Aftershock and financial shock

Sziasztok,

Ket hete volt a teveben egy Aftershock nevu film. Egy fiktiv 8.2-es wellingtoni foldrengesrol szolt. Nem orultunk neki, tul kozvetlenek voltak a helyszinek... A filmet mar hetekkel elorre beharangoztak, es rengeteg nepnevelo reklamot is vetitettek. Ezek arra figyelmeztettek, hogy mindig tartsal otthon szardiniat, loncshust, szegedi gulyast, ujramelegitheto toltottkaposztat, vizet, zseblampat, elemet, elemes radiot, szeizmografot, mini idojaraselorejelzot, sebtapasz, szunyogirot, halozsakot es kalapacsot, ha esetleg beutne a menku. Szoval raparaztunk. A film nagyon is hitelesre sikerult. A foldrenges a reggeli csuban rontott a varosra. Aki a belvarosban az utcan volt, az uvegeso miatt rogton megfekudt, az irodakban a leszkadt almenyezet alatt vergodtek az emberek, az autopalyan pedig egy tehen ala szorult auto okozta a legnagyobb gondot. Na a trefat felrepteve, nagyon is realis hellyzeteket dolgozott fel a film, peldaul, hogy egy tengerszinten fekvo irodahazban a foldrenges utan felfele vagy lefele indulnal-e el? Igen, aki felfele menne, az dontott jol. 

Tizenharom perc mulva mar jott is a tiz meteres cunami, ami mindent elvitt harom emelet magassag alatt. Wellington teljesen elvagodott a kulvilagtol: az egyik bevezeto autopalyat a cunami vitte el, a masikat foldcsuszamlas temette be, a kikotot es a repteret szinten ledaralta a cunami, a mobiladotornyok termeszetesen reg osszedoltek es az osszes kozmunek nuku. Ennel a pillanatnal neztunk a par kilometerre pislakolo autopalyara, es arra gondoltunk, hogy milyen szar lenne, ha nem lenne, es lehet, hogy holnap kene vennunk palackos vizet is, mert negy uveg boron, egy uveg whyskey-n, egy Malibun, egy Bailey's-en es masfel liter tejenen kivul nincs semmi innivalnonk. Elvileg harom napnyi vizet erdemes otthon tarolni, de nekunk harom napra elgendo alkoholunk van. Berugni ilyen helyzetben nem tul jo otlet. Annak azert orulunk, hogy magason lakunk. Amugy azt mar korabban megbeszeltuk, hogy gaz eseten a konyvtarnal talalkozunk, de most mar azt is tudtuk, hogy az nem OK, mivel mire 10 perc alatt ott vagyunk mindketten, akkor mar csak harom percunk van az ozonvizig, es a hely a parton van... szoval most uj rescue meeting point-to kell kitalalnunk. A filmre tenyleg raparzunk, mivel nagyon is idoszeru egy nagyobb foldrenges a tersegben.

 Az utolso 1930-ban volt, es szazevente szokott lenni egy-egy durvabb. Masnap Dori a madarak enekebol es a repkedesukbol erezte, hogy delutan foldrenges lesz. En ugyanezt ereztem a felhok alakjabol kovetkeztetve. Vegul arra jutottunk, hogy madarbelbol lehet legjobban foldrengest elorejelezni. Reggel az irodaban komolyan elemzgettem, hogy gaz eseten egy hegymasozkotelen le mernek-e ereszkedni a 24-rol. Nem hinnem:D

A film mar reg volt, lassan kezdunk kicsit lenyugodni, de meg mindig kacsingatva megyunk el a konzerves polcok mellett a boltan. Azota en jobban izgatom magam a kulvilagban tombolo penzugyi valsagon. Kisebb gorccsel nyitom meg minden reggel az Indexet es a Porfoliot, es lelegzetvisszafolytva olvasom a hireket. Orulok neki, hogy eppen itt vagyok, es hamisan azt gondolom, hogy itt mi el vagyunk szigetelve ettol az egesz orulettol. Itt egyebkent meg tenyleg nincsen semmi komoly gond, a tozsde csuszkal lefele, a farmerek aggodnak az egyre olcsobb tej miatt, de ennyi. En meg azon ragom magam, hogy az aprocska otthoni vagyonommal mi fog tortenni, es hogy egyaltalan mennyit fog az nekem erni, ha a kemeny magyar aranpengoimet atvaltanam egyszer akarmi masra. Meg hogy egyaltalan mi lesz egy ev mulva, amikor valamerre nekiindulunk a sztyeppeknek, hogy hazatalaljunk a Karpatok labahoz, ahol a nagyfolyo ketteszeli a bedugult varost, amit a leallitott metrofuras sem tud osszekapcsolni. Nem mintha nem lennek biztos a dolgomban, csak hat mittomenhogymivanmar... mindenesetre elkezdem frissiteni a nemettudasom vagy a szlovakot. De lehet, hogy kinait kene tanulni vagy maorit?

Ma voltam masodszor tankolni az terepjaroval. Nagyon kellemes meglepetes ert a benzinkuton. Egy lityo dizel 1.15 $-be kerult, ami penteki arfolyamon 150 HUF!!! Orulet, eljenek az alacsony adok, eljen a penzugyi valsag, ami foldbe dongoli a koolaj arat, es eljenek a 3.3 literes boszme benzinzabalok, mikozben lesz*rom, hogy mennyit fogyaszt (amugy 12 liter, ami ekkora kocsinal nem sok).

A mult het vegen vegre felebresztettuk teli almabol a grill-t, ahol azota majdnem minden este a vacsorankat csinaljuk. Ez az egy het alatt letudtunk ket jol sikerult grillparty-t. Mult hetvegen vegre kiirtottuk a gazt is a kertbol, Dori elultette a kis viragait, en pedig kivagtam a babzsakot a teraszra, es ott henyeltem egesz delutan. Most hetvegen nagyon nem aktivizaltuk magunkat, bar szombaton elmentunk az obol tuloldalara egy bringazasnak alcazott kenyelmes ebedre.

