Eloretekintes

Szerda, delutan fel hat, es en mar otthon ulok. Eppen unatkozom, mivel Dori egy foto tanfolyamon tanulja az okossagot a feheregyensulyrol, a zarsebessegrol meg a szaturaciorol. Mindig is ertekeltem benne, hogy o nem az a tespedos fajta, neki minig valamit csinalnia kell. Ha eppen nem nyelviskolaba jar, akkor fozotanfolyamon van, ha meg ott sem, akkor engem probal mar evek ota tanctanfolyamra elrangatni. A talpraesettseget a multkor az egyik baratomnak ugy fejtettem ki, hogy ha Dorit kodobom bekotott szemmel az esoerdo kozepen, akkor is jolakottan hazatalal. Eppen unatkozom, ha meg nem emlitettem volna. Vacsorat szerencsere nem kell csinalni, a hutoben meg ott var rank a tegnapi maradek. Az ebedloasztalnal az ablakon bamulok ki, megint nagyon szep ido van. Sehol egy felho, belatni az egesz oblot. Szemben Eastbourne-ban meg sut a nap (nekik mindig sut, nem tudom hogy csinaljak), kicsit jobbra a Rimutaka hegyseg emelekedik az obol fole, kicsit balraPetone elott futo autout fenyei pislakolnak mar keso delutan, nagyon balra pedig Lower Hutt-ba futo autopalya nyogi az esti csucsforgalmat. Ezt a kilatast minden nap elvezzuk, es az a csodalatos, hogy minden nap mas. Reggelente szemben kel fel a Nap, en azt szeretem a legjobban, amikor a hegyeket vekony felhoreteg boritja. Ilyenkor minden vorosben vagy narancssargaban furdik. Delben egy csendes napon az egesz obol szikrazik a napsutesben. Este a szemben levo hegyeket festi sargara az alkonyat. Havonta par napot a Hold mindig az obol felett tartozkodik. Ilyenkor hihetetlen nagynak tunik, es irdatlan ezusthidat tukroz a vizre. Errol van egy nagyon jol sikerult fotonk, majd megprobalom megkeresni.

Mostansag errol a kilatasrol jut allandoan eszunkbe az egyre kozeledo hazamenetel. Valoszinuleg ez lesz az, amirol legnehezebb lesz lemondanunk. Mar itt a nyar, es egyre tobbet vagyunk kint a teraszon, ahonnet megtobb kilatast kapunk az arcunkba, igy egyre tobbet beszelunk a hazamenetelrol. Eddig csak beszeltunk, de lassan mar elkezdtunk komolyabban tervezni. Mindenestre sokat temazunk a terveinkrol. Elkepzeltem, hogy kb mi lesz velunk egy ev mulva:

