Eskuvo/naszut utinaplo - Day 1, Bangkok, papirugyintezes

Vagyunk annyira nem normalisak, hogy az eskuvo hivatalos reszet is Thaifoldon intezzuk. Ez egy viszonylag egyszerunek tuno procedura, de megiscsak ket burokraciaval kell megkuzdeni: 1. A bangkoki magyar nagykovetsegen nyilatkoznunk kell, hogy semmi akadalya nincs, hogy Dorit felesegul vegyem. Ez egy formanyotatvany kitolteset jelenti es egy alairast a nagykovettol. Elvileg tiz perc, a nagykovetseg csinalt belole ket orat. A papirt utanan thai-ra kellett lefordittatni. 2. A leforditott nyilatkozatunkat a thai kulugyminiszterium hitelesitette. A kovetseg-forditas-miniszterium szentharomsagot egy nap alatt kellett letudni. Az egeszet jo elore leszerveztem, termeszetesen semmi sem a terv szerint alakult. Ellenben sikerult mindent letudni egy fel nap alatt, igy este mar mindkettena repulon ultunk Phuket fele. Mission completed.

Eskuvo/naszut utinaplo - Day 0, indulas

Aprilis 17, vasarnap reggel, repulon Sydney fele. Dori a valamon szunyokal, en blogot irok, es kozben egy berlini filharmonikus koncertet hallgatok. Utobbirol nem tudom eldonteni, hogy megnyugtat vagy idegesit.
A utolso ket hetunk rendkivul elfoglalt volt eskuveszervezessel es munkaval. Ot hetig leszunk el (leirni meg bizseregtetobb, mint kimondani:)), igy jopar regotta fuggo munka-mokat be kellet fejeznem es kicsit elore is dolgozni. Barcsak mindig olyan hatekomy lennek, mint az utolso par napomon. Pentek otkor hirtelen elfogytak a betuk a billentyuzetemrol, es ott termett elottem egy sor. Egy oraval kesobb egy biliard teremben volt talalkozom nehany barattal: Legenybucsu! Egyszer ennek is elerkezett a napja. Oszinten szolva, aznap este a hatam kozepere sem kivantam az egeszet a faradsag miatt. Egy nagyon jo vacsoraval kezdodott a vesszofutasom. Aztan at kellet oltoznom egy mellekhelyisegben... remelem senki sehol nem fog latni kepeket. Az este tobbi resze nem nyilvanos. Amit esetleg hallotok, annak meg az ellenkezoje sem igaz. Volt par zavarba ejto elmeny az este folyaman, de a primet az vitte, hogy a Dorival ketszer is osszetalalkoztunk. Nem szandekosan. Neki is epp akkor volt a lanybucsuja:) Szombat delelott masnappal telt, delutan rohangalas a varosban, este pakolas.
Harom ora alvas utan taxiba be, repuloteren ki, problemaskoodas a csekkolasnal (Denk Doribol Denke lett a jegyen), repulobe be, Sydney-ben ki, repulobe be, 10 ora repules, este 11kor erkezes Bangkokba egy 25 oras nap utan.

Dori egy kis muveszkedesre adta a fejet a hetvegen. Elvezzetek:

Taupo Weekend

Dori egy kis muveszkedesre adta a fejet a hetvegen. Elvezzetek:

Brunch

Sziasztok,

Szeretem a lustalkodast, pont. Ez a fo indok, hogy a blogon porcickat kerget a szel, es hogy bejegyezesek helyett csak a kosza google hirdetesek frissulnek a hazunk tajan. Gabor azt mondja, hogy o iroi valsagban szenved, es hogy teljesen kiegett ket evi megfeszittet blogolas utan. Karacsonykor a managerunk (a.k.a. Papi) osszehozta a kemenyfedeles, fenyespapiros es szines-szagos kiadasat a blognak, amely azota is vezeti az otthoni bestseller listakat. Gabor azt mondja, hogy neki ez volt az iroi palya csucsa, es hogy a csucson kell abahagyni. Rossza duma…

A lustalkodason kivul mostansag rakaptunk a fozesre/sutesre (en fozok, Gabor csonalja a piszkos munkat:)). Elofurdul, hogy hetkoznap este kilenckor rank jon a suthetnek. Ez igy megy mar jo par hete. Remelem nem csak kosza fellangolas, ugyhogy elinditok egy gasztro bejegyzes sorozatot a blogban. Elore szolok, hogy kicenzurazok minden olyan bejegyzest, hogy “Dori, ezt a receptet tolem loptad”:)

A legutobbi nekiveselkedesunk ugy indult, hogy a szomszedunkat meghivtuk bruncholni vasarnap a harom honapos babajukkal egyutt. Elosszor arre gondoltuk, hogy csinalunk croissant-t, kakaos csigat vagy sonkas kiflit. Donteskeptelensegunknek hala mendegyiket megcsinaluk... az egesz szombat estenk ezzel telt:)

Csokis croissant reggelire

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 1 pohár joghurt vagy kefír (140 g)
• 2 dl tej
• 1 kk só
• 4-5 ek. cukor
• 2 tojás
• 5 dkg élesztő

