Egy hét lakáshajkurászás

Sziasztok,

A lendületből nem veszítettünk, de a lelkesedésből egy kicsit kevesebb jut nekünk mostanság. Mivel egész héten albérleteket hajkurásztunk, így nem sok időnk és energiánk jutott a blogolásra. Azt már írtam, hogy a lakások errefelé nagyon rossz minőségűek, és ennek ellenére szemtelenül drágák. A város tengerparti elhelyezkedése és hegyes-völgyesség miatt a házak jellemzően elég nedvesek. A lakásnézésünk 80%-ban úgy néz ki, hogy amint belépünk a lakásba, az orrunkat megcsapja az a dohos-penészes szag, ami pár nap alatt az ember minden holmijába beeszi magát. Durvább helyeken ez a szag olyan, mintha a lakásban tíz vizes hosszúszőrű kutya lakna. Ilyenkor már sarkon is fordulnánk, de illemből még teszünk egy tiszteletkört a lakásban, hogy megnézzük a leharcolt konyhát és a még rosszabb állapotban lévő fürdőszobát. A lakkozott hajópadlótól általában kicsit jobb kedvre derülünk, de jellemzően padlószőnyeg van a legtöbb lakásban… néha még a fürdőszobákban is, a WC-ről már nem is beszélve. Az új építésű lakásoknál azért már sokkal jobb a helyzet, csak azokból nincs túl sok kiadó.

Tegnap (szombat) találtunk egy nagyon szép lakást a külvárosban, amibe helyből be is költözünk volna, ha csak rajtunk múlik. Csakhogy itt a lakásbérlés úgy működik, hogy a bérlő jelöltek harcolnak az albérletért. Ez nagy vonalakban úgy működik, hogy ha a kiszemelt lakás tetszik, akkor ki kell tölteni egy formanyomtatványt, amin a személyes- és munkahelyi adatok mellett meg kell (kéne) adni az előző főbérlőt, mint referenciát, hogy a kiszemelt lakás tulajdonosa lecsekkolja, hogy mennyire vagyunk jó arcok. Szerintem ez a legfontosabb rész a tulaj szempontjából, és mi pont ennél a résznél már hátránnyal is indulunk, mivel újoncok vagyunk az országban (bár egy-két kedves itteni ismerőst szerencsére meg tudunk adni, mint „karakter referenciát”). Témánál maradva, ma (vasárnap) közölte velünk a kinézett lakás tulajdonosa, hogy sajnos nem mi lettünk a kiválasztottak… ez kicsit odatett nekünk, mivel tényleg ez volt ez első majdnem kompromisszummentes lakás.
Az albi hirdetéseket most már nagyon hatékonyan szkenneljük. Néhány kulcsszónak mindenképpen elő kell fordulnia és egy bizonyos értékhatárnál nem lehet olcsóbb (a huszadik lakás után már tudjuk, hogy 300$/hét alatt csak kutyaólat lehet bérelni) és persze drágább. Néhány marketingszövegen már csak jót nevetünk. Egy életre megfogadtuk, hogy Art-deco lakásba nem költözünk. Annak ellenére hogy rondák, még az átlagnál is büdösebbek és lepukkantabbak:) Ha valakinek rossz az orra, akkor onnét ismerheti fel az Art-deco lakásokat, hogy minden sarok-él lekerekített. Tehát ha valaki ilyen lakással találkozik, vegye elő a fokhagymával bekent keresztet és az ezüst puskagolyót, és kezdjen el hátrálni!

Autónk remélhetőleg csütörtökön már lesz, bár jobb lett volna már korábban beszerezni. Megfogadtam, hogy autóvásárlásban nem sokat fogok tökölni, így viszonylag gyorsan sikerült kinézni egyet a helyi Vaterán (Trade Me, ami egyébként sokkal elterjedtebb itt, mint az otthoni hasonló online rendszerek), és a kocsit meg is nézettem valakivel, aki sokkal jobban ért az autókhoz mint én (bár nálam jobban érteni az autókhoz nem egy nagy teljesítmény:)). A szerelő szerint az autó teljesen rendben van. Az egyetlen bökkenő, hogy nem volt elég pénzem új-zélandi $-ban. Kiderült, hogy átutalással a legolcsóbb a magyar számlámról pénzt szerezni, de aztán jött a feketeleves: 5-7 munkanap, amíg otthonról ideér a pénzem!!! Szerintem egy vidéki postás hozza egy rozzant bringával, csak úton idefelé még Szolnokon és Szegeden megáll kipostázni az egész város nyugdíját. Elborzaszt, hogy egy elektronikus üzenetnek 2007-ben több mint kétszer annyi ideig tart félig megkerülni a földet, mint a zsebemet dolláral kitömve iderepülni.

