Tavaszi nagytakaritas

Igen, jol lattatok. Szakallat novesztettem. A kiwik igy gyujtenek penzt a prosztatrak ellen, morbid. Egy jol sikerult penteki munkahelyi sorozes utan elgyengultem, es beregisztraltattak engem is a munkatarsak a Movember nevu adomany gyujto akcioba. Az a lenyeg, hogy nem szabad borotvalkozni egesz novemberben vagy csak modjaval, es a csajok penzzel honoraljak az arcszorzetet. Ha megis megtorom a szorzet folytonossagat, akkor jon a ceges fobajusz, es racsap a kezemre. Amugy pedig van a nevemre regisztralt Movember bankszamlaszsam, ahova lehet kuldeni a penzt. Sanos nekem nincs hozzaferesem:) Aki otthon aggodig a kiwik prosztataja miatt, az megkereshet a Movember oldalon, es kisebb vagyonokkal gyarapithatja a szamlamat. Van egy olyan erzesem, hogy ezzel az akcioval nem fogok ujabb forint eladasi hullamot generalni:D

Az elmult hetekben nem irtam, mivel lusta vagyok. Amugy pedig megyunk erre-arra. Ha otthon vagyunk, Dori minig valami munkara kenyszerit, pl ne keresztben fekudjek a kanapen, hanem uljek normalisan, hogy o is odaferjen. Neha o fekszik keresztbe, ilyenkor nekem a babzsakon a helyem. Haja, az elet nehez.

Par hete a terepjaros bandaval elmentunk egy erdoben alvos-kirandulos-offroad turara. Vegul egy egy km-es operett kirandulast es egy 15 perces offoradot hoztunk ossze, hahaha. Lustasag felegszseg. Egy erdei kulcsos hazban aludtunk, ahol sajnos volt rajtunk kivul egy csalad is gyerekekkel, ugyhogy este nem lehetett duhajkodni a hazban. Igy kint a haz melletti tisztason piknikeztunk egeszen ejfelig az 5 fokban. Nem faztunk, volt ami melegen tartsonm… belulrol.
Azon a hetvegen, amikor a magyar es a szlovak kormanyfo szivatta egymast, mi a szlovak-magyar megbekeles jegyeben elmentunk egy borfesztivalra a korabbi posztban emlegetett szlovak kollegaval es egy angol parral. Ez ugyanaz a borfesztival volt, ahol tavaly is voltunk, es uggyanolyan jo hangulatban telt. Szerencsere a sofor miatt iden sem kellett aggodnunk, mivel az angol baratom parja terhes, igy o bevallalta a vezetest.
Mult hetvegen elmentunk egy helyi kis szinhazba (igen, Apu, jol olvastad: szinhazban voltunk!). A Heat cimu darabot neztuk, ami egy ferfirol, egy norol es egy pingvinrol szol az Anktartiszon. Izgalmasan hangzik, mi? Nem untatok senkit a reszletekkel, de a lenyeg, hogy a lanyoknak kicsit morbid volt, nekem pedig inakbb vicces. A sztorihoz hozzatartozik, hogy a darab egesz ideje alatt legalabb egy meztelen ember a szinpadon tartozkodott, de ezt egy ido utan meg lehetett szokni. A pingvint egy melynovesu srac jatszotta, aki a fekete-feher festeken kivul mast nem viselt magan. Amugy az o alakitasa volt a legnagyobb, egy darab erzelem nem hagyta el az arcat majnem ket oran keresztul.

Politika. Itt harom hete voltak parlamenti valsztasok, ami a hazai viszonyokhoz kepest meglepoen csondben zajlott. A jobboldali ellenzek levaltotta a korabbi szocialista kormanyt. Elotte sem acsarkodott senki sem, de meg utana sem. A kiwik nem nagyon szeretnek panaszkodni, mert altalaban ugy jo nekik ahogy van. Ez amiatt van, hogy itt ugy jo minden, ahogy van. Tudjatok, kolbaszbol van a kerites. Amig megy a szeker, addig nem kiabal senki. Habar mar itt is erezheto a gazdasagi lassulas, de nem veszes. Az biztos, hogy most nem szivesen keresnek itt sem munkat. A politikai mondandom itt ki is fulladt, mivel ez egy zavarkeltesre alkalmatlan politika ellenes nyugalom blog.