• 25 dkg hideg vaj
• fekete csoki a kozepebe

A hozzávalókból, a vaj kivételével, tésztát dagasztottam, majd hűtőbe tettem 1-1,5 órára. Ezután nyolc egyforma darabba vágom, gömbölyítem őket, majd mindet kinyújtom jó vékonyra, kör alakúra.. A hideg vajat sajtreszelőn lereszeltem és körülbelül 7 egyenlő kupacra osztottam. Az első kinyújtott lapra szórtam egy adagot, rátettem a következő lapot, erre jött megint vaj, megint lap, így tovább, míg el nem fogyott. A legutolsó lap tetejére nem kell vaj. Ezután a tésztát kinyújtottam olyan 2-3 mm vastagra, majd 16 cikkre vágtam (lehet 20 is, akkor kisebb kiflik lesznek). Kis csokidarabot tettem mindegyik cikkre, ovatosan feltekertem őket, majd sütőpapírral bélelt tepsire ültettem. Most mentek egy éjszakára a hűtőbe, majd reggel tojással lekentem, sajttal megszórtam és hideg sütőben kezdtem sütni, 180 fokra állítva, kb. 25-30 percig. Tipp: Legkozelebb biztos min. 20 cikkre vagnam, nagyobb croissonok lettek mint amire szamitottam. Talan kevesebb vajat es tobb csokit tennek bele (sutes kozben ki is folyt belole egy csomo vaj). Bar lehet pont attol lett ilyen finom (Gabor szerint), hogy a vaj atfolyt rajta.

Sonkas kifli
Hozzavalok a tesztahoz:

• kb. 2,5-3 dl tej
• 1 tojas
• 0,5 dl olaj
• 1,5 tk. so
• 50 dkg liszt
• 1 tk. cukor
• 2,5 dkg eleszto

Eloszor a tejben az elesztot kicsit felfuttatom, majd a tobbi hozzavaloval szepen osszedolgozom. En kb. fel orat hagytam pihenni, majdnem a duplajara kelt meg. Gyonyoru. A szepen megkelt tesztat lisztezett deszkara boritom.4 egyforma reszre vagom, majd egyenkent kor alakura nyujtom oket. Felvagom 12 cikkre az egyes koroket, mindre teszek a toltelekbol.Feltekerem a kifliket, sutopapirral belelt tepsire ultetem, hagyom tovabb kelni oket. Kb. 30 perc utan lekenem felvert tojassal, lehet sajtot, szezammagot, komenyt szorni rajuk,majd 180 fokos sutoben keszre sutom.

Krem hozzavalok:

• reszelt fustolt sonka
  
• 1 kis fej lilahagyma
  
• só, bors
• mustar
• tejfol
• reszelt sajt

Kakaos csiga
Kicsit furi a recept, de mar ketszer is csinaltam, mindketszer jol sikerult.
Hozzavalok:

• 4 bogre liszt
  
• 1/3 bogre cukor
  
• 1/2 tsk(teaskanal) so
• 3 evk(evokanal)eleszto-jo poreleszto vagy friss eleszto is
  
• 1/2 bogre vaj
• 1 2/3 bogre tej
• 2 tojas

Lisztet a ckukorral, elesztovel es a soval osszekeverem. Majd a vajat (olvasztott) a tojassal es a tejjel. Ezt mind egy masszava osszegyurom, es kelni hagyom. 1/2 ora mulva amikor mar jol megkelt , kinnyujtom kb. fel ujnyi vastagsagra.

Toltelek hozzavalok:

• 1/2 bogre + 1/2 ek vaj
  
• 1/2 bogre + 2 evk cukor
• 1 1/2 tsk kakao vagy fahej
  

A kinyujtott tesztat a masszaval megkenem. En egy kicsivel tobb masszat csinaltam, az a jo ha kifolyik. :) Hosszaban feltekerem, ujjnyi vastag szeleteket vagok belole, majd sutopapprirral belelt magasabb falu tepsibe teszem ugy hogy a csigak egymashoz erjenek. Felvert tojassal megkenem a tetejet, 180 fokos sutoben kb. 15 percig sutom.


A tobbi kepet a Picasa-n lathatjatok. Pusza,
Dori

Tonga - vegre a tropusokon

Reg jelentkeztunk irasos formaban, az biztos. Nem mentegetozom, ellustultunk(tam). Nem mintha nem tortenne semmi korulottunk. Diohejban az elmult ot honap tortenesei (igen, ot majus ota nem irtunk semmit):

• Husvetkor egy oriasit turaztunk a Coramandel felszigeten. Satraztunk es szorfoztunk, oda meg vissza kell mennunk.
• En (Gabor) uj munkahelyen dolgozom junius ota.
• Dori egy evvel fiatalabb lett. Szuletesnapjam Aucklandba utaztunk a hetvegere.
• Dorit vegre eljegyezte a Gabor. Hurraaaaaa! Egyszer meg eskuvonk is lesz es egyszer meg el is dontjuk, hogy hol es mikor.
• A Mama 80 eves lett. Sajnos a szulinapi partijarol lecsusztunk, de sikerult Skype-on beszelnunk.
• Dori hatszoros nagyneni lett, meszuletett Franciska Andieknal es Friedrich Zsofieknal
• Gabor egy evvel idosebb lett. Most mar csak egy lepesre a harminctol... ufff.
• Letettuk a buvarvizsgat Wellingtonban telen.

