Kedves naplom: Ausztralia

Sziasztok!

A bejegyzesben az ausztraliai utunkrol olvashattok. Kicsit hosszura sikeredett, de banja kanya… Az elozo postot ott fejeztem be, hogy szilveszterkor lefekudtunk aludni, hogy negy ora alatt kipihenjuk magunkat az Ausztral repulout elott.

01 Januar, 2008 Melbourne: A korai keles egesz jol ment mindenkinek. A borondoket leguritottuk a hegyrol, aztan mi is utanuk baktattunk. A repuloteren kilometeres check-in sor koszontott minket uj ev alkalmabol. Mivel Andrasek a business osztalyon utaztak, gyorsan kitrukkoztuk, hogy mi is becsekkoljunk veluk ot perc alatt. Igy maradt meg masfel orank, hogy holdkoroskent kovalyogjunk a duty free shopokban. A repulon rank koszontott az ujevi szerencse. Az egyik stewardes odajott hozzank, hogy nem-e szeretnenk atulni a szuleinkhez. Egy perc mulva mar a fotel meretu szekekben ucsorogtunk. A felszallas elott kezunkbe nyomtak egy pezsgot. Kocintottunk, majd alomba zuhantunk.

Melbournben dogleszto meleg fogadott minket, meg a rohadek kis legyek. Barhova mentunk, allandoan a szankba szerettek volna maszni. A szallodahoz reggel tiz korul ertunk oda, a szobank meg nem volt kesz. Ledobtuk a cuccunkat, es nekiindultunk a varosnak. A varosvezeto szerepet ram osztottak, mivel en mar jartam arre ket honapja. Azt hittek a tobbiek, hogy ismerem a varost, pedig nem. De azert megprobaltam ugy tenni. A legmagasabb epulet tetejere sikerult elvezetnem a csapatot, mivel azt majdnem mindenhonnet latni lehetett.

02 Januar, 2008 Melbourne: A tegnapi faraszto nap utan mindenki lusta volt szervezkedni, igy mara ujra varosnezes lett beprogramozva. Delben a nagy melegben inkabb bemenetukultunk a bevasarlokozpontokba. Delutan elmentunk a helyi tengeri akvariumba, ami kicsit csalodast okozot. Allitolag Ausztralia legnagyobb ilyen muintezmenye. Dori fel ora alatt lezavarta, de nekem sem tartott tovabb haromnegyed oranal.

Elozo nap Agi olyan aranyos volt, hogy meghivott minket egy musicalra (Princess of the dessert). A darabrol fogalmunk sem volt, de egy olyan patinas szinhazban jatszottak, hogy csak is jo lehetett. Mint utobb kiderult, a sztori nehany buzirol melegrol szolt, akik Sydney-bol egy busszal szerettek volna eljutni Alice Springsbe, Ausztralia kozepere. Minden szoveget nem ertettem, de szakadtunk a nevetestol. Termeszetesen az egesz sztori a legnagyobb meleg popslagerekkel volt kitomve nagyon jol igazodva az adott szituaciohoz. Tokeletes valasztas volt a darab, nagyon elveztuk. Utana mar csak egy szivfajdalmam maradt. A Monthy Python's Flying Circus is Melbourben jatszik most par honapig, de pont ezen a heten nyaralnak ok is.

03 Januar, 2008 Melbourne: Ma elmentunk egy egesz napos buszos turara Melbourne kornyekere. A varosbol kierve felrealltunk egy termeszetvedelmi parkban, ahol egy egesz papagajkolonia vart minket, hogy hujere etessuk oket a kezunkbol. Az unalmas europai galambok utan oriasi volt latni, hogy egy dagadt arapapagaj keszul leharapni a a csuklomat nehany szem mag utan kutatva. A papagajok utan felultunk egy gozvonatra, ami arrebb vitt minket par kilometerrel a hegyekbe. A mozdony szenporszagu fustje teljesen visszarepitett az idoben. Olyan erzesem volt, mintha husz evvel ezelott telen hazafele baktatnek az iskolabol, amikor a sotetsegbe borult Szantora rault ugyanez a fustszag. Igy szagugyileg otthon ereztem magam, szerencsere a meleg nyarban. Ebedelni elmentunk egy bortermelo kuriaba. Majnem minden szolouzemhez tartozik egy kis boutique hotel, amit hetvegente ellepnek a Melbourne-iek. Mi is el tudtunk volna kepzelni egy jo kis borgozos hetveget a szollotokek toveben:)

Levezeteskeppen elmentunk egy vadasparkba, ahol kivetelsen nem egy ozcsalad es egy vaddisznopar kergetett minket az unalomba. Vombaton kivul az osszes ausztral kozlekedesi tablan feltuntett allatkat lattuk. A legaranyosabb a kacsacsoru emlos volt. Szegennyel tenyleg nagyon csunya viccett uzott valaki tervezeskor, vagy rossz osszeszerelesi utmutatobol raktak ossze. Sokkal szeretetremeltobb es kecsesebb allat, mint ahogy azt gondoltam volna. A negyven fokos meleg miatt megvaltokent udvolzoltuk a melyhuto homersekletu buszunkat.

