2009. február 24., kedd

Nyaralas 2 - Eszaki Sziget tura

A lustasag felegeszseg, meg eleg elfogaltak voltunk az elmult ket honapban. Vegre nem munkaval, hanem foleg nyaralassal es a vendegekkel mulattuk az idot. Majdnem egesz januarban a szulok (Gabor), februarban pedig Laci, Ildi es Zsuzsi latogatott meg minket, akik meg minig valahol az Eszaki szigeten turaznak.

Az elozo bejegyzest ott hagytam abba, hogy Dorival lenyomtunk egy fantasztikus tusrat a Deli Szigeten. Miutan hazatertunk, par napra ra megerkeztek a szulok. Volt nagy oromkodes, hisz mar masfel eve nem talakoztunk. A rutinszeru gyors varosnezes. utan vacsoraztunk egy jot. Apu amugy teljesen oda volt a kilatastol:) Majd gyorsan agyba zavartuk oket, mielott bekekultek volna a faradsagtol. Sok idot nem hagytunk nekik a lazulasra. Masnap reggel mar indultunk is a kilenc napos Eszaki sziget korutra:

Januar 5., Hetfo: Azt mar termeszetesnek vettuk, hogy Wellington esovel bucsuztat minket, eddig minden nyaralasunknal igy tortent. A hetfoi celallomas Rotorua volt, ahol Dorival mar negyedszer jartunk, de az kb. olyan, mint otthon Heviz vagy a Balaton, tehat kotelezo. Az ut meglehetosen hosszo, legalabb 6 ora vezetes, de nem siettuk el. Utkozben megalltunk kicsit bevasarolni. Apura raeroszakoltunk egy szorfos beach gatyat es egy baseball sapkat, Anyut pedig ellattuk egy fain kalappal. Sosem neztek ki lazabban:) A sziget kozepen szerencsenk volt az idovel. A tobb ezer meter magas vulkanok teljes pompajukban megmutattak magukat. Nem sokkal kesobb megerkeztunk Taupoba, ahol elmentunk mar bejaratott forro patakhoz, ami egy jeghideg folyoba omlik. Ott csobbantunk egyet, es nem sokkal kesobb kora este elfoglaltuk a szallasunkat Rotoruan. Este meg egy setara futotta a varosi parkban, amiben van egy forro vizu to es rengeteg bugyborekolo dagonya. A vacsorank kicsit elhuzodott, mivel a pincerek elfelejtettek leadni a rendelesunket. Ez mar este tizkor volt, es Apu szerintem szivesebben latott volna egy parnat maga elott, mint egy tanyert.

Januar 6, Kedd: A napot a kihagytatlan Te Puia nevu maori faluval inditottuk, ahol megneztunk egy maori eloadast, kitort nekunk ket gejzir, es eletunkben eloszor lattunk kiwit is. A madar leginkabb egy focilabdara emlekeztett, amire rahegessztetett valaki egy szivoszalat. Delutan ellatogattunk a szinten kihagyhatalan uj-zelandi mokara, egy birkanyiras showra. Az eloadas utan a farm mellett Apu meglatott egy nagy dombot, ahonnet orias gumilabdakban guritottak a delikvensejet, akik egy kis centrifugalasra vagytak. Apunk rogton folajanlotta, hogy befizet engem egy menetre, csak had lasson engem fejenallni egy duborgo labdaban. Jo moka volt, csak miutan kimasztam a labdabol szarabbul ereztem magam, mint a legdurvabb szombat este utan. Vacsora utan beulltunk egy furdobe, ahol a forro medencekbol majdnem harom oran keresztul aztattuk magunkat es neztuk a Rotorua tavat.

Januar 7, Szerda: Vegre egy tengerpart fele vettuk az irany, ha mar az Anyuek nyaralni jottek a telbol. Reggel az utunk az egy oranyira levo Mt. Manganui-hoz vezetett, ahol a lanyok kagylokat meg meduzakat kurkasztak a parton amig mi Apuval az egyik legjobb szorf-beachen elveztuk a hullamokat. Innet majdnem egyenesen felmentunk Paiha-ra, ami a Coramandel felszigeten van. Itt ert minket az eslo nagy meglepetes. Azt hittuk, hogy egy szallodaba foglaltunk korabban helyet. Ehelyett a recepcion a kezunkbe adtak a terkepet, es elkuldtek a parton magasodo hegy tetejere. A megadott cimen pazar kilatas es meg annal is jobb haz fogadott minket. Orias terasz, teljesen felszerelt konyha, tengerre nezo etkezo, haloszobak sajat furdoszobaval blablabla. A hazbol egy hosszu homokos strandot lehetett latni, ami par szaz meterrel alattunk terpeszkedet. A masik iranyba pedig a nyilt ocean feszitett elottunk nehany szigettel. Apunak annyira megtetszett a hely, hogy kora este mar nem is jott velunk, hogy megnezzuk a Cathedral Cove-ot, ami par km-re volt a varostol. Estere egy nagy vacsorat terveztunk a hazban, de az orrunk elott zartak be a boltot. Igy vettunk egy rakas fish n chips-et.