A lenyeg, ami vegre irasra kesztetett: egy rovidke nyaralson voltunk ket hete Tongan. Az orszagrol erdemes tudni, hogy a Csendes-ocean kozepen fekszik Samoa es Fiji kozott feluton. Harom nagy szigetcsoportbol all: legdelebben Tongatapu, legeszakabbra Va’vau es kozepen Ha’apai, mindegyik kb fel-egy ora repuloutra egymastol. Mi a Ha’apai szigetcsoport Uoleva szigete mellett tettuk le a voksunkat, ahol az Interneten talaltunk egy kellokeppen eldugottnak es igenyesnek tuno resortot. Tongan kiralysag van, ami kiralyul hangzik azt leszamitva, hogy a kiralyi csaladon kivul es egy szuk felso retegen kivul mindenki azt eszik, amit a foldon(ben) talal. Szoval szegenyseg van az orszagban. A “birodalom” (vicces ezt igy leirni azutan, hogy lattuk az orszagot) teljes eves termelesenek 40%-at a kulfoldon dolgozo tongaiak hazautalt penze teszi ki. Ha ez nem lenne, az orszagnak nem tellene mibol megvenni az olajat, amivel generatorokat uzemeltatik, hogy legyen aram. Aram egyebkent nem mindig van. Habar tul sokat nem lattunk a helyi eletbol, de tobben megerositettek, hogy itt az emberek azt eszik, amit talalnak: kokuszdio es gyokerek. Ja, es kutyakat meg macskakat. A nostenyeket nem annyira, mert ok meg szulhetnek meg tobb kajat... durva. Na de inkabb beszelnek az elet szebb oldalarol.

Az idei tel elgge cudarra sikeredett. Hideg ido, sok eso, allando szel es sok munka mindkettonknek. Mar alig vartuk, hogy kicsit kiszakadjunk a hetkoznapokbol. A nyaralas ugy indult meg par hettel korabban, hogy az ujdosult vizallo fenykepezogepunket sikerult nem vizallova tennunk. Jol elazotattuk buvarkodas kozben meg Wellingtonban. A garancialis javitast pont ket hettel kesobbre igertek, arra a napra, amikor utaztunk volna. Igy is lett, a repulonk felszallasa elott harom oraval hivtak, hogy keszen van a kamera. Szepen eljatszottak az idegeimmel. Kenyelmesen kimentunk a repterre, egy oraval kesobb Aucklandban atszalltunk a Tongai gepre, es ropke ket es fel ora alatt a cudar esos uj zelandi tavaszbol a kellemes langymeleg tongai ejszakaban lepdeltunk lefele a repulo lepcsoin. Mivel a repter jo 40 perce volt a fovarostol, igy inkabb a kozelben foglaltunk szallast az elso ejszakara. Nem is tudom mit vartam a szallastol, de biztosan tobbet, mint ami ott fogadott minket. A taxisofor a szallas tulajdonosa volt. A kisbusz kabe hatodik probalkozasra roffent be. Biztonasagi ovnek hult helye, de ezt mar megszoktuk Samoan. Kicsit ironikus, de a szallasra tarto uton arrol beszelt az emberunk, hogy 50 meterrel a tengerszint felett leszunk, igy a cunami nem fenyeget (errol majd kesobb). A szallas nem eppen egy naszutas lakosztaly volt. Szerencsere volt nalunk egy nagy beach torolkozo, igy nem kellett kozvetlenul erintkezni az agynemuvel. En lefekves elott csinaltam volna egy nagyfertotlenitest, csak ahhoz fel kellett volna gyujtani az egesz hazat:) A gyikok a WC-ben kedvesek kacsingattak ram.

Csutortokon koran reggel mar a belfoldi jarattal a tenyleges uticelunk fele vettuk az iranyt: Ha’apai szigetcsoport, ami az kiralysag kozepso reszet kepezi. Kabe olyan, mint a Duna-Tisza koze, csak a Duna es a Tisza helyett a Csendes ocean szeli szanaszet az aprocska szigeteket. A ut felert egy idoutazassal. A repulo egeszen biztosan idosebb volt meg nalam is, termeszetesen propelleres valtozatban. Reggel fel kilenc korul megerkeztunk a szigetcsoport fovarosaba, ami nehezen neveznek falunak meg otthoni viszonylatban is. A repteren a resort tulaja vart, aki a traszportunkal egyutt az elelmiszer-beszerzest is akkor intezte. A tulaj egy rettento kedves es eletvidam hatvan ev koruli amerikai no volt, Patti. A repterrol a kikoto fele vettuk az iranyt egy ablak es (termeszetesen) biztonsagi ov nelkuli “taxi”-n. A kikotoben egy partra vetett nagyobb halaszhajo mogul elotunk egy nem tul bizalomgerjeszto csonakocska. Par hete itt Tongan volt az a tobb, mint szaz embereletet kovetelo kompbaleset, igy rogton az emergency kellek utan kezdtem kemlelni. Patti rendkivul vidamsagan kivul semmi megnyugtatot nem sikerult felfedeznem a hajon. Fel oravalkesobb megerkeztunk a mi kis szigetunkre. Pont olyan, amirol almodtunk: lakatlan, homokos tengerpart fole belogo kokuszpalmak, korallszirtekkel es halakkal teli laguna, tengerparti bungallo, nincs aram, nincs vezetekes viz, nincs internet, nincs mobil, csak relax.

