Keles utan elugrottam egy szupermarketbe vasarolni kajat es uditot a turara. A bolt bejaratanal mar egy rakas ember toporgott nyitas elott ot percel. Mindenkit megviselt az egynapos nemvasarlohatszsemmit nap. Reggeli utan autoba pattantunk, es elmentunk az Abel Tasman nemzeti parkba. A parkrol annyit kell tudni, hogy ez Deli sziget eszaki reszen van, ez volt a masodik nemzeti park az orszagban, viszonylag kicsi, rendkivul nepszeru kirandulohely es ennek megfeleloen vigyaznak is ra. A parkban bereltunk ket kajakot, egyet Aginak es Andrasnak, egyet magunknak. A lanyok az elso sorban bameszkodtak es csekkoltak, hogy melyik kis obolben kossunk ki, Andrassal pedig csak huztuk az igat. Ket ora evezes utan kikotottunk egy kis obolben homokos tengerparttal, esoerdovel es egy edesvizu patakkal. Ott bevartunk egy vizitaxit, amire feldobtak minket a kajakokkal egyutt, es hajoval visszavittek kozvetlenul a kocsihoz, de szo szerint. Mivel keso delutan apaly volt, a hajoert egy traktor bejott az arterre, a motorcsonakkal folhajtottunk az utanfutojara, es a hajon maradva elzotyogtunk a kiindulasi ponthoz.

Este felautoztunk a kovetkezo szalashelyunkhoz Takaka kornyekere. A szallashoz az orszagutrol egyszer csak le kellett kanyarodni egy poros kis mellekutra, ami egy ido utan foldutta valtozott. Az ut vegen egy kis paradicsomba erkeztunk. A szallasunk kozvetlenul a tengerparton volt iszonyat kilatassal, terasszal, kerttel es egy grillel. Este megsutottuk mind a ket kilo hust, amit korabban vasaroltunk. Kishituen ugy gondoltam, hogy a felet ki fogjuk dobni, de gyorsan eltuntettuk az osszes kajat.

27 December, 2007 – Farewell Split: Szokasomhoz hiven koran reggel felkeltem, es elmentem futni a tengerpartra. Egyetlen emberrel sem talakoztam fel ora alatt. Tenyleg a vilag vegen voltunk. Kicsekkolas utan felmentunk a Deli sziget legeszakibb csucskebe, a Farewell Splithez. Kirandultunk egy kicsit egy hires strandhoz, ahova egy fel oras gyalogut vezetett. Az uj-zelandi tomeghelyekre jellemzoen alig par emberrel talakoztunk a kirandulas soran. A strandon ellottunk egy rakas fenykepet, kover fokakat nezegettunk es orultunk, hogy az arcunkba fujja a homokot a szel. Delben atmentunk a Farewell Splithez, ahol befizettunk egy terpjaros turara a husz kilometre hosszu homokpadon. Szerencsenkre egy olyan vezetovel mentunk ki, aki szerelmes volt a felszigetbe. Vegigmagyarazta az egesz utat, mikozben a lapos tengerparton repesztettunk. Erdekes volt, hogy kozvelenul a part mellet egy sivatag volt oriasi homokdunekkel, par kilometerrel arrebb a szarazfoldon pedig minden zoldelt. A tura utan este visszamentunk Nelsonba aludni egyet.

28 December, 2007 Hanmer Springs: A nap nagyresz utazassal telt, mivel Nelsonbol a helyre 400 kilometert kellett autozni a hegyeken keresztul (es nem autopalyan). Az utazas elott megneztunk egy oldtimer autos muzeumot Nelsonban.

A Deli szigetre jellemzo, hogy majdnem minden hid egysavos. Emiatt nagyon kell figyelni, hogy a tulparton jon-e valaki. Mindenesetre koltsegtakarekos megoldas, de a lenti forgalom nem is nagyon indokolja a ketsavos hidakat. Elofordult, hogy napkozben fel orat autoztunk maganyosan az orszaguton anelkul, hogy talakoztunk volna valakivel… foszezonban. Keso delutan megerkeztunk Hanmer Springsbe. Tipikus kis alpesi falu, ahol telen a sielokre, nyaron pedig a turazokra es a golfozokra rendezkednek be. Szerencsere a falu kozepen levo termalfurdo egesz evben uzemel, ugyhogy ledobtuk a kocsit a szallasunknal, es mentunk aztatni magunkat.