04 Januar, 2008 Grat Ocean Road: Andras es Agi befizetett egy buszos turara a Tizenket Apostolhoz, amihez nemet nyelvu idegenvezetes jart. Mivel en a nemet ellen be vagyok oltva, a Dorival inkabb bereltunk egy autot, es beterveztuk ugyanazt az utat. A celunkhoz a ketszazotven km hosszu Great Ocean Road vezet, ami csak amiatt letezhet, hogy a katonaknak nem volt munkajuk a masodik vilaghaboru utan. Igy az allam eppitetet veluk egy utat az oceanparton, pedig mar volt egy rovidebb a szarazfold belsejeben. Szerintem jol tettek, mert ez az egyik legszebb tengeroceanparti ut, amit valaha lattam. Delelott megalltunk kicsit strandolni Torquay-on, ami az ausztral szorf oshazaja. Nem egy nagyvaros, de a kozpontja teli volt az osszes nagy szorfos marka outletjevel. Az oceanpartja gyonyoru oriasi hullamokkal, de az ut tovabbi reszei meg szebb partokon vezettek keresztul meg nagyobb hullamokkal. Az ut felenel bekanyarodtam egy erdobe, hogy megnezzunk egy vilagitotornyot. Dorit ot percen belul ket sokkhatas is erte. Eleteben eloszor latott lovakat szexelni, majd par percel kesobb elkezdett sikitani, hogy azonnal alljak felre, mert latott valamit egy fan. Es tenyleg, az egyik fan egy pluss-koala ucsorgott. Erdeklodve felenk fordult, igy belattam, hogy igazi. Utana alig lehetett birni vele. Ha husz-harmicn koalat nem lattunk, akkor egyet sem. Mindegyik melle jart egy sikitas is az anyosulesrol. Keso delutan megerkeztunk a Tizenket Apostolhoz, ami tizenket sziklaoszlop a meredek tengerpart mellett. Talalo nev, csak kar hogy a tucat szikla mellett meg volt tobb is, csak nekik mar nem jutott apostol. Egyebkent pedig lenyugozo latvanyt nyujtottak. Egeszen veletlenul Andrasekkal is osszetalakoztunk Melbournetol haromszaz kilometerrel arreb a sziklaknal:) A kocsi mellett volt egy helikopter turas iroda. Most vagyunk itt eloszor es valoszinu utoljara, ezt nem lehetett kihagyni. Dori ramsanditott, es mar mentunk is. A repulest le szerettem volna filmezni a fenykepezogepemmel. Utolag visszanezve kicsit benara sikeredett. Annyira el voltam foglalva a latvannyal, hogy csak az eget es a burmat filmeztem. A Melbournbe visszafele vezeto utat mar a szarazfold belsejeben tettuk meg. Itt ereztem ra eloszor ennek az orszagnak az oriasi meretere. Szaz kilometert autoztunk anelkul, hogy egy pohar vizet tudtunk volna szerezni valahonnet… pedig nagyon szomjasak voltunk. Melbourneben raneztem a terkepre, hogy mekkora utat tettunk meg. Osszesen haromszaz kilometert autoztunk nyugatra es vissza, es az egesz egy masfel hangyaugrasnyinak tunt a terkepen. Irdatlan Ausztralia.

05 Januar, 2008 Sydney: Delelott atrepultunk Sydney-be. A taxiban ketsegbestem, hogy semmit sem fejlodott az angolom negy honap alatt. Ha a sofort a pontos idorol kerdeztem, az idojarasrol, ha az idojarasrol, akkor peddig a shoppingolasi lehetesogeket kezdett magyarazni.

A hotelunk szerintem Sydney legjobb helyen, a Bondi Beach kozepen volt. A strand egy masfel kilometer hosszu homokos tengerpart, tokeletes hullamokkal a strandolashoz es a szorfozeshez. Delutan a szorfosoket bamultuk, es elhataroztuk, hogy most mar ideje kiprobalni.

Este bementunk a varosba. Megneztuk az Operat es a Harbour Bridge-t. Lenyugozo volt minketto. Tenyleg olyan szep, mint a kepeslapokon, csak kozelrol kicsit nagyobb.

Az egyetlen csalodas az volt, hogy nem talatunk egy darab ettermet sem a vacsorahoz. Lehet, hogy nem az uzleti negyed kozepen kellett voltna keresgelnunk egy orat este kilenckor. A vercukorszint mindenkinel a padlon, az idegesseg az egekben. Egy taxis vegre elvitt minket egy etteremhez, halabol leszakitottuk neki a hatso konyoklojet muhahaha.

06 Januar, 2008 Sydney: Reggel egy varosnezo buszra szalltunk, es bejartuk vele az egesz varost. Nagyon jo attekintest kaptunk az ut soran Sydney-rol, peldaul azt a fontos dolgot is megtudtuk, hogy az egyik kavezoban eppen ott volt Nicole Kidman. Boldogsag.

Utkozben kiolvastam a Lonley Planet vonatkozo reszeit, igy mar alig vartam egy borus napot, amikor vegre visszasettenkedhetek a varosba megnezni nehany muzeumot.

07 Januar, 2008 Blue Mountains: Ma ujra befizettunk egy buszos turara a Blue Mountainsba. Ez egy nagy hegyseg Sydney-tol szaz kilometerre. A hegyekvidek majdnem ugy nez ki, mint a Grand Canyon, csak kisebb, es kicsit zoldebben. Egyebkent pedig azert hivjak Blue Mountains-nak, mert napkozben az eukaliptuszfakbol parolgo illoolajokon atszurodo napfeny kekes aranyalatot ad az egesz videknek. Szerintunk ez csak szemfenyvesztes, de sztorinak elmegy.

Utkozben meglatogattunk egy ujjabb vadasparkot. Ez sokkal jobb volt, mint a korabbi, mivel itt teljesen testkozelbol lehetett fogdosni a kis kengurukat, koalakat, egyugyu madarakat, vombatokat meg nagy kengurukat. Szerintem bealtatoztak szegeny allatokat, mert maskeppen el nem viselnek a sok turistat. A parkban volt egy negy meteres krokodil is, akinek pont a delutani eteteset sikerult elkapnunk. Szegenynek agyara ment a jolet. Az eteto srac negyed oraig lengetett egy doglott nyulat az orra elott, mire hajlando volt azt bekapni. Ennek mindenki nagyon orult.

Del korul megerkeztunk a Blue Mountainsba egy Scenic Park nevu parkba. A park egy regi melymuvelesu szenbanya helyen letesult, amit megszortak nehany svajci silifttel. Ott setaltunk egy nagyot az esoerdoben, ebedeltunk, es delutan hazamentunk.

08 Januar, 2008 Sydney: Reggel esett az eso, eljott az en napom. Strand helyett bementunk a varosba, ahol kulonvaltak az utjaink Dorival es Andrasekkal. Megneztem az Ausztral muzeumot es a tengereszeti muzeumot. A muzeumban megtudtam, hogy atomugyileg az ausztralok Uj-Zelandhoz hasonloan szerintem nagyon egyoldalu politikat folytatnak. A vilagon ok rendelkeznek a felderitett urankeszletek tobb, mint felevel. Azon kivul, hogy kibanyasszak es eladjak Japannak, nem csinalnak vele semmi mast. Atomeromuvet sem futenek, atombombat sem szerelnek belole, tengeralattjarot sem hajtanak meg vele. Masreszt pedig Sydney szuk kornyezeteben el a vilag leggyilkosabb pokja, becses neven Sydney-i tolcserszovo pok. A masodik helyezett kegyetlen kis dog pedig egesz Ausztraliaban megtalalhato. A muzeumbol kilepve frusztaltan vagtam keresztul a parkon. A tengereszeti muzeumban a legnagyobb elmeny az volt, hogy fel lehetett menni egy katonai tengeralatjarora. Itt belattam, hogy en ahhoz tul antiszocialis vagyok, hogy egy ilyen kozervdobozban osszezarjanak engem masokkal. Igy eldontottem, hogy mar soha nem leszek tengeralattjaros katona, meg urhajos sem.