Meg nem emlitettem, hogy miert eppen Tonga: az orszag azon ritka helyek egyike, ahol engedelyezett a balnakkal valo uszkalas. Otthon rengeteg videot es kepet neztunk vegig. Mar nagyon izgatottan vartuk az elso talakozast a pupos balnakkal, akik Tongara jarnak telelni, szulni, es szules utan hancurozni. Amint vege a telnek (azaz 28 fok helyett 30 lesz, fuuu), visszautaznak egy fapados tengeraramlaton az Anktartiszra nyaralni a minusz 20-ba. Erted oket? En nem.
Mihelyt megerkeztunk, elkezdtuk bombazni a “hajokapitanyt”, hogy tenyleg vannak-e itt balnak, es hogy mikor latot ilyen nagy halat utoljara. Az mondta, hogy aznap reggel osszefutot nehannyal mielott felvett minket. Gondoltam, hogy hiszi a piszi, csak hulyit minket.
A kis szigetunk onmagaban is nagyon romantikus volt, de amint a nap vorosre festette a felhoket, ellenalhatatlan kesztetest ereztunk, hogy elsetaljunk naplemetezni a sziget csucskebe. Mit latunk a sziget vegrol? Egy 5-6 fos balnacsapat uszkal par szaz meterre a partrol nagyokat fujtatva. Hihetetlen volt, de ott voltak. Mar alig vartuk a kovetkezo reggelt, de meg elotte a resort elkapraztatott minket egy gyertyafenyes vacsoraval. A foetel homar volt. Nem rossz inditas.

Pentekent kenyelmes reggeli utan vegre hajora szalltunk, hogy eloszor palackkal alameruljunk a tropusokon. Felszabadito elmeny volt a par mm-es buvarruhat felhuzni a Wellingtonban szokasos vastag szkaffander helyett. A csobbanas utan az vart minket, amirol almodtam: 30 meteres latotavolsag (a wellingtoni 2-5 m helyett), mindenhol zegzugos korallok es szines halacskak. Az elso merules alkalmaval mindketten gyorsan felhasznaltuk a oxigenunket, mivel ossze vissza cikaztunk minden korallhoz es halhoz. Sajnos kepeket nem tudtunk csinalni, mivel tul melyre mentunk a vizallo kameranknak. Delutan csinaltunk egy masodik merulest egy meg vaganyabb helyen: egy 15 meteres fuggoleges korall fal mellett ereszkedtunk ala kabe 20 meterre. A korall falon mindenhol halak, legyezo alaku korallok, rikito kek polip aki minket megpillantva szegyenlose visszahuzodik a kis odvaba. Megdobbento volt, hogy 20 meter melyen milyen elerhetetlen tavolsagban tukrozodott a felszin. A korallfal legaljanal egy 5-10 meter mely barlangszeru kisziszogeles ala usztunk be, ami elsore kicsit remiszto volt, mivel nem lathattuk a felszint. Annyira rakattantunk a buvarkodasra, hogy delutan a szallasunkra visszaterve rogton felkaptuk a snorkerling cuccot, es meg vagy egy orat buvarkodtunk a part menti zatonyon. Az esti vacsoranal azon temaztunk, hogy ezek utan meg lesz-e valamennyi kedvunk Wellingtonban buvarkodni...
Szobaton vartuk a nyaralas masodik fenypontjat, a pupos balnakkal valo uszkalast. Biztam benne, de nem vettem kezpenznek, hogy tenyleg vizbe tudunk-e veluk ugrani. Vadallatokkal valo turaknak senki sem garantalhat semmit, egy ausztral parnak sem sikerult ezt osszehozni par nappal elottunk a turan. Kora delelott a tengerpartrol osszeszedett minket a balana nezo operator (nevezzuk oket Brian es Sabinanak). Alig 10 perc hajokazas utan mar meg is pillantottuk az elso aldozatunkat, egy anya balnat es a borjujat. A bekatalpak es maszkok izgatott felcsatolasa utan ovatosan vizbe ereszkedtunk, es odausztunk a kb 200 meterre lebego balnakhoz. Egy ido utan a homalybol korvonalazodott a ket balna korvonala. Kabe 10 meterre megalltunk toluk es megdobbenve figyeltuk, ahogy a 16 meteres anya korul a borju cikazik. Par masodperc utan az anya hirtelen elkezdett a mi iranyunkban visszafordulni. En teljesen besokkoltam arra gondolva, hogy mennyire fog fajni egy balnauszonnyal valo arcon csapas. Sokmindent nem tehettem, igy a legrosszabbra felkeszulve figyeltem. A balnak maximum 2-3 meterre tolem huztak el. Szerencsere az egeszet videora vettem, bar a videon csak az latszik, hogy egy nagy balnabor (ha tudja valaki, hogy hogyan nez ki egy balna bore) elvonul a kamera elott. Visszamasztunk a hajora, es mindenki szeles vigyorral magyarazott, hogy ez mekkora volt. Nem sokkal kesobb becserkesztunk egy masik anya-borju parost. Kesobb kiderul, hogy extrem nyugodt allatokkal volt dolgunk: tobb, mint masfel orat toltottunk veluk egy helyben. A turavezetonk azt mondta, hogy ilyen relaxalt alatokkal meg nem talalkoztak. Az anyabalna altalaban 20 meterrrel alattunk a zatonyon lebegett, a borju pedig korulottunk uszkalt, es neha alamerult szopni az anyjahoz. Oriasi elmeny volt. Ezt mar csak az uberelte, hogy egyszer csak a borju fogta magat, es 10-20 meterrel elottunk kiugrott a vizbol es dobott egy hatast. Teljesen a hatasuk ala kerultunk.

