Vasárnap esti mese

Sziasztok,

Újra itt vagyunk, élünk még. Mostanság tényleg ellustultunk, de ezt már az elején is lehetett érezni, ahogy kezdetben naponta, majd hetente, majd havonta irtunk:) Kezdem a lényeggel, mi is történt velünk mostanság. Akivel napi kapcsolatban vagyunk, az már tudja, hogy két hónapja egy helyi állat éjszaka beleszáguldott a kocsinkba, és nagyon csúnyán összetörte. Majd persze elhajtott. A story végére csak most tudtunk pontot tenni. Gábor hetekig hivogatta a rendőrséget, hogy tudnak-e valamit az balesetről. Három hét után sikerül kiszedni belőlük, ohgy megvan a tettes. Az emberünknek az volt a pechje, hogy az esetet valaki végignézte, majd rögtön jelentette a rendőrségnek. Amikor hetekkel később a rendőrségtől megkaptuk az emailt az adatokkal, kis gondolkodásba estünk, hogy akkor most hogyan tovább. Írjunk neki egy „fenyegető” levelet, és hivatalos úton hajtsuk be rajta a pénzt vagy menjünk el hozzá (hátha valami másfél mzsás benga maori). Na de aztán Gábor döntött, és elmentünk hozzá. Kiderült, hogy a tettes egy kis nyüzüge húsz éves gyerek, aki a szüleivel lakik. Teljesen normális volt, és megigérte, hogy kifizeti a kárt. Három héttel később ki is fizetett minket úgy, hogy kölcsönt vett fel a banktól. Durva. A kár tulajdonképpen majdnem a kocsi teljes értéke volt... Ezután fogtuk magunkat, és eladtuk a kocsit két nap alatt elég korrekt áron. Elég jól jöttünk ki a buliból . Most éppen autótlanok vagyunk. Ha minden igaz, nem sokáig. Tegnap már le is foglalóztunk egyet, amit csütörtökön vehetünk át. Ez a kocsi is teljesen ugyan olyan, mint a régi, csak fehér és négykerék megjatású.

Miről is meséljek még…Munka: Egyikünk sem unatkozik mindkettőnknek van rendesen.

Időjárás: Annak ellenére, hogy már bőven benne vagyunk a télben, nincs okunk a panaszra. Ma 16 fok volt, este pedig kb. 10-12 fok van. Ami azt jelenti, hogy egy kis fűtéssel simán van 20 fok a lakásban. Ha a fűtés kevés, akkor Gáborral fogócskázunk a nappaliban, vagy bekapcsoljuk a vasalót meg a vízforralót:). Volt már egy-két cudar nap, amikor tényleg hideg volt. Azt már kitapasztaltuk, hogy kb. 5-7 fok különbséget tudunk csinálni kinti és a benti hőmérséklet között. Ez azt jelenti, hogy ha kint hideg van, akkor sajnos bent is, csak nem fúj a szél. Még azért jönnek a cudar idők…Ilyenkor nincs is kedvem semmihez, csak a pokoróc alatt begubózni. De vettünk már egy tv-t a hálószobába, hogy ha tényleg nagyon gáz lesz, akkor felköltözünk. Azt pár perc alatt be lehet fűteni. Ami itt az igazán szar tud lenni, amikor esik az eső. Inkább szitálálni szokott, mint esni. Ilyenkor nagyon párás és nedves minden. Azt képzeljétek el, hogy kint esik az eső, de nem is igazán veszed észre (max. hallod), mert nem látsz ki az ablakon. Teljesen bepárásodik belülről. Sőt ha kicsit még főzől, akkor aztán folyik a víz az ablakokról belül is, meg kívül is. A törölközők alig száradnak meg, és ha még mosni akarsz, akkor azt elfeljtheted, hogy a ruhákat három napon belül leszedjed. Még szerencse, hogy száritós mosógépet vettünk. Eddig Ti irigyeltetek minket időjárás miatt, most viszont mi irigykedünk az otthoni kánikula és a duplaablakos, hőszigetelt, központiofűtéses lakások miatt. Annyira azért nem panaszkodok, most télen is többett van jó idő, mint rossz.

Haverok: Vannak, nincs időnk unatkozni. Múlt héten lightos palacsinta party volt nálunk (a szülőknek még mindig jobban hangzik ez, mint a bebaszcsizós party), előtte meg a Déli szigetre mentünk a pajtikkal pár napra. Majdnem minden hétvégén programozunk valamit vagy valakinél valamilyen buli van. Sanjnos uj-zélandi arcokkal annyira még nem sikerült összehaverkodnunk, de annak is majd talán eljön az ideje. Jövő hétvégén megyünk néhány kiwivel snowboardozni a Ruapehu-ra (egy irdatlan nagy vulkán az Északi sziget közepén, és persze ott is forgatták a Gyűrűk Urát).

