Sziasztok,

Újra visszatérünk egy kis beszámolóval közel egy hét kihagyás után. Az előző bejegyzésből biztos lejött, hogy kicsit el voltunk kenődve. Azóta minden összejött, megszereztünk egy iszonyat jó lakást, és végre megvan a kiszemelt autónk is. Mivel ezek voltak legfontosabb kezdeti elintéznivalók, ezután engedélyeztünk magunknak egy 3-4 napos „nyaralást”, ami eddig kimaradt a nyarunkból.

A lakástémánál maradva a rengeteg szívás a rondábbnál büdösebb lakások után meghozta a gyümölcsét. A múlt héten egyik este minimum 10 km-el a lábunkban és kb. 5-6 lakás után elkeseredetten néztem meg a legfrissebb albi kínálatot a neten. Találtunk egy friss hirdetést kép nélkül. Másnap próba-cseresznye alapon elmentünk megnézni, ahová egy rettenetesen hosszú lépcsőn kellett felmenni. Amikor felértünk és megláttuk a lakást, nem akartuk elhinni, hogy azt hirdették annyiért amennyiért. Dóri helyből felhívta a tulajt kb. olyan stílussal, hogy ezt kötelező nekünk kiadnia. A tulajjal egyébként éppen Aucklandban volt, és mivel mi hétvégén úgy is felmentünk volna, megbeszéltünk vele egy találkozót, ahol a szerződést hatszemközt alá is írhatjuk. Péntek este találkoztunk a tulajjal egy szórakozóhelyen, ahol egy sör mellet megbeszéltünk mindent és leszerződtünk a lakására. Az emberünk egy elég fiatal laza srác volt. Mondta, hogy azért adta ki a lakást nekünk, mivel a Dóri olyan ellentmondást nem tűrően követelte, hogy nem mert nemet mondani:)

Badacsonyi ház kilátással a Balatonra

A lakás ledumálását követően a helyi Vaterán sikerült leütni a kocsit is. Az új verda: Mitsubishi Legnum (alias Galant) 1997, imported from Japan, 1800cm3, automic transmission és nagy:) Elfér benne két bringa meg egy birka, ja és mi is! Az autóvásárlás itt viccesen gyors és egyszerű. Kb. 15 perc alatt elintéztük az egészet. Felvettem a bankban a pénzt, odaadtam az ex-tulajnak a pénz, az ex-tulaj odaadta a kulcsot és berakta a szomszéd bankba a pénzt (5. perc), beültünk a szomszéd internetkávézóba, ahol online átírattuk a nevemre a kocsit, ami csak félig sikerült, mivel nekem nincs új-zélandi jogsim (10. perc). A kis baki miatt átmentünk a postára, ahol kitöltöttem egy formanyomtatványt, és leperkáltam kemény 9,5 dollárt, kb 1250 Ft-ot (15. perc)! Nincs illetékhivatal, nincs teljesítmény- vagy térfogatarányos átírási költség, és nincsen semmi görcs.

A hétvégen el is mentünk az új verdát letesztelni, mivel úgy sem lett volna hol aludnunk, Wellingtonban pedig nem volt kedvünk csövezni, mert a hálózsákjainkat otthon hagytuk. Csütörtökön du. Rotoura felé vettük az irányt. Az itteni utakról annyit kell tudni, hogy nem nagyon van autópálya (de útdíj sincsen vagy legalább is nem direktbe:)), és elég nagyok a távolságok. Itt 450 km nem egyenlő 4,5-5 órával, hanem inkább hat óra fárasztó vezetést jelent. A vezetést egyébként sokkal kevésbé tartom itt extrém sportnak, mint otthon. 100 km/óra a megengedett legnagyobb sebesség, amit többé-kevésbé mindenki be is tart, és nagyon következetesen be lehet sorolni bármikor a mellettem lévő sávba. Senki nem görcsöl azon az elvesztegetett három másodpercen, hogy eggyel hátrébb került a sorban (lassan már én sem:)). Visszatérve Rotourához a helyről annyit érdemes tudni, hogy ott aztán igazán forró volt a talaj a lábunk alatt (fúú, de frappáns!). A város legnagyobb része alatt a földkéreg nem vastagabb pár méternél, de van ahol csak fél méter vagy annál is kevesebb. Az ilyen helyeken szó szerint forró a föld. A város dugig van termálfürdőkkel és néhány izgalmas vulkanikus parkkal, amiket a maorik lefoglaltak maguknak, és pénzszivattyúkká varázsolták azokat. Az egyik ilyen maori faluban tiszteletünket tettük. Izgalmas volt látni pár friss lekerített területet, ahol az elmúlt hetekben nyílt meg a föld. A falu utcáin aprócska vulkánkűrtők (na jó, csak egy lyuk a földőn, ami viszont rettenet büdösen füstöl) helyettesítették a muskátlit.