Vasarnap: elozo nap este sikerult egy helyi halasszal lebeszelni, hogy egy fu alatti balnanezesre kivisz minket egy-ket aranypengoert. A helyi torvenyek szerint csakis hivatalos balna operator cegek vegezhetnek ilyen tevekenyseget, hogy vedjek az allatokat a nemkivant stresszhatasoktol. A szigoru szabalyok eloirjak, hogy milyen kozel lehet menni egy balnahoz (max 300 meter hajoval), hogyan lehet megkozeliteni (oldalrol), es mennyien lehetnek korulotte a vizben (max 4 ember). Ezek a mi halszunkat kulonosen nem izgattak. Miutan kora reggel felszedett minket, par perc keresgeles utan talatunk par balnat. Kulonosen nem zavartatta magat, kozvetlenul a balnakhoz manovereazte a rozzant csonakot, es mi a vizbe pottyantunk es ujra balnakkal szemeztunk. Nem sokkal kesobb talalkoztunk egy egesz csordaval: egy anya es a borja, plusz harom him mogottuk. A himek lathatoan verekedtek egymassal valoszinuleg a nosteny kegyeiert. Oket kovettuk egy jo ideig, de egy ora utan elfaradtunk a sok uszastol (neha kemenyen kellett nyomni az uszast, hogy eleg kozel keruljunk hozzajuk). A halaszunk meg elvitt minket egy kis hajokazasra par tavoli lakatlan szigethez. A szigetek koruli lagunanal lelassitva a kristalytiszta vizben neztuk a szines halacskakat es a vegelathatatlan korallmezot. Dorival meg snorkerlingoltunk egyet az ocean kozepen egy koralzatonynal, es delutan visszaindultunk a szigetunkre. Az egesz napos hajokazsatol Dori nagy oromere vegre jol lebarnultunk.

Hetfo regger koran keltunk, mivel nyolckor indult a repulonk a fovarosba. A hajnali ebresztonk ellenere a resortunk tulajdonosa is felkelt, hogy megetessen minket es hogy elbucsuzzon. Nagyon kedves volt tole. Egy erzelgos bucsuzohoz illoen csodalatos napfelkelteben volt reszunk, amig hajoval elmentunk a szigetunkrol a repterhez. Az egesz napunk utazassal ment el. Kora este erkeztunk meg Wellingtonba 10 fokba es esobe... mar tervezzuk a kovetkezo utunkat.

Ket nappal kesobb minden mediumbol az harsog, hogy oriasi foldrenges razta meg Samoat, es hatalmas cunami tarolta le a sziget deli partjat. A szokoar nem sokkal kesobb Tongat is elerte es Uj Zelandot is veszelyeztette. Azon a szigetcsoporton, ahol mi voltunk, a cunami csak nehany hajot rongalt meg a kikotoben, de szerencsere embereletet nem kovetelt. Par nappal kesobb mar tobb, mint 150 samoai es 10 tongai halottrol szoltak a hirek. Szomoru.
Azt a helyet, ahol tavaly voltunk nyaralni ugyanekkor Samoan, a folddel tette engyenlove a katasztrofa.

Nyaralas 3 - Deli Sziget tura, masodik resz

Masnap tettuk meg a tura legszebb reszet. A reggel napos, de inkabb szeles napot igert. Gyorsan osszepakoltunk, es nekiindultunk a szallas mogul indulo kopar hegynek.

Ahogy elindultunk, elkezdett esni az eso. Mire felvettuk az esokabatokat, mar el is allt. Egy ora hegymenet utan elerkeztunk a tura legmagasabb pontjara, ami olyan 1200 meter kornyeken lehetett. Egy aprocska menedekhazban ebedeltunk egyet es nekiindultunk a legdurvabb resznek. A tura kovetkezo hat kilometere vegig a hegygerincen vezetett. Jobbra a Te-Anau to terpeszkedett egy km-el alattunk, elottunk a felhokbol neha elobujt a tenger kekje a fjordoknal, balra pedig a hegy meredeken szakadt a par szaz meterrel lejjebb kezdodo erdobe. A szel pedig ugy suvitett a gerincen, mintha kotelezo lenne. Wellingtonban az ilyesmihez mar teljesen hozzaszoktunk, ugyhogy itt mar eszre sem vettuk, ahogy a szel letepte a fejunket. Keso delutan megerkeztunk a masodik szallashelyunkre. A vadkemping egy folyoparton volt egy volgy kozepen. Ezen a helyen vegre lehetett tuzet gyujtani. Ez amiatt volt eletbevago, mert a Dorinak nevnapja volt, es igy egesz este rumosteat forraltunk a nyilt tuzon. Bonuszkent meg a sandfly-ok is tavol maradtak. Este egy satorban aludtunk mind a negyen. Ez amiatt volt necces, mert mindannyian verjuk az 180 cm-es lecet, szornyen be(rumos)teaztunk, egesz este WC-re jartunk, a Lacinak M-es halozsakja volt, nehany sandfly besunyult a satorba akik agyoncsiptek minket, legfokeppen az Ildi labat?

Masnapnap kisse meggyotorve nekiindultunk a tura utolso szakaszanak. Az osveny az erdoben vezetett, es eleg unalmas volt. Szerencsere a Laci vegig kisdobos dalokat enekelet nekunk, igy nem unatkoztunk... na jo, nem enekelet. Gyotrelmes egy nap volt, mivel kifutottunk az osszes csokinkbol, igy mar senkit nem lehetett semmivel motivalni. A tura vegen egy busz visszavitt minket a civilizacioba. Az elso utunk a szervizbe vezetett, ahol buszken ott allt az autonk. A kulcs tenyleg az a tegla alatt volt, ahogy korabban megbeszeltem a szerelovel.