Januar 8, Csutortok: Apu es en koran reggel lementunk uszni a partra. Pont elkaptuk a napfelkeltet. Mire visszaertunk a lanyok is a vizet neztek. Hunyorogva figyeltuk az oceant, hatha mepillantunk nehany delfint. Osszerantottunk egy reggelit, bedobaltuk a cuccokat a kocsiba, es mar indultunk is tovabb. Apu megjegyezte, hogy maradhattunk volna itt meg par napot. Az elso utunk a Hot Water beach-hez vezetett. Ez egy olyan strand ahol egy kb 200 negyzetmeternyi helyen a homok alatt forro viz szivarog az oceanbe. A hely csak apaly alatt valik megkozelithetove. Mire odaertunk, mar teli volt a beach. Gyorsan kineztunk magunknak egy helyet, es vadul elkeztem lapatolni az elozo nap erre a celra vette homokozo lapattal. A lapat az elso huzasra eltort vagy azert mert tul eros vagyok vagy mert a lapat tul gyenge. A tobbiek szerint az utobbi valoszinubb. Par centi homok elkaparasa utan tenyleg tuzforro vizben alltunk. Szerencsere a tengerbol neha becsapott egy-ket hullam, es lehutotte a kis medencenket. Innet Ahipara fele vettuk az irany, ami jo parszaz km-re volt Coramandel-tol. A nap hatra levo resze autokazasbol allt. Ez volt a leghuzosabb napunk. Ahipara az Eszaki Sziget majdnem legeszakabbi reszen van a 90 Mile beach vegen.

A farszto nap vegul is meghozta a gyumolcset. Az aznapi szallasunk talan meg az elozonel is jobb volt. Ujra egy hegy tetjen talatuk magunkat egy modern nyaraloban. A nappali-konyha-etkezo es az egyik haloszoba egy nagy teraszra nyilt, a teraszon egy oriasi grill feszitett, a terasz elott pedig elkepesztoen vegtelen kilatas nyilt a Tasman tegerre. Alattunk egy szorf beach-et nyaldostak a hullamok, balra a tavolban oriasi homokdunek altak a tenger utjat, jobbra pedig egy 100 km-es, nyil egyenes strand kezdodott (ez a 90 Mile Beach). En egesz este csak ultem vonlna a teraszon egy borospoharat markolaszva, de eloszor egy vacsorat is ossze kellett rantani a grillen. Igy megvacsoraztunk, es egyutt merengtunk es beszelgettunk a borospoharainkat markolaszva:)

Januar 9. Pentek: En amugy is egy koran kelo vagyok, de ilyen helyen meg korabban kelek. Mar fel7 korul fent voltam, es egy kave mellett hallgattam a tengert a teraszon. Kiolvastam egy-ket ujsagot es vartam, hogy a nap felkeljen. Nem sokkal kesobb Anyu is csatlakozott. Mire a tobbiek felkeltek, mi majdnem keszen voltunk a villasreggeli elkeszitesevel. Anyu es Apu ugy dontottek, hogy aznap ok kicsit lazitanak, es inkabb elvezik a kilatast es a nyugit, amig en nem vagyok ott. 

Dorival kocsiba pattantunk, es nem sokkal kesobb az aszfaltrol a beach-re hajtottunk. A beach lejaratanal egy tabla figyelmeztett minket, hogy a strand rendes kozutnak minosul, ezert itt is a 100 km/h korlat ervenyes, de forditsunk kulonos figyelmet a strandolokra. Beloluk nem sokat talaltunk az elkovetkezendo 100 km-en. A kezdeti ovatossag utan padlogazzal repesztettunk a beachen es teljes szelessegeben kihasznaltuk azt. Asszem’ ez volt eletem legjobb autopalyaja, ami eddig lattam. Elottunk nyilegyenes beach, jobbra homokdunek, balra pedig a rendkivul sekely tenger kuszott a helyenkent tobb, mint 300 m szeles strandra A beachre csak terepjaroval ajanlott lehajtani, de mivel a nedves homok betonkemenysegu, ezert sima szemelyatoval is lehet rajta kozlekedni. Termeszetesen nem birtam ki, hogy ne hajtsak ezerrel a vizbe a siralyok koze. A beach-en valo szaguldasnal az onnet valo kijutas volt nagyszerubb. A beach vegen egy folyomederben lehetett visszaterni a civilizacioba. Itt egy sima autoval mar gondban lettunk volna. Par km utan a folyo mellett oriasi homokduneket pillantottunk meg. Dorival csusztunk egyet-kettot a bodysurf-unkel a homokdunek tetejerol, aztan tovabballtunk Uj-Zeland legeszakabbi csucske, Cape Reigna fele. A hely dramai, nem erdemes kihagyni, ha valaki eszakon jar. Egy kulonosen szep vilagitotorony meredezik utolso kilometerkokent egy szikla peremen jelezve, hogy itt aztan baromira vege van mindennek. A tobb szaz metert zuhano sziklafal elott talakkozik a Csendes Ocean es a Tasman Tenger. Szerintem csak kepzelodtuk, de kint a nyilt vizen frankon lehetett latni, ahogy egy vonalban tajtekzik a viz, bar az is lehet, hogy apaly volt, es a viz alatti sziklakon tortek meg a hullamok. Ugy dontottunk, hogy hazafele is a 90 Mile Beach-en megyunk. Ahogy hajtottunk le a folyoban, egyszercsak felre alltam, es Dorinak atadtam a kormany. Neha bizonytalanul megkerdezett, hogy most azt a homokdunet, vagy azt a folyoszakaszt honnet kerulje ki. Miutan mindig azt a valszat kapta, hogy ahonnet akaraod, megjott az onbizalma, es a beachre mar padloghazzal hajtott ki. Egy ora repesztes utan pontosan a haz alatti beachen jottunk fel az aszfaltra. Anyuekat osszeszedtuk, es keso delutan elindultunk Russel fele, ahol a kovetkezo ket napra foglaltunk szallast. Reg ereztem ennyire jol magam, mint aznap. Oriasi dontes volt, hogy lecsereltuk a Legnumunkat egy terepjarora.

Januar 10, Szombat: Russel volt Uj-Zeland elso fovarosa. A helyre kompal lehet eljutni egy kozeli varosbol vagy pedig egy ket oras foldutas kerulovel. A varos a Bay of Island kozepen fekszik. Mint ahogy a nev is erzekelteti a kornyeken egy rakas kis sziget talalhato, es a szigetek kozott pedig rengeteg delfin el. Az itteni szallasunk egy viszonylag nagy nyaralo volt kozvetlenul a tengerparton. A Dorival befogaltuk a tengerre nezo szobat, ami vegul is egy agy volt uvegfalakkal korbeveve. A tengerparton tokeletes hullamok voltak egy kis szorfozeshez.