Udv,
Gabor

Túl az első éven

Mult het penteken voltunk egy desing shown, nev szerint a World of WearableArt festivalon. Dori szerzett a munkahelyen keresztul VIP jegyet. Engem nagyon nem izgatott a dolog, mert azt gondoltam, hogy valami gagyi divatbemutatonak alcazott jelmezbal.Az sem motivalt jobban, hogy szmoking/nagyestelyi volt a dress code. A show elott egy koktelpartira votlunk hivatalosak, ahol ott volt melettunk az uj-zelandi minister elnok (Helen Clark) is. Gondoltam elbeszelgetek vele a uj-zelandi magyar immigransok sanyaru helyzeterol, de nem tettem, gyavasag.

Amugy nagyon kedves es kozvetlen nonek tunt, ezen felul meg egy viccess beszedet is mondott. A show egyebkent nagyon latvanyos volt, minden varakozasomat felulmulta. Modellek jottek-mentek mindenfele lehetetlen ruhakban, vagyis inkabb jelmezekben. Ez iszonyat jo hang- es videotechnkaval megfuszerzve. A show vegen jottem ra, hogy ez valojaban egy nemzetkozi ruha design verseny, ahol eredmenyt is hirdettek kulonbozo kategoriakban. Az egesz show harom oras volt, plussz egy harom fogasos vacsora elozte meg. Ez kicsit soknak tunik, de ha az ember vegig tatott szajjal bamulja a szinpadot, akkor egesz elviselheto.

Vasarnap elmentunk kirandulni nehany baratunkkal a Makara beach-re, amit mar par honapja Dorival kineztunk. Elgyalogoltunk par kilometert a kietlen tengerparton, majd viszfordultunk, de azt mar egy kicsit beljebb, a szarazfoldon tettuk meg. Ott felszenvedtuk magunkat 2-300 meter magasra, atverekedtuk magunkat egy rakas birkan, aztan a hegy tetjerol csorgattuk a nyalunkat a kilatasban: elottunk az udezold ret, ahol elszortan baranyok legelesznek a csemetekkel, a hatterben a lemeno nap, alattunk ketszaz meterrel a szikrazo ocean… ahhh, iszonyat latvany volt. Nezzetek meg a kepeket az albumban, majdnem visszadjak a latvanyt.

A heten vettunk egy terepjarot.

Orulok neki, mint majom a farkanak:D

Dorival par hete hataroztuk el, hogy beujjitunk egy gepjarmure, amikor vegiggondoltuk, hogy anyuekkal, majd utanuk Lacival es Ildivel korberodeozzuk mindket szigetet. Ehhez kell egy megbizhatobb, magabiztosabb, kevesebbet fogyaszto auto, es amivel tudunk legvonalban is haladni, ha elfogy az aszfalt. Nem utolso sorban tobbe nem akarok a homokba ragadni a strandon:D A kocsi egyebkent egy 96-os, ot ajtos Isuzu Wizard 3 literes turbo diesel motorral.

Nagyon jo allapotban van mind a 120ezer km-jevel egyutt, es az elejen egy irdatlan galytoro racs feszit. Ugyhogy most van meg egy autonk, plussz rengeteg loeronk, es sok hely az utazasokhoz. Remelhetoleg ez valamivel kevesebbet fog enni, mint a masik, ami varosban siman lehorpint 13 liter benzint. Az Isuzu amugy is diesel, ami itt negyedevel olocsobb, mint a benzin, magyar aranytallerban szamolva kb 170 ft. A masik kocsit idovel eladjuk, mert nem szeressuk, meg amugy soha nem is szerettuk, es ezt ereztette is velunk.

Ha valakinek kell egy 96-os Mitsubishi Legnum, jo penzert biztos athajozik Magyarorszagra, aztan a vam utan hirtelen keteszer annyiba fog fajni…

Szombaton voltunk is kirprobalni a tengerparton. Reggel talakoztunk Bencevel es Ivannal, akik szinten egy-egy ilyen benzinfalo tulajdonosai. Megittunk egy jo kis kavet, es nekivagtunk a harom vassal a Red-rocks nevu terepjaro utnak. Ez Wellington leges-legvegeben kezdodik, es a tengerparton vezet kb 10-15 km-ert. Az eleje kellemes kis foldut, de kesobb akadt egy-ket meteres tankcsapda, puha homok, kisebb folyok, majd par km utan egy irdatlan sziklan kellet atmaszni. Eloszor becsokiztam, es neztem a tobbikeket, de amikor latam hogy ok gond nelkul atpattannak rajta, en is beprobalta

m, sikerult:D.