Raadtam a gyujtast a kocsira, egy masodperc mulva kialudtak a hibajelzo lampacskak, es en ennek pedig nagyon megoroultem. Az anyosulesen ott viritott a szamla, es egy szanakozo level a szerelotol. A vegosszeg elegge lelombozott.

Termeszetesen a generatort cserelni kellett, javitani nem lehetett. Pafff. Amig Lacival a kocsit inteztuk, a lanyok lefizettek a portast egy kempingben, hogy harom nap utan lezuhanyozhassunk. Vacsora utan bevagodtunk a kocsiba, es nekiindultunk a Milford Sounds-nak. Ez ket ora autokazast jelentett Uj-Zeland egyik leglatvanyosabb utjan. Fel ora mulva ranksotetedett, igy a legletvanyosabb utbol aznap semmit sem lattunk. Este 11 korul megerkeztunk Milfordba. A vaksotetben csak annyit lattunk, hogy ott nem lakik senki, es hogy az egyetlen kempingen a megtelt tabla ficegett. Ez kicsit megremitett, mert a legkozelebbi varos 130 km-re volt, es kovetkezo vadkemping is legalabb 60-70 km-re lehetett (visszafele). Mar majdnem ejfel volt, egy egesz napos gyalog turat mar magunk mogott tudtunk, en este levezettem 130 km-ert, es nem volt szallasunk... kicsit ingerultnek ereztem magam, es realizaltam, hogy ezt az estet nem igazan terveztuk meg. Elindultunk visszafele, es dulledt szemekkel furkesztuk az ut szelet egy kis tisztasert, ahol felallithatjuk a satrat. Nehany km-el kesobb raleltunk egy parkolora, amit rajtunk kivul mar masok csoves turistak is szallashelyul valsztottak. A kocsi fenyenel felvertuk a satrat. Kinyitottunk egy bort, hogy lenyugtassuk az idegeket. Egy ket pohar bor utan a rank varo utszeli csovezes keserusege belenyugvasba fordult:) Lefekves elott Laci bevagta a durcast, hogy o most nem alszik egy satorban velunk, mert nem akarja, hogy mindannyian raguruljunk (allitolag ezt tettuk vele elotte valo nap...). Az ejszakat a kocsiban toltotte nyitott ablaknal, mert maskepp nem fert el a laba:D

Februar 8, Vasarnap: Reggel a lanyok izgatottan keltek, mivel szerintuk kiwit hallottak a sator mellol. Szerintem csak a szomszed satorbol jott a hang, de rajuk hagytam. Gyorsan osszepakoltuk magunkat, es a hatunk mogott hagytuk az ev csovezeset. Nagy egyeterteseben elfogadtuk azt az torvenyt, hogy mostantol sehova nem erkezunk sotetedes utan ugy, hogy nem tudjuk, hogy hol alszunk. Milfordban befizettunk egy harom oras hajokazasra a fjordokban. Sajnos a nap sem sutott, es az eso sem esett, de legalabb kod nem volt. A napsutes azert fontos, mert ugy minden szebb, az eso pedig azert, mert ugy a Milford Sounds meg szebb. Esoben a meredek szilklafalakrol osszefuggo fuggonyken zuhog ala az esoviz. Milford egyebenkent egy egeszen aprocska falu, az egyeduli funkcioja, hogy a fjordba kifutkarozo turistahajokat kiszolgalja es hogy egy kavezot eltartson. A falu vegenel kezdodik a Milford Sound, ami valojaban egy fjord, amit a legutobbi jegkorszakan egy irdatlan meretu gleccser vagot bele a kornyezo hegyekbe. A tenger ebben a parszaz meter szeles csatornaban nyulik be a szarazfoldbe. A csatorna mindket oldalan szinte fuggoleges falkent tornek az eg fele a hegyek. Van olyan pont is, ahol tobb, mint 800 meter magasra emelkedik az iszonyat sziklafal a tengerbol. Utkozben lattunk egy kupac sutkerezo fokat. Feluton a hajo befarolt egy legalabb szaz meter magas vizeses ala. A hajorol mindannyian ugy szalltunk le, hogy az elozo napi csovezes mindenkeppen megerte ezt a turat. Visszaindultunk Te Anau fele. Mar elore orultunk, hogy vegre vilagosban latjuk a Milford utat. En tatott szajjal figyeltem a korulottunk magasodo hegyeket. A tobb szaz meter magas sziklafalakrol itt-ott vizeses zuhogott ala. Par km-er utan egy egy egy savos alagut elott megalltunk a piros lampanal. Hirtelen olajszag csapta meg az orromat. A motorhazteto felnyitasa utan majdnem sirva fakadtam.