29 Decemer, 2007 Hanmer Springs es Kaikura: Szokas szerint koran reggel felkeltem, ugyhogy elmentem futni, vagyis inkabb setalni a faluban. Mivel egy csomo idom volt addig, amig a tobbiek felkelnek, vasaroltam, es a foteren kiolvastam egy ujsagot egy ismeretlen eredetu fa alatt. Nem szeretnem, ha annak az agaval valaki hatba vagna. Kisujnyi vastag tomott tulevelek boritottak az egesz fat. Miutan megregeliztunk, az Andrasekat elvittuk golfozni, mi pedig elmentunk egy quad turara. Dorival leghatul mentunk, igy le tudtunk maradni, es folyamatosan allatkodni. Ez elejen meg felelotlenul ezerrel mentunk bele az osszes patakba, majd miutan mindenunk vizes lett, lealtunk ezzel a mokazassal. Mire vegeztunk, a tobbiek is megtalatak az osszes lyukat a greenen. Bepattantunk a kocsiba, es masfel ora alatt atmentunk Kaikuraba. A hely arrol hires, hogy egesz evben balnak orzik a partjait, es turstahordakat cipelnek ki, hogy oruljenek nekik. Velunk is ezt tettek, es mi is nagyon orultunk nekik, de errol majd kicsit kesobb. Szerintem az ottani balnak csak azert nem mennek el, mert valaki porazra verte oket. Az ottani partvonal nem tunk tul baratsagosnak, tovabba a tengerfenek par szaz meter utan egy irdatlan szakadek miatt hirtelen tobb kilometer melyre zuhan. Ha ottani halak nem neznek az orruk ele, konnyen a godor feneken talahatjak magukat.

30 December, 2007 Kaikura: A balnak ma reggel mindenkit korai kelesre kenyszeritettek, mivel a het orasi balnakukkolasra sikerult helyet foglanunk. Persze en is kivancsi voltam ezekre a nagy allatokra, de nem vartam tobbet ket ora bolyongasnal es egy nagy hatnal valahol az ocean kozepen. Ehhez kepest tiz percent belul becserkesztunk egy ambrascetet. A banlna kb ugyanakkora meretu lehetett, mint a 12-15 meteres hajonk. Egy ido utan megunk minket, es inkabb alamerult reggelizni, igy mi is tovabb alltunk. Par perc utan elkcsiptuk a tesojat, majd ujabb tiz perc utan talakoztunk meg egy tesoval, aki biztos valami komolyabb pozicioban lehetett. Ott negy-ot delfin orizte, akik ahogy meglattak minket, elkeztek lemeozni a hajonkat. Ezutan kovetkezett a tura legdurvabb resze. Elhajoztunk egy obolhoz, ahova folyamatosan kovettek minket a korabbi balna testor delfinjai. Alig akartunk hinni a szemunknek. Legalabb ezer delfin jatszott a vizben. Latszolag nagyon jol elvoltak a duplaszaltoikkal. Ha elkattintottam egy kepet anelkul, hogy beleneztem volna a gepbe, legalabb ot delfin volt egyszerre a levegoben. Visszafele a legjobban sikerult balnanezesekrol keszult videokkal szorakoztattak minket. Kozben a mogottunk ulo tengeribeteg kisrac az egyik zacsit toltotte a masik utan, idilli.

A balnanezes utan Picton fele vettuk az iranyt, ahonet kora este indult a hajonk, de eddig meg sok idunk volt. Picton elott megalltunk cseresznyet szedni. Volt egy hangulata a karacsonyi cseresznyezesnek. Egyebkent pedig a legedesebb es legnagyobb szemu cseresznye volt, amit valaha ettem. A hazafele vezeto hajout sokkal nyugisabb volt, mint idejovet. A hajon vegigaludtunk valami retentoen bugyuta amerikai vigjatekot, de ezt most nem tudom minek irtam le…

31 December, 2007 Wellington: Korabban azt terveztuk, hogy meg ma is a Deli szigeten leszunk, de belattuk, hogy az Ausztraliaba azert tiszta ruhaban kene menni. A napunk a kepek nezegetesevel, mosassal es grillezgetessel telt. Estere mar annyit mostunk, kepet neztunk meg grilleztunk, hogy semmi kedvunk nem volt bulizni menni (nem is terveztuk). Mindenki gyomrat a masnap hajnali negy orai keles szorongatta. A gepunk reggel hatkor indult, es sajnnos itt is ket oraval a nemzetkozi jaratok indulasa elott a repteren kell lenni. Ejfelkor koccintottunk egy gyorsat, es majdnem ugyan olyan gyorsan le is fekudtunk. BUEK!

A kovetkezo bejegyzesben az ket hetes Ausztral turarol fogok irni. Tovabba azt is meg kene orokitenem, hogy most hetvegen felmetunk Aucklandba egy koncertre, es megcsinaltuk a Tongariro turat (azoknal a vulkanoknal maszkaltunk, amik a Gyuruk uraban is szerepeltek).

Udv,
Gabor