Kedves naplom: Ausztralia

Sziasztok!

A bejegyzesben az ausztraliai utunkrol olvashattok. Kicsit hosszura sikeredett, de banja kanya… Az elozo postot ott fejeztem be, hogy szilveszterkor lefekudtunk aludni, hogy negy ora alatt kipihenjuk magunkat az Ausztral repulout elott.

01 Januar, 2008 Melbourne: A korai keles egesz jol ment mindenkinek. A borondoket leguritottuk a hegyrol, aztan mi is utanuk baktattunk. A repuloteren kilometeres check-in sor koszontott minket uj ev alkalmabol. Mivel Andrasek a business osztalyon utaztak, gyorsan kitrukkoztuk, hogy mi is becsekkoljunk veluk ot perc alatt. Igy maradt meg masfel orank, hogy holdkoroskent kovalyogjunk a duty free shopokban. A repulon rank koszontott az ujevi szerencse. Az egyik stewardes odajott hozzank, hogy nem-e szeretnenk atulni a szuleinkhez. Egy perc mulva mar a fotel meretu szekekben ucsorogtunk. A felszallas elott kezunkbe nyomtak egy pezsgot. Kocintottunk, majd alomba zuhantunk.

Melbournben dogleszto meleg fogadott minket, meg a rohadek kis legyek. Barhova mentunk, allandoan a szankba szerettek volna maszni. A szallodahoz reggel tiz korul ertunk oda, a szobank meg nem volt kesz. Ledobtuk a cuccunkat, es nekiindultunk a varosnak. A varosvezeto szerepet ram osztottak, mivel en mar jartam arre ket honapja. Azt hittek a tobbiek, hogy ismerem a varost, pedig nem. De azert megprobaltam ugy tenni. A legmagasabb epulet tetejere sikerult elvezetnem a csapatot, mivel azt majdnem mindenhonnet latni lehetett.

02 Januar, 2008 Melbourne: A tegnapi faraszto nap utan mindenki lusta volt szervezkedni, igy mara ujra varosnezes lett beprogramozva. Delben a nagy melegben inkabb bemenetukultunk a bevasarlokozpontokba. Delutan elmentunk a helyi tengeri akvariumba, ami kicsit csalodast okozot. Allitolag Ausztralia legnagyobb ilyen muintezmenye. Dori fel ora alatt lezavarta, de nekem sem tartott tovabb haromnegyed oranal.

Elozo nap Agi olyan aranyos volt, hogy meghivott minket egy musicalra (Princess of the dessert). A darabrol fogalmunk sem volt, de egy olyan patinas szinhazban jatszottak, hogy csak is jo lehetett. Mint utobb kiderult, a sztori nehany buzirol melegrol szolt, akik Sydney-bol egy busszal szerettek volna eljutni Alice Springsbe, Ausztralia kozepere. Minden szoveget nem ertettem, de szakadtunk a nevetestol. Termeszetesen az egesz sztori a legnagyobb meleg popslagerekkel volt kitomve nagyon jol igazodva az adott szituaciohoz. Tokeletes valasztas volt a darab, nagyon elveztuk. Utana mar csak egy szivfajdalmam maradt. A Monthy Python's Flying Circus is Melbourben jatszik most par honapig, de pont ezen a heten nyaralnak ok is.

03 Januar, 2008 Melbourne: Ma elmentunk egy egesz napos buszos turara Melbourne kornyekere. A varosbol kierve felrealltunk egy termeszetvedelmi parkban, ahol egy egesz papagajkolonia vart minket, hogy hujere etessuk oket a kezunkbol. Az unalmas europai galambok utan oriasi volt latni, hogy egy dagadt arapapagaj keszul leharapni a a csuklomat nehany szem mag utan kutatva. A papagajok utan felultunk egy gozvonatra, ami arrebb vitt minket par kilometerrel a hegyekbe. A mozdony szenporszagu fustje teljesen visszarepitett az idoben. Olyan erzesem volt, mintha husz evvel ezelott telen hazafele baktatnek az iskolabol, amikor a sotetsegbe borult Szantora rault ugyanez a fustszag. Igy szagugyileg otthon ereztem magam, szerencsere a meleg nyarban. Ebedelni elmentunk egy bortermelo kuriaba. Majnem minden szolouzemhez tartozik egy kis boutique hotel, amit hetvegente ellepnek a Melbourne-iek. Mi is el tudtunk volna kepzelni egy jo kis borgozos hetveget a szollotokek toveben:)

