Tavaszra hangolva

Sziasztok,

A blog hosszu teli alombol eled fel ujra. A lustasag nagy ur, de vegre itt a tavasz. Mar nem havasak szemben a hegyek, es hangosabban csicseregnek a madarak. Amugy a legkemenyebb teli honapban sem unatkoztunk. Miutan hazajottunk Samoa-rol, gyorsan visszarazodtunk a szurkes teli hetkoznapokba. Az itteni telet nem kell tuldramatizalni. Egy atlagos napon min 5 max 15 fok van, neha fuj a szel, de akkor rendesen, hetente parszor esni is szokott, de van amikor a levego egy massziv vizpara. Ilyenkor az esernyo semmit nem er, amit eddig maximum haromszor hasznaltam. A homerseklettel kapcsolatban a legdurabb, hogy reggelre a lakasban is lement a legcudarabb idoben 10 fok kore a homerseklet, de ehhez mar reg hozzaszoktunk. Egy ido utan mar azt tunt fel, hogy havonta toltjuk utana a futeshez hasznalt gaztartajt (ezt tavaly szeptemberen kethetente tettuk), es reggelenkent nem kapcsoljuk be a futest a nappaliban. Szoval a hideghez is hozza lehet szokni, legkozelebb mar az Anktartiszon probalkozunk.Augusztusban letudtunk egy nagy ceges bulit. Ket nagyszeru dolgot kovettek el a szervezok: 1. jelmezbal volt, 2. a bal egy szinhaznak a szinpadjan volt megrendezve. A vacsora utan razenditett az egyuttes, mindenki elkezdett tancolni (meg mi is:)), es persze mindeki masszivan vedelni kezdett. Itt kovettek el a szrvezok az egyetlen hibat: mindenfele alkohol ingyen volt, es nem fogytak ki a tartalekok egy fel ora utan... a balra kovetkezo heten a Facebook-on feltunt jopar zavarbaejto fenykep egy-ket kollegarol:) Ha valaki tagja a Facebooknak, akkor tudja, hogy van az a szornyu tulajdonsaga, hogy a feltoltott fenykepeken meg lehet nevezni, hogy ki van rajta. Ha valaki az ismerosok kozul felismer egy kepen, es megnevez rajta, akkor arrol mindeki kap egy ertesitest, meg akkor is ha eppen sugarban hanysz a kepen (rolunk termeszetesen nem tortent semmi ilyesmi:). Az egyik kollegam, akit mi vittunk haza taxival (magatol nem sikerult volna), masnap vegighivtt mindenkit, hogy hogyan kerult haza, muhaha.
A mult heten voltunk sielni a Ruapehu-n, ami az a nagy diszno vulkan az Eszaki-sziget kozepen. A kocsiba meg bevagodott mellenk egy cseh-magyar par, hogy aztan meg talalkozzunk fent a palyan a szlovak-kiwi arcokkal. Az itteni sipalya orias pozitiv csalodas volt. Tobb itteni vilaglatott ismerosom elore leepitette az elvarasaimat, miszerint az itteni palyak sz*rok, sziklasak, jegesek, rovidek, kenyelmetlenek a liftek, es egy rosszabb napon a lavina helyett a lavafolyam elol menekulhetsz. Ezek kozul csak a kenyelmetlen lift jott be, de a palyak szama siman elment egy kozepes osztrak palyanak, rengeteg ho volt, irdatlan szep ido es meg annal is szebb kilatas. Szombaton reggel majdnem vegig esoben vezettem fel a hegyhez, de az 1600 meteren kezdodo palya mar a felhohatar felett volt, ahol hetagra sutott a nap. Tiszta olyan volt, minha repulon ultunk volna, csak a felhok meg kezzel foghatobbaknak tuntek alattunk. Vasarnap csak egy fel napot terveztunk maradni, de annyira jo idonk volt, hogy zarasig csuszkaltunk. Aznap egy felho alig volt az egen. A felhoparna helyett a 150 kilometerre levo Mount Taranaki vulkanban lehetett gyonyorkodni. Vulkanos napsuteses uj-zelandi snowboardozas is kipipalva:)
Szerdan egyebkent szuletesnapom volt, asszem' a 28-adik. Tok jol esett, hogy szinte az osszes kollega valahonnet tudott rola, es felkoszontottek. Nehanyuktol meg ajandekot is kaptam. Hab a tortan az esti otthonrol jovo telefonhivasok voltak. Koszonom mindenkinek, nagyon jo napot szereztetek nekem:D Tegnap az irodaban kinyitottunk egy uveg pezsgot, es utana meg elmentunk egy jot sorzoni a kolegakkal es baratokkal.

Meg egy fontos dolgon lendultunk tul Augusztusban. 15-en erkeztunk pont egy eve, es elvileg Szeptember 3-atol vagyunk meg itt egy evet. Kicsit vegyes erzelmekkel nezunk elebe az elottunk levo maradek egy evnek, de errol majd a kovetkezo posztban elmelkednek, mert tul hossz leszek, aztan nem olvassa el senki:P
Holnap Sydney-be megyek egy rovid treningre, aztan szerdan jon utanam Dori is, hogy vasarnapig elverjuk minden penzunket:D Mar alig varjuk, hogy Zsuzsit is lassuk.

