Nyaralas 2 - Eszaki Sziget tura

A lustasag felegeszseg, meg eleg elfogaltak voltunk az elmult ket honapban. Vegre nem munkaval, hanem foleg nyaralassal es a vendegekkel mulattuk az idot. Majdnem egesz januarban a szulok (Gabor), februarban pedig Laci, Ildi es Zsuzsi latogatott meg minket, akik meg minig valahol az Eszaki szigeten turaznak.

Az elozo bejegyzest ott hagytam abba, hogy Dorival lenyomtunk egy fantasztikus tusrat a Deli Szigeten. Miutan hazatertunk, par napra ra megerkeztek a szulok. Volt nagy oromkodes, hisz mar masfel eve nem talakoztunk. A rutinszeru gyors varosnezes. utan vacsoraztunk egy jot. Apu amugy teljesen oda volt a kilatastol:) Majd gyorsan agyba zavartuk oket, mielott bekekultek volna a faradsagtol. Sok idot nem hagytunk nekik a lazulasra. Masnap reggel mar indultunk is a kilenc napos Eszaki sziget korutra:

Januar 5., Hetfo: Azt mar termeszetesnek vettuk, hogy Wellington esovel bucsuztat minket, eddig minden nyaralasunknal igy tortent. A hetfoi celallomas Rotorua volt, ahol Dorival mar negyedszer jartunk, de az kb. olyan, mint otthon Heviz vagy a Balaton, tehat kotelezo. Az ut meglehetosen hosszo, legalabb 6 ora vezetes, de nem siettuk el. Utkozben megalltunk kicsit bevasarolni. Apura raeroszakoltunk egy szorfos beach gatyat es egy baseball sapkat, Anyut pedig ellattuk egy fain kalappal. Sosem neztek ki lazabban:) A sziget kozepen szerencsenk volt az idovel. A tobb ezer meter magas vulkanok teljes pompajukban megmutattak magukat. Nem sokkal kesobb megerkeztunk Taupoba, ahol elmentunk mar bejaratott forro patakhoz, ami egy jeghideg folyoba omlik. Ott csobbantunk egyet, es nem sokkal kesobb kora este elfoglaltuk a szallasunkat Rotoruan. Este meg egy setara futotta a varosi parkban, amiben van egy forro vizu to es rengeteg bugyborekolo dagonya. A vacsorank kicsit elhuzodott, mivel a pincerek elfelejtettek leadni a rendelesunket. Ez mar este tizkor volt, es Apu szerintem szivesebben latott volna egy parnat maga elott, mint egy tanyert.

Januar 6, Kedd: A napot a kihagytatlan Te Puia nevu maori faluval inditottuk, ahol megneztunk egy maori eloadast, kitort nekunk ket gejzir, es eletunkben eloszor lattunk kiwit is. A madar leginkabb egy focilabdara emlekeztett, amire rahegessztetett valaki egy szivoszalat. Delutan ellatogattunk a szinten kihagyhatalan uj-zelandi mokara, egy birkanyiras showra. Az eloadas utan a farm mellett Apu meglatott egy nagy dombot, ahonnet orias gumilabdakban guritottak a delikvensejet, akik egy kis centrifugalasra vagytak. Apunk rogton folajanlotta, hogy befizet engem egy menetre, csak had lasson engem fejenallni egy duborgo labdaban. Jo moka volt, csak miutan kimasztam a labdabol szarabbul ereztem magam, mint a legdurvabb szombat este utan. Vacsora utan beulltunk egy furdobe, ahol a forro medencekbol majdnem harom oran keresztul aztattuk magunkat es neztuk a Rotorua tavat.

Januar 7, Szerda: Vegre egy tengerpart fele vettuk az irany, ha mar az Anyuek nyaralni jottek a telbol. Reggel az utunk az egy oranyira levo Mt. Manganui-hoz vezetett, ahol a lanyok kagylokat meg meduzakat kurkasztak a parton amig mi Apuval az egyik legjobb szorf-beachen elveztuk a hullamokat. Innet majdnem egyenesen felmentunk Paiha-ra, ami a Coramandel felszigeten van. Itt ert minket az eslo nagy meglepetes. Azt hittuk, hogy egy szallodaba foglaltunk korabban helyet. Ehelyett a recepcion a kezunkbe adtak a terkepet, es elkuldtek a parton magasodo hegy tetejere. A megadott cimen pazar kilatas es meg annal is jobb haz fogadott minket. Orias terasz, teljesen felszerelt konyha, tengerre nezo etkezo, haloszobak sajat furdoszobaval blablabla. A hazbol egy hosszu homokos strandot lehetett latni, ami par szaz meterrel alattunk terpeszkedet. A masik iranyba pedig a nyilt ocean feszitett elottunk nehany szigettel. Apunak annyira megtetszett a hely, hogy kora este mar nem is jott velunk, hogy megnezzuk a Cathedral Cove-ot, ami par km-re volt a varostol. Estere egy nagy vacsorat terveztunk a hazban, de az orrunk elott zartak be a boltot. Igy vettunk egy rakas fish n chips-et.