Levezeteskeppen elmentunk egy vadasparkba, ahol kivetelsen nem egy ozcsalad es egy vaddisznopar kergetett minket az unalomba. Vombaton kivul az osszes ausztral kozlekedesi tablan feltuntett allatkat lattuk. A legaranyosabb a kacsacsoru emlos volt. Szegennyel tenyleg nagyon csunya viccett uzott valaki tervezeskor, vagy rossz osszeszerelesi utmutatobol raktak ossze. Sokkal szeretetremeltobb es kecsesebb allat, mint ahogy azt gondoltam volna. A negyven fokos meleg miatt megvaltokent udvolzoltuk a melyhuto homersekletu buszunkat.

04 Januar, 2008 Grat Ocean Road: Andras es Agi befizetett egy buszos turara a Tizenket Apostolhoz, amihez nemet nyelvu idegenvezetes jart. Mivel en a nemet ellen be vagyok oltva, a Dorival inkabb bereltunk egy autot, es beterveztuk ugyanazt az utat. A celunkhoz a ketszazotven km hosszu Great Ocean Road vezet, ami csak amiatt letezhet, hogy a katonaknak nem volt munkajuk a masodik vilaghaboru utan. Igy az allam eppitetet veluk egy utat az oceanparton, pedig mar volt egy rovidebb a szarazfold belsejeben. Szerintem jol tettek, mert ez az egyik legszebb tengeroceanparti ut, amit valaha lattam. Delelott megalltunk kicsit strandolni Torquay-on, ami az ausztral szorf oshazaja. Nem egy nagyvaros, de a kozpontja teli volt az osszes nagy szorfos marka outletjevel. Az oceanpartja gyonyoru oriasi hullamokkal, de az ut tovabbi reszei meg szebb partokon vezettek keresztul meg nagyobb hullamokkal. Az ut felenel bekanyarodtam egy erdobe, hogy megnezzunk egy vilagitotornyot. Dorit ot percen belul ket sokkhatas is erte. Eleteben eloszor latott lovakat szexelni, majd par percel kesobb elkezdett sikitani, hogy azonnal alljak felre, mert latott valamit egy fan. Es tenyleg, az egyik fan egy pluss-koala ucsorgott. Erdeklodve felenk fordult, igy belattam, hogy igazi. Utana alig lehetett birni vele. Ha husz-harmicn koalat nem lattunk, akkor egyet sem. Mindegyik melle jart egy sikitas is az anyosulesrol. Keso delutan megerkeztunk a Tizenket Apostolhoz, ami tizenket sziklaoszlop a meredek tengerpart mellett. Talalo nev, csak kar hogy a tucat szikla mellett meg volt tobb is, csak nekik mar nem jutott apostol. Egyebkent pedig lenyugozo latvanyt nyujtottak. Egeszen veletlenul Andrasekkal is osszetalakoztunk Melbournetol haromszaz kilometerrel arreb a sziklaknal:) A kocsi mellett volt egy helikopter turas iroda. Most vagyunk itt eloszor es valoszinu utoljara, ezt nem lehetett kihagyni. Dori ramsanditott, es mar mentunk is. A repulest le szerettem volna filmezni a fenykepezogepemmel. Utolag visszanezve kicsit benara sikeredett. Annyira el voltam foglalva a latvannyal, hogy csak az eget es a burmat filmeztem. A Melbournbe visszafele vezeto utat mar a szarazfold belsejeben tettuk meg. Itt ereztem ra eloszor ennek az orszagnak az oriasi meretere. Szaz kilometert autoztunk anelkul, hogy egy pohar vizet tudtunk volna szerezni valahonnet… pedig nagyon szomjasak voltunk. Melbourneben raneztem a terkepre, hogy mekkora utat tettunk meg. Osszesen haromszaz kilometert autoztunk nyugatra es vissza, es az egesz egy masfel hangyaugrasnyinak tunt a terkepen. Irdatlan Ausztralia.