Ez egyetlen gixer az uton az volt, hogy Ivan beragadt a parton a homokba, de maris ott termett par segitokesz maori a meg durvabb verdaikkal. Kikapcsoltuk a difit, leengedtuk a gumikat, es a kocsi pikk-pakk kint volt magatol a homokbol. Szoval abszolut fun, mar alig varom, hogy kirandulni menjunk Anyuekkal meg a Laciekkal, es elhagyjuk az aszfaltot.

Par hete olvastam egy erdekes tanulmanyt a neten. E szerint Uj-Zeland a legkevesbe korrupt orszag Dania es Svedorszaggal egyutt. Magyarorszag kicsit hatrebb a 47. helyen vegzett fej-fej mellett Jordaniaval es Costa Rica-val, de Botswana, Uruguay es Csilletol jelentosen lemaradva. Vicces. Az azert tenyleg erdekes, hogy az elmult fel evben a Figyeloben legalabb 5-6 nagy cikk fogalkozott a temaval. Nem kapocsolodik kozvetlenul a korrupciohoz, de a bizalomhoz igen, hogy milyen kis elmenyek ertenek itt minket folyamatosan. Csak hogy par elmenyt emlitsek az elmult nehany hetbolt a teljesseg igenye nelkul:Szokasos heti nagybevasarlasra Dori elvitte az egyik kedvenc angol nyelvu receptkonyvet, mert nem volt kedve kiirni a hozzavalokat.

Fizetes utan a konyvet a bevasarlokocsi lehajthato reszeben felejtettuk, amit csak otthon vettunk eszre.

En legyintettem, hogy hagyjuk, mert mar valaki ugy is lenyulta, es az aruhaz amugy is a varos masik vegen volt. Ket het mulva ugyan ott vasaroltunk. Dori megkerdezte az informacios pulton, hogy nem talaltak-e egy konyvet ket hete. Megvolt…
Dorinak elvittem az egyik bekrepalt karorajat az iroda melleti orashoz. Par oraval kesobb erte mentem. Az oras azt mondta, hogy az elem rendben volt, kicsit szetszedte, megtisztitotta es vegul is ezzel megjavitotta. Ingye’
A heten az egyik baratommal vacsorazni mentunk egy nagyon jo kis kavezoba a tengerparton. Dori nem jott, mert mar voltunk ott, es alig lehetett gluten mentes kajat kapni.

Vacsora kozben megkerdeztem a pincert, hogy ugyan ma’, foznek-e itt valamit liszt nelkul, merthogy az asszony nem igy tapsztalta es ezert nem is jott.

Azt mondta’ hogy de, es parc perc mulva kijott ket gluten mentes sutivel, hogy vigyem haza a Dorinak. Ingye’
A boltban mar szamtalanszor kicsareltek mindenfele dolgot problema nelkul, sok esetben szamla nelkul. Pl. tegnap rossz tipusu CO2 patront vettem egy biciklipumpahoz, amivel sikerult is kockara fagyasztani a kezem mikozben kiszokott a gaz a patronbol. Szo nelkul kicsereltek az elhasznalt patront egy megfelelo tipusra.

Persze itt sem minden habostorta, plane nincs kolbaszbol a kerites, de kedvesseg es bizalom kicsit tobb akad, mint otthon.