A kocsival beparkoltunk egy parkba, a Dori fel orat leragadt a vadkacsaval, akit harom apro kiskacsa kergetett. Majd meg egy fel orat tekertunk az obol partjan, amikor az oldalbordam legnagyobb oromore lecsapott rank egy szelvihar, ezert visszavonoltunk egy szelvedett kavezoba, ahol megebedeltunk, aztan estere szepen hazaautokaztunk. Vasarnap delelott en ceges sprotrendezvenyen voltam, igy elblicceltem az otthoni takaritast:) Most eppen kora este van , es a csaladdal bonyolitjuk a vasarnap esti telefonbeszelgeteseinket. Dori nemreg jott haza egy olasz fozoorarol, ugyhogy a heten remelem a legfinomabb pasztakat es pizzatkat fogjuk enni. Nincs rossz dolgom:D

A forint ereje legyen veletek! Udv,
Gabor

Nagyon Wellington

Kedd, Wellington, iteletido. Ma a legerosebb hajlakk is csodot mond, es a karbovnazas esernyok is gyufapalcikakent tornek kette. Ez elso hibat akkor kovettem el, amikor felkeltem, a masodikat pedig akkor, amikor elmentem dolgozni. Pedig meglett volana ra a halovany okom, hogy otthon maradjak, ugyanis kicsit faj a torkom. Szerintem amiatt, hogy a Dori kitalalta, hogy a heten csak zoldseget eszunk. Ez pszihesen megviselt, de ugy is sunyiban megszegem, ha nem figyel kicsit:D Szoval a torokfajasommal lelkiismeretfurdalas es kamu horgesek nelkul betelefonalhattam volna, hogy bocs, de ma agyban maradok. Vegul megis elomaszott belolem a lekiismeret, es elmentem Dorival egyutt a gyarba. Az uton alig szoltam valamit, csak pislogtam ki az ablakon, es neztem ahogy a szel kergeti az vizet a foldon, es majdnem feltepi az aszfaltot. Ahogy a borig azott embereket figyeltem az utcan kifordult esernyoket tartva a kezuben, megnyugvassal toltott el, hogy en egy kocsiban ulok. Ki is harcoltam magamnak, hogy Dori az iroda bejaratnal tegyen ki, es ne ketszaz meterrel arreb, ahogy szokta. Az irodaban radobbentem, hogy rajtam kivul masnak is fajt a torka, csak nekik nem volt lekiismeretuk. A szel kegyetlenul dongeti az ablakokat, eleg ilyesztoen ropog es mozog az epulet. A fenti terkep kozepen az a kis matyohimzes pont Wellingtont felett van, es eros szelet jelol. Hangsulyozom az itteni eros szel, az otthon evtizedes vihar.
Szoval ez most nagyon Wellington. A komp nem megy, a repuloter lezarva, a szemkozti toronyhaz epitkezest lathatoan ma hanyagoljak, az kikoto vedett obleben szerencsetlenul illegnek-billegnek a vitorlasok arbocai. Azt mondjak az okosok, hogy az oktober itt mar csak ilyen. Mivel tavaly ez a szeles idoszak kimaradt, ezert iden gondolom dupla adagban kapjuk. Delutanra jo idot mondanak, de most epp nem hiszek senkinek. He megis bejon, megirom.

Nektek vidamabb idot kivanok otthon!

Udv,
Gabor

p.s.: du. 1:39, most mar csak esik, de nem fuj. A Napnak se hire, se hamva.

p.s.2: este 7, kek eg, szelcsend. A hirekben most lattuk, hogy volt pusztitas rendesen. Wellington 160 km-es szellokesek simogattak.

Túl az első éven

Mult het penteken voltunk egy desing shown, nev szerint a World of WearableArt festivalon. Dori szerzett a munkahelyen keresztul VIP jegyet. Engem nagyon nem izgatott a dolog, mert azt gondoltam, hogy valami gagyi divatbemutatonak alcazott jelmezbal.Az sem motivalt jobban, hogy szmoking/nagyestelyi volt a dress code. A show elott egy koktelpartira votlunk hivatalosak, ahol ott volt melettunk az uj-zelandi minister elnok (Helen Clark) is. Gondoltam elbeszelgetek vele a uj-zelandi magyar immigransok sanyaru helyzeterol, de nem tettem, gyavasag.

Amugy nagyon kedves es kozvetlen nonek tunt, ezen felul meg egy viccess beszedet is mondott. A show egyebkent nagyon latvanyos volt, minden varakozasomat felulmulta. Modellek jottek-mentek mindenfele lehetetlen ruhakban, vagyis inkabb jelmezekben. Ez iszonyat jo hang- es videotechnkaval megfuszerzve. A show vegen jottem ra, hogy ez valojaban egy nemzetkozi ruha design verseny, ahol eredmenyt is hirdettek kulonbozo kategoriakban. Az egesz show harom oras volt, plussz egy harom fogasos vacsora elozte meg. Ez kicsit soknak tunik, de ha az ember vegig tatott szajjal bamulja a szinpadot, akkor egesz elviselheto.

Vasarnap elmentunk kirandulni nehany baratunkkal a Makara beach-re, amit mar par honapja Dorival kineztunk. Elgyalogoltunk par kilometert a kietlen tengerparton, majd viszfordultunk, de azt mar egy kicsit beljebb, a szarazfoldon tettuk meg. Ott felszenvedtuk magunkat 2-300 meter magasra, atverekedtuk magunkat egy rakas birkan, aztan a hegy tetjerol csorgattuk a nyalunkat a kilatasban: elottunk az udezold ret, ahol elszortan baranyok legelesznek a csemetekkel, a hatterben a lemeno nap, alattunk ketszaz meterrel a szikrazo ocean… ahhh, iszonyat latvany volt. Nezzetek meg a kepeket az albumban, majdnem visszadjak a latvanyt.