Puszi a lanyoknak, otos a fiuknak,
Gabor

Utinaplo: Samoa

Talofa,

Ez az egesz ugy volt, hogy a Dori meg a Gabor gondolt egyet egy honapja, hogy kezdenek klausztrofobiasak lenni ezen a kis szigeten. Ezert ugy dontottek, hogy elutaznak az uveghegyen innen de a datumvalszto vonalon tul az aprocska Samoara. Az uticel kivalsztasnal az elsodleges szempont az ottani 26 fokos kozephomerseklet volt, meg kulonben is a Dori latta valami katalogusban, hogy van ott homokos tengerpart meg viz fole belogo palmafak. Engem egy lepukkant backpacker-es srac gyozott meg par honapja, aki szerint Samoa sokkal kevesbe turistas hely, mint Fiji vagy a Cook-szigetek... ennyi erovel mehettunk volna az Anktartiszra is, bar az nem is sziget, a kozephomerseklet pedig inkabb -26 fok korul alakul, es palmafak helyett pingivnek nonek arrafele.

Samoarol tomoren annyit erdemes tudni, hogy az irdatlan Csendes-ocean leges legkozepen fekszik, egy kopesre a datumvalszto vonal elozo napi oldalan, es hogy a terkepen szabad szemmel nehez eszrevenni. Az orszag ket nagy szigetbol es kb 2800 km2-bol all. Ehhez a kis terulethez kepest meg igy is sikerult osszehozniuk egy 1800 meter magas hegyet. Nagyjabol 200 ezren lakjak a szigeteket, ebbol 60 ezren a fovarosban, Apiaban elnek. A nepesseget nagyresze ugyanahhoz a polinez rasszhoz tartozik, amihez a maorik is. Egyebkent rettento kedvesek, de errol majd kicsit kesobb, ha el nem felejtem.

Az utazasunknak nagyszeru keretet adott a baratsagos uj-zelandi teli idojaras. Az indulasunk elotti ejszakan azon ragtuk a kormunket, hogy itt ragadunk a sotetszurke telben. Az indulasunk napjara az esti hirek szerint az evtized viharat vartak, igy en mjandem biztos voltam benne, hogy torlik a gepunket. Szerencsere a vihar elott meg sikerult felszallnuk, es hogy utana mi tortent Uj-zelandon, az mar minket nem erdekelt... csak amikor hazaertunk, de errol is kesobb. Eleg nehezen sikerul feldolgoznom, hogy 26-an indultunk, de 25-en erkeztunk Samoara. A Dorit ez kulonosen nem aggasztotta, viszont igy iden ketszer unnepeltette a szuletesnapjat:) Oriasi erzes volt, ahogy a meleg megcsapta az arcunkat a gepbol kilepve Samoan. Azon viccelodtunk, hogy otthon meg nyar kozepen sincs olyan meleg, mint Samoan a "hideg" evszakban este 10-kor.

Az utat magunknak szerveztuk meg, mivel az utazasi irodakban nem talatunk nekunk tetszo szallast vagy repulot a megfelelo idopontban. A nyaralas elso felere egy tengerparti bungallot foglaltunk, a masodik felere pedig egy flancos resortba fizettunk be par ejszakat. Biztosra akartunk menni, nem akartuk, hogy esetleg egy lepukkant bungallo tonkrevagja az egesz nyaralast.

Megerkezeshez visszaterve a samoai repuloter ugy nez ki, mint egy videki buszpalyaudvar. A WC-rol rogton a Transpotting jutott eszembe. Szerencse, hogy a legotobb lampa ki volt egve, igy legalabb nem lattam, amit ereztem. Kint bepattantunk egy biztonsagi ov nelkuli taxiba. Ez kicsit agasztott, mivel a kozvilagitas nelkuli utakon lepten nyomon kobor kutyak es kobor emberkek botrokaltak a sotetben. Egy fel ora utan hirtelen elfogyott az asztfalt, es egy godorkkel teli folduton jutottunk el az ejszaka kozepen egy sorompoig, ami a sotetben leginkabb ugy tunt, hogy egy dzsungelbe enged bebocsajtast. Onnet egy parkinson koros srac kisert minket a bungallonkhoz egy petroleum lampaval a kezeben. Kicsit para volt. Az ejszaka siri csondjeben par perc utan a hangok alapjan felfedeztuk, hogy a szallasunk harom lepesre van a tengertol, ami nagyon kellemes meleg volt. Gyorsan kibontottunk egy uveg bort, amitol gyorsan el is aludtunk.

Masnap alig akartunk hinni a szemunknek, hogy milyen kis paradicsomba csoppentunk. A bungallo bejarata elott ott terul a sajat strandunk, ami folott ott figyelt a Dori kepeslajarol lemaszott palmafa. A mi bungallonkon kivul meg kb tiz masik hasonlo szallas volt a kornyeken elszorva, egy etterem, a teger es az esoerdo a parton. A homokos tengerparttol befele mindehol kokoszdiok hevertek a foldon, a parttol kifele pedig szines szines halacskak uszkaltak a szines korallok korul. Ennel tokeletesebb helyet nem talalhattunk volna egy nyugis nyaralashoz. Rettenet gyorsan eltelt az a par nap, amit itt toltottunk.