Januar 8, Csutortok: Apu es en koran reggel lementunk uszni a partra. Pont elkaptuk a napfelkeltet. Mire visszaertunk a lanyok is a vizet neztek. Hunyorogva figyeltuk az oceant, hatha mepillantunk nehany delfint. Osszerantottunk egy reggelit, bedobaltuk a cuccokat a kocsiba, es mar indultunk is tovabb. Apu megjegyezte, hogy maradhattunk volna itt meg par napot. Az elso utunk a Hot Water beach-hez vezetett. Ez egy olyan strand ahol egy kb 200 negyzetmeternyi helyen a homok alatt forro viz szivarog az oceanbe. A hely csak apaly alatt valik megkozelithetove. Mire odaertunk, mar teli volt a beach. Gyorsan kineztunk magunknak egy helyet, es vadul elkeztem lapatolni az elozo nap erre a celra vette homokozo lapattal. A lapat az elso huzasra eltort vagy azert mert tul eros vagyok vagy mert a lapat tul gyenge. A tobbiek szerint az utobbi valoszinubb. Par centi homok elkaparasa utan tenyleg tuzforro vizben alltunk. Szerencsere a tengerbol neha becsapott egy-ket hullam, es lehutotte a kis medencenket. Innet Ahipara fele vettuk az irany, ami jo parszaz km-re volt Coramandel-tol. A nap hatra levo resze autokazasbol allt. Ez volt a leghuzosabb napunk. Ahipara az Eszaki Sziget majdnem legeszakabbi reszen van a 90 Mile beach vegen.

A farszto nap vegul is meghozta a gyumolcset. Az aznapi szallasunk talan meg az elozonel is jobb volt. Ujra egy hegy tetjen talatuk magunkat egy modern nyaraloban. A nappali-konyha-etkezo es az egyik haloszoba egy nagy teraszra nyilt, a teraszon egy oriasi grill feszitett, a terasz elott pedig elkepesztoen vegtelen kilatas nyilt a Tasman tegerre. Alattunk egy szorf beach-et nyaldostak a hullamok, balra a tavolban oriasi homokdunek altak a tenger utjat, jobbra pedig egy 100 km-es, nyil egyenes strand kezdodott (ez a 90 Mile Beach). En egesz este csak ultem vonlna a teraszon egy borospoharat markolaszva, de eloszor egy vacsorat is ossze kellett rantani a grillen. Igy megvacsoraztunk, es egyutt merengtunk es beszelgettunk a borospoharainkat markolaszva:)

Januar 9. Pentek: En amugy is egy koran kelo vagyok, de ilyen helyen meg korabban kelek. Mar fel7 korul fent voltam, es egy kave mellett hallgattam a tengert a teraszon. Kiolvastam egy-ket ujsagot es vartam, hogy a nap felkeljen. Nem sokkal kesobb Anyu is csatlakozott. Mire a tobbiek felkeltek, mi majdnem keszen voltunk a villasreggeli elkeszitesevel. Anyu es Apu ugy dontottek, hogy aznap ok kicsit lazitanak, es inkabb elvezik a kilatast es a nyugit, amig en nem vagyok ott. 