05 Januar, 2008 Sydney: Delelott atrepultunk Sydney-be. A taxiban ketsegbestem, hogy semmit sem fejlodott az angolom negy honap alatt. Ha a sofort a pontos idorol kerdeztem, az idojarasrol, ha az idojarasrol, akkor peddig a shoppingolasi lehetesogeket kezdett magyarazni.

A hotelunk szerintem Sydney legjobb helyen, a Bondi Beach kozepen volt. A strand egy masfel kilometer hosszu homokos tengerpart, tokeletes hullamokkal a strandolashoz es a szorfozeshez. Delutan a szorfosoket bamultuk, es elhataroztuk, hogy most mar ideje kiprobalni.

Este bementunk a varosba. Megneztuk az Operat es a Harbour Bridge-t. Lenyugozo volt minketto. Tenyleg olyan szep, mint a kepeslapokon, csak kozelrol kicsit nagyobb.

Az egyetlen csalodas az volt, hogy nem talatunk egy darab ettermet sem a vacsorahoz. Lehet, hogy nem az uzleti negyed kozepen kellett voltna keresgelnunk egy orat este kilenckor. A vercukorszint mindenkinel a padlon, az idegesseg az egekben. Egy taxis vegre elvitt minket egy etteremhez, halabol leszakitottuk neki a hatso konyoklojet muhahaha.

06 Januar, 2008 Sydney: Reggel egy varosnezo buszra szalltunk, es bejartuk vele az egesz varost. Nagyon jo attekintest kaptunk az ut soran Sydney-rol, peldaul azt a fontos dolgot is megtudtuk, hogy az egyik kavezoban eppen ott volt Nicole Kidman. Boldogsag.

Utkozben kiolvastam a Lonley Planet vonatkozo reszeit, igy mar alig vartam egy borus napot, amikor vegre visszasettenkedhetek a varosba megnezni nehany muzeumot.

07 Januar, 2008 Blue Mountains: Ma ujra befizettunk egy buszos turara a Blue Mountainsba. Ez egy nagy hegyseg Sydney-tol szaz kilometerre. A hegyekvidek majdnem ugy nez ki, mint a Grand Canyon, csak kisebb, es kicsit zoldebben. Egyebkent pedig azert hivjak Blue Mountains-nak, mert napkozben az eukaliptuszfakbol parolgo illoolajokon atszurodo napfeny kekes aranyalatot ad az egesz videknek. Szerintunk ez csak szemfenyvesztes, de sztorinak elmegy.

Utkozben meglatogattunk egy ujjabb vadasparkot. Ez sokkal jobb volt, mint a korabbi, mivel itt teljesen testkozelbol lehetett fogdosni a kis kengurukat, koalakat, egyugyu madarakat, vombatokat meg nagy kengurukat. Szerintem bealtatoztak szegeny allatokat, mert maskeppen el nem viselnek a sok turistat. A parkban volt egy negy meteres krokodil is, akinek pont a delutani eteteset sikerult elkapnunk. Szegenynek agyara ment a jolet. Az eteto srac negyed oraig lengetett egy doglott nyulat az orra elott, mire hajlando volt azt bekapni. Ennek mindenki nagyon orult.

Del korul megerkeztunk a Blue Mountainsba egy Scenic Park nevu parkba. A park egy regi melymuvelesu szenbanya helyen letesult, amit megszortak nehany svajci silifttel. Ott setaltunk egy nagyot az esoerdoben, ebedeltunk, es delutan hazamentunk.