Ezutan atmentunk a korabban emlitett falncos resortba, ahol egy golfpalyan kellett keresztul vagni a foepulethez. Miutan a tukorsimara polirozott mahagoni recepcios pulton becsekkoltunk a kifogastalanul oltozott recepcios nonel, helybol le is fogaltunk egy fakultativ egesz napos programot a tokeletesen megtervezett resortos napjainkhoz. A londiner fiu elkisert minket a patika tisztasagu, legkondizott, melegvizes (az elozo szallason ilyen csak nappal volt) es minibaros ocean-view apartmanunkba. Dorival szotlanul leultunk, es szinte egyszerre mondtuk egymasnak, hogy ez most igy kicsit sok. Mindketten vissza akartunk menni az elozo szallasra, ahol kozos WC es szabad eg alatti zuhanyzo volt, de sokkal jobban elveztuk, ahogy este a bungallonk elotti strandon a vizben ulve sasolojuk a csillagokat. A helyzetet tovabb sullyosbitotta, hogy miutan felfedeztuk magunknak a resortot rajottunk, hogy itt csak a amerikai, nemet es ausztral nyugdijjasokkal fogunk pajtizni a vizforgatos medence szelen egy fagyit nyalogatva vagy jobb esetben egy koktelt szurcsolgetve. Amugy, ha oda mentunk volna eloszor, szerintem teljesen oda lettunk volna a helytol, csak igy kicsit eros volt a kontraszt az elozo szallashoz kepest. Dori nagy erofeszitesek aran lebeszlte, hogy az utolso ejszakat nem a resortban toljuk, amiert meg fizetnunk sem kellett (siman kifizetetthettek volna), es lefoglalt meg egy napot a bungallos helyen:)

Az egesz hetunkbol masfel napot toltottunk aktivoskodassal, pedig engem jellemzoen nem sokaig lehet otthagyni a napon. Egy fel napra elmentunk Apiaba, a fovarosba. A fo cel az volt, hogy a kozlekedesi miniszteriumban beszerezzem a helyi jogsimat, amivel mar tudtunk autot berelni. Megneztuk a helyi piacot, lattuk a parlamentet es kb ennyi is volt a fovaros, ami nem sok.

Masnap bereltunk autot, amivel majdnem teljesen korbe is autoztuk a keleti szigetet egy nap alatt. Megneztunk par vizesest, nehany irdatlan meretu, 30 meter mely lyukat a tengerparttol nem messze, aminek az aljan tengerviz volt. Lecsekkoltunk meg nehany strandot, hogy meggyozzuk magunkat, hogy mi laktunk a legjobb reszen. Az uton talakoztunk egy csomo kokouszdio arussal es meg tobb szabadon koricalo malaccal. A helyiek a jobb oldalon kozlekednek, ehhez egesz gyorsan visszaszoktam. Viszont balkez szabaly van ervenyben. Ez kicsit bezavart, miutan Uj-Zelandon bal oldalon kozlekednek, de ettol fuggetlenul jobbkez szabalyt alkalmaznak. Dorinak hala az utolso ket napra visszamentunk a kis paradicsomi szallasunkra, ahol meg ket fantasztikusan pihenteto napot toltottunk.

A helyi emberek rettentoen baratsagosak, amit en egyaltalan nem erzetem csak a turistak fele valo kepmutatasnak. Barmerre mentunk, mindehol mosolygott es integetett mindenki. A helyiek jellemzoen olyan hazakban laknak, aminek nincsenek falai. A haz ugy nez ki, hogy egy 50-100 m2-es lebetonozott placc folott egy palmalevelekkel fedett toto all nehany oszloppal. Butorok jellemzoen nincsnek, az emberek foldon ulve etkeznek. Szelloztetessel nem kell foglakozniuk, es a szomszednak is eleg egyett inteni, ha eppen elfogyott a so. A falak hianyabol kovetkezik, hogy ajtok es ablakok sincsenek, de meg kilincs es zar sem, csak az emberek kozotti bizalom. Latszik, hogy az emberek szegenyek, viszont egyaltalan nem az jott le, hogy nyomorognak. Nekik ez a termeszetes, nincsen elottuk sok ellenpelda. Oket meg tenyleg nem rontotta el a civilizacio. Tokeletesen elvannak a fal es ingosgok nelkuli hazaikban a szabadon koszali haziallataikkal. A haziallatokrol jut eszembe, hogy a Dori is megprobalt egy helyi malaccal lepacsizni, aminek eleg viccess vege lett. Az egyik tengerparton egy etterembol kijovet egy baratsagos mazsa koruli malac hevereszett a homokban. Dorinak annyira megtetszett, hogy helybol odamnet, hogy megvakargassza a fulet. Ez a rofinek annyira nem tetszet, mert helybol neki ment a Dorinak, es egy laza rofentessel a homokba kuldte. O ezek utan megfogadta, hogy legkozelebb maximum egy disznovagason szerente testkozelbe kerulni egy malaccal.

Kicsit nehez szivvel ultunk fol a haza fele tarto repulore. Az idojaras volt olyan jo fej velunk, hogy szombat reggel, amikor megerkeztunk meg napsutes fogadott minket Wellingtonban, viszont delutan termeszetesen mar zuhogott az eso. A nyaralasunk alatt egyebkent tenyleg irdatlan viharok voltak Uj-Zelandon. Ennek bizonyitekakent a hazunknal az ut melett futo falbol egy tisztesseges darab leszakadt. Ode sem allunk tobbet az autoval.