Szombat reggel bementunk a varosba, ami inkabb egy romantikus falucska. Alig ezren lakjak, viszont teli van aprocska ettermekkel a kikotoben. Egy hajoval kimentunk delfint nezni, es Dorival meg Apuval uszni is terveztunk veluk. Nem sokkal kesobb talatunk ket palackorru delfint, akik neha a hajo korul koroztek, neha meg elhuztak a francba. Mire beoltoztunk az uszashoz, a delfinek elmentek. Visszafele vettuk az iranyt, ahol egy nepesebb, kb tiz fos delfinrajba botlottunk. Sajnos veluk sem tudtunk uszni, mivel voltak ott bebi delfinek is. A sztorihoz hozzatartozik, hogy velunk hajokazott Orlando Bloom is. Oriasi:)

A parton a bevarost kb fel ora alatt bejartuk, beneztuk Uj-Zeland legregebbi templomaba, amit 1841-ben epitettek. Megall az esz, mennyire rohan az ido:) Lehet, hogy valaki meg emlekezett is az apitkezesre a nyugdijjas klubbol. A nyaraloba visszaterve a garazsban talatunk egy szorf deszkat. Dorival huztunk is a vizbe kicsit gyakorolni. Par percel kesob Apu is megjelent egy bodyboarddal, de Anyut nem tudtuk vizbe kenyszeriteni.

Januar 11, Vasarnap: elso utunk Waitangi-ba vezetett, ahol anno a Maorik es az europai telepesek alairtak a szerzodest, amely az angol valtozatban az brit kiralyno tulajdonava nyilvanitja a zatonyt. Maori valtozatban allitolag nem egeszen errol szol, ezert szinte az osszes maori torzsfonok kegyesen alairta. Ez a felreforditas a mai napig vitara ad okot az oslakos maorik es a mindekori kormany kozott. Ehhez azert hozza kell tenni, hogy az egyezseg utan jogilag oriasi teruletek maradtak a Maorik kezen, amit azota 90%-ban eladtak apropenzert a fehereknek, vagy a pakeha-knak, ahogy itt az europaikatat hivjak. Innet Aucklend fele vettuk az iranyt, ahova par ora autozas utan meg is erkeztunk. Apuekat otthagytuk a varos kozepen kicsit korzozni, Dorival pedig kimentunk a Piha beach-re,a mi az egyik legjobb vagy inkabb legelerhetobb szorf beach errefele. En egy orat probalkoztam a hullamokon, Dori pedig a partrol nevetett rajtam. A varosba visszaterve mind a negyen felmentunk a Sky Tower-be, ami a legmagasabb epitmeny a deli felteken. Este vacsoraztunk egy jot az aucklandi jacht kikotoben, ahol az itteni idojaras megmutatta az igazi arcat. Este kilenckor fulledt meleg, az ettermek belso helyisegei konganak az uressegtol, a teraszrol pedig csungenek a vendegek. Hirtelen leszakad az eg es mindenki sikitva beljebb huzodig. Par perc mulva mar sehol sem latni egy felhot, es a madarak csicseregnek, mintha mi sem tortent volna. Az ejszakat az egyik baratunk lakasaban toltottuk. O eppen magyarorszagon volt, ugyhogy kihasznalta, hogy par vendeg melocsolja a novenyeit, ha mar ott is alszanak:)

Januar 12, Hetfo: reggel gyorsan osszepakoltunk es kihuztunk a Mission Bay-be, ami a legnepszerubb helyi beach. Sokkal szebb, mint amire szamitottam. Kb 1 km hosszu homokos obol elott feszitett viztukorkent csillog a tenger, a hatteret egy tokeletes alaku vulkani sziget adja, a strand mogott szepen gondozott park zoldell, a park mogott pedig ettermek es kavezok sorakoznak. Na mi egy ilyenbe be is ultunk egy jo reggelizni. Reggeli utan Dorit a belvarosban elhagytuk. Szegeny azt hitte, hogy Auckland-ban jobban lehet vasarolni, mint Wellingtonban. Rajott, hogy ez nem igy van. Igy ujra ki kell huznia, amig esetleg ujra Ausztraliaba utazunk. Amig Dori vasarolni probalt, en Anyuekat korbeautokaztattam a varosban. Felnmentunk egy kialudt vulkan tetejere, hogy onnet kinezzunk egy masikat, ami jobban nezett ki es magasabb volt. Atmentunk a masikra, ahol a kraterben kedves kis tehencsorda legeleszett, es egy rakas kinai turista kattogtatta korulottunk a fenykepet. Dorit gyorsba osszeszedtuk, es elindultunk Taranaki fele. Ez kb 400 km es 6 ora autokazast jelentett. Itt mar senki sem vinnyogot. Igy vagy ugy mindenki alkalmazkodott a napi tobb oras autokazashoz. Feluton megalltunk a Waimoto Caves-nal. Ez egy csepkobarlang ami teli van kis vilagito fergekkel. Ha nem latom a ket szememmel, akkor tenyleg nem hiszem el, hogy ezek a kis dogok milyen csodalatosak tudnak lenni. A barlang felenel egy csonakba szalltunk, es a vezeto teljes csondet parancsolt. A csonak hangtalanul beosont a megvilagitott reszrol a vaksotet labirintusba. Par meter utan gyenge feny derengett a vizen. Ahogy felneztuk ezernyi apro csillag vilagitott tuelesen a barlang tetejen. Olyan volt, mint a meseben.

A barlangtol leautoztuk a Taranaki vulkanhoz, ahol egy motelben megszalltunk, majd masnap negy-ot ora vezetes utan hazamentunk.