Este Agi es Andras elmentek az Operaba, mi pedig talakoztunk az unokatestveremmel, Zsuzsival. O is nemreg, nehany honapja jott ki Ausztraliaba. Oriasi, hogy vele is itt a vilag masik oldalan talalkozunk. Egy konnyu kis vacsora es egy uveg bor mellett jot beszelgettunk.

09 Januar, 2008 Sydney: A napsuteses reggelunk gyorsan tragediaba torkollot. Vegre elmentunk egy szorfiskolaba, ahol lepattintottak minket, hogy mara mar nincs hely. En sem orultem a hirnek, de Dori teljesen elkenodott. A masnap reggeli fel hetes oktatasra sikerult befizetnunk.

Majdnem egesz nap a strandon sutkereztunk, ennek megfeleloen jol le is egtunk a harmicas faktoru kremek ellemere. Ez masnap meg megbosszulta magat.

10 Januar, 2008 Sydney: Reggel a furdoruhat is alig birtuk magunkra venni, hat meg a szorfos kezeslabast. Az elmeleti okatas olyan volt, mint ahogy vartam. Az arc elkezdett magyarazni a hullamok nemi eleterol, es hogy mennyire rakattanos az egesz szorfoles. Vegre a habok koze vetettuk magunkat. Hason fekve es evickelve vartunk a rohadt hullamokat, amiket mintha elvagtak volna miutan bementunk a vizbe Egy-egy ertekelheto hullamra megprobaltunk felpattani. A Dorinak rogton az elso alkalommal sikerult felallnia, nekem nem. Megmagyaraztam magamnak, hogy ez csak amiatt van, mert magas vagyok, valojaban csak bena. Az ora utan levontuk a kovetkeztetest, hogy ezt otthon meg gyakoroulnunk kell.

Reggel kilenckor Agitol es Andrastol konnyes bucsut vettunk. Szegeny Dori nagyon szomoru volt. Hogy egy kicsit elletet leheljek bele, kirangattam a strandra. Delutan bementunk a varosba, hogy a korabban lefoglalt autot kibereljuk. Ekkor utott be az elso csapas. Kiderult, hogy a nemzetkozi jogsim csak az eredeti jogsimmal ervenyes, azt pedig Wellingtonban hagytam. Sajnos Dori is ugyan igy tett, ugyhogy bajban voltunk. Brisbane-ba terveztunk felautozni harom nap alatt, ami most kutba dolt tervnek igerkezett. Szallasunk Sydney-ben mar nem volt, a repulonk pedig Brisbane-bol szolt Wellingtonba. Gyotrelem.

Beprobalkoztunk az tobbi kornyekbeli autokolcsonzovel, de vagy nem volt auto, vagy ok sem adtak original jogsi nelkul kocsit vagy eszeveszett draga volt. Vegso mentsvarkent felhivtuk Zsuzsit, hogy az o jogsijaval bereljuk ki az autot. Milyen szerencse, hogy a vilag masik felen is van unokatestvere az embernek, es hogy nala meg jogsi is van. Utolag is ezer koszonet, Zsuzsi;)

Az auto megvan, felugrottunk Zsuzsiekhoz. Amint beestledett, elindultunk eszaknak. Ejfel korul erkeztunk meg az elso szallasunkra Port Macquery-ba.

11 Januar, 2008 Port Macquire es Bellina: A reggeli utan kicsit korbeneztunk a semmikulonos Port Macquire-ban. Ugy erzem, ebben a varosban sem latnak tobbe. Tovabbindulas elott megalltunk a varos kozepen levo parkban. Tiz perc seta utan kulonos hangra lettunk figyelmesek. Megerkeztunk deneverorszagba. A fakon furtokben logtak a fel meteres fenevadak. Megmagyaraztam Dorinak, hogy ezek a deneverek kizarolag gyumolcskoszton vannak. Kozben a testemmel probaltam elole kitakarni, ahogy az egyik kis feszkes fenevad egy egesz marhabol szurcsoli a vert. Sikitva keresztulvagtunk az atkozott helyen, majd egy nyugisabb erdoben ujra koalakat kemleltunk a fakon.

Estere arreb autoztunk parszaz kilometert Bellinaba, ami egy nagyon aranyos kisvaros valahol feluton Sydney es Brisbane kozott. Este a laguna mellett talaltunk egy nagyon kellemes ettermet. Meglepetesunkre megint tudtak, hogy mi az a glutenallergia.

12 Januar, 2008 Byron Bay es Brisbane: Reggel atautoztunk Byron Bay-be, ami egy nagyon hires szorfos hely az ausztral Gold Coaston. Nagyon kellemes kis varos. Az elso utunk a vilagitotoronyhoz vezetett, mivel onnet jol be lehet latni az egesz kornyezo partot. Fontrol oriasi latvany fogadott minket. Jobbra vegtelen tegerpart, balra megint egy vegtelen part nehany felhokarcoloval a tavoli vegeben. A toronytol neztuk, ahogy egy delfinraj beuszik egy szorfozo csapat koze, es mellettuk ugraltak a hullamok hatan. Akkor kicsit irigykedtem, hogy meg nem tudok a deszkara allni mind a masfel ora tapasztalatommal. Kesobb megalltunk strandoni egy Surfers Paradise nevu helyen. Kicsit eros nev egy varosnak, nem?

Estere felertunk Brisbane-be. Becsekkoltunk a szallodaba, es visszavittuk a kocsit a kolcsonzobe. A kolcsonzo utan beultunk egy kozeli bevasarlokozpont kajadajaba. Hirtelen odalepett hozzank egy ember az autokolcsonzobol egy Lenny Kravitz CD-vel, hogy ezt a kocsiban hagytuk. Mi meg sem tudtunk szolalni a meglepetestol, az emberunk meg olyan gyorsan tavozott, mint ahogy jott. Nem ertem, hogy hogy talalt meg minket a varosban fel ora utan. Elso jo pont Brisbane-nek.