Gabor

ps: Talofa=hello. Ez az egyetlen szo, amit a mult heten osszeszedtem, de ez az en saram.

Hetvegek

Egy rakas dolog torotent velunk mostanaban. Peldaul az ido irgalmatlanul repult el mellettunk az utobbi honapokban, annyira gyorsan, hogy eszre sem vettuk, hogy nem blgoltunk. Amiatt sem tudtunk irni, hogy julius vegen nem mentunk sielni. Ez az osszes mentsegunk.

Egyebkent par hete lefoglaltunk egy szallast fent a Ruapehunal egy hetvegi snowboardozas erejeig, de e penteki idojaras elorejelenzes alapjan ugy dontottunk, hogy ho nelkul nem fogunk sehol csuszkalni. En annyira nem is sajnaltam, mert akkor egy eleg nagy munkanak a vegen voltam, es kicsit tobbet dolgoztam a kelletenel. Nagyon jol esett az otthoni punnyadas.
Valamelyik penteki sorozes kozben valaki bedobta, hogy ideje lenne kirandulni menni. En hanyagul benyugtem, hogy tel van, ez most a fokahaj novesztes ideje. Ilyenkor inkabb egy meleg nyaraloban huznam meg magam, es forralbort kortyolgatnek. Erre gyorsan mindenki rakattant. Masnap le is fogaltam egy nyaralot nem tul messze Wellingtontol. Mult het szombaton nyolcan fogtuk magunkat, autoba ultunk es lementunk a Kapiti beach-re, ahol a tagas, kandallos es jolfelszerelt nyaralo volt. A kiruccanasnak azon kivult, hogy lazitsunk egy oriasit, semmi mas celja nem volt. Delutan jatszottunk, iszogattunk, este az sutottunk egy iszonyat jo baranysultet, aztan meg tobbet iszogattunk, es elokerult a karaoke. Ezt szerencsere nem dokumentalta senki:) Vasarnap kicsit keson keltunk, de nem is siettunk sehova. Egesz delelott a nappaliban nyalogattunk a masnapos sebeinket, es a rosszindulatu savakat felitattuk egy oriasi adag bundaskenyerrel. Delutan meg egy kiados setalas is belefert a tengerparton.
Autougyben kicsit szerencsetlenek voltunk mostansag. Miota megvettuk a mostani verdat, sorba jonnek elo a kisebb-nagyobb hibai, tipikus. Eloszor vettem egy uj aksit. Miutan kiecserltem, az auto inditas utan neha fogta magat es leallt. a mult hetvegi kirandulas utan a feklampak doglottek be (nem az egok egtek ki, azt meg en is ki tudom cserelni:)). Most elvileg megheggesztettek rajta mindent a szervizben, de nekem valahogy elszallt a bizalmam. Meg egy eselyt adok neki, aztan fel is ut, le is ut. Hogy teszteljem a kocsit, ma delutan elmentunk egy kicsit autozni a varos kornyekete. Felfedeztunk egy uj kirandulohelyet nem tul messze tolunk. Oriasi Wellingtonban, hogy tiz perc autozassal mar olyan tengerpartra lehet jutni, ahol az ember a vilag vegen erzi magat.
Idojarasugyileg nem panaszkodunk. Napkozben minidg osszejon a sztenderd tizenot fok, de este sem megy tiz fok ala. Ritkat lecsapnak az anktartiszi szelek, de azok sem tartanak egy-ket napnal tovabb. Futenunk nagyon nem kell.
Elore jeleznem, hogy most ket hetig biztos nem irunk, jovo het vegen elutazunk. Mivel havonta egyszer irunk, ennek tul nagy jelentosege nincsen:)

Pusza, Gabor

Vasárnap esti mese

Sziasztok,

Újra itt vagyunk, élünk még. Mostanság tényleg ellustultunk, de ezt már az elején is lehetett érezni, ahogy kezdetben naponta, majd hetente, majd havonta irtunk:) Kezdem a lényeggel, mi is történt velünk mostanság. Akivel napi kapcsolatban vagyunk, az már tudja, hogy két hónapja egy helyi állat éjszaka beleszáguldott a kocsinkba, és nagyon csúnyán összetörte. Majd persze elhajtott. A story végére csak most tudtunk pontot tenni. Gábor hetekig hivogatta a rendőrséget, hogy tudnak-e valamit az balesetről. Három hét után sikerül kiszedni belőlük, ohgy megvan a tettes. Az emberünknek az volt a pechje, hogy az esetet valaki végignézte, majd rögtön jelentette a rendőrségnek. Amikor hetekkel később a rendőrségtől megkaptuk az emailt az adatokkal, kis gondolkodásba estünk, hogy akkor most hogyan tovább. Írjunk neki egy „fenyegető” levelet, és hivatalos úton hajtsuk be rajta a pénzt vagy menjünk el hozzá (hátha valami másfél mzsás benga maori). Na de aztán Gábor döntött, és elmentünk hozzá. Kiderült, hogy a tettes egy kis nyüzüge húsz éves gyerek, aki a szüleivel lakik. Teljesen normális volt, és megigérte, hogy kifizeti a kárt. Három héttel később ki is fizetett minket úgy, hogy kölcsönt vett fel a banktól. Durva. A kár tulajdonképpen majdnem a kocsi teljes értéke volt... Ezután fogtuk magunkat, és eladtuk a kocsit két nap alatt elég korrekt áron. Elég jól jöttünk ki a buliból . Most éppen autótlanok vagyunk. Ha minden igaz, nem sokáig. Tegnap már le is foglalóztunk egyet, amit csütörtökön vehetünk át. Ez a kocsi is teljesen ugyan olyan, mint a régi, csak fehér és négykerék megjatású.