Ezt melyik szomszéd kutyája gyurmazta ide?

A falu főterét több kb 60x60 cm-es lapos fadoboz díszítette. Felvilágosítottak, hogy abban főzik a kaját a helyiek. Ha az egyik sütő pár év használat után kihűl, akkor pár méterrel odébb feltörnek egy újabbat. Elég energiatakarékos megoldásnak tűnik. A főtér közepén még volt egy kis tavacska, amit fürdésre nem lehetett használni, mivel folyamatosan forrt benne a víz! A szomszéd főtkukoricás bódé abban főzte a kukoricáit, és azokat szemét drágán árulta a szerencsétlen turistáknak (mint mi:)).

Maori-szlovák kisebbségi csúcstalálkozó a főtkukis tó mellett

Lecsekkoltuk még a helyi szabadtéri maori termál furdőszobákat, a fortyogó iszaptavakat, egy-két gejzírt, de ezekről nem rizsázok, mert olyanokat már biztos mindenki látott a Yellowstone parkban. Inkább mellékelek egy képet:

Kisgejzír és nagygejzír (állítólag kettő tör ki egymás mellett, csak a gőzől nem látni. Mi sem láttuk)

Egyébként Rotoura városi parkja is egy vulkanikus terület aprócska vulkánkürtőkkel, tűzforró tavakkal és néhány megpörkölődött növénnyel. Vicces volt látni, hogy a fortyogó tavak körül és az elkerített tűzforró felületek közt rohangáltak a gyerekek. Biztos hiányzik belőlük pár már évek óta az oviból…

Péntek este felmentünk Aucklandba, ahol aláírtuk az albérletünk tulajával a szerződést, de erről már rizsáztam fent. Szombaton az egyik barátunk (Viktor, a helyi erő a budapesti irodából:)) körbevitt minket a város körül. Az egyik oldalon megnéztük a Tasmán tengert és egy esőerdőt, a másik oldalon pedig sétáltunk egyet az Csendes óceáni strandon is. Hát mit is mondjak róluk… simán megérnek még egy nyaralást, gyönyörű az egész terület. A város egyébként óriási kiterjedésű a közepén egy rakás magas épülettel és a Skytowerrel, ami a berlini TV-toronyhoz hasonló szörnyűség, csak nem étszúrt lufi alakú, hanem felnyársalt UFO formájú. A torony mellesleg a déli félteke legmagasabb épülete, és nemtudomhányszázmétermagasban egy üvegpadlón keresztül lehet nézni a járdán mászkáló rizsszemeket. Nem mentünk fel, mert nem volt rá időnk. Majd legközelebb. A város fénypontjai szerintem az elszórtan elhelyezkedő pár száz éves vulkánok. A Badacsony hozzájuk képest egy aggastyán. Tökéletes vulkán formájuk van a tartozék vulkáni kürtővel együtt. Az egyik ilyen hegyre felmentünk, aminek a tetején egy tehéncsorda nyírta a gyepet (elkelnének otthon is) a város közepén! Rettenet jó csoportfotó készülhetett volna velem és a tehenekkel, a háttérben Auckland belvárosával, de nem lemerült a fényképező?

Az Auckland-Wellington visszaút elég hosszú volt és fárasztó, de az utó jól vizsgázott. Megérkeztünk az üres lakásba és aludtunk az egészre egyet a vadonatúj felfújható matracunkon:)

Üdv,
Gábor