08 Januar, 2008 Sydney: Reggel esett az eso, eljott az en napom. Strand helyett bementunk a varosba, ahol kulonvaltak az utjaink Dorival es Andrasekkal. Megneztem az Ausztral muzeumot es a tengereszeti muzeumot. A muzeumban megtudtam, hogy atomugyileg az ausztralok Uj-Zelandhoz hasonloan szerintem nagyon egyoldalu politikat folytatnak. A vilagon ok rendelkeznek a felderitett urankeszletek tobb, mint felevel. Azon kivul, hogy kibanyasszak es eladjak Japannak, nem csinalnak vele semmi mast. Atomeromuvet sem futenek, atombombat sem szerelnek belole, tengeralattjarot sem hajtanak meg vele. Masreszt pedig Sydney szuk kornyezeteben el a vilag leggyilkosabb pokja, becses neven Sydney-i tolcserszovo pok. A masodik helyezett kegyetlen kis dog pedig egesz Ausztraliaban megtalalhato. A muzeumbol kilepve frusztaltan vagtam keresztul a parkon. A tengereszeti muzeumban a legnagyobb elmeny az volt, hogy fel lehetett menni egy katonai tengeralatjarora. Itt belattam, hogy en ahhoz tul antiszocialis vagyok, hogy egy ilyen kozervdobozban osszezarjanak engem masokkal. Igy eldontottem, hogy mar soha nem leszek tengeralattjaros katona, meg urhajos sem.

Este Agi es Andras elmentek az Operaba, mi pedig talakoztunk az unokatestveremmel, Zsuzsival. O is nemreg, nehany honapja jott ki Ausztraliaba. Oriasi, hogy vele is itt a vilag masik oldalan talalkozunk. Egy konnyu kis vacsora es egy uveg bor mellett jot beszelgettunk.

09 Januar, 2008 Sydney: A napsuteses reggelunk gyorsan tragediaba torkollot. Vegre elmentunk egy szorfiskolaba, ahol lepattintottak minket, hogy mara mar nincs hely. En sem orultem a hirnek, de Dori teljesen elkenodott. A masnap reggeli fel hetes oktatasra sikerult befizetnunk.

Majdnem egesz nap a strandon sutkereztunk, ennek megfeleloen jol le is egtunk a harmicas faktoru kremek ellemere. Ez masnap meg megbosszulta magat.

10 Januar, 2008 Sydney: Reggel a furdoruhat is alig birtuk magunkra venni, hat meg a szorfos kezeslabast. Az elmeleti okatas olyan volt, mint ahogy vartam. Az arc elkezdett magyarazni a hullamok nemi eleterol, es hogy mennyire rakattanos az egesz szorfoles. Vegre a habok koze vetettuk magunkat. Hason fekve es evickelve vartunk a rohadt hullamokat, amiket mintha elvagtak volna miutan bementunk a vizbe Egy-egy ertekelheto hullamra megprobaltunk felpattani. A Dorinak rogton az elso alkalommal sikerult felallnia, nekem nem. Megmagyaraztam magamnak, hogy ez csak amiatt van, mert magas vagyok, valojaban csak bena. Az ora utan levontuk a kovetkeztetest, hogy ezt otthon meg gyakoroulnunk kell.

Reggel kilenckor Agitol es Andrastol konnyes bucsut vettunk. Szegeny Dori nagyon szomoru volt. Hogy egy kicsit elletet leheljek bele, kirangattam a strandra. Delutan bementunk a varosba, hogy a korabban lefoglalt autot kibereljuk. Ekkor utott be az elso csapas. Kiderult, hogy a nemzetkozi jogsim csak az eredeti jogsimmal ervenyes, azt pedig Wellingtonban hagytam. Sajnos Dori is ugyan igy tett, ugyhogy bajban voltunk. Brisbane-ba terveztunk felautozni harom nap alatt, ami most kutba dolt tervnek igerkezett. Szallasunk Sydney-ben mar nem volt, a repulonk pedig Brisbane-bol szolt Wellingtonba. Gyotrelem.