Anyuek meg egy hetet toltottek velunk Wellingtonban. Apu vegre tudott pihenni, amig Anyu takaritott es fozocskezett. Dorival mar dolgoztunk, de igy eleg kenyelmes hetunk volt. Minden nap kesz vacsora vart minket. Hetvegen meg felmetunk Napierbe, ahol ket ejszakat toltottunk. Voltunk a nemzeti akvariumban, aprocska pingvineket szorongattunk, felfedeztuk, hogy mi az az art deco es ralliztunk egy jot a tengerparton. Par nappal kesobb sajnos a szolok hazamentek. Ugy tunt az egesz, mintha csak par napot toltottek vona itt…

2009. január 27., kedd

Nyaralas 1 - Karacsonyi kiruccanas

Ez mar egy honapos sztori lesz, de nem szeretnem, ha a feneketlen emlekezetlyukban (Orwell - 1984) eltunne. Regen irtam. Az utobbi idoben sokat utaztunk, programoztunk, kicsit dolgoztunk, aztan meg tobbet utaztunk.
Ott hagytam abba, hogy elkoszontem az unnepek elott. December 24-en reggel autoba ultunk, kompra szalltunk, es Dorival lementunk a Deli szigtre. Szokas szerint Wellington esovel bucsuztatott minket, ami a Deli szigeten is csak csepergesre szelidult.
A karacsonyi utazasunk elso celpontja a French Pass nevu egeszen aprocska kikoto falu volt egy rettenet hosszu felsziget vegen, ahova folduton lehetett kijutni tobb oras vezetes utan.
A felhos ido ellenere gyonyoru volt utunk. A paras idoben a retek zoldje meg udebbnek tunt, es a tegernek egeszen maskepp volt kek. A nedves foldut nem porolt, igy lehuzott ablaknal szivtuk a friss levegot a karocs legkondi helyett. Az ut egy resze a tobb szaz meter magas felsziget legtetejen vezet, ahonnet jobbra es balra is utolerhetetlen kilatas tarult elenk. El lehetett latni a kornyezo szigetekre, a Cook szorosra es persze egy rakas birkara meg tehenre, amiket ugy kellett kerulgetni. A Karacsony estet egy vilag vegi kempingben toltottuk amar emlitett kis halszfaluban.
A vacsora eloetelehez a tengerparton gyujtottuk kagylot. A Szentestet es a vacsorat eletunkben eloszor Dorival egeszen kettesben toltottuk. A foetel baranyborda volt, ami a puritan korulmenyekhez kepest fenomenalisan sikerult.
Mihelyt rankesteledett, lementunk a ket meterrel arrebb levo strandra, es raktunk egy kis karacsonyi tuzet, hogy eluzzuk a rossz szellemeket (asszem' a keltak ezert gyujtogattak ilyentajt). Valojaban csak romantikus volt az uveg borunk melle. Az hiszem eddig ez volt a legemlekezetesebb karacsonyom, ha nem is a legmeghittebb (a nagy csalad nelkul).
December 25-e, Karacsony napja napsutessel koszontott rank. A napfelkelte egeszen varazslatos volt, kar hogy Dorit nem lehetett olyan koran kirangatni az agybol. Az elozo napi felhok epp akkor pucoltak el a kornyekrol. A tenger es az osszefuggo felhok kozott huzodo keskeny savban ragyogo fuggonykent tortek at a felkelo nap sugarai. Ez igy nyalasan hangzik, de sikerult egesz jol lefenykepezni. Majd csekkoljatok le. Delben megerkezett a magyar kulonitmeny a kempingbe, igy hirtelen tizen lettunk. Kicsit jatszottunk, egy-ket ember elment halaszni, es kozben a chef megcsinalta az ebedet. Keso delutan Dorival tovabb altunk, par ora vezetes utan egy kisvarosban megszalltunk a nagy negy napos turank elott. Masnap felautoztunk az Abel Tasman Nemzeti Parkhoz, ahol talalkoztunk Renivel es Jakubbal. Bereltunk ket ketszemlyes tengeri kajakot, es nekiindultunk a parknak.
A kajakok csomagtarto reszebol a ket rekesz sor eleg sok helyet elvett, emiatt a cuccok egy resze a csonakon kivul utazott a hullamok kenye kedvenek kiteve. Az elso evezos napon eros szembeszelunk volt, emiatt nem tudtunk kenyelmesen egyutt haladni Reniekkel. Ok egy ido utan lemaradtak. Nehany strandolos piheno utan delutan haromkor megerkeztunk az elso szallashelyunkre. Ez egy nagyon tiszta es felszerelt kemping volt egy nagy aranyhomokos obol kozepen. Reniek meg este hetkor sem erkeztek meg, igy kicsit elkezdtem aggodni, mivel a sorkeszletunk jelentos resze az o kajakukban volt. Jakub jo embernek tunik, de megiscsak cseh. Este vegre megerkeztek, allitolag leragadtak valamelyik obol strandjan egesz delutan. Jakubbal este pusztitottunk rendesen a "ivoviz" keszleteinkbol. Masnap utjaink kettevaltak, Reniek elindultak visszafele, mi folytattuk a kajakturat. Az elkovetkezendo napokban szebbnel szebb helyeken kajakoztunk es gyalogoltunk. Rengeteg kis szigetet, aprocska homokos obloket, fokat es apro bebifokat lattunk. Izgalmas es kicsit para volt, ahogy a kajak korul uszkaltak. Amilyen budosek es esetlenek a fokak a parton, annyira torpedoszeruen es kecsesen suhannak a vizben. Harmadnap a kajakot leadtuk (ez annyi volt, hogy ott hagytuk egy obol kozepen, ahonnet majd elvittek valamikor valakik). A beachen egy kis nyomi madarra lettunk figyelmesek. Egy husz centi magas kek-pingvin totyogott ki a vizbol. Mit sem zavartatva magat, ott allt egymagaban, igazgatta a tollait, neha megrazta magat, es szetrencsetlenul feldolt, aztan talpra allta. Dori teljesen extazisba esett, es teljesen keszen volt, hogy nem egngedtem megfogni a kis madarat.
A kajak hatrahagyasa utan masfel napot gyalogoltunk a park eszaki resze fele. Eszeveszettul aranyszinu beacheken vagtunk keresztul, hogy utana az ude zold erdokben folytassuk, majd megin beach, majd egy laguna, ahol csak apalykor lehet atkelni terdig a vizben gazolva. Eddig ez volt a legjobb turank, az biztos. A negyedik nap vegen egy vizi taxira ultunk, ami visszafuvarozott minket a kiindulasi faluba.
Ezt kovetoen egy ejszakat Keiteriteri-ben toltottunk, ahonnet masnap a 150 km-re levo Nelson tavakhoz mentunk.
Ott egy estet toltottunk egy vadkempingben, mivel a rendesben mar nem kaptunk helyet. A vacsorat es a reggelinket a toparton toltottuk. Olyan volt, mintha egy festmenyben kajalnank. A tavat oriasi hegyek szegelyezik, es a vizben hemzsegnek az angolnak. Hogy a kocsihoz is jok legyunk, elmentunk egy terepjaro turara a kozelben. Egy aranylelohelyen megprobaltunk aranyat mosni, de aznap sem lettunk gazdagok. Este atautoztunk Blenheimbe, ahol egy nagyon jo etteremben elfogyasztottuk a frenetikus szilveszteri vacsorankat. Eddig ez volt a legszebb ettermi elmenyunk Uj-Zelandon. Megjegyzem, nincs nehez dolguk a konkurenciahoz kepest. Az etteremben az egyik baratunk a Chef, ettol meg jobban izlett a vacsora. Este hajora szalltunk, es visszaindultunk Wellingtonba. Az uj ev a kompon koszontott rank. A pezsgo mellet tettunk nehany fogadalmat, amit mar mindketten reg elfeljtettunk:D