A heten vettunk egy terepjarot.

Orulok neki, mint majom a farkanak:D

Dorival par hete hataroztuk el, hogy beujjitunk egy gepjarmure, amikor vegiggondoltuk, hogy anyuekkal, majd utanuk Lacival es Ildivel korberodeozzuk mindket szigetet. Ehhez kell egy megbizhatobb, magabiztosabb, kevesebbet fogyaszto auto, es amivel tudunk legvonalban is haladni, ha elfogy az aszfalt. Nem utolso sorban tobbe nem akarok a homokba ragadni a strandon:D A kocsi egyebkent egy 96-os, ot ajtos Isuzu Wizard 3 literes turbo diesel motorral.

Nagyon jo allapotban van mind a 120ezer km-jevel egyutt, es az elejen egy irdatlan galytoro racs feszit. Ugyhogy most van meg egy autonk, plussz rengeteg loeronk, es sok hely az utazasokhoz. Remelhetoleg ez valamivel kevesebbet fog enni, mint a masik, ami varosban siman lehorpint 13 liter benzint. Az Isuzu amugy is diesel, ami itt negyedevel olocsobb, mint a benzin, magyar aranytallerban szamolva kb 170 ft. A masik kocsit idovel eladjuk, mert nem szeressuk, meg amugy soha nem is szerettuk, es ezt ereztette is velunk.

Ha valakinek kell egy 96-os Mitsubishi Legnum, jo penzert biztos athajozik Magyarorszagra, aztan a vam utan hirtelen keteszer annyiba fog fajni…

Szombaton voltunk is kirprobalni a tengerparton. Reggel talakoztunk Bencevel es Ivannal, akik szinten egy-egy ilyen benzinfalo tulajdonosai. Megittunk egy jo kis kavet, es nekivagtunk a harom vassal a Red-rocks nevu terepjaro utnak. Ez Wellington leges-legvegeben kezdodik, es a tengerparton vezet kb 10-15 km-ert. Az eleje kellemes kis foldut, de kesobb akadt egy-ket meteres tankcsapda, puha homok, kisebb folyok, majd par km utan egy irdatlan sziklan kellet atmaszni. Eloszor becsokiztam, es neztem a tobbikeket, de amikor latam hogy ok gond nelkul atpattannak rajta, en is beprobalta

m, sikerult:D.

Ez egyetlen gixer az uton az volt, hogy Ivan beragadt a parton a homokba, de maris ott termett par segitokesz maori a meg durvabb verdaikkal. Kikapcsoltuk a difit, leengedtuk a gumikat, es a kocsi pikk-pakk kint volt magatol a homokbol. Szoval abszolut fun, mar alig varom, hogy kirandulni menjunk Anyuekkal meg a Laciekkal, es elhagyjuk az aszfaltot.

Par hete olvastam egy erdekes tanulmanyt a neten. E szerint Uj-Zeland a legkevesbe korrupt orszag Dania es Svedorszaggal egyutt. Magyarorszag kicsit hatrebb a 47. helyen vegzett fej-fej mellett Jordaniaval es Costa Rica-val, de Botswana, Uruguay es Csilletol jelentosen lemaradva. Vicces. Az azert tenyleg erdekes, hogy az elmult fel evben a Figyeloben legalabb 5-6 nagy cikk fogalkozott a temaval. Nem kapocsolodik kozvetlenul a korrupciohoz, de a bizalomhoz igen, hogy milyen kis elmenyek ertenek itt minket folyamatosan. Csak hogy par elmenyt emlitsek az elmult nehany hetbolt a teljesseg igenye nelkul:Szokasos heti nagybevasarlasra Dori elvitte az egyik kedvenc angol nyelvu receptkonyvet, mert nem volt kedve kiirni a hozzavalokat.

Fizetes utan a konyvet a bevasarlokocsi lehajthato reszeben felejtettuk, amit csak otthon vettunk eszre.

En legyintettem, hogy hagyjuk, mert mar valaki ugy is lenyulta, es az aruhaz amugy is a varos masik vegen volt. Ket het mulva ugyan ott vasaroltunk. Dori megkerdezte az informacios pulton, hogy nem talaltak-e egy konyvet ket hete. Megvolt…
Dorinak elvittem az egyik bekrepalt karorajat az iroda melleti orashoz. Par oraval kesobb erte mentem. Az oras azt mondta, hogy az elem rendben volt, kicsit szetszedte, megtisztitotta es vegul is ezzel megjavitotta. Ingye’
A heten az egyik baratommal vacsorazni mentunk egy nagyon jo kis kavezoba a tengerparton. Dori nem jott, mert mar voltunk ott, es alig lehetett gluten mentes kajat kapni.

Vacsora kozben megkerdeztem a pincert, hogy ugyan ma’, foznek-e itt valamit liszt nelkul, merthogy az asszony nem igy tapsztalta es ezert nem is jott.

Azt mondta’ hogy de, es parc perc mulva kijott ket gluten mentes sutivel, hogy vigyem haza a Dorinak. Ingye’
A boltban mar szamtalanszor kicsareltek mindenfele dolgot problema nelkul, sok esetben szamla nelkul. Pl. tegnap rossz tipusu CO2 patront vettem egy biciklipumpahoz, amivel sikerult is kockara fagyasztani a kezem mikozben kiszokott a gaz a patronbol. Szo nelkul kicsereltek az elhasznalt patront egy megfelelo tipusra.

Persze itt sem minden habostorta, plane nincs kolbaszbol a kerites, de kedvesseg es bizalom kicsit tobb akad, mint otthon.