Masnap reggel repulore ultunk, es visszarepultunk Wellingtonba. Sajnos otthon felhok alatt landolltunk. En masnap mar dolgoztam, kicsit nehezemre esett az emailjeimen. Szerencses Dori meg egesz heten szabin volt.

Kedves naplom: Deli sziget

Sziasztok,

December 30-an este jottunk haza a Deli szigetrol, es masnap mar utaztunk is tovabb Ausztraliaba. Nem irtam a nyaralas alatt, mert a Deli szigeti tura annyira tomneny volt, hogy ket het alatt biztos, hogy a legjobb dolgokat is elfejtem.
Hol is kezdjem? Az unnep elott volt par nagyon kellemes henyelos napunk, amit otthon, nagyreszt a teraszon szetterulve toltottunk. Huszonharmadikan megerkezett Agi es Andras. Dorival mar napok ota nem lehett birni. Vasarnap elvittuk oket autos, hetfon pedig egy gyalogos varosnezo turara. Lassan kezdunk osszellitani egy egesz elvezheto wellingtoni varosnezo programot, ugyhogy lehet batran jonni!
Karacsony este egy nagyon jo kis vacsorat sikerult osszehoznunk. Itt voltak a Julcsek is. Nekem az egyetlen stresszes momentum az volt, amikor a Dori elemallitott a halakkal megpakolt talcavol, hogy akkor azt en fogom megsutni a grillen. Ezzel a sunyi huzassal atpakolta ram az osszes karacsnyi vacsoras felelosseget. Karacsonyfaval nem keszultunk, mivel egy elo fat nem szerettunk volna kivagni ket nap miatt, a muanyagra pedig meg nem fanyalodtunk ra. Nehany uveg bor utan feldiszitettunk egy rozmaringcsokarot. Szebb lett, mint az eredeti:)
Karacsony masnapjan a wellingtoni idojaras bemutatkozott Andraseknak. Suvitett a szel es szakadt az eso, ugyhogy lebaktattunk a kocsihoz, bementunk valami nagy csonakba, es ateveztunk a Deli szigetre. Innet naploszeruen irnom, hogy melyik nap merre jartonunk. Harom het tavlatabol mar csak a fenykepek alapjan sikerul felideznem a dolgokat:

25 December, 2007 - Irany a Deli sziget: Koran reggel lenyomtuk a fel oras karacsonyi reggelit, hogy fel nyolcra mar kint legyunk a kompnal. Ugy latszik, hogy az ido csak azert volt ilyen, hogy atzavarjon minket a Deli szigetre. Ahogy atertunk, es behajoztunk a tulparton levo kis szigetek koze, kisutott a nap. A ket sziget kozotti komput nem egy Tihanyir rev: kicsit nagyobbb a hajo (mondjuk ket focipalyanyi), kicsit nagyobbak a hullamok es kicsit nagyobb a tavolsag. Amint leszalltunk a hajorol, kitort az elso balhe. Dori otthon hagyta a fenykepezojenek az aksitoltojet. Szerencsere arrafele nyaralt az egyik baratunk is, ugyhogy egy kis kiterovel sikerult toltot is szerezni. Dori boldog, Gabor nyugodt, ugyhogy indulhattunk Nelsonba. Az utat a Queen Charlotte road-on tettuk meg, ami egy rojtosra szaggatott teritore hasonlito partovnalon vezet vegig. Kicsit faroszto volt a sok szerpentin, viszont gyonyoru oblokon vagtunk keresztul. Koran este erkeztunk meg az elso szallasunkra, ahol csak ledobtuk a cuccokat es maris bementunk a varosba vacsorazni... Karacsony masnapjan nem volt nyitva semmi, meg a madarak is elfelejtettek csiripelni. Szerencsere raakadtunk egy nem kereszteny torok etteremre, igy tuleltuk az elso napot.

26 December, 2007 - Nelson, Abel Tasman nemzeti park: Reggel mar elkezdtek eledezni az emberek. Keles utan elugrottam egy szupermarketbe vasarolni kajat es uditot a turara. A bolt bejaratanal mar egy rakas ember toporgott nyitas elott ot percel. Mindenkit megviselt az egynapos nemvasarlohatszsemmit nap. Reggeli utan autoba pattantunk, es elmentunk az Abel Tasman nemzeti parkba. A parkrol annyit kell tudni, hogy ez Deli sziget eszaki reszen van, ez volt a masodik nemzeti park az orszagban, viszonylag kicsi, rendkivul nepszeru kirandulohely es ennek megfeleloen vigyaznak is ra. A parkban bereltunk ket kajakot, egyet Aginak es Andrasnak, egyet magunknak. A lanyok az elso sorban bameszkodtak es csekkoltak, hogy melyik kis obolben kossunk ki, Andrassal pedig csak huztuk az igat. Ket ora evezes utan kikotottunk egy kis obolben homokos tengerparttal, esoerdovel es egy edesvizu patakkal. Ott bevartunk egy vizitaxit, amire feldobtak minket a kajakokkal egyutt, es hajoval visszavittek kozvetlenul a kocsihoz, de szo szerint. Mivel keso delutan apaly volt, a hajoert egy traktor bejott az arterre, a motorcsonakkal folhajtottunk az utanfutojara, es a hajon maradva elzotyogtunk a kiindulasi ponthoz.

Este felautoztunk a kovetkezo szalashelyunkhoz Takaka kornyekere. A szallashoz az orszagutrol egyszer csak le kellett kanyarodni egy poros kis mellekutra, ami egy ido utan foldutta valtozott. Az ut vegen egy kis paradicsomba erkeztunk. A szallasunk kozvetlenul a tengerparton volt iszonyat kilatassal, terasszal, kerttel es egy grillel. Este megsutottuk mind a ket kilo hust, amit korabban vasaroltunk. Kishituen ugy gondoltam, hogy a felet ki fogjuk dobni, de gyorsan eltuntettuk az osszes kajat.