Angol: Én a múlt héten éreztem először, hogy talán fejlődtem már valamit. Volt egy nap amikor folyamatosan jöttek hozzám ügyfelek, meetingek egymás hegyén-hátán, mire délutánra észbe kaptam, hogy hmmm milyen jól elbeszélgettem mindenkivel.

Lakás: Nagyon nagyon élvezzük a lakást. Egyik nap majdnem elsírtam magam, annyira gyönyörű volt a kilátás. Kár, hogy nem fényképeztem le, de a fejemben nagyon megmaradt a kép: egy pár utcával lejjebb a botanikus kert zöldell, mögötte az tökörsima mélykék öböl szikrázik a napsütésben, és a túlparton az egészenek a hegyek hóval boríott koronái adtak keretet. Hmmm, ezt nehéz szavkba önteni, de nagyon szép volt.

Kultúra: végre elmentünk itt is színházba. A Macskákat néztzük meg az wellingtoni Operában. Nem volt egy nagy szám. Az otthoni Macskák, amit már legalább háromszor láttunk minig valahol máshol, nagyságrendekkel profibb módon voltak megrendezve. Szerintem ez az előadás valami alternatív verzió vagy csak egy fércmű volt. Volt benne pár olyan jelenet, amit még soha nem láttunk, és semmi értelmük nem volt. Az előadásnak úgy lett vége, minthe elvágták volna. A színészek lenyomtak még egy ráadás számot, gyorsan meghajoltak, és egy húsz másodperces taps után leestek a függönyök. Vastapsnak nyoma sem volt. Az Indiana Jones negyedik része nem tudom, hogy kultúrának számít-e, de egy nagy fejlövés volt a film. A Gábor el is aludt a moziban:)

Étterem, kaja: olyan, hogy új-zélnadi konyhakultúra, nem létezik vagy inkább jobb nem beszélni róla. Van egy-két jó étterem, természetesen nemzetközi konyhával és nemzetközi pincérekkel. A kedvencünk egy francia étterem, ahol képzett francia pincérek szolgálnak ki. Jellemző, hogy az itteni pincérek soha nem tanultak semmit a vendéglátásról, és felszolgálás közben a szabad kezükkel azt vakargatják, ami éppen viszket. Szerencsére alapanyagokból nagyon jó a kínálat, és otthon fantasztikusakat szoktunk főzni. Kár, hogy a Gábor télre jegelte a grillsütőt, pedig annyira nincs hideg. A ma esti vacsorát egy kis halászhajóról vettük a reggeli piacon, amit még meg kéne csinálni…

Ennyi volt a móka mára, bezárul Gabdodó móka tára. Puszi mindenkinek,

Dóri (és picit Gábor:))

Ui.: a képeket kicsit gyakrabban frissítjük, mint a blogot:)

Vendég blog - Hajni beszámolója

Na hello Mindenki!