Sydney 2.0

Mult het vasarnap Sydney-be utaztam egy treningre. Szerdan mar Dori is jott utan egy par nap nyaralas erejeig. Kicsit nehezemre esett lelepni, mivel nagyon szep ido volt egesz hetvegen. Nincs sok jobb dolog, mint telen a napsutesben furdo teraszon fetrengeni egesz delutan. Egy szlovak kollegammal utaztam. Par ora repulest kovetoen kora este leszalltunk, es egy kis zotykolodes utan mar bent is voltunk Sydney-ben. A szallassal megint nagyon happy voltam. A belvaros kozepen a 24. emeleten egy ket haloszobas apartmanban bujocskaztam sajat magammal negy napig, fun! A treningtol nem lettem sokkal okosabb, de legalabb megismertem nehany jo fej ausztral kollegat Sydney-bol es Brisbane-bol. Estenkent egyutt jartunk vacsorazni es sorozni. Hetfo este a hirhedt Kings Cross szorakozo negyedben beulltunk egy cseh etterembe, ahol elpusztitottunk negyen ket istenien megsutott kacsat. Elotte jol megagyaztunk nekik egy kis Becherovkaval, lekisertuk oket nehany korso Krusoviceval es a maradekot felegettuk meg egy kis Becherovkaval. A helyi sracok helyismeretenek koszonhetoen betalaltunk meg nehany pubot, hogy masnap frissen inditsuk a reggelt:) Kontrasztos volt Wellingtonhoz kepest, hogy hetfo ejszka mekkora tomeg volt az utcakon. A maradek nehany estet is jobbnal jobb ettermekben es pubokban toltottuk a kollegakkal, majd szerdan hirtelen vege lett a treningnek. Konnyes bucsut vettunk egymastol, es atcuccoltam az onfinanszirozos szallodaba, ami torteneteset az emlitett Kings Cross negyed szelen volt.

Becsekkoltam, rossz elorzettel betuszkoltam magam az aprocska liftbe, majd benyitottam a szobaba. A sotetben alig sikerult kitapogatnom a villanykapcsolot. A 60W-os villanykorte sargas fenyenel radobbentem, hogy ez most nem a naszutas lakosztaly es hogy nincs ablaka a szobanak. Vegul sikerult egy ablakkeretet azonositanom a falon, de szerencsetlen nem szolgalhatott semi fennyel, mivel egy lichthoffra nezett. Sikitva visszarohantam a recepciora, hogy azonnnal adjanak egy ablakkal felszerelt szobat. A recepcios gyors vita utan rovidre zarta a temat azzal, hogy ok fullra vanak, igy ot napig nem a szallodaszobaban fogok fotoszintetizalni. Tovabbi husz perc alkudozas utan a duty managerrel valahonnet megis sikerult elokaparni egy kulso ablakkal rendelkezo szobat, boldogsag. Kicsit kesobb Dori is megerkezett a repterrol a szlovak kollega baratnojevel egyutt. Ledobta a cuccait, vettunk egy nagy levegot, majd elmentunk vacsorazni a mar jol bejaratott cseh etterembe. Jo este volt ujra a sult kacsakkal, a lanyokkal es most kicsit kevesebb alkohollal, jozansag:)

Csutortokon bevetettuk magunkat a varosba, megneztunk nehany kotelezo turista cuccost, amit januarban kihagytunk. Elmentunk a sydney-i akvariumba, ami sokkal szebb, nagyobb, capasabb, mint a melbourne-i. Utana atmentunk az akvarium melett levo allatkertbe, hogy tovabb erositsuk a meggyozodesunket, hogy Ausztralia a leghalalosabb kontinens. Az allatkertbol kilepve minden apro fekete pontrol a Sydney tolcserhalos pokra asszicialtam. Delutan vegre talalkoztunk a Zsuzsival. Kaveztunk, fagyiztunk, hemperegtunk a napon es vasaroltunk. Az unokateso nagyon aranyosan pentekre szabadnapot szervett maganak, igy elkezdtunk agyalni a masnapi programon. Nekem Canberranal ertelmesebb dolog nem jutott az eszembe, viszont Zsuzsi bedobott egy Port Stevens nevu nyaralohelyet. Gyorsan foglaltunk autot egy internetkavezoban, majd kicammogtunk a esti kivilagitott Operahazhoz, mert az kotelezo:)

Pentek reggel Zsuzsival talakoztunk a megbeszelt helyen, majd osszeszedtuk az autot. Kezdem csipni a sydney-i autokolcsonzoket. Megint egy szammal nagyobb verdat kaptunk, mint amiert fizettunk. Ket ora alatt fent voltunk Port Stevens-ben, ami egy almos kis nyaralohely Sydney-tol 150 km-re. A hely arrol nevezetes, hogy egy irdatlan hosszu mozgasban levo homokdune fekszik a varostol delre. Gyorsan elkaptunk egy homokbiztos terepjarot, es elmentunk sandboardozni. Nem gondoltam volna, hogy ekkora moka tud lenni lecsusszani a homokon egy darab deszkan. Legalabb egy orat allatkodtunk, majd miutan a homoktol mar nem katptunk levegot, meg a fulunkbol is az folyt kifele, visszamentunk a kocsihoz. Megprobaltuk kirazni magunkbol az osszes homokot. Este derult ki, hogy ez nem volt sikeres probalkozas, mivel meg ott is homok volt, ahol egyaltalan nem kellett volna. Delutan egy katamarannal kimentunk balnat nezni. Ez eleg rizikos huzas volt, mivel a balnak nem mindig szeretik mutogatni magukat, es csak egy napra mentunk oda. Ugyanis abban az esetben ha nincs balna, lehet jonni maskor ingye’, ami ebben az esetben buko lett volna. Masfel ora eredmenytelen bolyongas es nehany kosza delfin utan felbukkant ket pupos balna. Orultunk nekik es probaltuk oket fenykepezni. Egy ido utan kezdett unalmas lenni, hogy otpercenkent megmutatjak a hatukat, fujtatnak kicsit, majd lemerulnek kajalni. Ilyet tudtak a Kaikuranal latott ambras cetek is, csak ok sokkal csunyabbak voltak. Egyszer csak az egyik kamionnyi meretu allat fogta magat, es kiugrott a vizbol, hogy par pillanattal kesobb oriasi erovel visszavagodjon oda. Nehany masodpercel kesobb ugyanezt a paradet lenyomta a pajtija is. En csak alltam, es nem hittem a szememnek, hogy hatvan tonna csak igy ugral a vizbol. Fenykepet sajnos nem sikerult kesziteni roluk, mert amilyen hatalmas allatok, olyan gyorsan repulnek. A visszafele leallitott motorral es kibontott vitorlakkal hasitottuk az oceant. Rajtunk kivul mind a hat papirkutya turista bealudt. A kapitany annyira megorult az ebersegunknek, hogy leult mellenk, es egy bebi es a felnott balna muanyag makettjevel felvilagositott minket ezeknek az uszo kamionok nemi eleterol. Mindenesetre megtudtuk, hogy egy ujszulott balna siman veri az egy tonnat es naponta tobb, mint otven liter anyatejet fogyaszt a kis ehenkorasz. A kisbalnak szopasi technikajat talan tovabb is ecsetelte a kapitany, mint kellett volna. Annyira belemelgedett a makettes szemleltetesbe, hogy a lanyoknak mar be kellett fognom a szemuket:) Partot eres utan vacsoraztunk egyet a kikotoben, majd szepen komotosan visszaautoztunk Sydney-be. Ott meg mentunk egy kort a varosban, majd Zsuzsit hazavittuk es elbucsuztunk tole egy idore:(