27 December, 2007 – Farewell Split: Szokasomhoz hiven koran reggel felkeltem, es elmentem futni a tengerpartra. Egyetlen emberrel sem talakoztam fel ora alatt. Tenyleg a vilag vegen voltunk. Kicsekkolas utan felmentunk a Deli sziget legeszakibb csucskebe, a Farewell Splithez. Kirandultunk egy kicsit egy hires strandhoz, ahova egy fel oras gyalogut vezetett. Az uj-zelandi tomeghelyekre jellemzoen alig par emberrel talakoztunk a kirandulas soran. A strandon ellottunk egy rakas fenykepet, kover fokakat nezegettunk es orultunk, hogy az arcunkba fujja a homokot a szel. Delben atmentunk a Farewell Splithez, ahol befizettunk egy terpjaros turara a husz kilometre hosszu homokpadon. Szerencsenkre egy olyan vezetovel mentunk ki, aki szerelmes volt a felszigetbe. Vegigmagyarazta az egesz utat, mikozben a lapos tengerparton repesztettunk. Erdekes volt, hogy kozvelenul a part mellet egy sivatag volt oriasi homokdunekkel, par kilometerrel arrebb a szarazfoldon pedig minden zoldelt. A tura utan este visszamentunk Nelsonba aludni egyet.

28 December, 2007 Hanmer Springs: A nap nagyresz utazassal telt, mivel Nelsonbol a helyre 400 kilometert kellett autozni a hegyeken keresztul (es nem autopalyan). Az utazas elott megneztunk egy oldtimer autos muzeumot Nelsonban.

A Deli szigetre jellemzo, hogy majdnem minden hid egysavos. Emiatt nagyon kell figyelni, hogy a tulparton jon-e valaki. Mindenesetre koltsegtakarekos megoldas, de a lenti forgalom nem is nagyon indokolja a ketsavos hidakat. Elofordult, hogy napkozben fel orat autoztunk maganyosan az orszaguton anelkul, hogy talakoztunk volna valakivel… foszezonban. Keso delutan megerkeztunk Hanmer Springsbe. Tipikus kis alpesi falu, ahol telen a sielokre, nyaron pedig a turazokra es a golfozokra rendezkednek be. Szerencsere a falu kozepen levo termalfurdo egesz evben uzemel, ugyhogy ledobtuk a kocsit a szallasunknal, es mentunk aztatni magunkat.

29 Decemer, 2007 Hanmer Springs es Kaikura: Szokas szerint koran reggel felkeltem, ugyhogy elmentem futni, vagyis inkabb setalni a faluban. Mivel egy csomo idom volt addig, amig a tobbiek felkelnek, vasaroltam, es a foteren kiolvastam egy ujsagot egy ismeretlen eredetu fa alatt. Nem szeretnem, ha annak az agaval valaki hatba vagna. Kisujnyi vastag tomott tulevelek boritottak az egesz fat. Miutan megregeliztunk, az Andrasekat elvittuk golfozni, mi pedig elmentunk egy quad turara. Dorival leghatul mentunk, igy le tudtunk maradni, es folyamatosan allatkodni. Ez elejen meg felelotlenul ezerrel mentunk bele az osszes patakba, majd miutan mindenunk vizes lett, lealtunk ezzel a mokazassal. Mire vegeztunk, a tobbiek is megtalatak az osszes lyukat a greenen. Bepattantunk a kocsiba, es masfel ora alatt atmentunk Kaikuraba. A hely arrol hires, hogy egesz evben balnak orzik a partjait, es turstahordakat cipelnek ki, hogy oruljenek nekik. Velunk is ezt tettek, es mi is nagyon orultunk nekik, de errol majd kicsit kesobb. Szerintem az ottani balnak csak azert nem mennek el, mert valaki porazra verte oket. Az ottani partvonal nem tunk tul baratsagosnak, tovabba a tengerfenek par szaz meter utan egy irdatlan szakadek miatt hirtelen tobb kilometer melyre zuhan. Ha ottani halak nem neznek az orruk ele, konnyen a godor feneken talahatjak magukat.

30 December, 2007 Kaikura: A balnak ma reggel mindenkit korai kelesre kenyszeritettek, mivel a het orasi balnakukkolasra sikerult helyet foglanunk. Persze en is kivancsi voltam ezekre a nagy allatokra, de nem vartam tobbet ket ora bolyongasnal es egy nagy hatnal valahol az ocean kozepen. Ehhez kepest tiz percent belul becserkesztunk egy ambrascetet. A banlna kb ugyanakkora meretu lehetett, mint a 12-15 meteres hajonk. Egy ido utan megunk minket, es inkabb alamerult reggelizni, igy mi is tovabb alltunk. Par perc utan elkcsiptuk a tesojat, majd ujabb tiz perc utan talakoztunk meg egy tesoval, aki biztos valami komolyabb pozicioban lehetett. Ott negy-ot delfin orizte, akik ahogy meglattak minket, elkeztek lemeozni a hajonkat. Ezutan kovetkezett a tura legdurvabb resze. Elhajoztunk egy obolhoz, ahova folyamatosan kovettek minket a korabbi balna testor delfinjai. Alig akartunk hinni a szemunknek. Legalabb ezer delfin jatszott a vizben. Latszolag nagyon jol elvoltak a duplaszaltoikkal. Ha elkattintottam egy kepet anelkul, hogy beleneztem volna a gepbe, legalabb ot delfin volt egyszerre a levegoben. Visszafele a legjobban sikerult balnanezesekrol keszult videokkal szorakoztattak minket. Kozben a mogottunk ulo tengeribeteg kisrac az egyik zacsit toltotte a masik utan, idilli.

A balnanezes utan Picton fele vettuk az iranyt, ahonet kora este indult a hajonk, de eddig meg sok idunk volt. Picton elott megalltunk cseresznyet szedni. Volt egy hangulata a karacsonyi cseresznyezesnek. Egyebkent pedig a legedesebb es legnagyobb szemu cseresznye volt, amit valaha ettem. A hazafele vezeto hajout sokkal nyugisabb volt, mint idejovet. A hajon vegigaludtunk valami retentoen bugyuta amerikai vigjatekot, de ezt most nem tudom minek irtam le…

31 December, 2007 Wellington: Korabban azt terveztuk, hogy meg ma is a Deli szigeten leszunk, de belattuk, hogy az Ausztraliaba azert tiszta ruhaban kene menni. A napunk a kepek nezegetesevel, mosassal es grillezgetessel telt. Estere mar annyit mostunk, kepet neztunk meg grilleztunk, hogy semmi kedvunk nem volt bulizni menni (nem is terveztuk). Mindenki gyomrat a masnap hajnali negy orai keles szorongatta. A gepunk reggel hatkor indult, es sajnnos itt is ket oraval a nemzetkozi jaratok indulasa elott a repteren kell lenni. Ejfelkor koccintottunk egy gyorsat, es majdnem ugyan olyan gyorsan le is fekudtunk. BUEK!