2008. december 24., szerda

Karacsony

Kedves Csalad es Baratok,

Mindenkinek nagyon bekes Karacsonyt es sikerekben sokkal gazdagabb boldog Uj Evet kivanunk!

Tuleltuk az elmult egy het Mikulas-partis megprobaltatasait. Volt egy ket huzosabb este, de tegnap, kedden pontban negykor hirtelen kiesett a toll a kezembol, es villamsebesseggel kiteptem az irodabol. Hozzank mar tegnap megjott a Jezuska, mivel ma mar utazunk. Egy ora mulva ujra hajora pattanunk, es bevesszuk a Deli szigetet. Korabban mar irtam, hogy a Szent estet egy tavoli tengerparton toltjuk. Halaszle es rantott hal nem lesz, de Dori bevasarolt minden jot, hogy a menu is emlekezetes maradjon. Ezt postot mar a Jezuska tamogatasaval irom Dori uj laptopjarol:) Amugy itt Uj-Zelandon is a Mikulas hozza az ajandekokat a globalis munkamegosztas jegyeben. Termeszetesen nalunk nem o jart:)
Na mindenkinek minden szepet-jot, meg bejglit, meg sok ajandekot.

Pusszantas,
Dori es Gabor

u.i.: Julcsa, nezz ra a kepeinkre. Csak a Te kedvedert...

2008. december 14., vasárnap

Beach life

Sziasztok,

Majd egy honap kihagyas utan ujra itt. Mostansag nem az ihlettelenseg, hanem a nyar akadalyozott meg abban, hogy irjak. A hetvegeket a strandon toltjuk vagy eppen bringazok valahol. Nem unatkozunk. Anno az osztalyfonokom emlegette, hogy csak a hulye ember unatkozik. Haha, lehet, csak most jott meg az eszem.
Ket hete egy delfinraj jatszott a wellingtoni obolben. Egesz nap oket figyeltuk az irodabol. Persze amikor kimentunk ebedelni Dorival a partra, bementek az obol kozepere halaszni. Egyik baratunknak a haza kozelebb van a vizhez, mint a mienk. Ok meseltek, hogy nemreg egyik reggel ket gyilkos balna korozott az elottuk levo obolben. Emiatt (is) szeretunk itt elni:)
Dorit eloleptettek managerre, ha meg valaki nem tudna. Mar mindenkinek buszkelkedtem, de most itt is megteszem. Lehet, lassan nyugdijba megyek. Nem mintha itt halara dolgoztam volna magam, de legalabb nyaron szeretnek nyugdijjas lenni. A szabira sem panaszkodom, ugyanis az elkovetkezendo ket honapban ot het szabin leszunk. Egy het kettesben valahol a Deli szigeten, ket het Apuekkal korbe az Eszaki szigeten, majd meg ket het Lacival es Ildivel mindenfele a Deli szigeten. A Karacsony estet iden szulok hianyaban egy tegerparton toltjuk egy satorban nehany kosza foka tarsasagaban. Ha eleg ugyes leszek, megkenem oket egy kis penzzel vagy fokazsirral par rak es hal elleneben. Karacsony masnapjan elmegyunk kajakozni egy nemzeti parkba par napra, aztan huzunk haza. A szilvesztert a ket sziget kozott egy tengerjaron fogjuk tolteni.
Tovabbi ujsag, hogy vegre megszabadultunk a feher autonktol. Igy penzunk is akad, es csak egy autot kell fenttartani. Vicces volt az eladas: egy srac felhivott, hogy megnezne az autot. Mondtam OK, holnap talakozzunk a varosban. Masnap reggel bevagodom a kocsiba, gyujtas, nyek-nyek. Aztan semmi. Gyorsan telefon a sracnak, hogy beteg vagyok, ma nem fog menni, de probaljuk meg szombaton. Akkor beroffentettem a kocsit a masikrol, es amig a tesztkoroket mentuk a sraccal, addig rendben volt. A delikvens gyorsban megvette, en meg gyorsan hazahuztam:) Azota a lelkiismeret furdalasom elmult. Bemagyaraztam magamnak, hogy valamit egve hagytam, es az leszivta az aksit. A sracnak bitos nincs vele gondja (remelem).
A hetvegeken amikor csak tehetjuk, kimegyunk valamelyik strandra. Mult heten peldaul egy 30 km-el eszakra mentunk Kapiti beach-re, es annyira meleg volt a tenger, hogy meg a lanyok is bent frizbiztek egy fel orat. A beach life-ra mar teljesen berendezkedtunk. A kocsiban torzsutas a roplabda, a frizbi, a strand torolkozo es a roplabda halo. Mult het vegen volt az utcank vegen a szokasos karacsonyi vasar. Rengeteg haszontalansagot vettunk. Igy ujabb plusz egy dobozzal szamolhatok, ha majd egyszer hazafele vesszuk az iranyt a zatonyrol.
A kovetkezo het az utolso munkahetunk a nagy nyari szabi elott. Majdnem minden este valami karacsonyi bulin leszunk kettesben vagy kulon-kulon. Ha tuleltuk, majd irok.