A motorbol spriccel az olaj a legkozelebb civilizalt telepulestol 100 km-ra... b****meg. Mobil terero nulla. En lestoppoltam Milfordba, onnet felhivtam az automentot, aztan onnet visszastoppoltam a kocsihoz. Ertetlenkedve figyeltem, hogy a borus hangulat milyen nagy vidamsagba fordult a verzo autonal. Nevetve sztoriztak a tobbiek, hogy amig tavol voltam tortent meg egy kis sztori. Egy kocsi belecsuszott az elotte allba az olajfoltunkon. A csajok csak sunyultak a kocsiban, mintha misem tortent volna. Az ut tuloldalan allo autonk cseppet sem lehetett gyanus a nyitott motorhaztetovel es a csopogo olajjal. Mire az automento megerkezett, Lacival kisakkoztuk, hogy az olaj a generator mellett bugyogott egy csobol, igy csakis az az elozo szerelonk lehetett a bunos. Az automentos srac nagyon nagy arc volt. Elpanaszkodtuk neki, hogy mi este jottunk a Milford roadon, es nem latottunk semmit. Erre o megallt nekunk minden helyen, ahol valami kotelezo fototema akadt. Utolag, ez volt az egyik legjobb nap. Te Ananuban a kocsit leadtuk a szervizbe, mi pedig egy kozeli kempingben felvertuk a satrainkat. Este elmetunk egy barlangturara, amihez at kellett hajozni a Te Anau tavon. A barlang hasonlo volt ahhoz, ahol Anyuekkal is voltunk par hettel korabban. Egy rovid seta utan csonakba szalltunk a barlangban, az osszess lampat lekapcsoltak, mindenkit csendre intettek. Kicsit kesobb kigyultak a csillagok. Volt olyan hely, ahol olyan eros fenyuk volt, hogy latni lehetett az arcokat a csonakban. A fenyt egyebkent tobb ezer kis fluoreszkalo fereg bocsajtotta ki. Tenyleg olyan, mint a meseben.

Februar 9, Hetfo: Delre az autot megszereltek. Szerencsere most mar nem kellett fizetni, fizettunk mar eleget.

Kora delutan visszaertunk Queenstown-ba. A nap celja: Bungy Jumping! A varostol nem messze egy jeghideg hegyi folyo felett egy hidon van allitolag az bungy jumping oshazaja. Meglepetesemra Ildi is befizetett egy ugrasra. Lacinak es nekem nem volt kerdes, hogy ugrunk-e, Dori pedig bevallalta a kameraman szerepet. Ugras elott kicsit izgatott voltam, de mire kialltam a platformra 60 meterrel a folyo felett, minden izgalom elszallt. Olyan volt, mintha az osszes adrenalin felszividott volna belolem. Ugy rugaszkodtam el, mintha a buszra szallnek fel... a zuhanas ugy tunt, mintha orokke tartott volna. Csak a Lacinak sikerult ugy ugrania, hogy derekig belecsobbant a vizbe. Emiatt kisse irigyeltem. Ugras utan megvartuk, amig Ildinek 100 ala esett a pulzusa, es nekiindultunk a kovetkezo celpontnak.

Egy regi aranybanyasz varosba terveztunk felautozni.

Rettenetesen elveztem az utat, mivel vagy harmincszor keresztul kellett vagni egy folyon. A viz helyenkent a motorhaztetot is ellepte. Nehany km-el arrebb mar a hegyoldaba karcolt folduton haladtunk: jobra fuggoleges sziklafal felfele, balra fuggoleges sziklafal lefele. A varost vegul nem sikerult megtalalnunk, mivel mar reg szethordtak az egeszet. Az estet a folyovolgy vegenel fekvo Arrow Town-ban toltottuk, ami egyebkent szinten egy ex-aranymoso varos.

Februar 10, Kedd: A reggeli indulasnal meg nem igazan kristalyosodott ki, hogy merre is akarunk menni. Eredetileg a Mount Cook-hoz terveztunk, de ezt a felhos idojaras nem nagyon tamogatta. Szaz kilometerrel kesobb megpillantottuk az Alpok elso igazi hegyomlasait. Legnagyobb oromunkre a vastag felhoreteg is elkezdett felszakadozni. Igy megiscsak a Mount Cook fele vettuk az iranyt. A hegyet meg egy felho takarta, mikor odaertunk. Mindenesetre mi nekiindultunk a ket oras gyalogturanak, ami a hegyrol lefuto gleccser labahoz vezetett. Az osveny egy volgyben vezetett, kozepen egy rettenetes hegyi folyoval. Jobbra es balra 3-4 gleccser nyomult megallithatatlanul a volgybe. Egy ora utan, mint valami szinhazban hirtelen ott volt elottunk a "Hegy" mind a 3754 meterevel. A csucsat eltakaro felhofoszlany lassan feloszlott, es ott viritott elottunk az egesz diszlet teljes pompajaban. A hegyrol lefolyo gleccser az elottunk elterulo tengereszmeben vegzodott. Arra a napra is felkerult a pipa. A Mount Cook az a hegy, amit Sir Edmund Hillary jatszoterkent hasznalt, mielott elsokent megmaszta a Himalajat. Ha valaki Uj Zelandon jar, a hegyet kotelezo latni. A gyalogtura utan celba vettuk a keleti part kozepen fekvo Oamaru nevezetu varost. Utkozben meg megalltunk egy lazacfarmon, ahol viccesen alacsony aron vettunk egy rakas friss es fustolt lazacot. Oamaru-ba pont idoben erkeztunk. A varos a Lonley Planet szerint Uj Zeland pingvin fovarosa. A madarak egesz nap kint az oceanon horgasznak, es csak este jonnek ki a szarazfoldre. Mi pedig pont sotetedeskor erkeztunk. Leulltunk egy emelvenyen, es izgatottan vartuk a dramat. Olyan volt, mint a moziban. Vittunk ropit meg kolat is. Egy ido utan megjelent az elso nehany apro kek pingvin. Egyik sem volt nagyobb 30 cm-nel. negy-ot fos csoportokban masztak fel a sziklakon ,es esetlenul tonyogtak az odujaik fele. Egy fel ora utan rajottunk, hogy itt mar nem tortenik semmi izgalmas, es a ropink is elfogyott. A szallas fele meg nehany utca crossinglo pingvin miatt meg kellett allnunk.