Engedve a hatalmas nyomásnak, az utolsó napomon rászántam magamat az írásra. Mint tudjuk minden jónak vége szakad egyszer, így hát az itteni kis nyaralásomnak is. A közhiedelemmel ellentétben egész meleg kis hónapom volt, és alig esett az eső (tegyük hozzá, ez nem normális, még itt sem).
Kezdjük az elejétől. Két nap utazás és alvás nélkül töltött idő után még egészen emberi formám volt (Gáborék szerint), persze este hatra már zöldültem, úgyhogy inkább ledőltem és 15 órát aludtam. Utána már nem is volt baj az átállással, úgy látszik nekem ez könyebben megy mint Dórinak és Gábornak. Az első hetet a kis helyi fővárosban töltöttem. Nagyon szép hely, de kocsi nélkül (mert vezetni azért még nem mertem) egy idő után folyamatosan ugyanoda lyukadsz ki: Botanic Garden, Civic Square vagy a Cuba Street… A parton viszont órákat lehet eltölteni a helyieket bámulva. Egyszerűen döbbenetes, hogy hogyan öltözködnek, és mint kiderült ez nem csak wellingtoni szokás (mármint keverni a szezont a fazonnal)… A második hétvégmen a vendéglátóim szabit vettek ki és elmentünk a kötelező turista központba, Rotouraba. Program: Polinéz Spa, Maori falu és bemutató, Birka Show meg valamilyen autós program… Így nem hangzik túl érdekesnek, de tök jó volt, főleg a birka show! Amikor megérkeztünk a helyre elkezdtem röhögni a hülye túristákon, akiket egy traktorral vittek körbe a „kis farmon”, persze a végén mi is ezt csináltuk. Volt ott minden: láma, birka, kecske, nagy szarvas, kis szarvas, óriási tehén meg emu … a Gábor tett fel néhány mókás képet az albumukba. Utána meg elemntünk valami terepjáróval egy körre, amivel függőleges oladlú dombokon mentünk fel a kocsival. Még jó, hogy csak 15 perces volt, így is eléggé kapaszkodtam. Másnap hazafelé pedig megálltunk valami vulkanikus területen. Volt ott mindenféle móka: füstölgő föld, forrás, fortyogó sár, gejzír, egy barlang meleg vízzel, ami annyira tiszta volt, hogy én ügyesen bokáig belegázoltam (még jó hogy volt nálam másik cipő).
Hétfőn jöttünk haza és én csütörtökön repültem le a déli szigetre. Queenstown-ban autót béreltem és végigjártam kb az egész déli szigetet. Voltam Milford Soundban, meg kell hagyni, hogy gyönyörű hely! Láttam ott vízeséseket, hatalmas havas (és nem havas) hegyeket meg persze delfineket is. Délről elindultam északnak, voltam a Tekapo tónál, Christchurchben (tiszta anglia) és persze Hanmer Springsben. Ott egy egész napot a melegvizes fürdőben töltöttem és úgy mentem tovább Kaikoura-ba. Ez a bálnanéző város, ahol szintén hajóra szálltam (érzékeny gyomrúaknak nem ajánlott a túra – egy japán nő 2 órán át a helyén ült és csak a papírzacskókat cserélgette a szája előtt) és megnéztem a bálnákat. Kimentünk a tenger közepére aztán meg 5 percig kémleltük a nagy semmit, hogy aztán tovább hajtsunk. Mikor végre találtunk egy bálnát, a kapitány rögtön a gázra lépett, úgy hogy mi még alig jutottunk be a kabinba – az egyszerre minimum három ponton kapaszkodjunk tanács igen komolyan betartandó!:) Szóval láttunk 3 bálnát, a delfin lakta területen pedig nagyon gyorsan áthajtottunkJ Kaikourából felfelé menet megálltam egy fóka kolóniánál is, ott feküdtek az út mellet a parton és csak úgy voltak. A rengetek "vigyázz pingvin!" tábla ellenére eggyel sem találkoztam, legfeljebb pingvinnek látszó valamikkel (szerintem sirályokkal). Szóval felmentem Nelsonba és onnan Takakába, megnéztem a Golden Bayt (hihetetlenül szép tengerpart), ott elég sokat mentem a parton, de a vigyázat futóhomok felirat kicsit vissza riasztott a további felfedezésektől. A következő nap pedig elmentem az Abel Tasman Nemzeti Parkba, a sok jótanáccsal ellentétben, nem béreltem viztitaxit mivel esett az eső és fújt a szél, így csak felületesen néztem meg a partokat de azért a kötelező pontokra elmentem (Tata beach, split apple rock,stb.). És végül Nelsonon keresztül visszamentem Pictonba, ahonnan a kompom ment. Végig tök jó idő volt, természetesen az utolsó napot leszámítva, amikoris hajóval mentem haza, még a gyakorlott utazok is nagy szemekkel nézték amint a fedélzetet időnként elmosta egy-egy hatalmas hullámJ A csodás útra az tette fel a koronát, amikor az út felénél a kapitány az utasok között keresett orvost… (nem volt semmi komoly, csak egy lánynak elszürkült a keze…)
A déli szigettel kapcsolatban megjegyezném, hogy bárki is megy le oda kocsival mindenképpen figyeljen a birkákra. Bár sok helyen ki van téve, hogy kóborolhatnak az úton, de azt sehol nem írták, hogy mindenhol ott vannakJ Volt aki egyedül rambózott az út közepén, de voltak csoportos utonállók is, akik simán kiugrottak a békés autósok eléJ

Mikor haza jöttem délről a Gabez megkérdezte, hogy van-e kedvem felmenni vele Aucklandbe, így hétfőn már utaztam is északra. Na hát az egy tényleg nagy város, ahol mellesleg kocsi nélkül meghal az ember. Mindenestre van ott egy óriási park, csomó vulkán, szép tengerpartok és jó bevásárló utcák, ja és egy iszonyat jó kis múzeum. Elvileg úgy tudtam hogy szerda reggel nyolckor jön haza a gépem, még szerencse hogy előző este megnéztem a jegyet, mert kiderült hogy este repülök… a Dóri szerint olyan szétszórt vagyok mint kedves bátyám (szerintem csak képzelődikJ)
Így az utolsó reggelemen még gyorsan felmentem a Botanic Gardenbe, vásároltam még egy két ajándékot és nagyjából már be is pakoltam. Szóval teljesen készen vagyok a hazaútra….