Szombaton mar koran reggel is nagyon meleg volt, igy konkret program hijjan a Bondi beach fele vettuk az iranyt, ahol januarban mar eltoltottunk egy nagyon kellemes hetet Agival es Andrassal. Rajtunk kivul egesz Sydney is oda probalt kijutni. Miutan a masodik buszra sem fertunk fel, egy szorfdeszkas sraccal osszeismerkedtunk a buszmegalloban, aki egy alternativ utvonalon elvezetett minket a strandig. Szerencsetlen kicsit csalodott volt az aprocska hullamok lattan, igy egesz nap velunk napozott a parton. Delutan a deszkajaval ujra megprobalkoztam a szorfozessel, de husz perc hullammentes ringatozas utan kockara fagytam, es kieveztem a biztonsagos partra. Amugy szeptember Sydney-ben is eppen hogy csak tavasz, de aznap siman volt vagy harminc fok. Az ocean viszont max husz fokos lehetett.

Vasarnap reggel kicsekkoltunk a fantasztikus ablakos szobankbol, es bementunk a varosba lezengeni meg egy napot. Koran reggel lemerult a fenykepezom aksikja, amitol rogton sokkot kaptam, hogy soha tobbe nem fenykepezem az Operahazat:) Felmasztunk a Harbour bridge deli hidfojere, ahonnet csodalatos kilatas nyilt az egesz varosra. Valahol mar irtam, hogy Wellingtonnal nem sok varosnak van szebb fekvese. Sydney megkozeliti. Napkozben meg felmasztunk a Sydney towerbe, ami egy rettenet magas torony Sydney kozepen. Eleg old-school kinezete van, pedig csak 1981-ben fejeztek be. Onnet is jol korbeneztuk a varost. Shoppingultunk meg par orat, majd kivagodtunk a repterre, hogy harom ora repules utan visszaterjunk Wellingtonba. Azon mar csak mosolyogtunk Dorival, hogy leszallas elott fel oraval szoltak, hogy mindenki kosse be magat, mivel eros szellokesek varhatoak:)

Osszessegeben nagyon jol ereztuk magunkat. Jo volt, hogy mindenfele konkret terv nelkul utaztunk, es csak ugy eltuk bele ebbe a par nap szabasagba. Iszonyat szep, es legfokeppen meleg idonk volt. Jo volt Zsuzsit latni, es hallani, hogy jol erzi o is magat.

Hetvegen megyunk egy balba, ami eleg vicces lesz, mert nagyestelyi/frakk a dress code. Meg van par napom valami ilyesmit beszerezni, Dori mar beszerezte a ruhajat, miutan ma fel napot a boltokban toltott. Errol majd hetvegen bovebben.

Udv,

Gabor

ui: a valozo betutipus nem az en benasagom. Megorult a Blogger.