Februar 11, Szerda: Reggel lementunk a 30 km-el arreb levo Moeraki-ba, ahol a tengerparton megneztuk az un. Moeraki Boulders-t. Ezek kb. 1-1.5 meter atmeroju gomb alaku sziklak a tengerparton. Nagyon lenyugozo, ahogy a tukorsima tengerparti homokban hirtelen ott sorakoznak ezek a sziklak. Nehany elerodalodott kotobnek beszkadt a teteje, es ezeknel lehet latni, hogy a szikalk belseje ureges. Olyanok voltak, mint valami oriasi dinoszaurusz tojasok. Moerakibol felautoztunk a Christchurch mellett fekvo Banks felszigetre. Keso delutan itt is elmentunk pingvint nezni. Egy elhagyatott obolben befaltuk a maradek fustolt lazacunkat, majd egy helyi neni segitsegevel sikerult megtalanunk a helyi pingvin koloniat.

Februar 12. Csutortok: A nap nagyreszet Christchurchban toltottuk. A varos Uj Zeland masodik legnagyobb telepulese a 200 ezer lakosaval egyutt. Engem nem igazan fogott meg a varos, meg a fotere sem nagyon tetszett. Itt feszit a varos jelkepenek szamito katedralis, ami eurpai mercevel eleg atlagos, de megiscsak egy 200 eves orszagrol beszelunk. Este elautoztunk Hammer Springs-be, ami egy hegyek kozott fekvo kis alpesi telepules. A kulonlegesseget a varos kozepen feltoro termalviz es a ra epulo furdo adja. Az estet a 36-38 fokos nyitott medencekben punnyadva toltottuk, ami nagyon jol esett masfel het foldon alvas es autoban utazas utan. A pont az i-n az volt, hogy az ejszakat egy diakszllason toltottuk, igy vegre igazi agyban is aludtunk.

Februar 13, Pentek: Hajnalban indultunk, mivel a kovetkezo es egyben az utolso celpontunk Kaikura volt, ahova reggel 7-ig oda kellett ernunk. Akkor indult az elso delfinnezo tura. Idoben idaertunk, es sikeresen beregisztraltunk a turara. Szerencsenk volt, mivel a turaszervezo ceget csak elozo nap hivtuk fel, es akkor mar csak a futottak meg listara irtak fel minket, mivel fullra voltak foglalava. Laci inkabb a szarazfoldon maradt, mivel az idojaras nem tunt tul vidamnak. Ildi, Dori es en magunkra vettuk a vastag neoprem ruhat, a fejunkre huztuk a snorkerling maszkot, kezbe vettuk a bekatalpat es hajora pattantunk. Ahogy a vedett obolbol kiertunk a nyilt vizra, a hajo mocskosul elkezdett mozogni a meteres hullamokon. Mire egy fel ora hanykolodas utan megerkeztunk egy vedettebb obolbe, mar jo nehanyan kidobtak a taccsot. A kapitany vidaman befarolta a hajot, majd megpillantottuk a delfinrajt. Ez egeszen mas volt, mint amit fent eszakon lattunk Anyuekkal. Itt nem 3-4 delfin uszkalt a hajo korul, hanem 100-200 es ezek nagyon is jatekosak voltak. Egy percel kesobb mar mindenki, aki tudott a vizben uszkalt. Hihetelen, ahogy adelfinek nehany cm-re elusznak, es izgalmas ahogy felveszik a szemkontaktust es elkezdenek jatszani az emberrel. Itt aztan visszatert minden adrenalin, amit azt hittem hogy elveszitettem a bungy jumping elott. Neha olyan izgatott voltam, hogy a viz alatt probaltam levegot venni, amikor alabuktam, hogy jatszak a delfinekkel. Elofordult, hogy lefele tekintve mast sem lattam, csak tomott delfinrajokat suhanni alattam. Nalam csak a lanyok elveztek jobban az egeszet. Azt hiszem, ez volt az egesz turanak a fenypontja. Miutan Lacinak kiomlendeztuk magunkat, hogy mekkora jo volt ez a tura, es hogy mennyien hanytak a hajon, eszaknak vettuk az iranyt. Este mar a hajonk Pictonbol indult Wellingtonba. Utkozben megalltunk, es vettunk ket nagy homart vacsorara. Este a hajonk kesve indult, es erre meg az is rajatszott, hogy a Cook szorosban oriasi vihar volt. A szokasos 3 ora helyett 4.5 oraig tartott a hajout. Hihetetlen, hogy azt az oriasi kompot hogyan dobaltak a hullamok. Mindenkit megkertek, hogy ha nem kotelezo, akkor ne nagyon maszkaljanak. Mire este hazaertunk, a hanyingere mindenkinek elmult:) Jo erzes volt, ujra fix talajt erezni a labunk alatt. Ejfel korul bevagtuk a homart, aztan vegigneztuk a kepeket. Ildi gepe reggel hatkor indult, igy a lanyok le sem fekudtek.

Egy mondatban osszefoglalva, a tura oriasi elmeny volt. Ezentul csakis satorban szeretnek aludni... meg a Laci is:) Az en szavaimnal talan a kepek es a videok tobbet meselnek.