Gyors összefoglalása az elmúlt hónapnak:
„Csodás repülőút”: Megvolt és most jön a visszaút!
Vezetés: egész jól ment és csak egyszer sikerült szembe menni a forgalommalJ
Bálnanézés: ha nehezen is, de csak megtaláltuk őket…
Delfinek: korlátozott mennyiségben láthatóak…
Pingvin: inkább csak pingvinnek látszó élőlények, de kitömve láttam páratJ
Fóka: nem túl sok, de azért fellelhetőek
Kiwimadár: kitömött állapotban rengeteg látható, élőben csak egynek a hátát láttam amint éppen odut kotort magának…
Birka: mindenhol metalálhatóak
Replőutak: viszonylag sok, de elviselhetőek voltak
Hajóutak: nemhiába nem szeretem én a hajókat!!! De azért párra felszálltam
Halálfélelem: többször is (tengeren)
Olyan helyre betévedni, ahova értelmes ember nem megy: csak egyszer és gyorsan kivergődtem onnan
Helyi nyelv megértése: egy idő után már egész jól ment
Nyelveket nem beszélő turista eljátszása: többször is
Fűtés nélküli ház elviselése: egész jól bírtam (visszajöttek a régi emlékek)
Városnézések, Tengerpartok végigjárása: minden mennyiségben

Hát akkor ennyi volt. Good Night and Good Luck!

Hajni

Gyorsjelentes

Sziasztok,

Ket honap hallgatas utan ma este ellenallhatatlan kesztetest ereztem, hogy irjak kicsit a blogra. A multkori kocsizuazassal kapcsolatban meg nem nyilatkoznek, mivel nem sok elorehaladas tortent. Egy utolag viccess sztorit azert megoszthatnek a helyi burokraciaval kapcsolatban... ugyanazok a kelletlen emberek ulnek a telefonok mogott, mint otthon. A legnagyobb elorelepes, hogy a tizedik telefon, es haromszori rendorsegre ugralas utan kiderult, hogy az emberemet orizetbe vettek a kocsitorese utan. A rendorseg nem arulja el, hogy kicsoda a tettes, amig az ugy nincs lezarva. Hurra, remelem egy benga maorival lesz dolgom, muhaha :)
Nekunk az elozo hetvegenk volt harom napos, ami nagyon jol esett az utobbi hetek progese az szivasa (auto) utan. Penteken elautoztunk egy Lake Ferry nevu falucskaba, ahol az elso utunk a tengerpartra vezetett. Mar messzirol lattam, ahogy az orias hullamok telibe harapjak a partot, es tobb meter magasra csapnak a habok. Szepen behajtottunk a strandra, es lealltam az ut melle. Ahogy megalltam, mar ereztem, hogy valamit rosszul csinaltam. Beragadtunk a homokba. Egy perc alatt tengelyig merult a kocsi, ahhhhh. Szerencsere a strand teli volt emberekkel, akiket gyorsan beszerveztem egy kis jotekonysagi munkaba. Nalam csak a kinai turistak voltak szerencsetlenebbek, akik oldalrol probaltak tolni a kocsit. Miutan radobbentunk, hogy hatan sem tudjuk megmozditani a gepet, vegre elokerult egy kiwi tag, aki a negyezres Nissan terpjaroval par masodperc alatt kirantotta a roncsunkat. Hurrraaaa.
Dorit megnyugtattam, hogy aznap tobbet nem megyunk kocsival strandra, es tovabb mentunk a Putangirua Pinnacles nevu kirandulo helyhez, ami az egyik forgatasi helyszin volt a Gyuruk uraban. A masfel oras tura utan vegre felavattuk a piknik keszletunket, amit most hat honapig megint nem fogunk hasznalni. Levezetes keppen meg elmentunk egy vilagitotornyhoz. Az odalfele vezeto utat egy rakas dagadt, budos foka szegelyezte.
A kocsitoresen es a homokba ragadason kivul azert jo dolgok is trotennek velunk. Pl. szomabton nyolc honap utan vegre ettunk egy jo prokoltet, meghozza bogracsbol. Minden joban van valmi rossz: sikerult rosszuleletig zabalnom magam. Most szombaton erkezik a Hajni, remelem a jo idot is hozza magaval. Szeritnem az itteni idojarast kicsit tulmisztifikaljuk, de tegnap este tenyleg irdatlanul esett az eso. Az utobbi egy-ket hetben estenkent nem kellett futenunk, de ahogy neha 15 fok ala sullyed az esti homerseklet, az kinti hideg irgalamatlanul sugarzik befele a szimpla ablakokon. Telen lehet, hogy bedeszkazzuk oket.