Tavaszra hangolva

Sziasztok,

A blog hosszu teli alombol eled fel ujra. A lustasag nagy ur, de vegre itt a tavasz. Mar nem havasak szemben a hegyek, es hangosabban csicseregnek a madarak. Amugy a legkemenyebb teli honapban sem unatkoztunk. Miutan hazajottunk Samoa-rol, gyorsan visszarazodtunk a szurkes teli hetkoznapokba. Az itteni telet nem kell tuldramatizalni. Egy atlagos napon min 5 max 15 fok van, neha fuj a szel, de akkor rendesen, hetente parszor esni is szokott, de van amikor a levego egy massziv vizpara. Ilyenkor az esernyo semmit nem er, amit eddig maximum haromszor hasznaltam. A homerseklettel kapcsolatban a legdurabb, hogy reggelre a lakasban is lement a legcudarabb idoben 10 fok kore a homerseklet, de ehhez mar reg hozzaszoktunk. Egy ido utan mar azt tunt fel, hogy havonta toltjuk utana a futeshez hasznalt gaztartajt (ezt tavaly szeptemberen kethetente tettuk), es reggelenkent nem kapcsoljuk be a futest a nappaliban. Szoval a hideghez is hozza lehet szokni, legkozelebb mar az Anktartiszon probalkozunk.Augusztusban letudtunk egy nagy ceges bulit. Ket nagyszeru dolgot kovettek el a szervezok: 1. jelmezbal volt, 2. a bal egy szinhaznak a szinpadjan volt megrendezve. A vacsora utan razenditett az egyuttes, mindenki elkezdett tancolni (meg mi is:)), es persze mindeki masszivan vedelni kezdett. Itt kovettek el a szrvezok az egyetlen hibat: mindenfele alkohol ingyen volt, es nem fogytak ki a tartalekok egy fel ora utan... a balra kovetkezo heten a Facebook-on feltunt jopar zavarbaejto fenykep egy-ket kollegarol:) Ha valaki tagja a Facebooknak, akkor tudja, hogy van az a szornyu tulajdonsaga, hogy a feltoltott fenykepeken meg lehet nevezni, hogy ki van rajta. Ha valaki az ismerosok kozul felismer egy kepen, es megnevez rajta, akkor arrol mindeki kap egy ertesitest, meg akkor is ha eppen sugarban hanysz a kepen (rolunk termeszetesen nem tortent semmi ilyesmi:). Az egyik kollegam, akit mi vittunk haza taxival (magatol nem sikerult volna), masnap vegighivtt mindenkit, hogy hogyan kerult haza, muhaha.
A mult heten voltunk sielni a Ruapehu-n, ami az a nagy diszno vulkan az Eszaki-sziget kozepen. A kocsiba meg bevagodott mellenk egy cseh-magyar par, hogy aztan meg talalkozzunk fent a palyan a szlovak-kiwi arcokkal. Az itteni sipalya orias pozitiv csalodas volt. Tobb itteni vilaglatott ismerosom elore leepitette az elvarasaimat, miszerint az itteni palyak sz*rok, sziklasak, jegesek, rovidek, kenyelmetlenek a liftek, es egy rosszabb napon a lavina helyett a lavafolyam elol menekulhetsz. Ezek kozul csak a kenyelmetlen lift jott be, de a palyak szama siman elment egy kozepes osztrak palyanak, rengeteg ho volt, irdatlan szep ido es meg annal is szebb kilatas. Szombaton reggel majdnem vegig esoben vezettem fel a hegyhez, de az 1600 meteren kezdodo palya mar a felhohatar felett volt, ahol hetagra sutott a nap. Tiszta olyan volt, minha repulon ultunk volna, csak a felhok meg kezzel foghatobbaknak tuntek alattunk. Vasarnap csak egy fel napot terveztunk maradni, de annyira jo idonk volt, hogy zarasig csuszkaltunk. Aznap egy felho alig volt az egen. A felhoparna helyett a 150 kilometerre levo Mount Taranaki vulkanban lehetett gyonyorkodni. Vulkanos napsuteses uj-zelandi snowboardozas is kipipalva:)
Szerdan egyebkent szuletesnapom volt, asszem' a 28-adik. Tok jol esett, hogy szinte az osszes kollega valahonnet tudott rola, es felkoszontottek. Nehanyuktol meg ajandekot is kaptam. Hab a tortan az esti otthonrol jovo telefonhivasok voltak. Koszonom mindenkinek, nagyon jo napot szereztetek nekem:D Tegnap az irodaban kinyitottunk egy uveg pezsgot, es utana meg elmentunk egy jot sorzoni a kolegakkal es baratokkal.

Meg egy fontos dolgon lendultunk tul Augusztusban. 15-en erkeztunk pont egy eve, es elvileg Szeptember 3-atol vagyunk meg itt egy evet. Kicsit vegyes erzelmekkel nezunk elebe az elottunk levo maradek egy evnek, de errol majd a kovetkezo posztban elmelkednek, mert tul hossz leszek, aztan nem olvassa el senki:P
Holnap Sydney-be megyek egy rovid treningre, aztan szerdan jon utanam Dori is, hogy vasarnapig elverjuk minden penzunket:D Mar alig varjuk, hogy Zsuzsit is lassuk.

Puszi a lanyoknak, otos a fiuknak,
Gabor

Utinaplo: Samoa

Talofa,

Ez az egesz ugy volt, hogy a Dori meg a Gabor gondolt egyet egy honapja, hogy kezdenek klausztrofobiasak lenni ezen a kis szigeten. Ezert ugy dontottek, hogy elutaznak az uveghegyen innen de a datumvalszto vonalon tul az aprocska Samoara. Az uticel kivalsztasnal az elsodleges szempont az ottani 26 fokos kozephomerseklet volt, meg kulonben is a Dori latta valami katalogusban, hogy van ott homokos tengerpart meg viz fole belogo palmafak. Engem egy lepukkant backpacker-es srac gyozott meg par honapja, aki szerint Samoa sokkal kevesbe turistas hely, mint Fiji vagy a Cook-szigetek... ennyi erovel mehettunk volna az Anktartiszra is, bar az nem is sziget, a kozephomerseklet pedig inkabb -26 fok korul alakul, es palmafak helyett pingivnek nonek arrafele.

Samoarol tomoren annyit erdemes tudni, hogy az irdatlan Csendes-ocean leges legkozepen fekszik, egy kopesre a datumvalszto vonal elozo napi oldalan, es hogy a terkepen szabad szemmel nehez eszrevenni. Az orszag ket nagy szigetbol es kb 2800 km2-bol all. Ehhez a kis terulethez kepest meg igy is sikerult osszehozniuk egy 1800 meter magas hegyet. Nagyjabol 200 ezren lakjak a szigeteket, ebbol 60 ezren a fovarosban, Apiaban elnek. A nepesseget nagyresze ugyanahhoz a polinez rasszhoz tartozik, amihez a maorik is. Egyebkent rettento kedvesek, de errol majd kicsit kesobb, ha el nem felejtem.

Az utazasunknak nagyszeru keretet adott a baratsagos uj-zelandi teli idojaras. Az indulasunk elotti ejszakan azon ragtuk a kormunket, hogy itt ragadunk a sotetszurke telben. Az indulasunk napjara az esti hirek szerint az evtized viharat vartak, igy en mjandem biztos voltam benne, hogy torlik a gepunket. Szerencsere a vihar elott meg sikerult felszallnuk, es hogy utana mi tortent Uj-zelandon, az mar minket nem erdekelt... csak amikor hazaertunk, de errol is kesobb. Eleg nehezen sikerul feldolgoznom, hogy 26-an indultunk, de 25-en erkeztunk Samoara. A Dorit ez kulonosen nem aggasztotta, viszont igy iden ketszer unnepeltette a szuletesnapjat:) Oriasi erzes volt, ahogy a meleg megcsapta az arcunkat a gepbol kilepve Samoan. Azon viccelodtunk, hogy otthon meg nyar kozepen sincs olyan meleg, mint Samoan a "hideg" evszakban este 10-kor.