Pusza,
Gabor

2008. november 26., szerda

Tavaszi nagytakaritas

Igen, jol lattatok. Szakallat novesztettem. A kiwik igy gyujtenek penzt a prosztatrak ellen, morbid. Egy jol sikerult penteki munkahelyi sorozes utan elgyengultem, es beregisztraltattak engem is a munkatarsak a Movember nevu adomany gyujto akcioba. Az a lenyeg, hogy nem szabad borotvalkozni egesz novemberben vagy csak modjaval, es a csajok penzzel honoraljak az arcszorzetet. Ha megis megtorom a szorzet folytonossagat, akkor jon a ceges fobajusz, es racsap a kezemre. Amugy pedig van a nevemre regisztralt Movember bankszamlaszsam, ahova lehet kuldeni a penzt. Sanos nekem nincs hozzaferesem:) Aki otthon aggodig a kiwik prosztataja miatt, az megkereshet a Movember oldalon, es kisebb vagyonokkal gyarapithatja a szamlamat. Van egy olyan erzesem, hogy ezzel az akcioval nem fogok ujabb forint eladasi hullamot generalni:D
Az elmult hetekben nem irtam, mivel lusta vagyok. Amugy pedig megyunk erre-arra. Ha otthon vagyunk, Dori minig valami munkara kenyszerit, pl ne keresztben fekudjek a kanapen, hanem uljek normalisan, hogy o is odaferjen. Neha o fekszik keresztbe, ilyenkor nekem a babzsakon a helyem. Haja, az elet nehez.
Par hete a terepjaros bandaval elmentunk egy erdoben alvos-kirandulos-offroad turara. Vegul egy egy km-es operett kirandulast es egy 15 perces offoradot hoztunk ossze, hahaha. Lustasag felegszseg. Egy erdei kulcsos hazban aludtunk, ahol sajnos volt rajtunk kivul egy csalad is gyerekekkel, ugyhogy este nem lehetett duhajkodni a hazban. Igy kint a haz melletti tisztason piknikeztunk egeszen ejfelig az 5 fokban. Nem faztunk, volt ami melegen tartsonm… belulrol.
Azon a hetvegen, amikor a magyar es a szlovak kormanyfo szivatta egymast, mi a szlovak-magyar megbekeles jegyeben elmentunk egy borfesztivalra a korabbi posztban emlegetett szlovak kollegaval es egy angol parral. Ez ugyanaz a borfesztival volt, ahol tavaly is voltunk, es uggyanolyan jo hangulatban telt. Szerencsere a sofor miatt iden sem kellett aggodnunk, mivel az angol baratom parja terhes, igy o bevallalta a vezetest.
Mult hetvegen elmentunk egy helyi kis szinhazba (igen, Apu, jol olvastad: szinhazban voltunk!). A Heat cimu darabot neztuk, ami egy ferfirol, egy norol es egy pingvinrol szol az Anktartiszon. Izgalmasan hangzik, mi? Nem untatok senkit a reszletekkel, de a lenyeg, hogy a lanyoknak kicsit morbid volt, nekem pedig inakbb vicces. A sztorihoz hozzatartozik, hogy a darab egesz ideje alatt legalabb egy meztelen ember a szinpadon tartozkodott, de ezt egy ido utan meg lehetett szokni. A pingvint egy melynovesu srac jatszotta, aki a fekete-feher festeken kivul mast nem viselt magan. Amugy az o alakitasa volt a legnagyobb, egy darab erzelem nem hagyta el az arcat majnem ket oran keresztul.

Politika. Itt harom hete voltak parlamenti valsztasok, ami a hazai viszonyokhoz kepest meglepoen csondben zajlott. A jobboldali ellenzek levaltotta a korabbi szocialista kormanyt. Elotte sem acsarkodott senki sem, de meg utana sem. A kiwik nem nagyon szeretnek panaszkodni, mert altalaban ugy jo nekik ahogy van. Ez amiatt van, hogy itt ugy jo minden, ahogy van. Tudjatok, kolbaszbol van a kerites. Amig megy a szeker, addig nem kiabal senki. Habar mar itt is erezheto a gazdasagi lassulas, de nem veszes. Az biztos, hogy most nem szivesen keresnek itt sem munkat. A politikai mondandom itt ki is fulladt, mivel ez egy zavarkeltesre alkalmatlan politika ellenes nyugalom blog.