Ha a Hajni megerkezik, ravesszuk egy vendegbejegyzesre. Ha nem hajlando irni, akkor majd kenyszerintjuk... meg kitalaljuk mivel:)

Udv,
Gabor

Ui.: mostanaban egy rakas helyen voltunk hetvegente kirandulni. A kepeket feltettuk az albumba. A kirandulasokhoz meg annyit hozzatennek, hogy Dorival egyutt mar harom turacipot csereltunk vissza negy honap alatt, durva. Mondjuk ezt nem a tul sok kilometer okozta, hanem a sz*r kinaban gyartott, egyebkent markas bakancsok egyszeruen szetestek.

Shit happens...

Sziasztok,

Most sajna nem tul jo hirrel szolgalhatunk Nektek....
Szombat ejjel, illetve inkabb reggel, olyan 7 korul hallom, hogy valakiorult modon vezet lent az utcan, fekcsigorgasok, stb. A vegen egy nagy bummmm. Meg gondoltam is remelem nem a mi kocsink, de gyorsan letettem rola, mert miert eppen a mi kocsink lenne. Felalomban voltam, igy sajna nem is torodtem az egesszel.
Masnap du. 3 korul megyunk le a kocsihoz, es igen a mi kocsink volt az a nagy bummm. A hatso ajtotol a csomagtartoig teljesen meg van torve. Nagyon nagy sebesseggel mehettek bele, a kocsit oldal iranyba ellokte legalabb egy meterrel. Nehez szavakkal leirni....(Fenykepet direkt nem teszek fel, mert minden egyes alkalommal amikor meglatjuk sirni tudnank. )Az utcaban kb. mindenki hallotta, valaki ki is hivta a rendorseget. Sajna ennel sokkal tobb infot meg nem tudunk, hogy a rendorseg idoben jott-e ki tudja e, hogy ki volt a tettes vagy nem. Allitolag fel is jottek a hazunkhoz, hogy kozoljek, mi tortent, de szerintem nem tudtak, melyik a 45 szam, igy nem kopogtattak be. Ezt a szomszedtol tudjuk. Aztan du. mi is felhivtuk a rendorseget es tudtak ugyrol, azt mondtak, hogy ma visszahivnak.
Sok jora nem szamitunk,mert ha meg is van az illeto es nincs biztositasa (ami valoszinu,hogz egz fiatal egyetemista es alkoholista sracnak nincs), nem fogja kifizetni a kart. Sok hasonlo storit hallottunk Kicsit le vagyunk torve, de szerintem majd akkor lesz igazan a nagy dobbenes amikor elvisszuk a szerelohoz. Nagyon remeljuk, hogy az alvaz nem serult...De min. 2000-3000 dollarrol es egy 4000 dollar erteku kocsirol van szo. Ja es persze nincs biztositasunk. De ezzel mi nem is idegesitjuk magunkat, mert CASCO biztositast nem is akartunk kotni. Ugyhogz ezt nevezik szivasnak. Meg gondolkozunk mit fogunk csinalni. Eladni, es venni valami dogos terepjarot vagy megcsinaltatni.... Megpróbálunk nem elkeseredni és a pozitiv oldalat nezni. Szerencse, hogy nem voltunk a kocsiban, es nem nekunk volt a balesetunk. A kocsi hatso reszebe jottek bele, es nem az egesz motor serult. Egy nagyon kis remeny van, hogy kint volt a rendorseg, es megvan a tettes. Megismertuk a szomszedokat, es most mar tudjuk, hogy a kornyeken csak a mi hazunk nem budos.
Ugyhogy ez a kis tortenet, sajna valami rossznak is kell tortenni. Puszi. Dóri

Dóri visszatér

Sziasztok

Most már tényleg rászánom magam, hogy írjak, mert a Gábornak sajna nem nagyon van ideje. Mostanában eleg sokat dolgozik, semmi ideje nincs hetkoznap.

Ennek megfelően a hetköznapjainkat már itt nagyrészt a munka tölti ki. Hétvégente azért sikerül mindig félretenni a munkát, jókat szoktunk kirándulni, pihenni. Sok mindenrol nem irtunk. Még azt sem meséltük el, hogy milyen volt Mamiékkal. Február 26-a körül visszajöttek a két hetes Déli Sziget túráról, és még nálunk töltöttek pár napot.