Megpróbálunk nem rágódni a kihagyott lakáson, és előre tekintünk. A cargos csomagjaink is megérkeztek, így már minden ruhánk itt van. Végre a bőröndben hozott két-három pulcsin kívül mást is fel tudok venni:) Képzeljétek, hogy a dobozainkat simán felbontották és áttúrták őket a vámosok (vagy a biosecuritysek). Ennek ellenére a vegeta és a pirospaprika elkerülte e figyelmüket. Elvileg semmi kajaszerű ucccot és még sok minden mást nem lehet behozni az országba. Néhány érdekesebb tiltott áru: piszkos focicipő, használt sátor, porszívó használt porszívózsákkal, piszkos golfütők, kínai gyógyszerek, olyan textíliák, amivel állatok érintkezhettek stb.

Hétvégén újra autót béreltünk lakásnézéshez és minden egyéb máshoz. Tegnap valahol a parton figyeltük a szörfösöket. Megbeszéltük, hogy innét úgy nem megyünk el, hogy meg ne tanuljunk hullám- lovagolni (ezt majd valaki kérje rajtunk számon!). Ja, és tél van kb. 12-14 fokos tengerrel! Egyébként ugyanolyan betegek itt az emberek, mint az angol barátaik: télen (kb. októberi időnek otthoni viszonylatban) ujjatlanban, rövidgatyában, rövid-ujjúban vagy strandpapucsban mászkálnak, és kint üldögélnek a kávézók és pubok előtt. A tél itt tényleg nem vészes, de egy-két hónap múlva állítólag szelesebbre fordul az idő, de ez sem baj. Majd akkor tanulunk kite-szörfölni:)

Egy-két újabb helyi érdekesség, tapasztalat:

• Itt nem szarvasra figyelmeztető táblák vannak az utak mentén, hanem az utat keresztező pingvinekre hívják fel az autós figyelmét. Sajnos velük még nem találkoztunk, szerencsére otthon sem szarvassal, legalább is a szélvédőn nem.

• A fordított közlekedés ellenére itt is jobbkéz-szabály van érvényben (legalább is úgy tudom:)). Van egy rettenetesen értelmetlen közlekedési szabály: amennyiben kis ívben kanyarodok balra, akkor elsőbbséget kell adnom a nagyívben ugyanoda kanyarodó szemközti autónak. Egyébként eddig csak egyszer sikerült a forgalommal szemben elindulnom, de az egy kihalt kis utcában történt, ahol nem volt viszonyítási alapom. Szerencsére az anyósülés rögtön elkezdett szirénázni:))

• A helyi TV-reklámok rettenetesen bénák, a magyar reklámszakma csuklóból lenyomná a helyieke (pedig arra nem vagyok túl büszke:)). Egy két ötletesebbtől eltekintve a helyi reklámok olyanok, mint otthon tíz évvel ezelőtt, vagy mintha az ATV-n a reggeli hirdetésekből válogatták volna össze őket. A reklámok a filmek alatt nagyon sűrűn, kb. 10 percenként mennek, de csak egy-két perc hosszúak.

• A dohányzás tilos minden zárt publikus helyen. Ez egész jó, csak valahogy a füstmentes pub szrintem veszít valamit az értékéből… ízlés dolga.

• A helyi fehérnépek leginkább fókára vagy pingvinre vagy ez a két állat keresztezésére hasonlítanak. Még szerencse, hogy itt a Dóri:) Így mindenki irigykedhet.

Legközelebb már csupa jó hírrel fogunk szolgálni!

Üdv,

Gábor