A kovetkezo bejegyzesben az ket hetes Ausztral turarol fogok irni. Tovabba azt is meg kene orokitenem, hogy most hetvegen felmetunk Aucklandba egy koncertre, es megcsinaltuk a Tongariro turat (azoknal a vulkanoknal maszkaltunk, amik a Gyuruk uraban is szerepeltek).

Udv,
Gabor

Karacsony party, hegymaszas, foldrenges

Sziasztok,

Az utobbi idoben ellustultam, a munka is tobb volt a szokasosnal es a Karacsony miatt is rohangalni kellett egy kicsit. Ennyit a kifogasokrol.
Most eppen pentek delutan harom van, es en vagyok az utolso szentfazek az irodaban. A munkat mar reg feladtam a deli pezsgozes utan, azota csak teszek-veszek. Varok a Dorira, aki valahol a varosban rohangal. Az egyetlen pozitiv dolog a csaladmentes karacsonyban, hogy nem kell stresszelni az ajandekvasarlason. Az itteni ismerosok persze nyoszorognek, hogy utaljak ezt az unnepi bevasarlast, pedig itt sokkal kevesbe erezheto az otthon megszokott karacsony vasarlasi kenyszer. Azon kivul, hogy mindenki mikulas sapkaban maszkal az utcan es nehany bena mufenyot allitottak a kirakatokban, nincs az az igazi karacsonyi hangulat. Az egyik szalloda homlokzatara egy oriasi neon gyertyat heggesztettek. Latnotok kene! Tizszer rondabb, mint a Domousz aruhazon villogo szankozo Mikulas. Annyira ocsmany, hogy inkabb le sem fenykepeztem.
Mult het penteken letudtam a ceges karacsonyi partit. Udito volt, hogy nem egy feszengosaztanpedigjolberugos puccos vacsora volt, hanem elmentunk egy egesz napra egy a vilag vegen levo tanyara. Bar inni ott is kellett, de ebed utan lehetett valogatni a programok kozul. Oten-hatan elmentunk egy extrem parkba, ahol tiz meter magasban kellett koteleken maszkalni, egymast lelokni a fuggohidrol, majd felmaszni egy 15 meter magas colop tetejere, ahonnet at kellett ugrani egy trambulinra... kb majdnem besz*rtam, pedig ki voltunk kotve rendesen. A nagy tobbseg golfozott (probalkozott), agyaggalambot lott (probalkozott) es birkat terelt. Az utobbi oriasi volt: egy focipalya meretu meredek karamban kellet kb 30-40 birkat ide-oda terelgetni tiz embernek. Miutan megszakadtam a nevetestol a benasagukon, bealltam en is, hogy tovabb rontsam a szinvonalat. A birkaknal hulyebb alaltokkal meg eletemben nem talakoztam. Ha az egyik megindul valamerre, megy utana az osszes tobbi. Szo szerint megesett, hogy egyszer felem akartak kitorni a gyurubol, es frankon a fejem foltott ugraltak at. Valaki azt mondta, hogy a birkaterelesi gyakorlatommal az elso vizsgat kipipaltam az uj-zelandi letelepedesi engedelyhez:D
A hetvegen nehany barattal elmentunk turazni egy hetven km-re levo nemzeti parkba. Az eddigi atlagos turateljesitmenyunk az volt, hogy felmasztunk a Gellert-hegy tetejere. Neha meg az is elofordult, hogy gyalog mentunk. Ehhez kepest most 150 meterrol hirtelen fel masztunk egy 850 meter magas hegy tetejere cuccostul. Az egesz nem is lett volna olyan szornyu, ha nem Gyula megy elol, aki egy megrogzott veresszaju turazo:) A hegy tetejen egy hazban aludtunk, amiben a fatuzelesu kalyhan, nehany priccsen es egy aztalon kivul semmi nem volt... se mosogatogep, se plazmateve, se angol WC. Miutan eltuntettuk a borunkat es a ket uveg Jagert, hirtelen sokkal otthonosabba valt a haziko. Ahhoz kepest, hogy nyar van, kenytelenek voltunk befuteni a kalyhaba. Volt egy hangulata az egesznek. Masnap masnap volt, aztan pedig jol lemasztunk a hegyrol. A turarol raktam fol nehany kepet az albumba. Erdemes megnezni, hogy itt milyen erdok vannak. Eszmeletlen, hogy mindent fat, minden kovet es az egesz talajt vastag mohaparna borit. Barhol lefekudtem volna aludni, foleg hegymenetben:)
Tegnap este kilenckor volt egy hatalmas, 6.8-as foldrenges kb 400 km-re eszakra, Gisbornban. Egy ember meghalt, nehany haz osszedolt, elment minden kozmu es ketteszakadt nehany utszakasz. Allitolag Wellingtonban is elegge lehetett erezni. En epp a kolegakkal bucsuztattam az evet az iroda melletti pub-ban, ugyhogy fel sem tunt. Az ilyen merteku foldrenges azert mar igazan komoly hatasu tud lenni. Lattam nehany ipari kameras felvetelt, es szo szerint elesetek az emberek a rengestol. Ami le tudott esni, az tuti leesett... Remelem most kicsit oldodtak a feszultsegek.
Hetfon Karacsony, ugyhogy meg a kajabevasarlast is el kell intezni. Elotte meg azt kene eldontenunk, hogy kint sutunk vagy bent. Amugy ket hete vettunk egy barbecue-t, azota ha az ido engedi, kint csinaljuk a vacsorat. Vegre a teraszt is kihasznaljuk egy kicsit.
Lassan leteszem a billentyut es hazatekerek. Egy ideig nem hiszem, hogy jelentkezunk, ugyanis harom het szabira megyunk, amit erosen ki is fogunk hasznalni. Jovo heten lemegyunk a Deli szigetre, majd elsejen elrepulunk ket hetre Ausztraliaba. Az ottani idojaras miatt nem aggodom, de remelem, hogy egyik strandon sem lesz sehol meduzatalalkozo vagy capakonferencia.

Mindenkinek Kellemes Karacsony es Boldog Uj Evet kivanunk!!!! Baranysultet mindenkinek!