Az utat magunknak szerveztuk meg, mivel az utazasi irodakban nem talatunk nekunk tetszo szallast vagy repulot a megfelelo idopontban. A nyaralas elso felere egy tengerparti bungallot foglaltunk, a masodik felere pedig egy flancos resortba fizettunk be par ejszakat. Biztosra akartunk menni, nem akartuk, hogy esetleg egy lepukkant bungallo tonkrevagja az egesz nyaralast.

Megerkezeshez visszaterve a samoai repuloter ugy nez ki, mint egy videki buszpalyaudvar. A WC-rol rogton a Transpotting jutott eszembe. Szerencse, hogy a legotobb lampa ki volt egve, igy legalabb nem lattam, amit ereztem. Kint bepattantunk egy biztonsagi ov nelkuli taxiba. Ez kicsit agasztott, mivel a kozvilagitas nelkuli utakon lepten nyomon kobor kutyak es kobor emberkek botrokaltak a sotetben. Egy fel ora utan hirtelen elfogyott az asztfalt, es egy godorkkel teli folduton jutottunk el az ejszaka kozepen egy sorompoig, ami a sotetben leginkabb ugy tunt, hogy egy dzsungelbe enged bebocsajtast. Onnet egy parkinson koros srac kisert minket a bungallonkhoz egy petroleum lampaval a kezeben. Kicsit para volt. Az ejszaka siri csondjeben par perc utan a hangok alapjan felfedeztuk, hogy a szallasunk harom lepesre van a tengertol, ami nagyon kellemes meleg volt. Gyorsan kibontottunk egy uveg bort, amitol gyorsan el is aludtunk.

Masnap alig akartunk hinni a szemunknek, hogy milyen kis paradicsomba csoppentunk. A bungallo bejarata elott ott terul a sajat strandunk, ami folott ott figyelt a Dori kepeslajarol lemaszott palmafa. A mi bungallonkon kivul meg kb tiz masik hasonlo szallas volt a kornyeken elszorva, egy etterem, a teger es az esoerdo a parton. A homokos tengerparttol befele mindehol kokoszdiok hevertek a foldon, a parttol kifele pedig szines szines halacskak uszkaltak a szines korallok korul. Ennel tokeletesebb helyet nem talalhattunk volna egy nyugis nyaralashoz. Rettenet gyorsan eltelt az a par nap, amit itt toltottunk.

Ezutan atmentunk a korabban emlitett falncos resortba, ahol egy golfpalyan kellett keresztul vagni a foepulethez. Miutan a tukorsimara polirozott mahagoni recepcios pulton becsekkoltunk a kifogastalanul oltozott recepcios nonel, helybol le is fogaltunk egy fakultativ egesz napos programot a tokeletesen megtervezett resortos napjainkhoz. A londiner fiu elkisert minket a patika tisztasagu, legkondizott, melegvizes (az elozo szallason ilyen csak nappal volt) es minibaros ocean-view apartmanunkba. Dorival szotlanul leultunk, es szinte egyszerre mondtuk egymasnak, hogy ez most igy kicsit sok. Mindketten vissza akartunk menni az elozo szallasra, ahol kozos WC es szabad eg alatti zuhanyzo volt, de sokkal jobban elveztuk, ahogy este a bungallonk elotti strandon a vizben ulve sasolojuk a csillagokat. A helyzetet tovabb sullyosbitotta, hogy miutan felfedeztuk magunknak a resortot rajottunk, hogy itt csak a amerikai, nemet es ausztral nyugdijjasokkal fogunk pajtizni a vizforgatos medence szelen egy fagyit nyalogatva vagy jobb esetben egy koktelt szurcsolgetve. Amugy, ha oda mentunk volna eloszor, szerintem teljesen oda lettunk volna a helytol, csak igy kicsit eros volt a kontraszt az elozo szallashoz kepest. Dori nagy erofeszitesek aran lebeszlte, hogy az utolso ejszakat nem a resortban toljuk, amiert meg fizetnunk sem kellett (siman kifizetetthettek volna), es lefoglalt meg egy napot a bungallos helyen:)

Az egesz hetunkbol masfel napot toltottunk aktivoskodassal, pedig engem jellemzoen nem sokaig lehet otthagyni a napon. Egy fel napra elmentunk Apiaba, a fovarosba. A fo cel az volt, hogy a kozlekedesi miniszteriumban beszerezzem a helyi jogsimat, amivel mar tudtunk autot berelni. Megneztuk a helyi piacot, lattuk a parlamentet es kb ennyi is volt a fovaros, ami nem sok.

Masnap bereltunk autot, amivel majdnem teljesen korbe is autoztuk a keleti szigetet egy nap alatt. Megneztunk par vizesest, nehany irdatlan meretu, 30 meter mely lyukat a tengerparttol nem messze, aminek az aljan tengerviz volt. Lecsekkoltunk meg nehany strandot, hogy meggyozzuk magunkat, hogy mi laktunk a legjobb reszen. Az uton talakoztunk egy csomo kokouszdio arussal es meg tobb szabadon koricalo malaccal. A helyiek a jobb oldalon kozlekednek, ehhez egesz gyorsan visszaszoktam. Viszont balkez szabaly van ervenyben. Ez kicsit bezavart, miutan Uj-Zelandon bal oldalon kozlekednek, de ettol fuggetlenul jobbkez szabalyt alkalmaznak. Dorinak hala az utolso ket napra visszamentunk a kis paradicsomi szallasunkra, ahol meg ket fantasztikusan pihenteto napot toltottunk.