Gyorsjelentes

Sziasztok,

Ket honap hallgatas utan ma este ellenallhatatlan kesztetest ereztem, hogy irjak kicsit a blogra. A multkori kocsizuazassal kapcsolatban meg nem nyilatkoznek, mivel nem sok elorehaladas tortent. Egy utolag viccess sztorit azert megoszthatnek a helyi burokraciaval kapcsolatban... ugyanazok a kelletlen emberek ulnek a telefonok mogott, mint otthon. A legnagyobb elorelepes, hogy a tizedik telefon, es haromszori rendorsegre ugralas utan kiderult, hogy az emberemet orizetbe vettek a kocsitorese utan. A rendorseg nem arulja el, hogy kicsoda a tettes, amig az ugy nincs lezarva. Hurra, remelem egy benga maorival lesz dolgom, muhaha :)
Nekunk az elozo hetvegenk volt harom napos, ami nagyon jol esett az utobbi hetek progese az szivasa (auto) utan. Penteken elautoztunk egy Lake Ferry nevu falucskaba, ahol az elso utunk a tengerpartra vezetett. Mar messzirol lattam, ahogy az orias hullamok telibe harapjak a partot, es tobb meter magasra csapnak a habok. Szepen behajtottunk a strandra, es lealltam az ut melle. Ahogy megalltam, mar ereztem, hogy valamit rosszul csinaltam. Beragadtunk a homokba. Egy perc alatt tengelyig merult a kocsi, ahhhhh. Szerencsere a strand teli volt emberekkel, akiket gyorsan beszerveztem egy kis jotekonysagi munkaba. Nalam csak a kinai turistak voltak szerencsetlenebbek, akik oldalrol probaltak tolni a kocsit. Miutan radobbentunk, hogy hatan sem tudjuk megmozditani a gepet, vegre elokerult egy kiwi tag, aki a negyezres Nissan terpjaroval par masodperc alatt kirantotta a roncsunkat. Hurrraaaa.
Dorit megnyugtattam, hogy aznap tobbet nem megyunk kocsival strandra, es tovabb mentunk a Putangirua Pinnacles nevu kirandulo helyhez, ami az egyik forgatasi helyszin volt a Gyuruk uraban. A masfel oras tura utan vegre felavattuk a piknik keszletunket, amit most hat honapig megint nem fogunk hasznalni. Levezetes keppen meg elmentunk egy vilagitotornyhoz. Az odalfele vezeto utat egy rakas dagadt, budos foka szegelyezte.
A kocsitoresen es a homokba ragadason kivul azert jo dolgok is trotennek velunk. Pl. szomabton nyolc honap utan vegre ettunk egy jo prokoltet, meghozza bogracsbol. Minden joban van valmi rossz: sikerult rosszuleletig zabalnom magam. Most szombaton erkezik a Hajni, remelem a jo idot is hozza magaval. Szeritnem az itteni idojarast kicsit tulmisztifikaljuk, de tegnap este tenyleg irdatlanul esett az eso. Az utobbi egy-ket hetben estenkent nem kellett futenunk, de ahogy neha 15 fok ala sullyed az esti homerseklet, az kinti hideg irgalamatlanul sugarzik befele a szimpla ablakokon. Telen lehet, hogy bedeszkazzuk oket.

Ha a Hajni megerkezik, ravesszuk egy vendegbejegyzesre. Ha nem hajlando irni, akkor majd kenyszerintjuk... meg kitalaljuk mivel:)

Udv,
Gabor

Ui.: mostanaban egy rakas helyen voltunk hetvegente kirandulni. A kepeket feltettuk az albumba. A kirandulasokhoz meg annyit hozzatennek, hogy Dorival egyutt mar harom turacipot csereltunk vissza negy honap alatt, durva. Mondjuk ezt nem a tul sok kilometer okozta, hanem a sz*r kinaban gyartott, egyebkent markas bakancsok egyszeruen szetestek.

Szürke hétköznapok és a mosógép

Sziasztok. Összefoglalásul újra eltelt egy hét, lett mosógépünk és végre van telefonunk. Internet csak kedd-szerdán lesz, addig fél lábon is kibírjuk. Nem is gondoltam volna, de a telefon is otthonosabbá tette a lakást. Szerintem csak azért érzem így, mivel sokat csörög, így már itt is keresnek minket:) A hétköznapjaink kezdenek egy kicsit beszürkülni, jó értelemben. Minden megy a saját kerékvágásában, most már tényleg megvan minden létfenntartáshoz szükséges kacat a lakásban, reggelente ugyanazok az arcok jönnek szembe az utcán, napközben itt is dolgozunk és teszünk-veszünk, estére kicsit elfáradunk. Igen, és tényleg fordítva folyik le a víz a lefolyóban. Erre az érdekfeszítő vizsgálatra csak egy hónap elteltével, tegnap este sikerült rászánnom magam, pedig úton idefelé még azt hittem, hogy a lefolyósdi lesz az első egy új-zélandi fürdőszobában.

A hét legfontosabb eseménye, hogy megszereztük a mosógépünket. A mosógép azon kívül, hogy szép fehér és rengeteg rejtjelekkel körbebástyázott tekerő gombbal van teleszórva, rettenet nehéz. Az ötvenedik lépcsőt követően leginkább egy tankhoz hasonlított. Kezdő mosógép vásárlóként megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a gépbe betondarabokat pakolnak, hogy ne ugráljon le az emeletről centrifugálás közben. Szerencsére segített felhozni gépet a srác, akitől vettük, pedig szóltam neki, hogy az nem lesz egy könnyű menet. Most már tényleg van hová rejtenünk a zoknikat (mosógép) és a felvágottakat (hűtő) is, hogy másnap reggelre egyik se keljen életre, és szökjön meg.