Dori&Gabor

Karacsonyra hangolva

Sziasztok,

Mult heten elfelejtettem beszamolni egy rendkivul fontos esemenyrol (nem nekem haha). Vasarnap a Wellington Phoenix focicsapatot az LA Galaxy seggelte el 4-1-re. Termeszetesen itt volt Beckham is, allitolag o is lott egy golt. Annyit tudni kell, hogy az Uj-Zelandi futbal valahol ott tart, mint a magyar, azzal a kulonbseggel, hogy soha nem is volt jobb, de a foci nem is erdekel senkit. Kivetelesen most. Majdnem teli volt az egesz stadion. Dori megpengette, hogy menjunk ki, de a nyolcvan dollaros jegyek lattan ugy dontottunk, hogy minket meg mindig nem erdekel a meccs. A TV-ben az utolso egy percet sikerult elcsipni. Backhem valamelyik helyi focistaval cserelt mezt, es ahogy levette a polojat az osszes no a varosban egyszerre sikitott fel. A riporter szerintem osszehugyozta magat oromeben. Beckham semmi penzert vissza nem vette volna a polotjat. Felmeztelenul haromszor korbetapsoltatta magat a stadionban. Persze miert is vette volna vissza. A felesege most kivetelesen nem kiserte el, mivel az LA Galaxy most egy hakni vilgakoruton van, es majdnem minden masnap mashol jatszanak. A wellingtoni meccs mindenki szerint csak egy marketingfogas volt a foci nepszerusitesere, mert az itt tenyleg nem erdekel senkit. A kiwik sokkal inkabb izgalomba jonnek egy nyolc oras krikettmecstol.
A heten megerkezett az egyik ex-fonokom, aki amugy uj-zelandi szarmazasu. Megbeszeltuk, hogy penteken munka utan beulunk egy-ket sorre az iroda melletti pubba. Felvilagsoitott, hogy a kedvenc kocsmank par evtizeddel ezolott kupi volt, egyebkent Wellington egyik legszebb epulete. Odarendeltuk az irodabol az osszes keleteuropai bevandorolot, aztan az ex-fonok nyitott egy szamlat. A helyi szokasokhoz hiven az egy ket-sor ket-harom rekessze valtozott, es ejfel utan rugtak ki minket a pubbol. Dori kivetelesen nem ebredt fol, amikor hazaertem... szerencsere:)
Julcsa fantasztikus dologra jott ra: a Teletubbies cimu rajzfilmet nem rajzoljak, hanem itt forgatjak Uj-Zelandon. Atelmezgettunk nahany kepet a mesebol, es ra kellett jonnom, hogy itt a taj ugyanugy nez ki, mint abban a dilettans rajzfilmben, csak a birkakat idiota urlenyekkel helyettesitik. A Teletubbiest be kene tiltani, szerintem sokkal roszabb hatassal van a gyerekekre, mint ram volt a Kockasfulu nyul. A legszornyubb, hogy a "tinkivinki"-n kivul semmi ertelmes nem jon ki a kis ET-kbol. Ha a Teletubbies-t nezem ot percig (persze nem szoktam:)), akkor meg en is elfelejtek beszelni.
Tegnap reggel fogtam magam, es elindultam korbetekerni a varost. Ra kellett, hogy jojjek, hogy akarmmilyen jo bringat vettem, azzal is kell tekerni folfele. Olyan mocskos meredek hegyek vannak a varoson belul, hogy haramoszor kikoptem a tudomet, mire vegre Brooklyn tetejere ertem. Onnet mar jo volt, mert csak le kellett gurulni a partra, ott pedig mar vizisztesen az ut. Lefele menet megalltam egy szemettelepnel, amivel mar regota szemezgettem a kocsibol. A telep elott talalhato egy "muveszeti" reszleg, ahol mindenfele rozsdas izebol olyan szobrokat heggesztettek, hogy szerintem azokkal kene teliszorni Wellington tereit. Feltoltottem par kepet az albumunkba. A varost egyebkent ket es fel ora alatt teljesen korbe lehet tekerni. Kb 50 kilometer az egesz, es iszonyat szep. Tegnap szerencses voltam, mert meg a szello sem mozdult meg a parton sem.

Ma reggel arra keltunk, hogy megsulunk. Delelott majdnem harminc fok volt. Tizenegyre kimentunk egy parkba a karacsonyi ceges piknikre. Virsli volt, kolkok voltak, batman-os meg spiderman-os udito volt, volt egy szerencsetlen mikulas is teljesen beoltozve, sort viszont nem volt. Amikor husz kissrac kezdett el ugralni korulottunk, radobbentunk hogy ezt inkabb csalados bulinak szerveztek. Megprobaltam beadni a szervezoknek, hogy Dori tizenket eves, de nem hittek el. Pedig tok jo ajandekokat kaphatott volna. Mivel kolcson kolkott sem tudtunk szerezni, ebed utan leleptunk valami strandra. Szokas szerint ot perc alatt elaludtunk a parton. Miutan felkeltunk, neztuk, ahogy a sok kisgyerek, kutyak meg a szorfosok paradeznak a vizben. Dori bekuldott megvizsgalni a homersekletet. Bokaig belegazoltam, tiz masodperc alatt hypothermiat kaptam, ugyhogy inkabb elmentunk bevasarolni.

Mezeskalacs haziko a szemettelepen

Most Dori es Julcsa eppen mezeskalacshazikot epitenek. Elegge benne vannak a temaban, szerintem hamarosan berugjak a sepruket, es elrepulnek... haha vegul is Jancsi es (majdnem:)) Juliska itt van a hazban.