Hétvégén Martinborough-ba mentük, ahol bringát béreltünk, majd az egyik borászat után a másikat látogattuk végig.
Nagyon hangulatos volt, de én azt élveztem a legjobban, hogy a Mamiékkal lehettem. Sajna nekünk hétfőn már dolgozni kellett, így ők itthon tettek-vettek. Mami baracklevárt főzött be nekem, esténként pedig meleg finom vacsi várt minket. Nagyon szomorú voltam, amikor a reptéren elváltunk.

A következő hétvégét otthon töltöttük, mivel kicsit megfáztam. Szerencsére sikerült kiheverni hétfőig. A betegség miatt megúsztam egy eléggé félrsikerült túrát a barátokkal. Ők elmentek agy terepjáróval a világ végére, hogy egy kulcsos házban gyertyafény mellett berúgjanak. Szegények nem találták a házat, és rájuk esteledett. Mivel a földút túl veszélyes volt az éjaszakai autókázáshoz, az öt fős csapat az erdő közepén aludt a kocsiban, szakadó esőben, térerő nélkül. Utólag jó szorinak hangzik tőlük, de nem szerettem volna átélni.

Következő hétvégén igazi kirándulást szerveztünk a haverokkal terepjáró nélkül. Felmásztunk egy Tararua hegység egyik csúcsára, amihez legalább ezer métert kellett másznunk, néha kézzel lábbal és húszkilós hátizsákkal. Még mindig egyszerűen nem tudok betelni ezzel a gyönyörű természettel ami itt körbevesz minket. Ha kicsit beljebb megyünk az erdőbe, minden tisztára úgy néz ki, mint a Gyűrük Ura filmben.

A megelőző hétvégén magyar paprikát voltunk szedni (Wellingtontól kb. 50 km-re) egy szedd-magad farmra. Sikerült 32 kg-t szednünk. A nap levezetéseként bográcsos lecsópartit rendeztünk Bencénél. Annyira sikeres volt, hogy a héten lehet, hogy megismételjük.

Múlt héten Húsvét volt. Itt a Nagypéntek is ünnepnap, így négynapos kis kiruccanást szerveztünk Reniékkel, Viktorral (Gábor kollégái) és Julcsáékkal. Jó kis társaság jött össze, szombaton felmásztunk a Taranaki vulkánra hátizsákostul mind a heten. Ott aludtunk egy kulcsos házban.Vasárnap egy tengerparti campingben kötöttünk ki, majd hétfőn végleg elváltunk Julcsáéktól, és mi is hazaindultunk. Azért nagyon jó érzés, hogy itt vagyunk a Világ másik végén, és itt is rendszeresen találkozgatok a családtagjaimmal:).

Az idő mostanság amúgy nagyon jó (ezt lekopogtam, tuti holnapra elromlik), tiszta nyár van. Pedig nagyon félünk, hogy lassan beköszönt a tél, ami nagyon cudar tud itt lenni. Sajna nekünk sincs a lakásban fűtésünk, így rossz idők várnak ránk….:) de felkészülünk mindenre, pár hete már megvettük az ágymelegítő takarónkat is.