A helyi emberek rettentoen baratsagosak, amit en egyaltalan nem erzetem csak a turistak fele valo kepmutatasnak. Barmerre mentunk, mindehol mosolygott es integetett mindenki. A helyiek jellemzoen olyan hazakban laknak, aminek nincsenek falai. A haz ugy nez ki, hogy egy 50-100 m2-es lebetonozott placc folott egy palmalevelekkel fedett toto all nehany oszloppal. Butorok jellemzoen nincsnek, az emberek foldon ulve etkeznek. Szelloztetessel nem kell foglakozniuk, es a szomszednak is eleg egyett inteni, ha eppen elfogyott a so. A falak hianyabol kovetkezik, hogy ajtok es ablakok sincsenek, de meg kilincs es zar sem, csak az emberek kozotti bizalom. Latszik, hogy az emberek szegenyek, viszont egyaltalan nem az jott le, hogy nyomorognak. Nekik ez a termeszetes, nincsen elottuk sok ellenpelda. Oket meg tenyleg nem rontotta el a civilizacio. Tokeletesen elvannak a fal es ingosgok nelkuli hazaikban a szabadon koszali haziallataikkal. A haziallatokrol jut eszembe, hogy a Dori is megprobalt egy helyi malaccal lepacsizni, aminek eleg viccess vege lett. Az egyik tengerparton egy etterembol kijovet egy baratsagos mazsa koruli malac hevereszett a homokban. Dorinak annyira megtetszett, hogy helybol odamnet, hogy megvakargassza a fulet. Ez a rofinek annyira nem tetszet, mert helybol neki ment a Dorinak, es egy laza rofentessel a homokba kuldte. O ezek utan megfogadta, hogy legkozelebb maximum egy disznovagason szerente testkozelbe kerulni egy malaccal.

Kicsit nehez szivvel ultunk fol a haza fele tarto repulore. Az idojaras volt olyan jo fej velunk, hogy szombat reggel, amikor megerkeztunk meg napsutes fogadott minket Wellingtonban, viszont delutan termeszetesen mar zuhogott az eso. A nyaralasunk alatt egyebkent tenyleg irdatlan viharok voltak Uj-Zelandon. Ennek bizonyitekakent a hazunknal az ut melett futo falbol egy tisztesseges darab leszakadt. Ode sem allunk tobbet az autoval.

Gabor

ps: Talofa=hello. Ez az egyetlen szo, amit a mult heten osszeszedtem, de ez az en saram.

Hetvegek

Egy rakas dolog torotent velunk mostanaban. Peldaul az ido irgalmatlanul repult el mellettunk az utobbi honapokban, annyira gyorsan, hogy eszre sem vettuk, hogy nem blgoltunk. Amiatt sem tudtunk irni, hogy julius vegen nem mentunk sielni. Ez az osszes mentsegunk.

Egyebkent par hete lefoglaltunk egy szallast fent a Ruapehunal egy hetvegi snowboardozas erejeig, de e penteki idojaras elorejelenzes alapjan ugy dontottunk, hogy ho nelkul nem fogunk sehol csuszkalni. En annyira nem is sajnaltam, mert akkor egy eleg nagy munkanak a vegen voltam, es kicsit tobbet dolgoztam a kelletenel. Nagyon jol esett az otthoni punnyadas.
Valamelyik penteki sorozes kozben valaki bedobta, hogy ideje lenne kirandulni menni. En hanyagul benyugtem, hogy tel van, ez most a fokahaj novesztes ideje. Ilyenkor inkabb egy meleg nyaraloban huznam meg magam, es forralbort kortyolgatnek. Erre gyorsan mindenki rakattant. Masnap le is fogaltam egy nyaralot nem tul messze Wellingtontol. Mult het szombaton nyolcan fogtuk magunkat, autoba ultunk es lementunk a Kapiti beach-re, ahol a tagas, kandallos es jolfelszerelt nyaralo volt. A kiruccanasnak azon kivult, hogy lazitsunk egy oriasit, semmi mas celja nem volt. Delutan jatszottunk, iszogattunk, este az sutottunk egy iszonyat jo baranysultet, aztan meg tobbet iszogattunk, es elokerult a karaoke. Ezt szerencsere nem dokumentalta senki:) Vasarnap kicsit keson keltunk, de nem is siettunk sehova. Egesz delelott a nappaliban nyalogattunk a masnapos sebeinket, es a rosszindulatu savakat felitattuk egy oriasi adag bundaskenyerrel. Delutan meg egy kiados setalas is belefert a tengerparton.
Autougyben kicsit szerencsetlenek voltunk mostansag. Miota megvettuk a mostani verdat, sorba jonnek elo a kisebb-nagyobb hibai, tipikus. Eloszor vettem egy uj aksit. Miutan kiecserltem, az auto inditas utan neha fogta magat es leallt. a mult hetvegi kirandulas utan a feklampak doglottek be (nem az egok egtek ki, azt meg en is ki tudom cserelni:)). Most elvileg megheggesztettek rajta mindent a szervizben, de nekem valahogy elszallt a bizalmam. Meg egy eselyt adok neki, aztan fel is ut, le is ut. Hogy teszteljem a kocsit, ma delutan elmentunk egy kicsit autozni a varos kornyekete. Felfedeztunk egy uj kirandulohelyet nem tul messze tolunk. Oriasi Wellingtonban, hogy tiz perc autozassal mar olyan tengerpartra lehet jutni, ahol az ember a vilag vegen erzi magat.
Idojarasugyileg nem panaszkodunk. Napkozben minidg osszejon a sztenderd tizenot fok, de este sem megy tiz fok ala. Ritkat lecsapnak az anktartiszi szelek, de azok sem tartanak egy-ket napnal tovabb. Futenunk nagyon nem kell.
Elore jeleznem, hogy most ket hetig biztos nem irunk, jovo het vegen elutazunk. Mivel havonta egyszer irunk, ennek tul nagy jelentosege nincsen:)

Pusza, Gabor