Udv,
Gabor

2008. november 3., hétfő

Pilisszanto a hirekben, szomoru...

Gondolom Ti is olvasatok az Index-en a cikket. Nem kommentalom, nincs kedvem, de belinkelem: A "nácik" feliratot fújták a szlovákok lakta Pilisszántó közösségi házának falára

OK, nem birom ki, hogy nem kommentezzem a cikket. Megpedig azert, mert termeszetesen ennek is van uj-zelandi vonatkozasa. Mindennek van, valhogy minden ut ide vezet. Van egy olyan erzesem, hogy az okori romaiak innet vonultak at Italiaba Azsian keresztul, de a magyar oshaza egeszen biztosan valamelyik itteni vulkan toveben volt, csak ezzel meg nem foglakozott senki. Ha ez a 64 Varmegye kulugyi vezere tudna (asszem' o a Gyula), egeszen biztosan elkezdene kovetelozni, hogy csatoljak Uj-Zelandot Magyarorszaghoz. 
Szoval az itteni vonatkozas az annyi, hogy van egy szlovak kollegam. A legrosszabb, hogy egy irodaban ulunk! A hetvegi dunaszerdahelyi atrocitas utan eldontottem, hogy hetfotol utalni fogom. O szerintem mar regota utal, mert ket hete egyszer nem hivott kavezni, gyanus. Tehat ez mar ketoldalu utalat. Matol sunyiban figyelni fogom minden lepeset, es ha folal a gepetol ugy, hogy nem zarja le, akkor vicces emaileket fogok a laptopjarol kuldozgetni. Matol en se hivom soha tobbe kavezni, de ha igen, akkor nem beszelgetek vele. Matol soha tobbe nem mondom neki, hogy Dobre rano, mivel megvetem a szlovak nyelvet. Ezentul elutasitok minden management kerest, amennyiben az diktatorikusan arra kenyszerit, hogy barmit is egyutt dolgozzak vele. A Dorinak is megtiltom, hogy barmikor meghivja hozzank, pedig ez mar megfordult  a fejeben. Felall a szor a hatamon, mikozben hallgatom, ahogy a baratnojevel neha szlovakul beszel. Ilyenkor legszivesebben egy CD-t eletveszelyes frizbikent elhajitva kettevagnam a kezeben a mobiljat. Jo a tudat, hogy erzem, hogy otthonrol kapom az erkolcsi hatszelet az en kis egyszemkelyes haborumhoz.
A cikkre visszaterve bevallom, hogy en kicsit ossze vagyok zavarodva. Ha valaki nem tudna, en Pilisszanton nottem fel. Szegrol vegrol bennem is van valami szlovaksag, legalabb is tanitottak nekem a szlovakot jopar evig oviban meg az isiben. Ha kicsit tuloznek, akkor ezt az egeszet ugy vehetnem, hogy ez az otthonom elleni tamadas? De kinek szol? Mindenkinek, aki ott lakik, vagy csak a nagyszuloknek, mert ok meg beszelnek is szlovakul? De nekem nem, ugye? Vagy Pilisszantot egy  internacionalis mediumkent hasznaljak a zavarkeltok, hogy kozvetitsunk az oshazankkal (Szlovakia)? Es Ti lattatok, ahogy az ej leple alatt a 64 Varmegye a Magyar Gardaval karoltve vegigmasirozott a falun? Vagy csak ket kis nyomorek suhanc pingalta az egeszet? Es a pilisszantoi neonacik most mit ereztnek? Talan ok vannak a leginkabb osszezavarodva.  

A fenti kis irasombol remelem mindenki kierezte a cinizmust, es nem gyanusit meg es jelent fol mindenfel gyulolkodessel. Pedig a korozottet meg a kaprot tenyleg gyulolom, de ezt ne mondjatok el senkinek. 

Udv,
Gabor

Ui.: a kommentekben nem er politizalni, kulonben cenzurazok. Ez itt kerem, egy kokemeny diktatorikus blog.

2008. október 31., péntek

Eloretekintes

Szerda, delutan fel hat, es en mar otthon ulok. Eppen unatkozom, mivel Dori egy foto tanfolyamon tanulja az okossagot a feheregyensulyrol, a zarsebessegrol meg a szaturaciorol. Mindig is ertekeltem benne, hogy o nem az a tespedos fajta, neki minig valamit csinalnia kell. Ha eppen nem nyelviskolaba jar, akkor fozotanfolyamon van, ha meg ott sem, akkor engem probal mar evek ota tanctanfolyamra elrangatni. A talpraesettseget a multkor az egyik baratomnak ugy fejtettem ki, hogy ha Dorit kodobom bekotott szemmel az esoerdo kozepen, akkor is jolakottan hazatalal. Eppen unatkozom, ha meg nem emlitettem volna. Vacsorat szerencsere nem kell csinalni, a hutoben meg ott var rank a tegnapi maradek. Az ebedloasztalnal az ablakon bamulok ki, megint nagyon szep ido van. Sehol egy felho, belatni az egesz oblot. Szemben Eastbourne-ban meg sut a nap (nekik mindig sut, nem tudom hogy csinaljak), kicsit jobbra a Rimutaka hegyseg emelekedik az obol fole, kicsit balraPetone elott futo autout fenyei pislakolnak mar keso delutan, nagyon balra pedig Lower Hutt-ba futo autopalya nyogi az esti csucsforgalmat. Ezt a kilatast minden nap elvezzuk, es az a csodalatos, hogy minden nap mas. Reggelente szemben kel fel a Nap, en azt szeretem a legjobban, amikor a hegyeket vekony felhoreteg boritja. Ilyenkor minden vorosben vagy narancssargaban furdik. Delben egy csendes napon az egesz obol szikrazik a napsutesben. Este a szemben levo hegyeket festi sargara az alkonyat. Havonta par napot a Hold mindig az obol felett tartozkodik. Ilyenkor hihetetlen nagynak tunik, es irdatlan ezusthidat tukroz a vizre. Errol van egy nagyon jol sikerult fotonk, majd megprobalom megkeresni.