Miről is meséljek még…Munka: Egyikünk sem unatkozik mindkettőnknek van rendesen.

Időjárás: Annak ellenére, hogy már bőven benne vagyunk a télben, nincs okunk a panaszra. Ma 16 fok volt, este pedig kb. 10-12 fok van. Ami azt jelenti, hogy egy kis fűtéssel simán van 20 fok a lakásban. Ha a fűtés kevés, akkor Gáborral fogócskázunk a nappaliban, vagy bekapcsoljuk a vasalót meg a vízforralót:). Volt már egy-két cudar nap, amikor tényleg hideg volt. Azt már kitapasztaltuk, hogy kb. 5-7 fok különbséget tudunk csinálni kinti és a benti hőmérséklet között. Ez azt jelenti, hogy ha kint hideg van, akkor sajnos bent is, csak nem fúj a szél. Még azért jönnek a cudar idők…Ilyenkor nincs is kedvem semmihez, csak a pokoróc alatt begubózni. De vettünk már egy tv-t a hálószobába, hogy ha tényleg nagyon gáz lesz, akkor felköltözünk. Azt pár perc alatt be lehet fűteni. Ami itt az igazán szar tud lenni, amikor esik az eső. Inkább szitálálni szokott, mint esni. Ilyenkor nagyon párás és nedves minden. Azt képzeljétek el, hogy kint esik az eső, de nem is igazán veszed észre (max. hallod), mert nem látsz ki az ablakon. Teljesen bepárásodik belülről. Sőt ha kicsit még főzől, akkor aztán folyik a víz az ablakokról belül is, meg kívül is. A törölközők alig száradnak meg, és ha még mosni akarsz, akkor azt elfeljtheted, hogy a ruhákat három napon belül leszedjed. Még szerencse, hogy száritós mosógépet vettünk. Eddig Ti irigyeltetek minket időjárás miatt, most viszont mi irigykedünk az otthoni kánikula és a duplaablakos, hőszigetelt, központiofűtéses lakások miatt. Annyira azért nem panaszkodok, most télen is többett van jó idő, mint rossz.

Haverok: Vannak, nincs időnk unatkozni. Múlt héten lightos palacsinta party volt nálunk (a szülőknek még mindig jobban hangzik ez, mint a bebaszcsizós party), előtte meg a Déli szigetre mentünk a pajtikkal pár napra. Majdnem minden hétvégén programozunk valamit vagy valakinél valamilyen buli van. Sanjnos uj-zélandi arcokkal annyira még nem sikerült összehaverkodnunk, de annak is majd talán eljön az ideje. Jövő hétvégén megyünk néhány kiwivel snowboardozni a Ruapehu-ra (egy irdatlan nagy vulkán az Északi sziget közepén, és persze ott is forgatták a Gyűrűk Urát).

Angol: Én a múlt héten éreztem először, hogy talán fejlődtem már valamit. Volt egy nap amikor folyamatosan jöttek hozzám ügyfelek, meetingek egymás hegyén-hátán, mire délutánra észbe kaptam, hogy hmmm milyen jól elbeszélgettem mindenkivel.

Lakás: Nagyon nagyon élvezzük a lakást. Egyik nap majdnem elsírtam magam, annyira gyönyörű volt a kilátás. Kár, hogy nem fényképeztem le, de a fejemben nagyon megmaradt a kép: egy pár utcával lejjebb a botanikus kert zöldell, mögötte az tökörsima mélykék öböl szikrázik a napsütésben, és a túlparton az egészenek a hegyek hóval boríott koronái adtak keretet. Hmmm, ezt nehéz szavkba önteni, de nagyon szép volt.

Kultúra: végre elmentünk itt is színházba. A Macskákat néztzük meg az wellingtoni Operában. Nem volt egy nagy szám. Az otthoni Macskák, amit már legalább háromszor láttunk minig valahol máshol, nagyságrendekkel profibb módon voltak megrendezve. Szerintem ez az előadás valami alternatív verzió vagy csak egy fércmű volt. Volt benne pár olyan jelenet, amit még soha nem láttunk, és semmi értelmük nem volt. Az előadásnak úgy lett vége, minthe elvágták volna. A színészek lenyomtak még egy ráadás számot, gyorsan meghajoltak, és egy húsz másodperces taps után leestek a függönyök. Vastapsnak nyoma sem volt. Az Indiana Jones negyedik része nem tudom, hogy kultúrának számít-e, de egy nagy fejlövés volt a film. A Gábor el is aludt a moziban:)