Vendegek ujratoltve

Kis kihagyas utan ujra nyuzsges tamadt a hazban. Mult het szerdan megerkezett Edit - Dori Anyukaja - es Geza. Szerda unnepnap volt, igy a szokasos vendegek elotti nagytakaritast a korabbi hetvegen megsporoltuk, de a hetkozi unnepnapon bepotoltuk. Ugy terveztem, hogy max ket ora allatt letudjuk az egeszet, de Dori minden masodpercemet megtervezte egesz napra, es egyet sem hagyott veszendobe menni. Kedd este kitalatuk, hogy sutni kene valamit a vendegeknek. Kivalasztottunk ket receptet egy szakacskonyvbol, es Dori osszeirta, hogy mit kene venni. Bevallatam a vasrlast, majd a kezembe kaptam a listat. Teli volt ismeretlen vagy nyersanyagkent soha nem latott dolgokkal, pl. zselatin, hamozott mandula, glutenmentes sutik, kukorica liszt stb. Masfel ora mulva, este tizkor buszken hazallitok, hogy mindent megvan! Dori arcarol lefagyott a mosoly, amint kipakolta a taskat. Tejszin helyett (itt cream) tejfolt vettem (sour cream), a citromos tortahoz pedig sikerult gyomberes sutit szerznem aaaahhhhhhhhh. A sutogetes a takaritos napra tolodott.
Szerda deltuan negykor Editek megerkeztek, korbevittuk oket a varos korul, felmentunk egy kilatohoz, ahonnet kineztuk, hogy hol lakunk, hogy hazatalajunk, majd hazamentunk. Harminc-negyven kilo felcipelese a hazhoz mar meg sem kottyan. A het maradek reszeben Editek bejartak a varost, majd hetvegen autoba ultunk. es felmentunk Rotoruara. Az a varos Uj-Zeland egyik leginkabb elvadult turistalakozpontja. Dorival mar fel eve jartunk arra, de erdemes volt visszamenni. Kicsit messzi van Wellingtontol, kb 6-7 orat autoztunk odaig. Az ut felenel megalltunk annal a termal forrasnal, ahol par hete voltunk a baratokkal Taupon. Most a folyo vize jo masfel meterrel magasabb volt, mint a multkor. Szerettem volna uszni, de a sodras helybol arrebb vitt, igy visszaevickeltem a tobbiekhez, es egyutt foztuk magunkat a forro vizben. Rotoruan Editeket elvittuk egy maori faluba, aminek a kozepen egy gejzir teszi valtozatosabba a hetkoznapokat. Dorival most ezt kihagytunk; mi mar lattuk korabban, es rettenet draga a belepo. Arra a szabad harom orara mi elmentunk kirandulni egy kozeli vulkanikus volgybe. Itt is volt belepo, mint Rotoruan mindenhol. Atkozott penzszivattyu. A park 130 eve keletkezett, amikor kitort egy kozeli vulkan letarolva egy maori falut es tizenhat kilometer korzetben minden elolenyt. A vulkankitores kovetkezteben ebben a kozeli volgyben egy rakas kisebb vulkani kurto es gejzir keletkezett, es mellesleg az addig szobahomersekletu kornyekbeli tavak forrasba lendultek. A park elejen most is van egy eleg nagy meretu to (kb, mint a Hevizi to), aminek az atlaghomerseklete 70 fok korul van, de nehany ponton folyamatosan forra a viz. A tobol ered egy patak, ami szinten forro. A patak meg kilometerekkel lejjebb is meleg a partjan sorakozo termal forrasok miatt. Vasarnap Editekkel egyutt voltunk egy hasonlo parkban, ahol mindenfele fustolgott a fold. Altalaban nem izgatom magam, ha valahol tablakkal jelzik, hogy ne terjel le a kijelolt utrol, itt viszont nem szivesen leptem volna le az osvenyrol. Altalaban csak szep halkan szivargott a goz a talajbol, de volt, ahol hangosan sikitott a forro vizgoz. Nehany helyen beszakadt krater aljan savas viz fortyogott vagy iszap bugyborekolt. Szombat kora este elmentunk Rotorua kozpontjaban levo termal furdobe, hogy ket ora alatt keszre fozzuk magunkat a vacsorahoz. Pont jo ido volt ahhoz, hogy par masodpercig kibirjam a negyven fokos vizet, utana pedig a medence szelen aludjak.
Vasarnap komotosan hazavezettunk, meg volt idonk otthon egy jo vacsorara. Hetfo kora reggel Gezaek athajoztak a Deli szigetre, ahol ket het alatt majdnem korbeutazzak az egesz szigetet. Jovo het szombaton meg visszajonnek par napra.
Vasarnap voltunk egy jo kis bogracspartin. Eddig nem is nagyon jutott eszembe a magyar kaja, de most rettento jol esett egy kis zsiros porkolt. A bulin lefixaltuk a kovetkezo turankat a hegyekbe. Mielott kijottunk, egyik baratom emlitette, hogy az unokahuga is jon Uj-Zelandra valamikor. Milyen kicsi a vileg, a partin egesz veletlenul osszetalkoztunk:)

Januar osszes

Ellustultam, nem mentegetozom. Jelentos lemaradasban vagyok magunkhoz kepest. Miutan januar kozepen hazajottunk a nyaralasbol, en rogton belevetettem magam a munkaba kemeny negy napig. Az elso hetvegenk negynapos volt. Tizenhetediken, csutortok este fogtuk magunkat Dorival, Renivel es Jakubbal kocsiba ultunk, es elindultunk Aucklandba egy fesztivalra. Hajnali egy korul feluton felrealltunk egy to mellett, es satrat vertunk. Ausztralia ota Dorinak eros bogarfobiaja alakult ki. Egesz este minden bogar azon volt, hogy Dorit megmergezze. Hogy eluldozze oket, random feltepte a haloszsakjat, es ramparancsolt, hogy bogarmentesitsek. Egy ido utan allitolag nem engedelmeskedtem, de erre mar nem emlekszem. Biztos aludtam. Miutan reggel elindultunk, par kilometerrel arebb lattunk egy full extras kempinget. Nevettunk egyet, es tovabbmentunk. Ott meg fogat is moshattunk volna. Kora delutan megerkeztunk Aucklanba. Leparkoltuk a kocsit es ledobtuk a cuccainkat az orszag leglepukkantabb moteljeben. Kicsit zsortolodtunk az indiai tulajjal, hogy szedje mar ki a hutonkbol a ket honapja halott joghurtot, es huzzon agyat negy fore. Egy szint utan rajottunk, hogy o van erofoloenyben, mert a fesztival miatt barki masnak kiadja a szobat harom percen belul. Vettunk par sort, es elindultunk a koncert fele.