"Dorival kint ulunk a teraszon. Kellemes koraeste van, pont jol erezzuk magunkat egy vekony poloverben. Az utolso uveg borunkat szopogatjuk. Ezt meg honapokkal korabban vettem erre az alkalomra. Neman bambulunk az obol tulpartjara, es arra gondolok, hogy ennek egy nappal kesobb mar a repulorol fogok integetni. Osszeszorul a torkom, es inkabb elkezdek magyarazni valamit, mert utalom ezt az erzest. Dorinak nincs kedve beszelgetni, mert eppen pityereg. Nem kerdezem meg miert, biztos valami hasonlon gondolkozott. A hatunk mogott lakas mar teljesen ures, az ajto elott az osszepakolt turataskaink allnak, amiben az elkovetkezendo egy honapunkat fogjuk tolteni. Ez egy kis izgalommal tolt el engem, hogy mielott hazamegyunk a 27 ev megszokasba, eltoltunk meg egy honapot a Tavol-keleten. Ma este a foldon alszunk, az agyunkat most delutan vitte el egy vevo. A cuccaink es butoraink nagy reszet elpasszoltuk az Interneten, a maradekot szetosztogattuk a baratoknak. Dorival orias vitaink voltak, hogy mit adjunk el es mit vigyunk haza. Hatarozott voltam, ennek ellenere ketszer annyi dobozunk lett, mint idefele jovet. Doritol kerdezem, hogy mi fog legjobban hianyozni innet? Minden - valaszolja, es meg mindig nem akar beszelgetni, ugyhogy toltok neki meg egy kis bort. Nekem - kezdem az en mondandomat - a kilatas, a baratok, a nyugi, de legjobban a gondtalan szabadsag fog hianyozni, es nagyon sz*r lesz ugy holnap felszallni, hogy tudom, ide mar nem jovunk vissza tobbet. A mondat masik felet nem kellett volna hozzafuzni, mert ezzel megint lehuztam magunkat. Eppen azon gondolkozom, hogy milyen erzes lesz megint otthon lenni... vegyes. Oriasi lesz ujra talkozni a csaladdal es az otthon hagyott baratokkal, es jo lesz azokkal beszelni, akik fontosak, de az elmult ket evben nem vettuk a faradsagot, hogy egymasra csorogjunk. Jó lesz újra ékezetes betűkkel írni. Izgalmas lesz leporolni a butorainkat, es eloszedni a bedobozolt cuccainkat. Jo lesz a kutyaszaros Andrassy ut menti kis utcakban keresgelni a megszokott kocsmakat az ezereves pincekben, es jo lesz leulni a sracokkal, es berantani nehany korso sort. Megdobbento lesz latni, hogy mennyi minden megvaltozott, es mennyi minden valtozatlan. Vegyes lesz erezni, hogy mennyira rohan az ido, amint az ujdonsult feleseggekkel, ferjekkel es a kisbabaikkal talakozunk. Jo lesz vasarnap hazamenni, a frissen vagott fuvet szagolni a kertben, es persze nekiesni Anyu huslevesenek. Jo lesz vasarnap delutan ujra latni a Mamat. Pihenteto lesz egy hosszabb hetvegen lemenni Balatonra, egesz nap punnyadni es este elmenni vacsorazni. Jo lesz ott az a csend, amit felorankent megtor a vonat elnyujtott robbanasszeru hangja. Felpezsdito lesz ujra korbetekerni a belvarost egy nyugis hetvegi napon. Rossz erzes lesz az emberek unott kepet figyelni a Nyugati teri metro mozogolepcsojen. Idegesito lesz a lejaratott politikusok magyarazkodasat vagy acsarkodasat hallgatni a reggeli musorokban. Unalmas lesz neha megnezni a Baratok koztet. Nosztalgikus lesz az Uj-Zelandon hagyott baratokra gondolni, es azon toprengeni, hogy latjuk-e oket valaha. Ertelmetlen lesz a tenger illatat keresgelni a Duna partjan. Rossz lesz arra gondolni, hogy mennyi mindent csinalnak hetvegen Wellingtonban, mikozben a hetvegi programon agyalunk. Rossz lesz befejezni a blogot, es lezarni egy kellemes idoszakot az eletunkbol."

A hazamenethez most eppen ilyen erzessekkel allok hozza. Remelhetoleg cirka egy ev mulva valami hasonlo tenyleg lejatszodik korulottunk, de ezt a tervet meg vastagon atirhatja az elet. Mindenesetre meg egy evunk van keszulni, es donteseket hozni. Ez nem az erossegunk. A heten mar egy flip-chartra felfirkaltuk a lehetseges opcioinkat, ez egy nagy lepes volt a reszunkrol. Attol, hogy leirtuk a gondolatainkat, mar sokkal biztosabban erzem magam, es nem egy tehetetlenul himbalodzo inganak latom a rovid tavu jovonket.

Ez a bejegyzes talan tul szentimentalisra sikeredett hozzam kepest, de most eppen ilyen kedvem volt.

Udv,

Gabor