Étterem, kaja: olyan, hogy új-zélnadi konyhakultúra, nem létezik vagy inkább jobb nem beszélni róla. Van egy-két jó étterem, természetesen nemzetközi konyhával és nemzetközi pincérekkel. A kedvencünk egy francia étterem, ahol képzett francia pincérek szolgálnak ki. Jellemző, hogy az itteni pincérek soha nem tanultak semmit a vendéglátásról, és felszolgálás közben a szabad kezükkel azt vakargatják, ami éppen viszket. Szerencsére alapanyagokból nagyon jó a kínálat, és otthon fantasztikusakat szoktunk főzni. Kár, hogy a Gábor télre jegelte a grillsütőt, pedig annyira nincs hideg. A ma esti vacsorát egy kis halászhajóról vettük a reggeli piacon, amit még meg kéne csinálni…

Ennyi volt a móka mára, bezárul Gabdodó móka tára. Puszi mindenkinek,

Dóri (és picit Gábor:))

Ui.: a képeket kicsit gyakrabban frissítjük, mint a blogot:)

Vendég blog - Hajni beszámolója

Na hello Mindenki!

Engedve a hatalmas nyomásnak, az utolsó napomon rászántam magamat az írásra. Mint tudjuk minden jónak vége szakad egyszer, így hát az itteni kis nyaralásomnak is. A közhiedelemmel ellentétben egész meleg kis hónapom volt, és alig esett az eső (tegyük hozzá, ez nem normális, még itt sem).
Kezdjük az elejétől. Két nap utazás és alvás nélkül töltött idő után még egészen emberi formám volt (Gáborék szerint), persze este hatra már zöldültem, úgyhogy inkább ledőltem és 15 órát aludtam. Utána már nem is volt baj az átállással, úgy látszik nekem ez könyebben megy mint Dórinak és Gábornak. Az első hetet a kis helyi fővárosban töltöttem. Nagyon szép hely, de kocsi nélkül (mert vezetni azért még nem mertem) egy idő után folyamatosan ugyanoda lyukadsz ki: Botanic Garden, Civic Square vagy a Cuba Street… A parton viszont órákat lehet eltölteni a helyieket bámulva. Egyszerűen döbbenetes, hogy hogyan öltözködnek, és mint kiderült ez nem csak wellingtoni szokás (mármint keverni a szezont a fazonnal)… A második hétvégmen a vendéglátóim szabit vettek ki és elmentünk a kötelező turista központba, Rotouraba. Program: Polinéz Spa, Maori falu és bemutató, Birka Show meg valamilyen autós program… Így nem hangzik túl érdekesnek, de tök jó volt, főleg a birka show! Amikor megérkeztünk a helyre elkezdtem röhögni a hülye túristákon, akiket egy traktorral vittek körbe a „kis farmon”, persze a végén mi is ezt csináltuk. Volt ott minden: láma, birka, kecske, nagy szarvas, kis szarvas, óriási tehén meg emu … a Gábor tett fel néhány mókás képet az albumukba. Utána meg elemntünk valami terepjáróval egy körre, amivel függőleges oladlú dombokon mentünk fel a kocsival. Még jó, hogy csak 15 perces volt, így is eléggé kapaszkodtam. Másnap hazafelé pedig megálltunk valami vulkanikus területen. Volt ott mindenféle móka: füstölgő föld, forrás, fortyogó sár, gejzír, egy barlang meleg vízzel, ami annyira tiszta volt, hogy én ügyesen bokáig belegázoltam (még jó hogy volt nálam másik cipő).
Hétfőn jöttünk haza és én csütörtökön repültem le a déli szigetre. Queenstown-ban autót béreltem és végigjártam kb az egész déli szigetet. Voltam Milford Soundban, meg kell hagyni, hogy gyönyörű hely! Láttam ott vízeséseket, hatalmas havas (és nem havas) hegyeket meg persze delfineket is. Délről elindultam északnak, voltam a Tekapo tónál, Christchurchben (tiszta anglia) és persze Hanmer Springsben. Ott egy egész napot a melegvizes fürdőben töltöttem és úgy mentem tovább Kaikoura-ba. Ez a bálnanéző város, ahol szintén hajóra szálltam (érzékeny gyomrúaknak nem ajánlott a túra – egy japán nő 2 órán át a helyén ült és csak a papírzacskókat cserélgette a szája előtt) és megnéztem a bálnákat. Kimentünk a tenger közepére aztán meg 5 percig kémleltük a nagy semmit, hogy aztán tovább hajtsunk. Mikor végre találtunk egy bálnát, a kapitány rögtön a gázra lépett, úgy hogy mi még alig jutottunk be a kabinba – az egyszerre minimum három ponton kapaszkodjunk tanács igen komolyan betartandó!:) Szóval láttunk 3 bálnát, a delfin lakta területen pedig nagyon gyorsan áthajtottunkJ Kaikourából felfelé menet megálltam egy fóka kolóniánál is, ott feküdtek az út mellet a parton és csak úgy voltak. A rengetek "vigyázz pingvin!" tábla ellenére eggyel sem találkoztam, legfeljebb pingvinnek látszó valamikkel (szerintem sirályokkal). Szóval felmentem Nelsonba és onnan Takakába, megnéztem a Golden Bayt (hihetetlenül szép tengerpart), ott elég sokat mentem a parton, de a vigyázat futóhomok felirat kicsit vissza riasztott a további felfedezésektől. A következő nap pedig elmentem az Abel Tasman Nemzeti Parkba, a sok jótanáccsal ellentétben, nem béreltem viztitaxit mivel esett az eső és fújt a szél, így csak felületesen néztem meg a partokat de azért a kötelező pontokra elmentem (Tata beach, split apple rock,stb.). És végül Nelsonon keresztül visszamentem Pictonba, ahonnan a kompom ment. Végig tök jó idő volt, természetesen az utolsó napot leszámítva, amikoris hajóval mentem haza, még a gyakorlott utazok is nagy szemekkel nézték amint a fedélzetet időnként elmosta egy-egy hatalmas hullámJ A csodás útra az tette fel a koronát, amikor az út felénél a kapitány az utasok között keresett orvost… (nem volt semmi komoly, csak egy lánynak elszürkült a keze…)
A déli szigettel kapcsolatban megjegyezném, hogy bárki is megy le oda kocsival mindenképpen figyeljen a birkákra. Bár sok helyen ki van téve, hogy kóborolhatnak az úton, de azt sehol nem írták, hogy mindenhol ott vannakJ Volt aki egyedül rambózott az út közepén, de voltak csoportos utonállók is, akik simán kiugrottak a békés autósok eléJ