Arról még nem meséltem, hogy Wellingtonban van a legtöbb kávézó/fő a világon (persze, csak a helyiek szerint), de tényleg nagyon sok van belőlük. Pár kollégám igazi kávéőrült. Az irodában van egy nagyon jó konyha-étkező frissen őrölt gépi kávéval. Igazi felüdülés volt megtalálni ezt a gépet a nescafe-s dobozok után. Mellesleg az irodai konyhából fantasztikus kilátás. Nagyon szeretek ott ebédelni, és közben olvasni (ezt eddig egyszer sikerült összehozni, tehát szokássá még nem fejlődött). A héten az egyik (az egyetlen) ilyen olvasós-ebédlős alkalommal találtam egy érdekes cikket, ami egy felmérést boncolgatott az amerikai nagyvárosok evakuálási kockázatairól egy nagyobb katasztrófa esetén. A szeptember 11-ei és Kathrina hurrikán utáni eseményeket figyelembe véve érthető az ilyen felmérések iránti igény. Biztos jó pénzt kaszált vele az illetékes tanácsadó cég. Az általános konklúzió az volt, hogy a legtöbb menekülési útvonalat egy nagyvárosban korlátozzák a természetes akadályok, például egy mega-mocsár, a Szikláshegység vagy éppen egy irdatlan óceán. A maradék helyen pedig szűkös kapacitású autópályák segítik a dugók kialakulását, mikozben egy magyarországinyi méretű hurrikán közeledik. Elgondolkoztam, hogy mi lehetne a felmérés kimenetele otthon és itt, Wellingtonban. Ha jól emlékszem, az elmúlt hetekben adták át az ezredik km autópályát Magyarországon. Ettől függetlenül Budapest elég nagy bajban lenne, ha kitörne a János-hegy vagy Jan Slota egy erősebb este után tényleg a budai vár ellen vezényelné a tankjait. Az M7-es kivezető már egy kellemesebb májusi hétvégén is rettenetesen bedugul, hát még mi lenne egy durvább árvíz esetén, ami azért már valószínűbb kockázat egy Kossuth-téren felejtett piszkos bombánál. A wellingtoni viszonyok Budapesttel összehasonlítva nem sokkal bíztatóbbak. Wellington egy zsák. Innét csak északra lehet kimenni egy autópályán, ami aztán elmegy jobbra és balra. Ezen kívül még van pár jelentéktelen kivezető utcácska nyugatra és egy földút a parton. Bár az utóbbi mit sem ér ez cúnami esetén. A többi irányban csak víz van, és az is hideg. Kockázatok terén viszont itt elég rosszul állunk. Mint már írtam, Wellington egy törésvonal mentén helyezkedik el, ahol 30-40 évente fordulnak elő nagyobb földmozgások. Az utolsó 1940-es években volt… Ezen kívül bármikor lerohanhatják a szigetet a pingvinek az Anktartiszról vagy leszállhat egy részeg angol turistákkal tömött repülő. Az én felmérésem szerint Budapest és Wellington is egy-egy nagy feketepontot kapna a felmérésben. Erről jut eszembe, hogy pénteken evakuálási teszt volt az irodában. Éppen kávéztunk a fnatasztikuskilátásúfrissenőrőltkávés konyhában, amikor megszólalt a riasztó. Egy égi hang a szirénából illedelmesen arra kért minket, hogy hagyjuk el az épületet e legközelebbi vészkijáraton keresztül… mi éppen a 21-en voltunk. A liftek ilyenkor nem működnek, még ekkor sem, ha fiktív tűzről vagy földrengésről van szó. Kénytelenek voltunk az emberekkel dugig tömött hónaljszagú tűzlépcsőn lebattyogni huszonegy emeletet. Itt legalább az épületekből való kijutás meg van szervezve:)

A nagyvárosi veszélyek miatt szombaton megint fogtuk magunkat, és elmentünk kirándulni néhány kollégával kirándulni (magyar-cseh-horvát team) egy közeli természetvédelmi területre. Az erdő gyönyörű volt, csináltam pár jó képet. Majd felteszem őket az netes albumunkba. A túrát egész gyorsan letudtuk, az azt követő pikniknek csúfolt sörözés már annál tovább tartott:) Korábban azt hittem, hogy milyen jók lesznek itt a kötöttségektől mentes hétvégék, ami így is lett. Azért vasárnaponként hiányzik a „kötelező” családi ebéd.

Üdv, Gábor