Dorival kocsiba pattantunk, es nem sokkal kesobb az aszfaltrol a beach-re hajtottunk. A beach lejaratanal egy tabla figyelmeztett minket, hogy a strand rendes kozutnak minosul, ezert itt is a 100 km/h korlat ervenyes, de forditsunk kulonos figyelmet a strandolokra. Beloluk nem sokat talaltunk az elkovetkezendo 100 km-en. A kezdeti ovatossag utan padlogazzal repesztettunk a beachen es teljes szelessegeben kihasznaltuk azt. Asszem’ ez volt eletem legjobb autopalyaja, ami eddig lattam. Elottunk nyilegyenes beach, jobbra homokdunek, balra pedig a rendkivul sekely tenger kuszott a helyenkent tobb, mint 300 m szeles strandra A beachre csak terepjaroval ajanlott lehajtani, de mivel a nedves homok betonkemenysegu, ezert sima szemelyatoval is lehet rajta kozlekedni. Termeszetesen nem birtam ki, hogy ne hajtsak ezerrel a vizbe a siralyok koze. A beach-en valo szaguldasnal az onnet valo kijutas volt nagyszerubb. A beach vegen egy folyomederben lehetett visszaterni a civilizacioba. Itt egy sima autoval mar gondban lettunk volna. Par km utan a folyo mellett oriasi homokduneket pillantottunk meg. Dorival csusztunk egyet-kettot a bodysurf-unkel a homokdunek tetejerol, aztan tovabballtunk Uj-Zeland legeszakabbi csucske, Cape Reigna fele. A hely dramai, nem erdemes kihagyni, ha valaki eszakon jar. Egy kulonosen szep vilagitotorony meredezik utolso kilometerkokent egy szikla peremen jelezve, hogy itt aztan baromira vege van mindennek. A tobb szaz metert zuhano sziklafal elott talakkozik a Csendes Ocean es a Tasman Tenger. Szerintem csak kepzelodtuk, de kint a nyilt vizen frankon lehetett latni, ahogy egy vonalban tajtekzik a viz, bar az is lehet, hogy apaly volt, es a viz alatti sziklakon tortek meg a hullamok. Ugy dontottunk, hogy hazafele is a 90 Mile Beach-en megyunk. Ahogy hajtottunk le a folyoban, egyszercsak felre alltam, es Dorinak atadtam a kormany. Neha bizonytalanul megkerdezett, hogy most azt a homokdunet, vagy azt a folyoszakaszt honnet kerulje ki. Miutan mindig azt a valszat kapta, hogy ahonnet akaraod, megjott az onbizalma, es a beachre mar padloghazzal hajtott ki. Egy ora repesztes utan pontosan a haz alatti beachen jottunk fel az aszfaltra. Anyuekat osszeszedtuk, es keso delutan elindultunk Russel fele, ahol a kovetkezo ket napra foglaltunk szallast. Reg ereztem ennyire jol magam, mint aznap. Oriasi dontes volt, hogy lecsereltuk a Legnumunkat egy terepjarora.

Januar 10, Szombat: Russel volt Uj-Zeland elso fovarosa. A helyre kompal lehet eljutni egy kozeli varosbol vagy pedig egy ket oras foldutas kerulovel. A varos a Bay of Island kozepen fekszik. Mint ahogy a nev is erzekelteti a kornyeken egy rakas kis sziget talalhato, es a szigetek kozott pedig rengeteg delfin el. Az itteni szallasunk egy viszonylag nagy nyaralo volt kozvetlenul a tengerparton. A Dorival befogaltuk a tengerre nezo szobat, ami vegul is egy agy volt uvegfalakkal korbeveve. A tengerparton tokeletes hullamok voltak egy kis szorfozeshez.

Szombat reggel bementunk a varosba, ami inkabb egy romantikus falucska. Alig ezren lakjak, viszont teli van aprocska ettermekkel a kikotoben. Egy hajoval kimentunk delfint nezni, es Dorival meg Apuval uszni is terveztunk veluk. Nem sokkal kesobb talatunk ket palackorru delfint, akik neha a hajo korul koroztek, neha meg elhuztak a francba. Mire beoltoztunk az uszashoz, a delfinek elmentek. Visszafele vettuk az iranyt, ahol egy nepesebb, kb tiz fos delfinrajba botlottunk. Sajnos veluk sem tudtunk uszni, mivel voltak ott bebi delfinek is. A sztorihoz hozzatartozik, hogy velunk hajokazott Orlando Bloom is. Oriasi:)

A parton a bevarost kb fel ora alatt bejartuk, beneztuk Uj-Zeland legregebbi templomaba, amit 1841-ben epitettek. Megall az esz, mennyire rohan az ido:) Lehet, hogy valaki meg emlekezett is az apitkezesre a nyugdijjas klubbol. A nyaraloba visszaterve a garazsban talatunk egy szorf deszkat. Dorival huztunk is a vizbe kicsit gyakorolni. Par percel kesob Apu is megjelent egy bodyboarddal, de Anyut nem tudtuk vizbe kenyszeriteni.