Mikor haza jöttem délről a Gabez megkérdezte, hogy van-e kedvem felmenni vele Aucklandbe, így hétfőn már utaztam is északra. Na hát az egy tényleg nagy város, ahol mellesleg kocsi nélkül meghal az ember. Mindenestre van ott egy óriási park, csomó vulkán, szép tengerpartok és jó bevásárló utcák, ja és egy iszonyat jó kis múzeum. Elvileg úgy tudtam hogy szerda reggel nyolckor jön haza a gépem, még szerencse hogy előző este megnéztem a jegyet, mert kiderült hogy este repülök… a Dóri szerint olyan szétszórt vagyok mint kedves bátyám (szerintem csak képzelődikJ)
Így az utolsó reggelemen még gyorsan felmentem a Botanic Gardenbe, vásároltam még egy két ajándékot és nagyjából már be is pakoltam. Szóval teljesen készen vagyok a hazaútra….

Gyors összefoglalása az elmúlt hónapnak:
„Csodás repülőút”: Megvolt és most jön a visszaút!
Vezetés: egész jól ment és csak egyszer sikerült szembe menni a forgalommalJ
Bálnanézés: ha nehezen is, de csak megtaláltuk őket…
Delfinek: korlátozott mennyiségben láthatóak…
Pingvin: inkább csak pingvinnek látszó élőlények, de kitömve láttam páratJ
Fóka: nem túl sok, de azért fellelhetőek
Kiwimadár: kitömött állapotban rengeteg látható, élőben csak egynek a hátát láttam amint éppen odut kotort magának…
Birka: mindenhol metalálhatóak
Replőutak: viszonylag sok, de elviselhetőek voltak
Hajóutak: nemhiába nem szeretem én a hajókat!!! De azért párra felszálltam
Halálfélelem: többször is (tengeren)
Olyan helyre betévedni, ahova értelmes ember nem megy: csak egyszer és gyorsan kivergődtem onnan
Helyi nyelv megértése: egy idő után már egész jól ment
Nyelveket nem beszélő turista eljátszása: többször is
Fűtés nélküli ház elviselése: egész jól bírtam (visszajöttek a régi emlékek)
Városnézések, Tengerpartok végigjárása: minden mennyiségben

Hát akkor ennyi volt. Good Night and Good Luck!