Mostansag errol a kilatasrol jut allandoan eszunkbe az egyre kozeledo hazamenetel. Valoszinuleg ez lesz az, amirol legnehezebb lesz lemondanunk. Mar itt a nyar, es egyre tobbet vagyunk kint a teraszon, ahonnet megtobb kilatast kapunk az arcunkba, igy egyre tobbet beszelunk a hazamenetelrol. Eddig csak beszeltunk, de lassan mar elkezdtunk komolyabban tervezni. Mindenestre sokat temazunk a terveinkrol. Elkepzeltem, hogy kb mi lesz velunk egy ev mulva:

"Dorival kint ulunk a teraszon. Kellemes koraeste van, pont jol erezzuk magunkat egy vekony poloverben. Az utolso uveg borunkat szopogatjuk. Ezt meg honapokkal korabban vettem erre az alkalomra. Neman bambulunk az obol tulpartjara, es arra gondolok, hogy ennek egy nappal kesobb mar a repulorol fogok integetni. Osszeszorul a torkom, es inkabb elkezdek magyarazni valamit, mert utalom ezt az erzest. Dorinak nincs kedve beszelgetni, mert eppen pityereg. Nem kerdezem meg miert, biztos valami hasonlon gondolkozott. A hatunk mogott lakas mar teljesen ures, az ajto elott az osszepakolt turataskaink allnak, amiben az elkovetkezendo egy honapunkat fogjuk tolteni. Ez egy kis izgalommal tolt el engem, hogy mielott hazamegyunk a 27 ev megszokasba, eltoltunk meg egy honapot a Tavol-keleten. Ma este a foldon alszunk, az agyunkat most delutan vitte el egy vevo. A cuccaink es butoraink nagy reszet elpasszoltuk az Interneten, a maradekot szetosztogattuk a baratoknak. Dorival orias vitaink voltak, hogy mit adjunk el es mit vigyunk haza. Hatarozott voltam, ennek ellenere ketszer annyi dobozunk lett, mint idefele jovet. Doritol kerdezem, hogy mi fog legjobban hianyozni innet? Minden - valaszolja, es meg mindig nem akar beszelgetni, ugyhogy toltok neki meg egy kis bort. Nekem - kezdem az en mondandomat - a kilatas, a baratok, a nyugi, de legjobban a gondtalan szabadsag fog hianyozni, es nagyon sz*r lesz ugy holnap felszallni, hogy tudom, ide mar nem jovunk vissza tobbet. A mondat masik felet nem kellett volna hozzafuzni, mert ezzel megint lehuztam magunkat. Eppen azon gondolkozom, hogy milyen erzes lesz megint otthon lenni... vegyes. Oriasi lesz ujra talkozni a csaladdal es az otthon hagyott baratokkal, es jo lesz azokkal beszelni, akik fontosak, de az elmult ket evben nem vettuk a faradsagot, hogy egymasra csorogjunk. Jó lesz újra ékezetes betűkkel írni. Izgalmas lesz leporolni a butorainkat, es eloszedni a bedobozolt cuccainkat. Jo lesz a kutyaszaros Andrassy ut menti kis utcakban keresgelni a megszokott kocsmakat az ezereves pincekben, es jo lesz leulni a sracokkal, es berantani nehany korso sort. Megdobbento lesz latni, hogy mennyi minden megvaltozott, es mennyi minden valtozatlan. Vegyes lesz erezni, hogy mennyira rohan az ido, amint az ujdonsult feleseggekkel, ferjekkel es a kisbabaikkal talakozunk. Jo lesz vasarnap hazamenni, a frissen vagott fuvet szagolni a kertben, es persze nekiesni Anyu huslevesenek. Jo lesz vasarnap delutan ujra latni a Mamat. Pihenteto lesz egy hosszabb hetvegen lemenni Balatonra, egesz nap punnyadni es este elmenni vacsorazni. Jo lesz ott az a csend, amit felorankent megtor a vonat elnyujtott robbanasszeru hangja. Felpezsdito lesz ujra korbetekerni a belvarost egy nyugis hetvegi napon. Rossz erzes lesz az emberek unott kepet figyelni a Nyugati teri metro mozogolepcsojen. Idegesito lesz a lejaratott politikusok magyarazkodasat vagy acsarkodasat hallgatni a reggeli musorokban. Unalmas lesz neha megnezni a Baratok koztet. Nosztalgikus lesz az Uj-Zelandon hagyott baratokra gondolni, es azon toprengeni, hogy latjuk-e oket valaha. Ertelmetlen lesz a tenger illatat keresgelni a Duna partjan. Rossz lesz arra gondolni, hogy mennyi mindent csinalnak hetvegen Wellingtonban, mikozben a hetvegi programon agyalunk. Rossz lesz befejezni a blogot, es lezarni egy kellemes idoszakot az eletunkbol."

A hazamenethez most eppen ilyen erzessekkel allok hozza. Remelhetoleg cirka egy ev mulva valami hasonlo tenyleg lejatszodik korulottunk, de ezt a tervet meg vastagon atirhatja az elet. Mindenesetre meg egy evunk van keszulni, es donteseket hozni. Ez nem az erossegunk. A heten mar egy flip-chartra felfirkaltuk a lehetseges opcioinkat, ez egy nagy lepes volt a reszunkrol. Attol, hogy leirtuk a gondolatainkat, mar sokkal biztosabban erzem magam, es nem egy tehetetlenul himbalodzo inganak latom a rovid tavu jovonket.


Ez a bejegyzes talan tul szentimentalisra sikeredett hozzam kepest, de most eppen ilyen kedvem volt.


Udv,

Gabor