Hazataláltam

Ma reggel végre rászántam magam egy kis futásra, ahonnét most találtam haza... Célpontul a botanikus kertet választottam, ami azon kívül, hogy nagyon szép, rendkívül zeg-zugos, így sikerült eltévedtem. Viccesen nézhettem ki, amikor minden kereszteződésnél megálltam egy kicsit toporogni, hogy merre is menjek. Filmbeillő volt, amikor többször elindultam valami kis ösvényen, és egy perc múlva ugyanott kikötöttem. Szerencsére egy idő után megtaláltam a kacsákat, ahonnét már képben voltam. Hazafelé a lépcsőfutást még nem vállaltam be:D

Dóri mentségére legyen mondva, tegnap írt egy hosszú bejegyzést. Szegénykém egy memóriakártyára mentette a doksit saját gépén, majd mire átrakta az én gépemre, hogy feltöltse a blogra, az adatok atomjaira hullottak a kártyán. Egy kicsit kiakadt, mivel írt vagy három oldalt. Kíváncsi vagyok, hogy a ”kudarc” után mikor szánja rá magát az írásra.

A héten voltam egy nagyon jó fej ügyfélnél, aki szintén import munkaerő volt. Amint bemutatkoztam, helyből visszakérdezett, hogy honnét jöttem. Nagyon örült neki, hogy végre ő is egyszerűen megért valakit, és nem kell a helyi akcentusra koncentrálni. Rettenet büszke volt rá, hogy a gyerekei már original kiwik, azaz itt születtek. Egy kicsit zavarba hoztam, amikor mondtam neki, hogy Magyarországról jöttem. Pár kínos másodperc után visszavágott, hogy idén is a tavalyihoz hasonlóan ünnepeljük az 56-os forradalmat? :D A politikát félretéve még előjött Gábor Zsazsával. A témát gyorsan hárítottam, mivel tudomásom szerint Zsazsa nem tartozik a hivatalos ország-imidzsbe, és különben sem tudok róla semmit. A legfrissebb emlékem róla egy kb. 15 évvel ezelőtti Friderikusz show. A hapsi egyébként maláj, rendkívül vicces kiejtéssel felszerelve, legalább az ő angolját meg lehetett érteni. Tegnap munka után volt egy kis sörözés az irodában. Nagyon tetszett, hogy az osztályunkról szinte mindenki ott maradt este 7-8-ig, és nem pattantak helyből haza. Az akcentusnál maradva csak annyit mondanék, hogy miután a helyi erők kicsit betintáztak, már képtelenek voltak artikuláltan beszélni (itt egy sima munkahelyi sörözés = 3 üveg sör 10 perc alatt), és olyan rettenet angolt használtak, hogy a felét nem értettem, amit mondanak. Legalább tanultam pár újabb szlenget.

Az utolsó bejegyzésben említettem, hogy megvettük a hűtőt, ami azóta meg is érkezett. Először azt hittük, hogy magától jött ide:) Korábban megállapodtam a hűtő eladójával, hogy csütörtökön fél hatkor találkozunk nálunk hármasban (az eladó, a hűtő és én) hogy együtt megmásszuk a lépcsőinket. Dórival húsz perccel öt után haza is értünk, és meglepetésünkre egy árva hűtő várt minket a lépcső alján, az eladó pedig sehol (a hűtőt akkor még nem fizettük ki:)). Erőt vettünk magunkon, és egy kis bemelegítés után feltaszigáltuk az új szerzeményünket, ami szerencsére nem olyan nehéz, mint amilyen nagy. Tehát már be tudjuk hűteni a chipset, és van egy újabb tárolónk, ahová a rengeteg papírdobozt elpakolhatjuk a nappaliból:)

Dóri, hogy felszentelje a hűtőt, másnap el is ment vásárolni. Hozta a formáját, pl. vett négy féle kókusztejet mondván, hogy ki kell próbálnia, hogy melyik a legjobb. Mondtam neki, hogy biztos a legolcsóbb:D Nagyon jó érzés volt este e teli hűtőt kinyitni, ilyenben már egy hónapja nem volt részem. Kezdem otthonosan érezni magam.

Üdv,

Gábor

Képek: este otthon (fent), reggel otthon (lent)