Hivatalosan nyar

Sziasztok,

Szombat ota hivatalsoan is nyar van, otthon pedig tel. Az ido szerencsere mar hetek ota az evszakhoz illoen viselkedik, ugyhogy minden elismeresem az idojarase. A mult het nem meglepoen munkaval telt, de megint ugy elrepult, mintha csak egy napig tartott volna.
Penteken Dori este dolgozott, valami ceges partit rendeztek. A Julcsaekat is beszervezte, ugyhogy harman mar nem kelett megszakadniuk. En addig a kollegaimmal soroztem. Az irodamban valami Movember nevu esemeny alkalmabol pentek esti iszogatast rendeztek, ami most nem csak este hetig tartott, hanem egeszen ejfelig osztogattak az ingyen piat. Persze ezt ezt mindenki az utolso cseppig kihasznalta:) Hajnalban bementem a hotelba a Dorit osszeszedni, de inkabb forditva tortent, o szedett osszer engem. Szo szerint allva elaludtam.
Szombaton talakoztunk egy svajci ismeros parral, akik eppen egy oceaniai korut kellos kozepen szussznatak egy napot Wellintonban. Sajnos csak egy orank volt, mert mar utaztak is a Deli szigetre. En inkabb hazakuldtem volna oket, es elkertem volna a kompjegyuket:) Ugy is csurig voltak mar elmenyekkel. Delutan meg elmentunk vasarolgatni. Visszacsereltuk a turacipomet, mert lejott a talpa. "Sajnos" ugyan olyan bakancs mar nem volt a boltban, igy egy sokkal dragabbra csereltek ki rafizetes nelkul.
Vasarnap a Botanikus kert mellett karacsonyi vasart rendeztek. A Vorosmarthy terhez hasonloan mindenfele kis szines bizbazt arultak, csak itt nem volt forralt bor, mert azt senki nem issza 25 fokban. Az alkalmohoz illoen a vasaron nem betlehemi dalokra, es meg csak nem is a Last Chrismast orkzoldre szorta a penzt a nep, hanem valami del-amerikai pansipos indianok kergettek engem az oruletbe. Szerintem egyenesen a Balaharol zavartak oket ide. Delutan lementunk a partra kosarazni. Sajnos a lanyok ki lettek turva a jatekbol, mert rajtunk kivul csak komolykodos kosaras sracok voltak. A wellingtoni horvath nemzeti valogatott oldalszelen lealaztuk a helyi eroket, ugyhogy elegedeten mentunk haza:)
Tegnap este elkezdtuk tervezgetni a rovidre szabott deli szigeti turankat. Egy ismeros srac feljott hozzank egy-ket tanacsot adni. Mutogatott kepeket, es ra kellett jonnunk, hogy ha mindehova el akarunk menni csak a Deli-sziget eszaki reszen, akkor ket het is boven keves lenne, es akkor meg nem is lattuk, csak a sziget alig egyharmadat. Mindegy, suron betablazott hat napunk lesz Karacsony utan.

Udv, Gabor

Szeretetszolgalat

Vettem egy bicot. Megirigyeltem a kollegeimat, akik bringaval jarnak be, igy nekem is szerznem kellett egyet. Eloszor a neten nezelodtem, de a hasznalt bringak elegge borsos aron voltak. Mult heten bementem egy nagy wellingtoni bringauzletbe, es kineztem egy biciklit. Nem volt sokkal dragabb, mint amiket hasznaltam talaltam neten. A bringam volt egy speci aranegedmeny: ha naluk szabadulok meg a regi bicotol, akkor szaz dollar engedmenyt adnak az eredeti arbol. Megprobaltam ledumalni, hogy megveszem eredeti aron, aztan par heten belul behozok egy masik bicot (valaki csak hozzamvag egyet ingye'), es halabol visszaadnak szaz dolcsit. Azt mondtak, hogy ez nem mukodik. Ugyanis a regi bringakat Afrikaba szallitjak, es ott szetosztjak a szegenyeknek. A cinikus fejemmel mar lattam is magam elott, hogy ahogy kifut a hajo az obolbol, mar ontik is bele a tengerbe a rozsdas drotszamarakat. Nem volt mas valsztasom, vennem kellet egy szaz dolcsinal olcsobb bringat. Tegnap elott este vettem... 25 dollarert (kb 3100 ft). Kicsit rozsdas, de mukodokepes. Dorinak felajnlottam, hogy megtartjuk neki, de o visszautasitotta a nagylekusegemet. Amig nincs biztositasa extrem sportra, addig o fel nem ul arra a rozsdas szornyetgre:)

Szoval ma bementem a rozsdassal a boltba. Megmondtam az elado sracnak, hogy valami helyes feka kissracnak adja oda. Lehuzta a kartyamat, es kibaktattam az uj bicoval. Boldogsag! Dorinak nincs meg bringaja. O meg nem dontotte el, hogy trialozni, steptancolni, balnavadaszni vagy sarkanyt szeretne eregetni. Bar ma reggel mar lattam a szemeben az irigykedest...
Az en hetvegi programom mar megvan. Korbetekerem a varost valamelyik reggel, a futkoraszast mar ugy is kezdem unni.

A nap morbidsaga: Uj-Zeland partjai szamitanak a vilagon legnepszerubb ongyilkossagi celpontnak a balnak koreben. Evente atlag kilencven esetben talalnak partra vetett delfineket vagy balnakat.

Udv,
Gabor

Hetkozinapi jelentes

Nem, nem. Meg mindig nem a Dori vagyok. Dorinak az utobbi hetekben annyi felkerese erkezett, hogy nem gyozi azokat teljesiteni. Kicsit feltem szegenyt, nehogy kiegjen, de elobb-utobb ugy is eloall valamivel:) Lassu viz partot mos.
Az elmult napok legnagyobb tortenese, hogy Ausztraliaban az ex-ellenzek nyerte a valsztasokat. Errol szerintem a kornyeken kivul sehol mashol a vilagban nem szamoltak be. A kampanyuk alapvetoen a globalis felmelegedes elleni harcra epult. Igy mostantol Asztraliaban rendszeresek lesznek a miniszterelnok es Al Gore fellepesei a reggeli musorokban, a rabok viragultetes es szemtszedes helyett ozonlyukat tomnek es szendioxidot gyujtenek, az oslakosokat letiltjak a nyiltuzi szalonnasutesrol, es a nagyteljesitmenyu amerikai autokat szallito teherhalyokat meg azelott kilovi a partiorseg, mielott azok partot ernenek. Hmmm, szep uj vilag.
Foldhozragadt temaknal maradva, talakozott mar valaki sz*rszagu viraggal? Na, itt meg olyan is van. Mostanaban mindenfele azt erzem, feluton a lepcson az utca fele, a botanikus kertben, a botanikus kert utan... A novenyt meg nem sikerult azonositani, mivel nagyon jol rejtozkodik. A szaga olyan, mint egy azott kutyaszorrel es keves citromos legfrissitovel felhigitott eldugult WC-kagylonak. Ha valakit izgalomba hozott, szoljon. Begyujtjuk a szagmintat egy kolasuvegbe, es elkuldjuk palackpostan. A Dunan meg nem tudom, hogy fog feluszni, legfeljebb lekuldunk erte valakit Romaniaba:)