Hajni

Gyorsjelentes

Sziasztok,

Ket honap hallgatas utan ma este ellenallhatatlan kesztetest ereztem, hogy irjak kicsit a blogra. A multkori kocsizuazassal kapcsolatban meg nem nyilatkoznek, mivel nem sok elorehaladas tortent. Egy utolag viccess sztorit azert megoszthatnek a helyi burokraciaval kapcsolatban... ugyanazok a kelletlen emberek ulnek a telefonok mogott, mint otthon. A legnagyobb elorelepes, hogy a tizedik telefon, es haromszori rendorsegre ugralas utan kiderult, hogy az emberemet orizetbe vettek a kocsitorese utan. A rendorseg nem arulja el, hogy kicsoda a tettes, amig az ugy nincs lezarva. Hurra, remelem egy benga maorival lesz dolgom, muhaha :)
Nekunk az elozo hetvegenk volt harom napos, ami nagyon jol esett az utobbi hetek progese az szivasa (auto) utan. Penteken elautoztunk egy Lake Ferry nevu falucskaba, ahol az elso utunk a tengerpartra vezetett. Mar messzirol lattam, ahogy az orias hullamok telibe harapjak a partot, es tobb meter magasra csapnak a habok. Szepen behajtottunk a strandra, es lealltam az ut melle. Ahogy megalltam, mar ereztem, hogy valamit rosszul csinaltam. Beragadtunk a homokba. Egy perc alatt tengelyig merult a kocsi, ahhhhh. Szerencsere a strand teli volt emberekkel, akiket gyorsan beszerveztem egy kis jotekonysagi munkaba. Nalam csak a kinai turistak voltak szerencsetlenebbek, akik oldalrol probaltak tolni a kocsit. Miutan radobbentunk, hogy hatan sem tudjuk megmozditani a gepet, vegre elokerult egy kiwi tag, aki a negyezres Nissan terpjaroval par masodperc alatt kirantotta a roncsunkat. Hurrraaaa.
Dorit megnyugtattam, hogy aznap tobbet nem megyunk kocsival strandra, es tovabb mentunk a Putangirua Pinnacles nevu kirandulo helyhez, ami az egyik forgatasi helyszin volt a Gyuruk uraban. A masfel oras tura utan vegre felavattuk a piknik keszletunket, amit most hat honapig megint nem fogunk hasznalni. Levezetes keppen meg elmentunk egy vilagitotornyhoz. Az odalfele vezeto utat egy rakas dagadt, budos foka szegelyezte.
A kocsitoresen es a homokba ragadason kivul azert jo dolgok is trotennek velunk. Pl. szomabton nyolc honap utan vegre ettunk egy jo prokoltet, meghozza bogracsbol. Minden joban van valmi rossz: sikerult rosszuleletig zabalnom magam. Most szombaton erkezik a Hajni, remelem a jo idot is hozza magaval. Szeritnem az itteni idojarast kicsit tulmisztifikaljuk, de tegnap este tenyleg irdatlanul esett az eso. Az utobbi egy-ket hetben estenkent nem kellett futenunk, de ahogy neha 15 fok ala sullyed az esti homerseklet, az kinti hideg irgalamatlanul sugarzik befele a szimpla ablakokon. Telen lehet, hogy bedeszkazzuk oket.

Ha a Hajni megerkezik, ravesszuk egy vendegbejegyzesre. Ha nem hajlando irni, akkor majd kenyszerintjuk... meg kitalaljuk mivel:)

Udv,
Gabor

Ui.: mostanaban egy rakas helyen voltunk hetvegente kirandulni. A kepeket feltettuk az albumba. A kirandulasokhoz meg annyit hozzatennek, hogy Dorival egyutt mar harom turacipot csereltunk vissza negy honap alatt, durva. Mondjuk ezt nem a tul sok kilometer okozta, hanem a sz*r kinaban gyartott, egyebkent markas bakancsok egyszeruen szetestek.

Shit happens...

Sziasztok,

Most sajna nem tul jo hirrel szolgalhatunk Nektek....
Szombat ejjel, illetve inkabb reggel, olyan 7 korul hallom, hogy valakiorult modon vezet lent az utcan, fekcsigorgasok, stb. A vegen egy nagy bummmm. Meg gondoltam is remelem nem a mi kocsink, de gyorsan letettem rola, mert miert eppen a mi kocsink lenne. Felalomban voltam, igy sajna nem is torodtem az egesszel.
Masnap du. 3 korul megyunk le a kocsihoz, es igen a mi kocsink volt az a nagy bummm. A hatso ajtotol a csomagtartoig teljesen meg van torve. Nagyon nagy sebesseggel mehettek bele, a kocsit oldal iranyba ellokte legalabb egy meterrel. Nehez szavakkal leirni....(Fenykepet direkt nem teszek fel, mert minden egyes alkalommal amikor meglatjuk sirni tudnank. )Az utcaban kb. mindenki hallotta, valaki ki is hivta a rendorseget. Sajna ennel sokkal tobb infot meg nem tudunk, hogy a rendorseg idoben jott-e ki tudja e, hogy ki volt a tettes vagy nem. Allitolag fel is jottek a hazunkhoz, hogy kozoljek, mi tortent, de szerintem nem tudtak, melyik a 45 szam, igy nem kopogtattak be. Ezt a szomszedtol tudjuk. Aztan du. mi is felhivtuk a rendorseget es tudtak ugyrol, azt mondtak, hogy ma visszahivnak.
Sok jora nem szamitunk,mert ha meg is van az illeto es nincs biztositasa (ami valoszinu,hogz egz fiatal egyetemista es alkoholista sracnak nincs), nem fogja kifizetni a kart. Sok hasonlo storit hallottunk Kicsit le vagyunk torve, de szerintem majd akkor lesz igazan a nagy dobbenes amikor elvisszuk a szerelohoz. Nagyon remeljuk, hogy az alvaz nem serult...De min. 2000-3000 dollarrol es egy 4000 dollar erteku kocsirol van szo. Ja es persze nincs biztositasunk. De ezzel mi nem is idegesitjuk magunkat, mert CASCO biztositast nem is akartunk kotni. Ugyhogz ezt nevezik szivasnak. Meg gondolkozunk mit fogunk csinalni. Eladni, es venni valami dogos terepjarot vagy megcsinaltatni.... Megpróbálunk nem elkeseredni és a pozitiv oldalat nezni. Szerencse, hogy nem voltunk a kocsiban, es nem nekunk volt a balesetunk. A kocsi hatso reszebe jottek bele, es nem az egesz motor serult. Egy nagyon kis remeny van, hogy kint volt a rendorseg, es megvan a tettes. Megismertuk a szomszedokat, es most mar tudjuk, hogy a kornyeken csak a mi hazunk nem budos.
Ugyhogy ez a kis tortenet, sajna valami rossznak is kell tortenni. Puszi. Dóri