Beprobalkoztunk az tobbi kornyekbeli autokolcsonzovel, de vagy nem volt auto, vagy ok sem adtak original jogsi nelkul kocsit vagy eszeveszett draga volt. Vegso mentsvarkent felhivtuk Zsuzsit, hogy az o jogsijaval bereljuk ki az autot. Milyen szerencse, hogy a vilag masik felen is van unokatestvere az embernek, es hogy nala meg jogsi is van. Utolag is ezer koszonet, Zsuzsi;)

Az auto megvan, felugrottunk Zsuzsiekhoz. Amint beestledett, elindultunk eszaknak. Ejfel korul erkeztunk meg az elso szallasunkra Port Macquery-ba.

11 Januar, 2008 Port Macquire es Bellina: A reggeli utan kicsit korbeneztunk a semmikulonos Port Macquire-ban. Ugy erzem, ebben a varosban sem latnak tobbe. Tovabbindulas elott megalltunk a varos kozepen levo parkban. Tiz perc seta utan kulonos hangra lettunk figyelmesek. Megerkeztunk deneverorszagba. A fakon furtokben logtak a fel meteres fenevadak. Megmagyaraztam Dorinak, hogy ezek a deneverek kizarolag gyumolcskoszton vannak. Kozben a testemmel probaltam elole kitakarni, ahogy az egyik kis feszkes fenevad egy egesz marhabol szurcsoli a vert. Sikitva keresztulvagtunk az atkozott helyen, majd egy nyugisabb erdoben ujra koalakat kemleltunk a fakon.

Estere arreb autoztunk parszaz kilometert Bellinaba, ami egy nagyon aranyos kisvaros valahol feluton Sydney es Brisbane kozott. Este a laguna mellett talaltunk egy nagyon kellemes ettermet. Meglepetesunkre megint tudtak, hogy mi az a glutenallergia.

12 Januar, 2008 Byron Bay es Brisbane: Reggel atautoztunk Byron Bay-be, ami egy nagyon hires szorfos hely az ausztral Gold Coaston. Nagyon kellemes kis varos. Az elso utunk a vilagitotoronyhoz vezetett, mivel onnet jol be lehet latni az egesz kornyezo partot. Fontrol oriasi latvany fogadott minket. Jobbra vegtelen tegerpart, balra megint egy vegtelen part nehany felhokarcoloval a tavoli vegeben. A toronytol neztuk, ahogy egy delfinraj beuszik egy szorfozo csapat koze, es mellettuk ugraltak a hullamok hatan. Akkor kicsit irigykedtem, hogy meg nem tudok a deszkara allni mind a masfel ora tapasztalatommal. Kesobb megalltunk strandoni egy Surfers Paradise nevu helyen. Kicsit eros nev egy varosnak, nem?

Estere felertunk Brisbane-be. Becsekkoltunk a szallodaba, es visszavittuk a kocsit a kolcsonzobe. A kolcsonzo utan beultunk egy kozeli bevasarlokozpont kajadajaba. Hirtelen odalepett hozzank egy ember az autokolcsonzobol egy Lenny Kravitz CD-vel, hogy ezt a kocsiban hagytuk. Mi meg sem tudtunk szolalni a meglepetestol, az emberunk meg olyan gyorsan tavozott, mint ahogy jott. Nem ertem, hogy hogy talalt meg minket a varosban fel ora utan. Elso jo pont Brisbane-nek.

Masnap reggel repulore ultunk, es visszarepultunk Wellingtonba. Sajnos otthon felhok alatt landolltunk. En masnap mar dolgoztam, kicsit nehezemre esett az emailjeimen. Szerencses Dori meg egesz heten szabin volt.