Amint beleptunk a fesztivalra, rogton lecsapott ram a maori security banda. Kiszurtak a fenykepazogepunket, es rafogtak, hogy annyira profi, hogy azt nem lehet bevinni. Mas szituban dagadt volna a majam, most nem. Probaltam a jegyen levo szabalyzatra hivatkozni, de erre odakuldtek megegy szazhusz kilos maorit, aki felvilagositott, hogy az a szabaly nem szabaly. Nyeltem egyet, es bementem a gep nelkul. Jakubbal gyanusan meregettuk az asvanyvizes palackokkal flangalo embereket. Kezdtunk besokkolni, hogy nem lehet rendes innit kapni, amikor rakadtunk egy eldugott sarokra, ahol lehetett hideg sort venni sokert. Kifele megmotoztak es atneztek a taskat, nehogy kicsempeszunk valamit. Jakubnak sikerult oda rejtenie egy doboz sort, ahol nem motozzak meg az embert. Abbol en mar nem kertem:) Kora este Bjork koncert volt, amit turtem egy fel oraig, es rajottem, hogy meg mindig nem szeretem.

Fel tizkor kezdodott a lenyeg. Majdnem tiz ev utan ujra osszeallt a Rage Against the Machine. Suhanckorom legkedvencebb egyuttese, aminek a Becsi koncertjere tizenot eve nem sikerult kijutnom, de most ott voltam a vilag masik felen. Lenyomtak egy masfel oras best-of valogatast. Boldogsag.

Szombaton elindultunk visszafele, es megalltunk Taupon kicsit regenaralodni. Talakoztunk meg ket kollegaval, es hatosban elmentunk egy melegvizu forrashoz. Oriasi volt, ahogy egy sziklabol a forro viz csobogott egy kristalytiszta folyoba. Miutan ket ora azas utan melegunk lett, usztunk egyet a folyoban. Este atautoztunk egy Whakapapa nevu faluba a Tongariro vulkan tovebe. Egy elsoosztalyu kempingben totottuk az ejszakat, majd masnap kora reggel nekivagtunk a Tonagariro Crossing turanak. Tizenyolc kilometer alatt kereszteztunk harom vultkani kratert, elmentunk a Mordor tuzes kapuja elott, hihetetlen szinu tavak mellett faltuk fel a szedvicseinket, es meleg vizu patakokon gazoltunk keresztul. Iszonyat szep tura volt, es rettenetesen szerencsesek voltunk az idojarassal. A hegy tetejerol tokeletesen lattuk a ketszaz kilometerrel arreb levo Taranaki vulkant is. Este kicsit elcsigazva beultunk a kocsiba, es valahogy visszavezettunk Wellingtonba.

A mult hetvegenk vegre egy igazi punnyados ket napra sikeredett. Raszantuk magunkat, es kimentunk a tengerpartra furdeni. Kellemesen csalodtunk, egyaltalan nem volt olyan hideg, mint hittuk. Ausztralia utan itt is sikerult leegnem. Kiraly.

A mostani hetvegen volt a Sevens nevu bajnoksag Wellingtoni forduloja. Ez egy specko rogby jatek, ahol het-het jatekos jatszik ketszer het percig. Nagyon progos, az biztos. A jatekot tizennegy nemzet jatsza le ket nap alatt. Viszont a wellingtoni fordulo inkabb a bulirol szol, mint a sprotrol. Azt hiszem, hogy ez az itteni karnevali szezon fo esemenye. Mindenki be volt oltozve valaminek, meg berugva, de rettenetesen. A szuneteket az egesz kozonseg vegigtancolta. A szombati dontoben szerencsere ott voltak a kiwik, es meg is nyertek a meccset. A hetvenezres stadion duborgott, amikor a nemzeti csapat lenyomta a maori torzsi tancot. A meccs utan a kozonseg egy emberkent nekiindult a Wellingtoni ejszakanak. Oriasi volt, hogy az egesz varos lent lent bulizott valamilyen maskaraban. Vasarnap a regeneralodas napja.