Januar 11, Vasarnap: elso utunk Waitangi-ba vezetett, ahol anno a Maorik es az europai telepesek alairtak a szerzodest, amely az angol valtozatban az brit kiralyno tulajdonava nyilvanitja a zatonyt. Maori valtozatban allitolag nem egeszen errol szol, ezert szinte az osszes maori torzsfonok kegyesen alairta. Ez a felreforditas a mai napig vitara ad okot az oslakos maorik es a mindekori kormany kozott. Ehhez azert hozza kell tenni, hogy az egyezseg utan jogilag oriasi teruletek maradtak a Maorik kezen, amit azota 90%-ban eladtak apropenzert a fehereknek, vagy a pakeha-knak, ahogy itt az europaikatat hivjak. Innet Aucklend fele vettuk az iranyt, ahova par ora autozas utan meg is erkeztunk. Apuekat otthagytuk a varos kozepen kicsit korzozni, Dorival pedig kimentunk a Piha beach-re,a mi az egyik legjobb vagy inkabb legelerhetobb szorf beach errefele. En egy orat probalkoztam a hullamokon, Dori pedig a partrol nevetett rajtam. A varosba visszaterve mind a negyen felmentunk a Sky Tower-be, ami a legmagasabb epitmeny a deli felteken. Este vacsoraztunk egy jot az aucklandi jacht kikotoben, ahol az itteni idojaras megmutatta az igazi arcat. Este kilenckor fulledt meleg, az ettermek belso helyisegei konganak az uressegtol, a teraszrol pedig csungenek a vendegek. Hirtelen leszakad az eg es mindenki sikitva beljebb huzodig. Par perc mulva mar sehol sem latni egy felhot, es a madarak csicseregnek, mintha mi sem tortent volna. Az ejszakat az egyik baratunk lakasaban toltottuk. O eppen magyarorszagon volt, ugyhogy kihasznalta, hogy par vendeg melocsolja a novenyeit, ha mar ott is alszanak:)

Januar 12, Hetfo: reggel gyorsan osszepakoltunk es kihuztunk a Mission Bay-be, ami a legnepszerubb helyi beach. Sokkal szebb, mint amire szamitottam. Kb 1 km hosszu homokos obol elott feszitett viztukorkent csillog a tenger, a hatteret egy tokeletes alaku vulkani sziget adja, a strand mogott szepen gondozott park zoldell, a park mogott pedig ettermek es kavezok sorakoznak. Na mi egy ilyenbe be is ultunk egy jo reggelizni. Reggeli utan Dorit a belvarosban elhagytuk. Szegeny azt hitte, hogy Auckland-ban jobban lehet vasarolni, mint Wellingtonban. Rajott, hogy ez nem igy van. Igy ujra ki kell huznia, amig esetleg ujra Ausztraliaba utazunk. Amig Dori vasarolni probalt, en Anyuekat korbeautokaztattam a varosban. Felnmentunk egy kialudt vulkan tetejere, hogy onnet kinezzunk egy masikat, ami jobban nezett ki es magasabb volt. Atmentunk a masikra, ahol a kraterben kedves kis tehencsorda legeleszett, es egy rakas kinai turista kattogtatta korulottunk a fenykepet. Dorit gyorsba osszeszedtuk, es elindultunk Taranaki fele. Ez kb 400 km es 6 ora autokazast jelentett. Itt mar senki sem vinnyogot. Igy vagy ugy mindenki alkalmazkodott a napi tobb oras autokazashoz. Feluton megalltunk a Waimoto Caves-nal. Ez egy csepkobarlang ami teli van kis vilagito fergekkel. Ha nem latom a ket szememmel, akkor tenyleg nem hiszem el, hogy ezek a kis dogok milyen csodalatosak tudnak lenni. A barlang felenel egy csonakba szalltunk, es a vezeto teljes csondet parancsolt. A csonak hangtalanul beosont a megvilagitott reszrol a vaksotet labirintusba. Par meter utan gyenge feny derengett a vizen. Ahogy felneztuk ezernyi apro csillag vilagitott tuelesen a barlang tetejen. Olyan volt, mint a meseben.

A barlangtol leautoztuk a Taranaki vulkanhoz, ahol egy motelben megszalltunk, majd masnap negy-ot ora vezetes utan hazamentunk.

Anyuek meg egy hetet toltottek velunk Wellingtonban. Apu vegre tudott pihenni, amig Anyu takaritott es fozocskezett. Dorival mar dolgoztunk, de igy eleg kenyelmes hetunk volt. Minden nap kesz vacsora vart minket. Hetvegen meg felmetunk Napierbe, ahol ket ejszakat toltottunk. Voltunk a nemzeti akvariumban, aprocska pingvineket szorongattunk, felfedeztuk, hogy mi az az art deco es ralliztunk egy jot a tengerparton. Par nappal kesobb sajnos a szolok hazamentek. Ugy tunt az egesz, mintha csak par napot toltottek vona itt…